A kiskunhalasi menekültügyi őrzött befogadó központban fogvatartott emberek tüntetést szerveztek tegnap, 2016. június 1-jén. A tiltakozás ma is folytatódik. Követelik, hogy szabadon elhagyhassák a börtönt, és hogy nyitott táborban lakhassanak, valamint gyorsított eljárást és jobb életkörülményeket szeretnének a táborban. Iván Júlia, a Helsinki Bizottság jogásza szerint a tiltakozók nagy része olyan ember, akiket Magyarország a dublini rendeletre hivatkozva Görögországba akar deportálni, annak ellenére, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága szabályozásokat hozott létre az ilyen típusú deportálások ellen.
Kiskunhalas az egyik menekültügyi őrzött befogadó központ, ahol a menedékkérőket akár hat hónapig is fogvatarthatják, anélkül, hogy valaha elkövettek volna bármilyen bűntényt. Ezekben a táborokban még rosszabb körülmények vannak, mint a “nyitott táborokban” - széles körben elterjedtek az őrök által elkövetett bántalmazások, vagy nincs vagy nem elégséges a jogi segítségnyújtás, az egészségügyi ellátás, az étel, a szociális munkások vagy a fordítás (lásd a fogvatartás elleni kampányunkat több információért).
Az emberek el vannak vágva a külvilágtól, 10 perc internethozzásféréssel rendelkeznek naponta, és a mobiltelefonok használata nem engedélyezett. A minőségi jogi segély korlátozottan áll csak rendelkezésre, de sok ember tudatta velünk azt is, egyszerűen nem kapnak információt arról, hogy hol és mikor beszélhetnének egy ügyvéddel az ügyükről. A Cordelia Alapítvány havonta egyszer-kétszer jelen van pszichológiai segítséget nyújtani.
Kiskunhalas az egyik menekültügyi őrzött befogadó központ, ahol a menedékkérőket akár hat hónapig is fogvatarthatják, anélkül, hogy valaha elkövettek volna bármilyen bűntényt. Ezekben a táborokban még rosszabb körülmények vannak, mint a “nyitott táborokban” - széles körben elterjedtek az őrök által elkövetett bántalmazások, vagy nincs vagy nem elégséges a jogi segítségnyújtás, az egészségügyi ellátás, az étel, a szociális munkások vagy a fordítás (lásd a fogvatartás elleni kampányunkat több információért).
Az emberek el vannak vágva a külvilágtól, 10 perc internethozzásféréssel rendelkeznek naponta, és a mobiltelefonok használata nem engedélyezett. A minőségi jogi segély korlátozottan áll csak rendelkezésre, de sok ember tudatta velünk azt is, egyszerűen nem kapnak információt arról, hogy hol és mikor beszélhetnének egy ügyvéddel az ügyükről. A Cordelia Alapítvány havonta egyszer-kétszer jelen van pszichológiai segítséget nyújtani.
Foto: Ujvari Sandor, MTI, 1 junius 2016
2013 óta a kormány politikája szerint azokat veszik őrizetbe, akiknél fennáll annak veszélye, hogy elhagyhatják az országot, miközben folyik a menedékkérelmi eljárásuk. A valóságban viszont a gyakorlat ennél sokkal szélesebb körben elterjedt, és gyakran az állampolgárság vagy más önkényes kritérium alapján is őrizetbe vesznek embereket. Ekkor az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala is kritizálta Magyarországot, hogy fogvatartási rendszerét önkényes alapon szervezi.
A táborban általunk ismert emberek szerint jelenleg a Kiskunhalason élő menekültek 90%-a élt nyitott táborban előzetesen, de miután megpróbáltak továbbmenni Ausztriába, börtönbe zárták őket, míg másokat egyenesen a szerb határtól hoztak ide. Az emberek többsége Afganisztánból, Szíriából, Irakból és Iránból jött, de beszéltünk olyan emberrel is, akit attól tartottak vissza, hogy hazatérhessen hazájába, Koszovóba.
Az információ hiánya szintén felháborodást keltett közöttük. A legtöbb ember a táborban nem tudja, hogy miért van fogvatartva. Az információ nem létezőnek tűnik, és úgy fest, nincs semmiféle támogatás az elkerített és erősen őrzött táborban. A kontaktszemélyünk szerint az egyetlen alkalom, amikor híreket kapnak, akkor van, mikor meghosszabbítják fogvatartásukat 2 hónap után. A legtöbb menekült nincs is tudatában annak, hogy egy, még mindig folyamatban lévő menedékkérelmi eljárásuk zajlik. Tehát, hogy finoman fogalmazzunk, ez ideális környezet ahhoz, hogy elégedetlenség, csalódottság és kétségbeesés jöjjön létre.
‘A felhalmozódott bűntények láthatatlanná válnak’, írta Bertolt Brecht egyszer. Könnyen jellemezhette volna a magyar menekültügyi rendszer evolúcióját is ezzel. Folyamatos változása és megreformálása, gyors haladása az eszkaláció és katasztrófa felé, és végül az egyre több megalázó és kényszerítő bánásmód a Földközi-tenger túlélőivel szemben, az Idomeniben kialakult állapotok elszenvedői, a kerítések legyőzöttjeinek kétségbeesése és rezignáltsága. Mindez már nem is tűnik sokkolónak, lebénulva a menedékhez való jog lassú eltörlésétől és az autoriter tendenciák általános normalizálásától.
Bár a migráció tragédiájának legutóbbi magyarországi epizódja nem volt láthatatlan. Sokkal inkább, ismételten arról szól, az embereknek meg kellett küzdeniük azért, hogy ügyük nyilvánosságra kerüljön, azért, hogy a szabadságért való kiáltásuk hallatszódjon, és hogy politikai követeléseiket is hallassák. Június első napján a kiskunhalasi menekülttábor lakóinak elég volt. 484 fogvatartott közül 300 kezdeményezte a tüntetést, mely során együtt ismételgették a “szabadság” szót és éhségsztrákról szóló táblát tartottak. A tömeget hamar visszafogta egy ugyanekkora méretű rendőrtömeg, ami egy több órás patthelyzethez vezetett (video).
A tüntetők három képviselőt választottak meg, hogy beszéljenek a nevükben. Egyikük egy szíriai menekült, átadta a követeléseiket tartalmazó petíciót. Ezek között szerepelt a tábor elhagyásához való szabadság joga, a gyorsabb menedékkérelmi eljárás és a jobb életkörülmények. Egy azonnali és brutálisan megingathatatlan, illegitimmé tevő válasz érkezett Bakondi György, a kormány vezető biztonsági tanácsadója által, aki előhívta az erőszak fenyegető képét a tüntetőkhöz kapcsolódóan, és elutasította minden követelésüket. Miközben a biztonságot arra használják, hogy legitimizálják az elnyomást, és figyelmen kívül hagyják a migránsok politikai követeléseit, az erőszak veszélye valóságos. Ahol ilyen körülmények között tartanak embereket bebörtönözve, ott fokozódni fog a feszültség.
A Migszol szolidaritást vállal ezekkel a tüntetőkkel és követeléseikkel, erőteljesen elítéli a fogvatartás gyakorlatát. A Migszol amiatt is aggodalmát fejezi ki, hogy milyen hosszútávú következményei lehetnek emberek ilyen körülmények között való elzárásának, a fogvatartottak szempontjából is, de a szélesebb társadalommal kapcsolatos következmények miatt is. A körülmények kiváltotta elidegenedés és harag bizonyára nem lehet senkinek a kívánsága Magyarországon.
Végül, mélyen csalódottak vagyunk, hogy számos magyar médium, akik ezideáig kritikusak voltak a Fidesz propagandaháborújával kapcsolatban, elkezdett hasonló nyelvezetet használni, mint a kormány. Csatlakoztak azokhoz, akik a menekült emberekre az “illegális bevándorló” kifejezést használják, megítélve személyüket anélkül, hogy valaha egyetlen egy szót váltottak volna velük, és meggyanúsítva őket azzal, hogy csak azért kértek menedéket, mert meg akarják állítani közelgő deportálásukat. A Migszol szembeszáll ezekkel a szerkesztői gyakorlatokkal, írunk a felelős médiumoknak és újságíróknak, hogy közvetlenül konfrontálódjanak mindezzel.
A táborban általunk ismert emberek szerint jelenleg a Kiskunhalason élő menekültek 90%-a élt nyitott táborban előzetesen, de miután megpróbáltak továbbmenni Ausztriába, börtönbe zárták őket, míg másokat egyenesen a szerb határtól hoztak ide. Az emberek többsége Afganisztánból, Szíriából, Irakból és Iránból jött, de beszéltünk olyan emberrel is, akit attól tartottak vissza, hogy hazatérhessen hazájába, Koszovóba.
Az információ hiánya szintén felháborodást keltett közöttük. A legtöbb ember a táborban nem tudja, hogy miért van fogvatartva. Az információ nem létezőnek tűnik, és úgy fest, nincs semmiféle támogatás az elkerített és erősen őrzött táborban. A kontaktszemélyünk szerint az egyetlen alkalom, amikor híreket kapnak, akkor van, mikor meghosszabbítják fogvatartásukat 2 hónap után. A legtöbb menekült nincs is tudatában annak, hogy egy, még mindig folyamatban lévő menedékkérelmi eljárásuk zajlik. Tehát, hogy finoman fogalmazzunk, ez ideális környezet ahhoz, hogy elégedetlenség, csalódottság és kétségbeesés jöjjön létre.
‘A felhalmozódott bűntények láthatatlanná válnak’, írta Bertolt Brecht egyszer. Könnyen jellemezhette volna a magyar menekültügyi rendszer evolúcióját is ezzel. Folyamatos változása és megreformálása, gyors haladása az eszkaláció és katasztrófa felé, és végül az egyre több megalázó és kényszerítő bánásmód a Földközi-tenger túlélőivel szemben, az Idomeniben kialakult állapotok elszenvedői, a kerítések legyőzöttjeinek kétségbeesése és rezignáltsága. Mindez már nem is tűnik sokkolónak, lebénulva a menedékhez való jog lassú eltörlésétől és az autoriter tendenciák általános normalizálásától.
Bár a migráció tragédiájának legutóbbi magyarországi epizódja nem volt láthatatlan. Sokkal inkább, ismételten arról szól, az embereknek meg kellett küzdeniük azért, hogy ügyük nyilvánosságra kerüljön, azért, hogy a szabadságért való kiáltásuk hallatszódjon, és hogy politikai követeléseiket is hallassák. Június első napján a kiskunhalasi menekülttábor lakóinak elég volt. 484 fogvatartott közül 300 kezdeményezte a tüntetést, mely során együtt ismételgették a “szabadság” szót és éhségsztrákról szóló táblát tartottak. A tömeget hamar visszafogta egy ugyanekkora méretű rendőrtömeg, ami egy több órás patthelyzethez vezetett (video).
A tüntetők három képviselőt választottak meg, hogy beszéljenek a nevükben. Egyikük egy szíriai menekült, átadta a követeléseiket tartalmazó petíciót. Ezek között szerepelt a tábor elhagyásához való szabadság joga, a gyorsabb menedékkérelmi eljárás és a jobb életkörülmények. Egy azonnali és brutálisan megingathatatlan, illegitimmé tevő válasz érkezett Bakondi György, a kormány vezető biztonsági tanácsadója által, aki előhívta az erőszak fenyegető képét a tüntetőkhöz kapcsolódóan, és elutasította minden követelésüket. Miközben a biztonságot arra használják, hogy legitimizálják az elnyomást, és figyelmen kívül hagyják a migránsok politikai követeléseit, az erőszak veszélye valóságos. Ahol ilyen körülmények között tartanak embereket bebörtönözve, ott fokozódni fog a feszültség.
A Migszol szolidaritást vállal ezekkel a tüntetőkkel és követeléseikkel, erőteljesen elítéli a fogvatartás gyakorlatát. A Migszol amiatt is aggodalmát fejezi ki, hogy milyen hosszútávú következményei lehetnek emberek ilyen körülmények között való elzárásának, a fogvatartottak szempontjából is, de a szélesebb társadalommal kapcsolatos következmények miatt is. A körülmények kiváltotta elidegenedés és harag bizonyára nem lehet senkinek a kívánsága Magyarországon.
Végül, mélyen csalódottak vagyunk, hogy számos magyar médium, akik ezideáig kritikusak voltak a Fidesz propagandaháborújával kapcsolatban, elkezdett hasonló nyelvezetet használni, mint a kormány. Csatlakoztak azokhoz, akik a menekült emberekre az “illegális bevándorló” kifejezést használják, megítélve személyüket anélkül, hogy valaha egyetlen egy szót váltottak volna velük, és meggyanúsítva őket azzal, hogy csak azért kértek menedéket, mert meg akarják állítani közelgő deportálásukat. A Migszol szembeszáll ezekkel a szerkesztői gyakorlatokkal, írunk a felelős médiumoknak és újságíróknak, hogy közvetlenül konfrontálódjanak mindezzel.
RSS Feed