Nem sikerült átmennünk, még a szerb oldalon elfogtak minket. A magyar határrendőrség már messziről észrevett minket, és mire odaértünk, már ott voltak ők is. A határ szerb oldalán, a földön hasaltunk, mikor megtaláltak. Este 10 körül járhatott. A határtól vagy fél kilométerre lehettünk. A rendőrök négyen voltak, és gyalog jöttek. Kék egyenruha volt rajtuk, és valamiféle jelvényük is volt, de nem láttam tisztán, mivel a zseblámpával belevilágítottak a szemembe. Tudom, hogy magyarok voltak, mert felismertem a nyelvet, amit beszéltek. Rendszeresen át szoktak jönni a szerb oldalra, ha rejtőzködő menekülteket látnak.
Mikor megtaláltak, nem mondtak semmit. Csak belevilágítottak a lámpáikkal a szemünkbe, majd arra kényszerítettek, hogy álljunk fel és tartsuk fel a kezünket. Aztán sprayt fújtak ránk. A spray égette a szememet, nem tudtam kinyitni, nagyon sokat könnyeztem, miközben égető érzésem volt. Közelről, körülbelül fél láb távolságról fújtak ránk. Aztán úgy megrúgtak, hogy elestem. A másik férfiba és a fiúba is belerúgtak, ők is elestek. A nő még mindig állt, bele nem rúgtak bele, de egyszer őt is megütötték rendőrbottal, aztán elkezdtek minket verni. Leginkább a karjainkra és a lábainkra céloztak. A lábunkat és a térdünket rugdosták a legtöbbet. Körülbelül 15-20 percen keresztül csak vertek minket.
11 óra után engedtek el minket. A földön ültünk, mikor a szerb rendőrség megérkezett. Megkérdezték, miért ülünk itt. Mondtuk, hogy azért, mert megvertek a magyar rendőrök. Az egyik rendőr látta, mi történt a lábammal és mentőt hívott. Az autó megjött, és bekötözték a lábamat. Aztán taxit hívtak, ami Szabadkára vitt minket. Az afgán család Sidbe ment, nem tudom a nevüket. A szerb rendőrség nem készített jegyzőkönyvet, ezt csak akkor szokták csinálni, amikor valaki a magyar oldalról jön vissza, de mi nem mentünk át.