A migrációs politikában való részvétel fontosságáról itt és most.
A Keleti pályaudvaron csend uralkodik. A menekült válság egyetlen itt látható nyoma egy kormányzati plakát a busz-megállóban, melyen a következő felirat olvasható: „Döntött a nemzet: az országot meg kell védeni!” Akkor minket most megvédenek vagy még itt vannak a terroristák? esetleg csak az okos telefonjaikat hagyták itt?
Mégis mi ellen védik az országot? Miért folytatjuk még mindig a kerítés építést? Hol vannak a „migránsok”? Vége van a menekült válságnak?
Budapest békésnek és csendesnek tűnik az égető menekültválság után, mely a szemünk elött zajlott egész nyáron Nagy a kísértés, hogy azt gondoljuk: az egésznek vége van. Olvashatunk hősiesen viselkedő önkéntesekről, csodálatos emberekről akik Németországban kezdenek új életet, és a gyerek rugdosó rasszista riporternőt sem dolgozik többé riportként. Nem mondhatnánk-e tehát, hogy vége, éljük tovább az életünket ahogy volt, és figyelmen kívül hagyhatnánk a kerítést, ami a “védelmünket szolgálja”.
Hát nem. Ez egy nagyon rossz ötlet lenne.
A Keleti pályaudvaron csend uralkodik. A menekült válság egyetlen itt látható nyoma egy kormányzati plakát a busz-megállóban, melyen a következő felirat olvasható: „Döntött a nemzet: az országot meg kell védeni!” Akkor minket most megvédenek vagy még itt vannak a terroristák? esetleg csak az okos telefonjaikat hagyták itt?
Mégis mi ellen védik az országot? Miért folytatjuk még mindig a kerítés építést? Hol vannak a „migránsok”? Vége van a menekült válságnak?
Budapest békésnek és csendesnek tűnik az égető menekültválság után, mely a szemünk elött zajlott egész nyáron Nagy a kísértés, hogy azt gondoljuk: az egésznek vége van. Olvashatunk hősiesen viselkedő önkéntesekről, csodálatos emberekről akik Németországban kezdenek új életet, és a gyerek rugdosó rasszista riporternőt sem dolgozik többé riportként. Nem mondhatnánk-e tehát, hogy vége, éljük tovább az életünket ahogy volt, és figyelmen kívül hagyhatnánk a kerítést, ami a “védelmünket szolgálja”.
Hát nem. Ez egy nagyon rossz ötlet lenne.
A migráció nem fog megállni csupán mert néhány kormány úgy csinál, mintha nem látná, mi történik és határokat zár le. A menekültek es migránsok jönnek, még mindig jönnek. A valóság az, hogy manapság több ember jön Európába, mint 2015 során eddig bármikor. A válság csupán a szemünk elől tűnt el. A magyar kormány eltűntette a válságot a budapestiek szeme elől, és ezzel párhuzamosan média vezető hírei közül is kikopott. A kormány azt az üzenetet küldi az embereknek, hogy a kerítéssel a fidesz kormánya megoldott a problémát, miközben a válság csak néhány száz kilóméterrel odébb, dél-nyugati irányba mozdult el. A megoldástól azonban nagyon messze vagyunk.
From The Atlantic, Oct 22nd 2015 in Spielfeld, Austrian border Október első felében átlagosan 6000 ember lépte át a horvát- magyar határt. Aránylag zökkenőmentesen történt az eljárás: már a határon vonatokra és buszokra rakták a menekülteket, és a magyar állam az osztrák határhoz csempészte őket. Hegyeshalmon, az osztrák-magyar határátkelőhelyen ebben az időszakban még emberek ezreinek ellátását kellett megoldani, a nyári időszakhoz képest csupán annyi különbséggel, hogy a civil önkéntes segítők mellett a kormány támogatását élvező szervezet, a magyar Vöröskereszt is részt vett az akcióban. Egyre hidegebb, esősebb és kegyetlenebb az időjárás a háborúk és üldöztetés elől menekülők számára. A nemzetközi szervezetek aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy a menedéket kérő embereknek egyre rosszabb körülményekkel kell szembe nézniük, mivel a helyzetre nincsen kilátásban fenntartható megoldás. A Migration Aid azért gyűjtött a továbbiakban is adományokat, mert azokra nem Budapesten, hanem a határokon volt szükség.
Hiba lenne tehát azt gondolni, hogy a válságnak vége, csupán azért, mert a menekülő emberek eltűntek az utcáinkról. Ugyanígy hiba lenne azt gondolni, hogy a hajléktalanság kriminalizálásával nem tűnnek el a hajléktalanok és az instabil lakhatás áldozatai.
Azok a menekültek, akik a kerítésen át jönnek az országba börtönbe kerül, kiutasítás vár rá, illetve megtiltják neki, hogy belépjen a Schengen zónába. Gyakorlatilag egyetlen menekült sem léphet be Magyarországra Szerbián, Horvátországon és Szlovénián keresztül, hogy menedékért folyamodjon Magyarország. Jelképes üzenetet hordoz, hogy több évtizednyi működés után az ország egyik legnagyobb kapacitással bíró menekülttábora Debrecenben bezár. Ismét egy kicsinyes próbálkozás arra, hogy azt üzenjék: nincs már több menekült Magyarországon. Veszélyes hozzászokni a gondolathoz, hogy Magyarországon nincs több menekült, illetve hogy a migráns válságot meg lehet oldani kerítésekkel. Vajon mi mit tehetünk mindezek közepette?
Nagyon sok mindent. Elsősorban legyünk tudatában annak, hogy a migrációs-ügy egy politikai harc része. És ennek a csatának még messze nincs vége. Olvassunk a témában, beszéljünk róla barátainkkal, kollégákkal, szomszédainkkal, és a családdal. Fejezzük ki a véleményünket twitteren, és az ebédszünetekben arról, hogy mit gondolunk, főleg ha eltérő véleményeink vannak. Írjunk levelet az általunk választott parlamenti és Európa Parlamenti képviselőnek, és követeljünk változást. Osszuk meg a levelet a FB ismerőseink között. Írjuk alá az ügyben születő petíciókat, és bátorítsuk a barátainkat, hogy ők is tegyék ugyanezt. Állítsunk meg politikusokat, amikor épp vacsorázni készülnek egy luxus étteremben, és tegyünk fel nekik kínos kérdéseket a migrációval kapcsolatban (Valóban, ez nem szép dolog, de a határokon rostokoló embereknek mégis csak nehezebb). Érjük el, hogy a politikusok képtelenek legyenek közömbösek maradni és tagadni felelősségüket a migrációs és menekült-ügyben.
Szervezzünk flash mobot egy kormányzati intézmény elé. Szervezzünk tüntetéseket. Ne felejtsétek, Magyarországon még mindig vannak bevándorlók és menekültek. Adjuk bérbe a lakásunkat egy külföldinek, így elkerülhető, hogy azért hagyja el Magyarországot, mert nincs hova mennie. Alakítsunk barátokból álló csoportot, akik ingyen adnak magyar nyelv-leckéket migránsoknak és menekülteknek. A legfontosabb üzenet: ne maradjunk csendben. Hallassuk a hangunkat, mert most hozzák azokat a döntéseket, amelyek befolyásolják a migrációs politika jövőjét. Rajtunk is múlik, hogyan fognak a történelem könyvek erről az időszakról megemlékezni.
Minden egyes állampolgárnak, aki írni és olvasni tud erkölcsi felelőssége, hogy ne maradjon csendben: ha csendben maradunk, az azt jelenti, hogy a jelenleg uralkodó hatalommal értünk egyet. Most kell kiállnunk egy igazságos és a másikat tiszteletben tartó Európáért és Magyarországért. Csak úgy érhetjük ezt el, hogy bátrak vagyunk hallatni a hangunkat és támaszai vagyunk ebben a harcban egymásnak. Most mindannyiunknak bátornak és cselekvőkésznek kell lenni. Mindannyian képesek vagyunk rá.
Hiba lenne tehát azt gondolni, hogy a válságnak vége, csupán azért, mert a menekülő emberek eltűntek az utcáinkról. Ugyanígy hiba lenne azt gondolni, hogy a hajléktalanság kriminalizálásával nem tűnnek el a hajléktalanok és az instabil lakhatás áldozatai.
Azok a menekültek, akik a kerítésen át jönnek az országba börtönbe kerül, kiutasítás vár rá, illetve megtiltják neki, hogy belépjen a Schengen zónába. Gyakorlatilag egyetlen menekült sem léphet be Magyarországra Szerbián, Horvátországon és Szlovénián keresztül, hogy menedékért folyamodjon Magyarország. Jelképes üzenetet hordoz, hogy több évtizednyi működés után az ország egyik legnagyobb kapacitással bíró menekülttábora Debrecenben bezár. Ismét egy kicsinyes próbálkozás arra, hogy azt üzenjék: nincs már több menekült Magyarországon. Veszélyes hozzászokni a gondolathoz, hogy Magyarországon nincs több menekült, illetve hogy a migráns válságot meg lehet oldani kerítésekkel. Vajon mi mit tehetünk mindezek közepette?
Nagyon sok mindent. Elsősorban legyünk tudatában annak, hogy a migrációs-ügy egy politikai harc része. És ennek a csatának még messze nincs vége. Olvassunk a témában, beszéljünk róla barátainkkal, kollégákkal, szomszédainkkal, és a családdal. Fejezzük ki a véleményünket twitteren, és az ebédszünetekben arról, hogy mit gondolunk, főleg ha eltérő véleményeink vannak. Írjunk levelet az általunk választott parlamenti és Európa Parlamenti képviselőnek, és követeljünk változást. Osszuk meg a levelet a FB ismerőseink között. Írjuk alá az ügyben születő petíciókat, és bátorítsuk a barátainkat, hogy ők is tegyék ugyanezt. Állítsunk meg politikusokat, amikor épp vacsorázni készülnek egy luxus étteremben, és tegyünk fel nekik kínos kérdéseket a migrációval kapcsolatban (Valóban, ez nem szép dolog, de a határokon rostokoló embereknek mégis csak nehezebb). Érjük el, hogy a politikusok képtelenek legyenek közömbösek maradni és tagadni felelősségüket a migrációs és menekült-ügyben.
Szervezzünk flash mobot egy kormányzati intézmény elé. Szervezzünk tüntetéseket. Ne felejtsétek, Magyarországon még mindig vannak bevándorlók és menekültek. Adjuk bérbe a lakásunkat egy külföldinek, így elkerülhető, hogy azért hagyja el Magyarországot, mert nincs hova mennie. Alakítsunk barátokból álló csoportot, akik ingyen adnak magyar nyelv-leckéket migránsoknak és menekülteknek. A legfontosabb üzenet: ne maradjunk csendben. Hallassuk a hangunkat, mert most hozzák azokat a döntéseket, amelyek befolyásolják a migrációs politika jövőjét. Rajtunk is múlik, hogyan fognak a történelem könyvek erről az időszakról megemlékezni.
Minden egyes állampolgárnak, aki írni és olvasni tud erkölcsi felelőssége, hogy ne maradjon csendben: ha csendben maradunk, az azt jelenti, hogy a jelenleg uralkodó hatalommal értünk egyet. Most kell kiállnunk egy igazságos és a másikat tiszteletben tartó Európáért és Magyarországért. Csak úgy érhetjük ezt el, hogy bátrak vagyunk hallatni a hangunkat és támaszai vagyunk ebben a harcban egymásnak. Most mindannyiunknak bátornak és cselekvőkésznek kell lenni. Mindannyian képesek vagyunk rá.
RSS Feed