#21

Nincs itt nekünk semmi, tényleg semmi. Néha egész nap alszom, az unalom miatt. Minden centijét bejártam ennek a szektornak és nem tudom, mi mást csinálhatnék még itt. Ha éppen nem alszom, akkor folyamatosan gondolkodom. Gondolkodom a múlton, amit otthagytam, az életemen, ami nem lehet már soha az enyém. A múltam nagyon jó volt. Remek munkám volt, és egy gyönyörű házam gyönyörű környéken, sok jó baráttal. Csak gondolkozom és gondolkozom ezeken állandóan. Bár szomorúvá tesznek, szép emlékek ezek. Nem tudok a jövőre gondolni. A jövőm nagyon bizonytalan. Az utazásom kezdetén még gondolkoztam a jövőről és gyönyörű álmaim voltak róla. Aztán elértünk Európába, és az álmok, az elképzelések és a tervek megsemmisültek, helyüket a félelem és a bizonytalanság vette át.​