A Migszol csoport tagjaiként szolidaritást vállalunk a női sztrájkkal és a feminista mozgalmakkal. A feminizmust a rasszizmus elleni harc és a migránsok jogaiért való küzdelem egyik alapfeltételének tartjuk.
Az elmúlt évek politikai retorikájában egy nagy változás történt: A migráció-ellenes, rasszista propagandával elárasztott Magyarország és Nyugat érveinek középpontjába bizonyos szempontból a nő figurája került. A gazdasági érdekekről a hangsúlyt finoman eltolva az Állam Európa fehér női lakosságának védelmében szól hozzánk. Védjük asszonyainkat a muszlim inváziótól, védjük őket e patriarchális barbarizmustól! – szólít fel minket az Állam és normalizálja észrevétlenül a bevándorlás-ellenes, rasszista politikát.
Míg a magyar rendőrség nap mint nap ver véresre migránsokat, akik a kerítésen keresztül próbálnak bejutni Magyarország területére, tegnap az Országgyűlés elfogadott egy jogszabály-módosítást: minden Magyarországon menekült státuszért folyamodó embert konténerekben zárnak el a határon. A rasszista kriminalizáción túl a migráns nőknek a kiszolgáltatottsággal másként is szembe kell nézniük. Az utazásuk során a határon rekedve, vagy a menekülttáborok tömegében a szexuális visszaélések és az emberkereskedelem állandó veszélye fenyegeti őket.
Ha mindezek ellenére egy nő eljut Magyarországig és menekült státuszt kap, a helyzete nem sokat változik. A magyar állam semmilyen támogatást nem nyújt a menekültek integrációjában. Amennyiben valaki talál munkát, általában borzasztó munkakörülmények között, illegálisan dolgozik és nincs hozzáférése az egészségügyhöz és tisztességes lakhatáshoz. A Nyugat-Európában dolgozó magyar nőknek, az EU-s állampolgárság ellenére, ijesztően hasonló problémákkal kell szembenézniük. A külföldön dolgozó nők gyakran kényszerülnek alulfizetett alkalmi munkák elvállalására, vagy prostitúcióra. Mivel a munkák nagyrésze nem bejelentett, a nőknek nincs egészségbiztosítása és biztonságos lakhelye. Az általános biztonságérzet teljes hiánya egyszerre veszélyezteti a Magyarországon élő menekült és a nyugaton élő magyar nőket.
Ideje felismernünk, hogy azonos harcokat vívunk! Az Állam, aki a nők biztonsága érdekében rendőrkutyákkal őrzi a határt ugyanaz, mint aki bajszát megpödörve átnyújtja a virágot nőnapkor és anyák napján, miközben némán hallgat a családon belüli erőszakról és a borzasztó munkakörülményekről melyekben nők tízezrei dolgoznak Magyarországon és Nyugaton! Egészen addig, amíg csendben elfogadjuk azt a szerepet, amelyet a társadalmi és gazdasági hasznosság elvén kiosztottak ránk, a társadalom részei lehetünk. Amint azonban ebből a szerepből kikerülünk, akár tudatosan, akár a lehetőségek hiányában, egyből a társadalom peremén találjuk magunkat. Nőként, menekültként, romaként, LMBTQ emberként, hajléktalanként és szegényként.
Visszautasítjuk a nők védelmére hivatkozó rasszista állami propagandát! Feminizmusunk antirasszista és szolidaritásunk a migránsokkal feminista, mely egyszerre követeli a rasszizmus, a kapitalizmus és a patriarchizmus felszámolását Magyarországon és Európában! Nagyon örülünk, hogy itt lehetünk! Egy a dühünk és egy a harcunk!