A hírre, hogy a magyar kormány négy méter magas és 175 km hosszú kerítést tervez felhúzni a teljes magyar-szerb határszakaszon, a kritikus hangok rögtön párhuzamot vontak a magyar történelemben hírhedté vált, 26 évvel ezelőtt lebontott Vasfüggönnyel. A Kettős Mérce blogon rámutattak arra, hogy éppen ugyanazok a személyek tervezik a Vasfüggyöny 2.0-ás változatát, akik anno tevékenyen részt vettek a Vasfüggöny megszüntetésében. A Helsinki Bizottság pedig megkérdőjelezte azt, hogy a menekültek és menedékkérők számára Szerbia biztonságos harmadik országnak tekinthető. Az ellenzéki liberális-zöld párt (LMP) vezetője a kerítést a a palesztin és zsidó népesség elválasztására Jeruzsálemben is alkalmazott akadályhoz hasonlította.
A MigSzol teljes mértékben egyetért a kritikus hangokkal és különösen örül annak, hogy Magyarországon is egyre többen vonódnak be a migrációról és menekültügyről szóló vitába. Mindazonáltal szeretnénk egy újabb dimenziót is hozzáadni a beszélgetéshez: annak egyszerű és brutális tényét, hogy a kerítés súlyosan sérti az emberek mozgáshoz és menedékkéréshez való alapvető jogát, és hogy hathatósan hozzájárul ahhoz, hogy újabb ezrek legyenek kénytelenek a Földközi-tengeren való átkelés halálos kockázatát.
Vessünk egy pillantást az EU déli, külső határain fennálló kerítésekre. Spanyolország-Marokkó. Bulgária-Törökország. Görögország-Törökország. Hozzáadva a listához a Magyarországot és Szerbiát, a kerítés nélküli határszakasz ok az EU délkeleti felén a horvát-bosnyák és a bolgár-román-szerb határok lesznek. Eközben az EU-ba történő, törvényeket is betartó migrációra nagyon-nagyon kevés lehetőség van. A szigorú vízumrendelkezések és a szárazföldi határok lezárása természetesen arra kényszeríti az embereket, hogy alternatív útvonalakat találva próbáljanak biztonságos helyre eljutni. Részben ez az oka annak, hogy a Földközi-tenger mára a világ leghalálosabb határvidékévé vált. A magyar-szerb határra tervezett kerítés közvetlenül járul majd hozzá ahhoz, hogy a Mediterrán-tenger még nagyobb tömegsírrá váljék.
Fotó: migránsok és golfozók spanyol Melillában, 2013. via The Guardian
A MigSzol teljes mértékben egyetért a kritikus hangokkal és különösen örül annak, hogy Magyarországon is egyre többen vonódnak be a migrációról és menekültügyről szóló vitába. Mindazonáltal szeretnénk egy újabb dimenziót is hozzáadni a beszélgetéshez: annak egyszerű és brutális tényét, hogy a kerítés súlyosan sérti az emberek mozgáshoz és menedékkéréshez való alapvető jogát, és hogy hathatósan hozzájárul ahhoz, hogy újabb ezrek legyenek kénytelenek a Földközi-tengeren való átkelés halálos kockázatát.
Vessünk egy pillantást az EU déli, külső határain fennálló kerítésekre. Spanyolország-Marokkó. Bulgária-Törökország. Görögország-Törökország. Hozzáadva a listához a Magyarországot és Szerbiát, a kerítés nélküli határszakasz ok az EU délkeleti felén a horvát-bosnyák és a bolgár-román-szerb határok lesznek. Eközben az EU-ba történő, törvényeket is betartó migrációra nagyon-nagyon kevés lehetőség van. A szigorú vízumrendelkezések és a szárazföldi határok lezárása természetesen arra kényszeríti az embereket, hogy alternatív útvonalakat találva próbáljanak biztonságos helyre eljutni. Részben ez az oka annak, hogy a Földközi-tenger mára a világ leghalálosabb határvidékévé vált. A magyar-szerb határra tervezett kerítés közvetlenül járul majd hozzá ahhoz, hogy a Mediterrán-tenger még nagyobb tömegsírrá váljék.
Fotó: migránsok és golfozók spanyol Melillában, 2013. via The Guardian
Ez az európai-dimenzióra való árnyaltabb kitekintés nagy mértékben hiányzik a magyarországi, migrációról szóló vitából. A kormány azt kommunikálja, hogy az Európai Unió a forrása a “megengedő” migrációs-szabályozásnak. Azok számára, akik a MigSzolhoz hasonlóan ellenzik a kormány intézkedéseit, az EU sem tekinthető sok remény forrásának, figyelembe véve, hogy az EU hozta létre azoknak szabályoknak az együttesét, amely miatt “ütközőzónák” alakultak ki a déli és keleti határokon. Mindent egybevéve, nemcsak a magyar kormány rémhírterjesztő retorikáját utasítjuk el - amely az idegengyűlöletre és iszlámellenességre épít, azzal a szándékkal, hogy a magyar társadalomban morális pánikot hozzon létre -, hanem mindezen túl egy még nagyobb bűnöst is meg kell nevezni: az ún. dublini rendeletet.
A dublini rendelet arra kényszeríti az embereket, hogy abban az országban nyújtsák be menedékkérelmüket, ahol először léptek az EU területére, és azok is, akiket végül menekültként ismernek el, ebből adódóan arra kényszerülnek, hogy maradjanak abban az országban, ott vállaljanak munkát és próbáljanak integrálódni. A bevándorlóknak és menekülteknek nagyon nehéz Magyarországon lakhatást találniuk. Annyira nehéz, hogy egyre növekvő számban vannak olyanok, akik - legális státuszuktól függetlenül - azt választják, hogy inkább Nyugat-Európában élnek papírok nélkül, mintsem hogy Budapest utcáin legyenek hajléktalanok.
Ezzel egyidőben a dublini rendelet könyörtelenül elrabolja a migránsoktól annak lehetőségét, hogy a különböző európai országokban meglévő rokoni- és baráti kapcsolatrendszerükre támaszkodjanak. Menedéket keresni a legtöbb esetben azzal jár, hogy egy kiszámíthatatlan utazást vállalunk, és nem egy megtervezett utazáson veszünk részt. Csak veszélyekkel teli útvonalak léteznek, a menekültek nem tudják megválasztani, melyik országba lépjenek be, és egyben a rendeletek miatt maradjanak is. Röviden: ha nem létezne a dublini rendelet, nem lenne mentség a kerítésekre sem, mivel nem lennének ütközőzónák, és Magyarország sem lenne papírok nélkül élő (sans papiers) emberek gyártója, mint ahogy most teszi.
Így hát, kétfrontos küzdelemnek nézünk elébe: ellenében a magyar kormány és a Jobbik gyalázatosan rasszista rendelkezéseinek és retorikájának, ugyanakkor ellenében a dublini rendeletnek is. Az utóbbi küzdelmet már jóval korábban elkezdték más európai országokban élő aktivista társaink. A MigSzolban úgy gondoljuk, hogy Magyarország számára is legfőbb ideje annak, hogy elgondolkodjon és beszéljen arról, Európa hogyan járul hozzá egy életveszélyes menedékkérelmi szabályozás állandósításához.
Mindezt elmondva, fejezzük be ezt a bejegyzést egy pozitív, de mindannyiunkat kihívás elé állító gondolattal. A Magyar Kétfarkú Kutyapárt és a Vastagbőr Blog által létrehozott igen sikeres ellenkampány magyarok ezreit mozgósította; együtt utasítjuk el, hogy Magyarországon rasszista és idegengyűlölő társadalmat lássunk. Most hát a következő kihívással is szembe kell néznünk: tudjuk-e úgy mozgósítani ezt az energiát, hogy egyszerre küzdjünk a kormány intézkedései és a dublini rendelet ellen?
A dublini rendelet arra kényszeríti az embereket, hogy abban az országban nyújtsák be menedékkérelmüket, ahol először léptek az EU területére, és azok is, akiket végül menekültként ismernek el, ebből adódóan arra kényszerülnek, hogy maradjanak abban az országban, ott vállaljanak munkát és próbáljanak integrálódni. A bevándorlóknak és menekülteknek nagyon nehéz Magyarországon lakhatást találniuk. Annyira nehéz, hogy egyre növekvő számban vannak olyanok, akik - legális státuszuktól függetlenül - azt választják, hogy inkább Nyugat-Európában élnek papírok nélkül, mintsem hogy Budapest utcáin legyenek hajléktalanok.
Ezzel egyidőben a dublini rendelet könyörtelenül elrabolja a migránsoktól annak lehetőségét, hogy a különböző európai országokban meglévő rokoni- és baráti kapcsolatrendszerükre támaszkodjanak. Menedéket keresni a legtöbb esetben azzal jár, hogy egy kiszámíthatatlan utazást vállalunk, és nem egy megtervezett utazáson veszünk részt. Csak veszélyekkel teli útvonalak léteznek, a menekültek nem tudják megválasztani, melyik országba lépjenek be, és egyben a rendeletek miatt maradjanak is. Röviden: ha nem létezne a dublini rendelet, nem lenne mentség a kerítésekre sem, mivel nem lennének ütközőzónák, és Magyarország sem lenne papírok nélkül élő (sans papiers) emberek gyártója, mint ahogy most teszi.
Így hát, kétfrontos küzdelemnek nézünk elébe: ellenében a magyar kormány és a Jobbik gyalázatosan rasszista rendelkezéseinek és retorikájának, ugyanakkor ellenében a dublini rendeletnek is. Az utóbbi küzdelmet már jóval korábban elkezdték más európai országokban élő aktivista társaink. A MigSzolban úgy gondoljuk, hogy Magyarország számára is legfőbb ideje annak, hogy elgondolkodjon és beszéljen arról, Európa hogyan járul hozzá egy életveszélyes menedékkérelmi szabályozás állandósításához.
Mindezt elmondva, fejezzük be ezt a bejegyzést egy pozitív, de mindannyiunkat kihívás elé állító gondolattal. A Magyar Kétfarkú Kutyapárt és a Vastagbőr Blog által létrehozott igen sikeres ellenkampány magyarok ezreit mozgósította; együtt utasítjuk el, hogy Magyarországon rasszista és idegengyűlölő társadalmat lássunk. Most hát a következő kihívással is szembe kell néznünk: tudjuk-e úgy mozgósítani ezt az energiát, hogy egyszerre küzdjünk a kormány intézkedései és a dublini rendelet ellen?
RSS Feed