Nyilatkozat a Magyarországot elhagyó menekültektől

Mi, menekültek, akik korábban a bicskei Befogadó Állomáson éltek, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Magyarországról és Németországban kérünk menedékjogot. Azért döntöttünk úgy, hogy elhagyjuk Magyarországot, mert minden próbálkozásunk (részletetek lejebb) arra, hogy segítséget kapjunk ahhoz, hogy menekültekként normális életet élhessünk Magyarországon, meghiúsult.

Már 2012. novemberében felhívtuk a döntéshozók figyelmét a menekültek integrációjának kilátástalan helyzetére Magyarországon: két alkalommal is tüntettünk a Parlament előtt és leveleket küldtünk a Belügyminisztériumnak, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnak (BÁH) és a Külügyminisztériumnak egyaránt. A Belügyminisztérium válaszában leírta, hogy 2013. márciusáig maradhatunk a Bicskei táborban, de problémáinkra továbbra sem kaptunk választ, és semmilyen olyan alapvető változás nem történt, amely elősegítette volna az integrációnkat  Magyarországon.

2012. januárjában támogatásért fordultunk az UNHCR-hez, hogy segítsék élhetőbb életért való  küzdelmünket Magyarországon. 2013. január 19.-én panaszt nyújtottunk be az Európai Bizottságnak Magyarország ellen. Panaszlevelünkben számos EU-jogszabálysértést soroltuk fel. Aznap Budapesten tiltakoztunk az Európai Unió Háza előtt, hogy felhívjuk a figyelmet helyzetünkre. Az egyetlen dolog, amit tiltakozásunkkal és panasztételünkkel elértünk, hogy a másnapra egyeztetett UNHCR-el való találkozót hirtelen nem hagyta jóvá a BÁH, az a hatóság, mely nem engedélyezte személyes találkozónkat 2013. február 20.-án, a Bicskei Befogadó Állomáson.

Négy hónappal a panaszlevelünk elküldése óta még mindig nem kaptunk tájékoztatást panaszunk jelenlegi állapotáról.

2013. március 5.-én végül létrejött az UNHCR-el közös találkozó a Bicskei Befogadó Állomáson.

2013. március 19.-én a Migráns Szolidaritás Csoport egy levelet fogalmazott meg a BÁH és a Belügyminisztérium részére  közel 100 menekült helyzetéről, akiknek 2013 március 31.-ig el kellett volna hagyniuk a Bicskei Befogadó Állomást. Levelünkben ismertettük a menekültek főbb lakhatási problémáit, valamint számos javaslatot tettünk arra, miként
lehetne a Bicskei Befogadó Állomáson élő a tábor utáni lakhatási problémáját kezelni.

Azonban kérdéseinkre írásban nem kaptunk választ, csupán személyes találkozókra került sor a BÁH képviselőivel két alkalommal. Az első találkozó 2013. március 20.-án lett megtartva, de a BÁH képviselőinek (a Bicskei tábor igazgatója és az Ellátási és Integrációs Osztály egyik ügyintézője)alkalmatlansága miattegy újabb találkozót kellett megszerveznünk a BÁH-al, amely egy héttel később jött létre 2013 március 27.-én. A találkozón csupán üres ígéretek hangzottak el a BÁH részéről, és még a jegyzőkönyvet sem küldték el nekünk, így bizonyítékunk sincs azokról az ígéretekről, amiket a BÁH tett nekünk. Az egyetlen “megoldás” amit a BÁH lakhatási probléma orvoslására kínált, a hajléktalan szállókon való elhelyezés volt.

2013 március 28.-án, egy nappal a BÁH-al történt  második találkozó után, a Menedék és a Baptista Szeretetszolgálat szociális munkásai beszéltek arról, hogy lehetőségünk van hajléktalan szállókra költözni. Nyilvánvaló, hogy hajléktalanszállókon nem tudunk a magyar társadalomba integrálódni és ráadásul csak tíz ember számára volt hely a szállón.

Az azt követő héten a Migráns Szolidaritás néhány tagjával együtt ellátogattunk a Baptista Szeretetszolgálat egyik hajléktalanszállójára, így saját szemünkkel láthattuk, hogy ezek a szállók nem nyújtanának megfelelő megoldást lakhatási problémáinkra.

Időközben a BÁH bicskei táborban dolgozó alkalmazottai több ízben is megfenyegettek minket, hogy rendőri erővel kiraknak a táborból és, hogy a gyermekeinket elveszik tőlünk. A BÁH képviselői a UNHCR-t is tájékoztatták a lehetséges rendőri kilakoltatásról illetve a menekült családok szétszakításáról.

Mielőtt eljöttünk, nem lakoltattak ki senkit a bicskei táborból, de a körülmények és a szolgáltatások minősége sokkal rosszabbra fordult. 2013. március 31.-e óta azok, akik

közülünk már nem maradhatnak tovább a táborban, nem részesülnek pénzügyi támogatásban, orvosi ellátásban, nem kapnak támogatást a szociális munkásoktól és a lakhatási probléma megoldásában sem kapnak segítséget.

Időközben a bicskei táborban lakó menekültek száma a hozzátevőlegesen 200-ról 500-ra emelkedett az elmúlt pár hónapban.

A magyar Parlament elfogadta a menedékkérők őrizetéről szóló törvényt, emiatt2013. június 2.-án, mi, a bicskei  menekültek és menedékkérők és a Migráns Szolidaritás tagjaival közösen a Belügyminisztérium előtt tüntettünk. Ezek a szabályozások csak további megbélyegzéshez járulnak hozzá és a magyarországi integrációra vonatkozó reményeinket kilátástalanná teszik.

Azonban úgy határoztunk, hogy mintegy politikai tiltakozásként elhagyjuk Magyarországot és Németországban folyamodunk menedékjogért. Maga a tény, hogy
közel 100-an elhagyjuk Magyarországot, semmit sem fog megváltoztatni Bicskén, hiszen azok, akik megkapják a menekült státuszt a jövőben, hasonló problémákkal fogják
szembe találni magukat.

Nem látunk más megoldást, mint hogy összetartsunk és együtt keressünk megoldást külföldön.

Látjuk, hogy az európai menedékjogi szabályok nem működnek, a menedékkérőkkel és a menekültekkel való bánásmód nagyon más Európa különböző országaiban. Nem fogadjuk el ezt a rendszert. A Németországba való távozás  számunkra politikai ellenállás.

A gyermekeink érdekében kell mindezt megtennünk.