Már 2012. novemberében felhívtuk a döntéshozók figyelmét a menekültek integrációjának kilátástalan helyzetére Magyarországon: két alkalommal is tüntettünk a Parlament előtt és leveleket küldtünk a Belügyminisztériumnak, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnak (BÁH) és a Külügyminisztériumnak egyaránt. A Belügyminisztérium válaszában leírta, hogy 2013. márciusáig maradhatunk a Bicskei táborban, de problémáinkra továbbra sem kaptunk választ, és semmilyen olyan alapvető változás nem történt, amely elősegítette volna az integrációnkat Magyarországon.
2012. januárjában támogatásért fordultunk az UNHCR-hez, hogy segítsék élhetőbb életért való küzdelmünket Magyarországon. 2013. január 19.-én panaszt nyújtottunk be az Európai Bizottságnak Magyarország ellen. Panaszlevelünkben számos EU-jogszabálysértést soroltuk fel. Aznap Budapesten tiltakoztunk az Európai Unió Háza előtt, hogy felhívjuk a figyelmet helyzetünkre. Az egyetlen dolog, amit tiltakozásunkkal és panasztételünkkel elértünk, hogy a másnapra egyeztetett UNHCR-el való találkozót hirtelen nem hagyta jóvá a BÁH, az a hatóság, mely nem engedélyezte személyes találkozónkat 2013. február 20.-án, a Bicskei Befogadó Állomáson.
Négy hónappal a panaszlevelünk elküldése óta még mindig nem kaptunk tájékoztatást panaszunk jelenlegi állapotáról.
2013. március 5.-én végül létrejött az UNHCR-el közös találkozó a Bicskei Befogadó Állomáson.
2013. március 19.-én a Migráns Szolidaritás Csoport egy levelet fogalmazott meg a BÁH és a Belügyminisztérium részére közel 100 menekült helyzetéről, akiknek 2013 március 31.-ig el kellett volna hagyniuk a Bicskei Befogadó Állomást. Levelünkben ismertettük a menekültek főbb lakhatási problémáit, valamint számos javaslatot tettünk arra, miként
lehetne a Bicskei Befogadó Állomáson élő a tábor utáni lakhatási problémáját kezelni.
Azonban kérdéseinkre írásban nem kaptunk választ, csupán személyes találkozókra került sor a BÁH képviselőivel két alkalommal. Az első találkozó 2013. március 20.-án lett megtartva, de a BÁH képviselőinek (a Bicskei tábor igazgatója és az Ellátási és Integrációs Osztály egyik ügyintézője)alkalmatlansága miattegy újabb találkozót kellett megszerveznünk a BÁH-al, amely egy héttel később jött létre 2013 március 27.-én. A találkozón csupán üres ígéretek hangzottak el a BÁH részéről, és még a jegyzőkönyvet sem küldték el nekünk, így bizonyítékunk sincs azokról az ígéretekről, amiket a BÁH tett nekünk. Az egyetlen “megoldás” amit a BÁH lakhatási probléma orvoslására kínált, a hajléktalan szállókon való elhelyezés volt.
2013 március 28.-án, egy nappal a BÁH-al történt második találkozó után, a Menedék és a Baptista Szeretetszolgálat szociális munkásai beszéltek arról, hogy lehetőségünk van hajléktalan szállókra költözni. Nyilvánvaló, hogy hajléktalanszállókon nem tudunk a magyar társadalomba integrálódni és ráadásul csak tíz ember számára volt hely a szállón.
Az azt követő héten a Migráns Szolidaritás néhány tagjával együtt ellátogattunk a Baptista Szeretetszolgálat egyik hajléktalanszállójára, így saját szemünkkel láthattuk, hogy ezek a szállók nem nyújtanának megfelelő megoldást lakhatási problémáinkra.
Időközben a BÁH bicskei táborban dolgozó alkalmazottai több ízben is megfenyegettek minket, hogy rendőri erővel kiraknak a táborból és, hogy a gyermekeinket elveszik tőlünk. A BÁH képviselői a UNHCR-t is tájékoztatták a lehetséges rendőri kilakoltatásról illetve a menekült családok szétszakításáról.
Mielőtt eljöttünk, nem lakoltattak ki senkit a bicskei táborból, de a körülmények és a szolgáltatások minősége sokkal rosszabbra fordult. 2013. március 31.-e óta azok, akik
közülünk már nem maradhatnak tovább a táborban, nem részesülnek pénzügyi támogatásban, orvosi ellátásban, nem kapnak támogatást a szociális munkásoktól és a lakhatási probléma megoldásában sem kapnak segítséget.
Időközben a bicskei táborban lakó menekültek száma a hozzátevőlegesen 200-ról 500-ra emelkedett az elmúlt pár hónapban.
A magyar Parlament elfogadta a menedékkérők őrizetéről szóló törvényt, emiatt2013. június 2.-án, mi, a bicskei menekültek és menedékkérők és a Migráns Szolidaritás tagjaival közösen a Belügyminisztérium előtt tüntettünk. Ezek a szabályozások csak további megbélyegzéshez járulnak hozzá és a magyarországi integrációra vonatkozó reményeinket kilátástalanná teszik.
Azonban úgy határoztunk, hogy mintegy politikai tiltakozásként elhagyjuk Magyarországot és Németországban folyamodunk menedékjogért. Maga a tény, hogy
közel 100-an elhagyjuk Magyarországot, semmit sem fog megváltoztatni Bicskén, hiszen azok, akik megkapják a menekült státuszt a jövőben, hasonló problémákkal fogják
szembe találni magukat.
Nem látunk más megoldást, mint hogy összetartsunk és együtt keressünk megoldást külföldön.
Látjuk, hogy az európai menedékjogi szabályok nem működnek, a menedékkérőkkel és a menekültekkel való bánásmód nagyon más Európa különböző országaiban. Nem fogadjuk el ezt a rendszert. A Németországba való távozás számunkra politikai ellenállás.
A gyermekeink érdekében kell mindezt megtennünk.