Első posztunkban ember és kutya ősidőktől fogva létező barátságáról lesz szó, de főképp arról, hogy ezt hogyan használják fel a politikai kampányokban. Az utóbbi években számos, nem épp lágyszívűségéről híres politikust láthattunk pózolni kedvenc állataikkal. A kemény migránsellenes politikusok igazán meglepő látványt nyújtanak a cuki környezetben. Vajon miért olyan fontos számukra, hogy az „emberi” oldalukat is megmutassák, miközben a migránsokkal szembeni durva, sokszor egyenesen kegyetlen politikát népszerűsítik?
A választás után az eredménytől függetlenül valószínűleg tovább fog folytatódni a sötét időszak a menekültek és migránsok számára Magyarországon. Ha a Fidesz-KDNP kétharmados többséget szerez, valószínűleg tovább folytatja majd a társadalom figyelmének elterelését a lakhatás, az egészségügy és az oktatás területén tapasztalható égető problémákról, és ezután is a migrációban rejlő Hatalmas Veszéllyel igyekszik majd riogatni a lakosságot.
Ha hihetünk Orbán szavainak, egyetlen migráns sem fog tudni bejutni az országba. Az itt élő külföldiek helyzete pedig egyre inkább ellehetetlenül majd, ahogy a társadalom különböző rétegein átívelő rasszizmus növekszik. Tovább folytatódik a civil szervezetek kivéreztetése, akik az integrációban segítenek vagy jogi támogatást nyújtanak a menedékkérőknek. Azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik „a migrációt segítik”, ki lesznek tiltva az országból, a magyar állampolgárokat pedig „távoltarthatják” a schengeni határoktól (esetleg beleértve a repülőteret is).
Orbán Viktor kétségkívül a magyar politika nagykutyája.
A Jobbik és a kiskutyák
A hódmezővásárhelyi győzelem óta egyre komolyabb viták folynak arról, hogy lehetséges-e a balliberális ellenzéki pártok összefogása a Jobbikkal. Ez egy igen kellemetlen matematikai és stratégiai valóság. Ez az együttműködés valószínűleg az egyetlen esély a Nagykutya eltávolítására, és annak megakadályozására, hogy a Fidesz tovább rombolja a demokratikus intézményrendszert.
Ugyanakkor sokakban aggodalmat szül a kérdés, hogy vajon megéri-e taktikai okokból a Jobbikra szavazni, miközben a párt fasiszta szervezeteket támogat és tagjai korábban számtalan fasiszta kijelentést tettek.
Mikor a Fidesz leváltásának talán egyetlen módjaként a Jobbikkal való összefogásról esik szó, leginkább a Kiskutya-Vonát igyekszünk látni. Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a kiskutyák is komoly sérüléseket képesek okozni. És bár a Jobbik jelenleg olyan baloldali témákkal kampányol, mint az egészségügy vagy a béremelés, valójában még mindig egy veszélyes, idegengyűlölő párt, amely egy másik szélsőjobboldali párttal, a Fidesszel áll harcban.
Mikor az Index újságírója nemrég megkérdezte Vonától, hogy mit keres a pártjában még mindig Toroczkai László, az elnök azt válaszolta, „egy néppártban sokféle hangnem elfér”. Miközben értjük az érveket, miszerint a Fidesz leváltásához a Jobbikkal való együttműködésre is szükség van, úgy gondoljuk, nem elhanyagolható probléma, hogy a pártnak olyan nyíltan fasiszta tagjai is vannak, mint amilyen például Toroczkai, aki ráadásul a párt egyik alelnöke.
Ásotthalom polgármestere, aki facebookos profilképén természetesen szintén egy kiskutyával pózol, kétes hírnevet szerzett magának a világban „migránsvadász” akcióvideójával. Mivel már régóta magányos keresztes hadjáratot folytat a muszlimok ellen, sok neonáci rajongót szerzett magának Nyugat-Európából is.
A budapesti liberális értelmiség szemében Toroczkai maga a megtestesült „vidéki rasszizmus” – annak ellenére, hogy ezen budapesti értelmiségiek közül jó néhányan maguk is osztják a nézetet, miszerint a „keresztény” és a „muszlim” civilizációk között kibékíthetetlen ellentét van.
Toroczkai az ún. „mezőőrség” büszke vezetője, amely tulajdonképpen egy nem hivatalos milícia, akik a határ környékén járőröznek. Az alelnök imád olyan képeket posztolni a Facebookon, amelyeken az általa elfogott migránsok láthatók, mint például ez itt.
Persze nem tudhatjuk biztosan, hogy a mezőőrség felelős-e a határnál alkalmazott szisztematikus erőszakért, hiszen az emberek, akiket a határon megvertek, csak annyit tudnak elmondani, hogy az elkövetők „egyenruhát viseltek”.
Ahogy a közmondás tartja, kutyából nem lesz szalonna. Ez a helyzet a Jobbikkal is, hiába próbálnak meg mostanában úgy tenni, mintha egy már-már baloldali érzelmű, nem rasszista párt lennének.
Vona azt mondta, a Jobbik programjától „senkinek sincs félnivalója”. Azt is mondta, hogy „a Fidesz nem megoldani akarja a migráció problémáját, hanem fenntartani”, a Jobbik viszont megoldaná – kérdés, hogy milyen módszerekkel, talán Toroczkai taktikájára gondolt? Ha a Jobbik nagyobb teret nyerne „a migráció megoldásához”, elég valószínűtlen, hogy senkinek sem kellene félnie.
És ugyancsak tévedés lenne azt gondolni, hogy az emberek, akiknek félniük kellene, kizárólag migránsok vagy romák lehetnek. Arra, hogy a párt nem nyúlna antidemokratikus eszközökhöz, kizárólag Vona szava a ‘garancia’. Az pedig például egyértelműnek látszik, hogy a Jobbik sem igazán kedveli azokat a magyarokat, akik a migráció területén tevékenykednek.
És bár a Jobbik a Fidesztől gyökeresen különbözőnek igyekszik beállítani magát, azért ők is teljes mértékben osztják az „eltérő civilizációkról” szóló elméletet, amely a magyar közbeszédben jelenleg az uralkodó elképzelés. A Fidesz és a Jobbik egyaránt szélsőjobboldali pártok, amelyeket csupán az különböztet meg egymástól, hogy az egyik hihetetlenül korrupt és abszolút hatalommal rendelkezik, míg a másik ígérete szerint hajlandó lenne egy szociális programot megvalósítani. Sajnos az utóbbival való együttműködés elkerülhetetlennek tűnik az előbbi elmozdítása érdekében, azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a Jobbik nyíltan támogatja az erőszakot.
Érthető, hogy a propaganda hatására az emberek úgy érzik, hogy a migráció témája már a könyökükön jön ki. Azonban amíg a helyzet változatlanul az, hogy a migránsokat a határainknál véresre verik, addig a témát véleményünk szerint napirenden kell tartani.
Ha a jelenleg mérsékeltnek, gyengédnek és törődőnek látszó elnöknek köszönhetően a Jobbik megragadná a politikai hatalmat, azzal nem csak a megszelídült Vona, hanem Toroczkaihoz hasonló párttársai is jelentős politikai szereplőkké nőnék ki magukat. Hiába vett vissza Vona a cigányellenes, antiszemita retorikájából, és lett egyik pillanatról a másikra az egészségügy és az oktatás védelmezője, nem vonatkoztathatunk el a múltjától, sem a pártja jelenétől. Sokat sejtető Vona ígérete is, miszerint „magyar szívvel, józan ésszel, tiszta szívvel” fog kormányozni. Vona magyar vizslakölykei fel fognak nőni, hogy levadásszák az ellenséget.
Hiába a kölykök bájos pofikája, kutyából nem lesz szalonna.