"a gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani, ez a magyar álláspont"
Majd ezt is mondta:
„Nyilvánvaló, hogy vannak országok, és Magyarország is ezek közé tartozik, amik eddig is azt gondolták a bevándorlásról, hogy az rossz dolog.”
Viktor! Légy üdvözölve a hatalomőrült idegengyűlőlő vezetők sorában! Régi hagyomány ez. Szomorú hagyomány. A befogadó helyi közösségek helyett a munkatáborok hagyománya. A felelős vezetők hagyománya helyett a rettegett és gyűlölt vezetők hagyománya.
És hogy jön Orbán viktor ahhoz, hogy megmondja, mi a magyar álláspont?! Most például a bevándorlásról?! Mert a Migráns Szolidaritás Csoport a mai napra azért hívott meg titeket, hogy elítéljük Orbánnak a bevándorlókról tett idegenellenes kijelentéseit és hogy a Magyarországon élő bevándorlók és menekültek melletti szolidaritásunkat fejezzük ki. És azért vagyunk itt, hogy elmondjuk: Orbán Viktor és párttársai nem a mi nevünkben beszélnek. Magyarország ugyanis nem egyenlő egy hatalomőrült és annak szolgái ország- és lélekdúlásával.
Súlyos felelőssége van abban, hogy egy olyan országban teszi mindezt, ahol tudjuk, hogy mennyire nyomorítja az emberek lelkét az idegengyűlölet. Amit tilos tovább szítani. Aki megteszi, mint Orbán, az ettől kezdve felelős minden olyan ellenséges pillantásért, amelyet az utcán, vagy bárhol egy honfitársunk vet egy külföldi polgártársunkra.
A bevándorlók: egy újabb kirekesztett csoport. Egy újabb bűnbak. Egy újabb ellenség, aki nem tehet arról, hogy azzá vált. Először a másként gondolkódók, majd a romák és a szegények, különösen a hajléktalan emberek, majd a melegek, tanárok, diákok, s most a migránsok. A mérleg egyik serpenyője, amelyben Orbán áll szolgáival, szépen lassan kiürül, hiszen egyre többféle embert rekeszt ki maga mellől, úgy, hogy hamarosan senki nem marad körülötte.
A másik serpenyő azonban szépen lassan megtelik velünk. Velünk, akikben az a közös, hogy egy olyan országban szeretnénk élni, ahol a törvény és a gyakorlat minden embernek valós és egyenlő életlehetőséget ad arra, hogy boldogan éljen. Ahogyan a boldogságot ő képzeli. És egyes külföldi emberek a boldogulásukat itt képzelik el, Magyarországon. Őket befogadni, és velük tisztelettel beszélni: ez a magyar álláspont, mert ez az emberi álláspont.
Orbánnak a közelmúltbeli idegenellenes szavai miatt bocsánatot kellene kérnie a Magyarországon élő külföldiektől. Bocsánatot a menekültektől, akiket származási országukban üldöztek, és a többi migránstól is, akik a testvéreink és gyermekeink mellett ülnek az iskolapadban, bocsánatot az orvosunktól, a boltostól, vagy attól, aki a kedvenc csapatunk legjobb sportolója, és bocsánatot azoktól is, akik a külföldiek börtönében az őrök megvető pillantásától félve imádkoznak, egyetlen bűnüket gyónva Istenüknek: azt, hogy egy nyomorultabb és veszélyesebb országba születtek, ahol nem kívántak emberhez méltatlan életet élni, vagy nem kívántak éppenséggel éhenhalni.
De Orbán nem fog bocsánatot kérni, mert akkor talán elveszítene néhány durvalelkű voksolót.
Orbán újra elveszítette a józanságát. A migrációt ugyanis nem szabad, de nem is lehet megállítani. Nem lehet, mert a migráció megállíthatatlanul az élet része. Azé a bevándorlóé is, aki idejön. Továbbá azé a magyaré is, aki itthon nap mint nap érintkezik külföldiekkel. És azé a magyaré is, aki éppen hogy Magyarországról vándorol el, egyszerűen csak azért, mert az ő útlevelével megteheti, vagy éppen azért, mert egy Magyarországnál élhetőbb országban szeretne élni.
A MigSzol Csoport álláspontja az, hogy mi éppen hogy egy élhetőbb Magyarországért kell, hogy cselekedjünk. Ahol a miniszterelnök nem az idegengyűlöletetet szítja, hanem felelős vezető módján egy terrorcselekményt követően bevándorlók és másvallásúak jelenlétében megnyugtatja a magyarországi közvéleményt. Megnyugatja arról, hogy nem a bevándorlókkal és a másvallásúakkal van a baj, és szavainak érvényt szerezve egy befogadóbb Magyarország építésén fáradozik nap mint nap. Magyarország ugyanis mindenkié!
A határaink nem azért vannak, hogy védelmezzük őket, hanem azért, hogy egy olyan terület kezdetét jelöljék, amelyen belül mi is, és mások is jól érezhetik magukat.
Azok a bevándorlók pedig, akik átlépték ezt a határt, és itt maradtak velünk: a népesség 2%-át sem teszik ki. 170.000 ember. Felmérések szerint a magyar állampolgároknál tanultabbak és nagyobb arányban is dolgoznak, tehát nagyobb arányban is járulnak hozzá Magyarország gazdagodásához. Szükségünk van rájuk, és egyre inkább szükségünk lesz rájuk. Persze Orbán szerint nincs kivándorlás, csak utazgatnak és dolgozgatnak egy kicsit a magyarok. Igen, de sokan addig, míg meg nem halnak. Helyettük viszont jól jön, ha nekünk, akik itt szeretnénk maradni, valaki kihúzza a fogunkat, megműti a szüleinket, oktatja a gyerekeinket, vagy ápol majd minket, mikor arra lesz szükségünk.
A migránsok másik nagy csoportjáról, a menekültekről Orbán tavaly még azt sem tudta, hogy azok meg kicsodák. Most már tudja, mert megmondták neki. Megmondták, hogy róluk szebben szokás Európában beszélni. „Az igazi menekülteket befogadjuk” - mondja ő.
Az első baj csak az, hogy az embertelen és idegenellenes jogszabályokat vakon végrehajtó Bevándorlási Hivatal sokukat őrizetbe helyezi. Akiket utána gyakran megalázó interjúkon faggat karöltve a nemzetbiztonsággal, hogy tényleg üldözték-e őket. És túl sokukról gondolja azt a Hivatal, hogy jah, ők is csak gazdasági bevándorlók. Szerencsére léteznek még Magyarországon bíróságok, ahová ilyenkor lehet fordulni, és akik megadják azt a menekülteknek, amit a bírók tudnak adni: védelmet a visszatoloncolással szemben.
Így tehát van, aki maradhat. De ki az, aki szívesen maradna olyan országban, amely hónapokig bezárva tartotta, megalázta és megnyomorította, és néha kicsit véresre is verte őt?!
De így is vannak még, akik maradnak. A Bevándorlási Hivatal vezetője pedig csak nyafog, mint egy gyerek, hogy már megint milyen sokan jöttek ide. Igen, sokkal többen, mint korábban. Hiszen tavaly 42.000 ember kért menedékjogot Magyarországon. Akik közül végül mindössze 503 ember kapott védelmet az ellen, hogy életveszélyes származási országukba toloncolják vissza őket. Tehát mint egy gyerek, a hivatalvezető tovább is hárítja az európai államokra az emberhez méltó befogadás feladatát. Mert itt csak embertelenül lehet, nehogy ittmaradjanak ezek a háborúban és szegénységben megtört emberek! A MigSzol szerint a baj nem a 42.000 magas számával van. A baj az, hogy vétkes módon felelőtlenek a vezetők, hiszen ha körbenéznének, látnák, hogy például Szíria és Afganisztán már nem más, mint egy-egy temetőország. A Földközi-tengeren puffadt testek ezrei lebegnek, ezért sokan inkább felénk jönnek, a szárazföldön. Akiket viszont tilos olyan embertelenül befogadni, mint ahogy újabban itt szokás Magyarországon: a déli zöldhatáron érkezőket polgárőrök és rendőrök hada várja, akik úgy bánnak a migránsokkal, mintha állatokat fognának be. Miután elfogták őket, túlzsúfolt helyiségekbe zárnak össze férfiakat és nőket, időseket és gyerekeket, kivetetik a cipőfűzőjüket és az övüket, kevés az étel és a víz, majd egy többszáz kilométerrel távolabb lévő tábori címet a kezükbe nyomva útnak eresztik őket. A szerencsésebbeket. A rosszabbik esetben irány a menekültek börtöne. Sokaknak nem adták vissza a cipőfűzőt és az övüket sem, úgy kellett a téli éjszakán útnak indulniuk, majd órákat gyalogolni egy-egy városban, ahol a tábor van, hogy megtalálják vaságyaikat.
És ha valaki végül eltalál az ágyig, és át is megy az embertelen szűrőn, mint tavaly az a szerencsés 503 ember, akkor kezdődik egy újabb kilátástalan fejezet. A menekültek kiszolgáltatottságáról csak annyit, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának 2012-es jelentése szerint a Magyarországon menekültként elismert embereknek nyomorúságos az élethelyzete. A hajléktalanná válásuk esélye pedig fájóan nagy.
Azt akarjuk, hogy a vezetők nézzenek még jobban körbe: akkor látnák, hogy Ausztriában az állam azért fizet osztrák családoknak, hogy a menedékkérőknek szállást és ellátást adjanak.
Más országban pedig ingyenes nyelvoktatásban részesülhetnek, ami nálunk megint nincs. Tanuljatok meg magyarul, de magyarórát nem adunk. Vagy máshol például az egészségbiztosításhoz is hozzá lehet férni. Itt nagyon sok menekültnek még ez sem jut osztályrészül. A MigSzol követeli, hogy ezeket az alapellátásokat és szolgáltatásokat minden menekültnek biztosítsák!
Könnyítsék meg a külföldi diplomák akkreditálását, a szakmunkásoknak pedig legyen elég egy gyakorlati vizsga során szakmai jártasságukról bizonyságot tenni, hogy ne a nincstelenek táborát növeljük velük.
A Migszol egy olyan Magyarországot akar, ami nem az álkeresztény farizeus vezetők országa. Nem egy olyan Magyarországot akarunk, ahol a migránsoknak nemcsak attól kell rettegniük, hogy egy ilyen demonstárción felszólaljanak, hanem még a puszta megjelenéstől is. A MigSzol egy olyan Magyarországot akar, ahol a bevándorlók és a menekültek a társadalom egyenlő jogú tagjai lehetnek.
Mert Magyarország mindenkié, nemcsak Orbáné!
Második beszédünk, Theresa áltál, angolul volt:
“Let’s not join the governing party in its hostility to foreigners and in its racism”
First, I would like to thank everybody who came today to support us and stand for an inclusive Hungary. My name is Theresa and I have been living in Hungary for 16 months. I am here today to stand up for the rights of Refugees, Asylum Seekers and Migrants.
Everyday immigrants risk their lives to come here to search refuge, to search for a new and better life. When I arrived to Hungary – and in contrast to many others, I chose to come here voluntarily – I felt welcomed. I quickly found friends, allies, people who supported me in learning Hungarian, in settling in, in feeling at home in this country.
Let’s extend this welcome to those immigrants, who come here, fleeing their old lives. Let’s not join the governing party in its hostility against foreigners and in its racism.
Viktor Orbán says, the Hungarian standpoint is to stop immigration – in my experience, this is not true. The Hungarian standpoint, the human standpoint, is to welcome people who are in need of our help.
Each and every human being is an individual with their own values, talents and treasures. People from different countries bring new knowledge, new skills, new expertise with them. Thus these people do not take away. They add to the country’s riches and prosperity!
I love living in Hungary – but what would Hungary be without things from abroad? Without the foreign words we use in Hungarian, the foreign food we eat, the foreign wine we drink – even if just to remember that Hungarian wine is better.
Immigration is not a threat – it enriches our lives and makes us stronger.
Szént István / Saint Stephen is often named as the founder of Hungary. He said: “A country with only one language and one tradition is weak and vulnerable”
Hungarians, most of all, know that searching refugee is not an easy decision:
Let us not forget that Kossuth was a refugee too leaving his country because of war and poverty. What about Ignác Semmelweis, the saviour of mothers. Today, would he also be classified as an economic immigrant?! What about the thousands of refugees in 1956, after the Hungarian revolution was crushed? This list could go on and on…
Orban’s comments about immigration disrespect European and democratic values – Fidesz officials have repeatedly stated, they want to make European immigration policy tougher.
Orban’s comments run against basic general knowledge about migration – foreigners make up less than 2% of the Hungarian population.
Orban’s comments are in contrast to fundamental moral values – they ignore the right to seek refuge from war and misery.Using immigrants as a scapegoat is a part of the ‘illiberal democracy’ Orban wants to build in this country: People are classified and treated differently, depending on their class, race, gender. Minorities of all kind are seen as an obstacle. Treating immigrants as a threat is part of a politics that makes us afraid of each other, rather than work together. This does not only affect immigrants – this affects everyone in Hungary that is in need of assistance or is being subjected to prejudice: homeless people, poor people, Roma – this list could go on.
In the Hungary that we, MigSzol and everyone here, fight for, it does not matter where we are from. It does not matter what language we speak. We are all equal and shall be treated equally. We work together, in a democratic and inclusive society. We work together because we can learn from each other. And we work together to make the lives of all of us better.
Each and every one of us is a human being and as such has basic human rights. Freedom of movement is such a human right; the right to choose a place of residence and the right to seek asylum. They have to be respected. Refugees should be treated equally just like Hungarians and Romanians when they go to Western Europe, or French and Germans when they come here.
Without immigration the world would be a boring, static and much-much poorer place! The History of mankind is about the meeting of different peoples, cultures and religions! We wish that Hungary, a country that can be proud of being the first in Europe to enact religious freedom, stays as diverse and hospitable as it has been for centuries. Proving to the world that here, in the heart of Europe, many different people are still able to share their lives, their traditions and live together in peace. Just like they have done in the past.
Photo: 444, Botós Tamás