Egy januári éjszakán léptem át a magyar határt, a csoportban 30-an voltunk. Miután átjutottunk a kerítésen, körülbelül fél kilométert még továbbsétáltunk. Ekkor elkaptak minket és visszavittek a határhoz, Horgos közelébe. Egy zöld autóval vittek minket. Hárman katonai egyenruhát viseltek, a többiek - körülbelül 10 rendőr - kék egyenruhában voltak, de a legtöbbjükön nem volt jelvény. Az egyenruhákon volt valamiféle jelzés, de nem engedték, hogy rájuk nézzünk, úgyhogy nem láttam őket pontosan. 4 vagy 5 rendőrautóval voltak, 2 vagy 3 kicsi volt, a többi nagyobb teherautó. Fehér színük volt és felirat volt rajtuk, mint az átlagos rendőrautókon. Az egyik teherautó viszont fekete volt, vagy sötétkék, ezt nem tudtam pontosan kivenni, mert sötét volt.
A kerítés mellett volt egy sáros nyomvonal, a rendőrök pedig beleültettek minket a sárba egy sorban. A kezünket a nyakunkra kellett tennünk, a fejünket pedig le kellett hajtanunk. Hajnali 1 és 3 között, mielőtt visszatoloncoltak minket, végig a sárban kellett ülnünk. Ütlegeltek és rugdostak minket. Volt velük egy kutya is, a rendőrök pedig 5 percre levették a szájkosarát és körülöttünk járkáltak vele, hogy megijesszenek minket. Nem eresztették el teljesen, rövid pórázon tartották, de nagyon közel engedték hozzánk. Aztán visszatették rá a szájkosarat, de azt továbbra is engedték neki, hogy karmoljon minket, az arcunkon is. Csak 10 perccel azelőtt vitték el a közelünkből, hogy elengedtek volna. Egyenként felállítottak minket a sorból és minden ruhánkat elvették, csak egy pólót és egy nadrágot hagytak rajtunk, aztán átkutattak minket. Mindannyiunkon csak egy póló és egy nadrág maradt.
Egy rendőr és egy rendőrnő a telefonjainkat nézte át. Az egyik férfi telefonjában találtak valamit, ezután ezt a férfit még sokkal jobban megverték, mint minket. Annyira durván megverték, hogy vér folyt a füléből. Nem tudom, mi volt az, amit találhattak, mert semmiben nem különbözött tőlünk, átlagos menekült volt. Mindannyiunk telefonját összetörték, de ami a legkeményebb volt, az a verés. Össze-vissza vertek minket, ahol csak értek, mindegy volt nekik, hol találnak el. Rendőrbotokkal és kézzel is ütöttek.
Ha pénzt találtak valakinél, azt összetépték és a földre dobták. Mindannyiunktól elvették a fél pár cipőjét, illetve ha valakinek nagyon rossz cipője volt, azt rajta hagyták, de a jó cipőknek a fél párját elvették. A táskánkban talált vizet a fejünkre öntötték, az ételt pedig eldobták. Ezen az éjszakán körülbelül mínusz 14-15 fok volt. Nagyon hideg volt, sokan megbetegedtek utána.
Aztán később visszaadták a kabátokat, de csak azoknak, akik nagyon kikészültek. Ha valakin látszott, hogy nagyon rosszul van, annak visszaadták. Miközben a sorban ültünk, végig lefelé kellett néznünk, ha valaki felnézett, azt megverték. A rendőrnők az intim testrészeinket is ütötték a botjaikkal.
Aztán kettesével kellett visszamennünk a határhoz. Videóra vettek minket, amiben megkérdezték a nevünket, szintén kettesével. Aztán sprayt fújtak ránk, és két rendőr átjött velünk a szerb oldalra. Eleinte nem fújtak mindenkire, csak néhányunkra, akik csináltak vagy mondtak valamit, ami szerintük nem volt megengedett. Ezeket az embereket nem is vették videóra, hanem még a felvétel előtt elkülönítették őket a többiektől. Aztán miután végeztek a felvételekkel, mindenki mást is lefújtak. Aki megpróbálta megtörölni a szemét, azt megpofozták. Miután belefújnak a szemedbe, 2 vagy 3 órán keresztül nem látsz semmit, és csíp. És a könnyek csak jönnek és jönnek. A szemed kivörösödik, az arcod megdagad és szintén vörös lesz.
A csoportunkban 15 éves afgán fiúk is voltak, velük is ugyanúgy bántak. A rendőröket nem érdekli, hogy hány éves vagy, ha meglátnak, megvernek. Részegek voltak. A férfiak és a nők is mindig részegek. Éreztük az alkoholszagot, mikor közel jöttek hozzánk, hogy átkutassanak minket.
A kerítés mellett volt egy sáros nyomvonal, a rendőrök pedig beleültettek minket a sárba egy sorban. A kezünket a nyakunkra kellett tennünk, a fejünket pedig le kellett hajtanunk. Hajnali 1 és 3 között, mielőtt visszatoloncoltak minket, végig a sárban kellett ülnünk. Ütlegeltek és rugdostak minket. Volt velük egy kutya is, a rendőrök pedig 5 percre levették a szájkosarát és körülöttünk járkáltak vele, hogy megijesszenek minket. Nem eresztették el teljesen, rövid pórázon tartották, de nagyon közel engedték hozzánk. Aztán visszatették rá a szájkosarat, de azt továbbra is engedték neki, hogy karmoljon minket, az arcunkon is. Csak 10 perccel azelőtt vitték el a közelünkből, hogy elengedtek volna. Egyenként felállítottak minket a sorból és minden ruhánkat elvették, csak egy pólót és egy nadrágot hagytak rajtunk, aztán átkutattak minket. Mindannyiunkon csak egy póló és egy nadrág maradt.
Egy rendőr és egy rendőrnő a telefonjainkat nézte át. Az egyik férfi telefonjában találtak valamit, ezután ezt a férfit még sokkal jobban megverték, mint minket. Annyira durván megverték, hogy vér folyt a füléből. Nem tudom, mi volt az, amit találhattak, mert semmiben nem különbözött tőlünk, átlagos menekült volt. Mindannyiunk telefonját összetörték, de ami a legkeményebb volt, az a verés. Össze-vissza vertek minket, ahol csak értek, mindegy volt nekik, hol találnak el. Rendőrbotokkal és kézzel is ütöttek.
Ha pénzt találtak valakinél, azt összetépték és a földre dobták. Mindannyiunktól elvették a fél pár cipőjét, illetve ha valakinek nagyon rossz cipője volt, azt rajta hagyták, de a jó cipőknek a fél párját elvették. A táskánkban talált vizet a fejünkre öntötték, az ételt pedig eldobták. Ezen az éjszakán körülbelül mínusz 14-15 fok volt. Nagyon hideg volt, sokan megbetegedtek utána.
Aztán később visszaadták a kabátokat, de csak azoknak, akik nagyon kikészültek. Ha valakin látszott, hogy nagyon rosszul van, annak visszaadták. Miközben a sorban ültünk, végig lefelé kellett néznünk, ha valaki felnézett, azt megverték. A rendőrnők az intim testrészeinket is ütötték a botjaikkal.
Aztán kettesével kellett visszamennünk a határhoz. Videóra vettek minket, amiben megkérdezték a nevünket, szintén kettesével. Aztán sprayt fújtak ránk, és két rendőr átjött velünk a szerb oldalra. Eleinte nem fújtak mindenkire, csak néhányunkra, akik csináltak vagy mondtak valamit, ami szerintük nem volt megengedett. Ezeket az embereket nem is vették videóra, hanem még a felvétel előtt elkülönítették őket a többiektől. Aztán miután végeztek a felvételekkel, mindenki mást is lefújtak. Aki megpróbálta megtörölni a szemét, azt megpofozták. Miután belefújnak a szemedbe, 2 vagy 3 órán keresztül nem látsz semmit, és csíp. És a könnyek csak jönnek és jönnek. A szemed kivörösödik, az arcod megdagad és szintén vörös lesz.
A csoportunkban 15 éves afgán fiúk is voltak, velük is ugyanúgy bántak. A rendőröket nem érdekli, hogy hány éves vagy, ha meglátnak, megvernek. Részegek voltak. A férfiak és a nők is mindig részegek. Éreztük az alkoholszagot, mikor közel jöttek hozzánk, hogy átkutassanak minket.