Pontosan 22 évvel ezelőtt, 1992. február 4-én Solt Ottilia, az SZDSZ parlamenti képviselője a Belügyminiszert vonta kérdőre azzal az 57 kínai állampolgárral kapcsolatban, akiket Magyarország Kínába toloncolt vissza, és akiket megérkezésükkor megalázó bánásmódban részesítettek.
Solt Ottilia nem fogadta el a miniszter üres válaszát, és ezt válaszolta:
Solt Ottilia nem fogadta el a miniszter üres válaszát, és ezt válaszolta:
“Ami a konkrét válaszokat illeti, a belügyminiszter úr megfeledkezik arról, ami – nem is olyan régen – ebben az országban folyt. Mi nagyon jól emlékszünk azokra a magyar állampolgárokra, akiket a testvéri Ausztria diszkréten visszatoloncolt ide – miközben a magyar hatóságok, természetesen, fogadták ezeket a magyar állampolgárokat, miközben az ő útlevelük visszatérérsre jogositotta őket, és miközben nem azonnal vették őket börtönbe, csak éppen a III/III-as szállt rá azokra, akikről diszkrét jelzés érkezett, hogy tudniillik kérték külföldön maradásukat, és ezt nem kapták meg... Elképzelhető tehát, hogy nagyobb körültekintéssel kellene dönteni, mielőtt bérelt repülőgépen, a kommandóegység kiséretében “nyújtjuk át” kommunista diktatúrák hatóságainak a kezébe azokat az állampolgárokat, akiknek a sorsáról nem fogunk hiteles tájékoztatást kapni a továbbiakban.”
(1992. január 3-án Magyarország 57 kínai állampolgárt toloncolt vissza a Kínai Népköztársaságba. Mindannyian érvényes útlevéllel és tartózkodási engedéllyel érkeztek Magyarországra, amelyek később lejártak az itt-tartózkodásuk ideje alatt. Az őket kísérő emberek beszámolója szerint rögtön a repülőtérre érkezésükkor kínai hivatalnokok vették körbe őket, akik a hidegben guggoltatták őket, amíg csak jelen voltak a megalázó bánásmód szemtanúi.)
RSS Feed