Nagyon könnyű visszamenni oda, ahonnan jöttél. Tegnap a szektorunkból egy család több hónapnyi várakozás után úgy döntött, hogy elég volt. Sok éjszakájuk volt átgondolni, hogy mit csináljanak, mi legyen a következő lépés. Több mint másfél év alatt jutottak el idáig az országukból. 9 hónapot töltöttek Szerbiában, ebből 4-et arra várva, hogy az első helyre kerüljenek a várólistán, és bejuthassanak Magyarországra. Aztán amikor bejutottak, azt mondták nekik, amit mindannyiunknak: hogy be lesznek ide zárva egészen addig, amíg az ügyükben döntés nem születik. Négy hónap itt sok idő. Tegnap 10-kor azt mondták a bevándorlási hivatal embereinek, hogy vissza szeretnének menni Szerbiába. TÍZ perc múlva jöttek a rendőrök, és mondták nekik, hogy fejezzék be a pakolást és menjenek ki a kapun. Az elmúlt két év utazása, szenvedései, kétségbeesése és álmai egy jobb jövőről mind-mind megsemmisültek abban a 10 vagy 15 percben, amit a magyar hatóságok adtak nekik.
|
A kiskorúak szektorában most csak tízen vagyunk. A többiek úgy döntöttek, hogy inkább visszamennek Szerbiába. Több mint öt hónapig semmi de semmi hírt nem kaptunk a menedékkérelmünkkel kapcsolatban. Minden nap kérdeztük a szociális munkásokat, amikor ételt hoztak nekünk, hogy tudnak-e bármit arról, hogy hol tart az ügyünk. De nem mondtak semmit. Aztán két napja idejött valaki egy papírdarabbal, és mondta, hogy mindannyian negatív választ kaptunk, úgyhogy vagy fellebbezzünk, vagy menjünk vissza Szerbiába. Én úgy döntöttem, hogy maradok, és megpróbálok segítséget kérni egy ügyvédtől, aki ennek a szervezetnek dolgozik, akik a migránsoknak segítenek. De másoknak már elegük volt abból, hogy öt hónapig kellett itt várniuk bezárva, úgyhogy inkább visszamentek a szabadkai táborba.
Már két hónapja itt vagyunk az unokatestvéremmel, és komolyan mondom, alig várom, hogy kikerüljek innen! Az első dolog, amit csinálni fogok, az lesz, hogy szerzek magamnak egy rendes KÁVÉT, egy török kávét, olyat, amilyet Szerbiában ittam. Nem elég, hogy az étel rossz és nem tápláló, még egy jó kávé vagy tea sincs itt. Két napja egy barátnőm, akit Szerbiából ismerek, sorra került, hogy bejöhessen a tranzitzónába. Kértem, hogy hozzon nekem török kávét Szerbiából. De sajnos egy másik szektorba helyezték, úgyhogy nem tudta nekem odaadni. Két napja könyörgöm az itteni szociális munkásoknak, de ők mindig azt mondják, hogy „holnap, holnap”, mert valamilyen speciális engedélyre van szükségük. Milyen engedély kell ahhoz, hogy valaki adjon nekem egy csomag kávét?
Minden nap egy újabb család érkezik a tranzitzónába. Sokszor türelmetlenül várjuk, hogy vajon melyik család lesz az, mert sokan közülünk több mint hét hónapot töltöttek velük együtt egy szerbiai táborban, mielőtt bejutottunk a tranzitzónába. Ezekkel a családokkal lehet, hogy egy emeleten vagy akár egy szobában laktunk az út során. Közben más családok elmennek innen - vannak, akik egy szebb jövő felé, egy nyitott táborba, mások inkább úgy döntenek, hogy visszamennek Szerbiába a második negatív döntés után, vagy azután, hogy sokáig nem érkezik válasz a kérelmükre. Ma két család is negatív választ kapott másodszorra. Összesen 15-en vannak, mindannyian afgánok. Azt mondták nekik, hogy ahonnan ők jönnek, az egy BIZTONSÁGOS terület és nem volt ott veszélyben az életük. 9 gyerekük van összesen, és teljesen reménytelen helyzetben, egyedül hagyták őket. Most vagy visszamennek Szerbiába, vagy itt maradnak, de akkor fizetniük kell az ételért, ki tudja, meddig.
Ebben a szektorban csak kurd családok vannak. Ez jó nekünk, mert így legalább egy nyelven beszélgethetünk a többiekkel, amíg itt vagyunk „a négy fal között”. A gyerekeink is játszhatnak más kurd gyerekekkel. Mi, felnőttek egész nap e körül az asztal körül ülünk, és arról beszélgetünk, mi lesz velünk, mialatt a gyerekek játszanak. Minden napunk így telik itt. Sem több, sem kevesebb. Ez már a negyedik hónapunk ezen a helyen. Mindannyian a második döntésünkre várunk hónapok óta. Az első hónapban mindenkinek elutasították a menedékkérelmét, nem értjük, miért. Anyám és apám minden nap azért imádkoznak, hogy a következő döntés legyen pozitív, mert máskülönben nem tudjuk, mit csináljunk… fogalmunk sincs, mit csináljunk.
|
Archives
December 2017
Categories |
RSS Feed