2016. március 7-én a belügyminiszter a migrációs és menedékjogi törvények módosítására tett javaslatot. A törvénytervezet magyarul olvasható, egyelőre nincs hivatalos angol fordítása.
 
A változtatások számos migrációval kapcsolatos kérdést vetnek fel. Nem csak a menedék-jogra vonatkoznak, hanem tartózkodási engedélyekre, valamint olyan, harmadik-országbeli állampolgárokra, akik a magyar kormány által „stratégiai partnernek” nevezett multinacionális cégeknél dolgoznak Magyarországon – mint az IBM, Tata, GE és Huawei.
Ez azt sugallja, hogy a Fidesz kormánynak nem általában a migránsokkal van problémája, hanem csak egy típusú ’migránssal’: aki az üldöztetés, konfliktusok és szegénység elől menekül. Ezekkel a változtatásokkal a magyar kormány az egyenlőtlenséget intézményesítve legalizálja a diszkriminációt a sebezhető csoportok és a favorizált, gazdag csoportok között.
 
A menedékjoggal kapcsolatos változások képezik a legdrasztikusabb részét a törvénytervezetnek. Ez azokat érinti, akik 2016. április 1. után kapják meg a státuszt. Másrészt ez azt is jelenti, hogy a változtatás nem érinti azokat, akik már most is menekültként élnek Magyarországon. Miközben egészében elítéljük a változtatásokat, hangsúlyozni szeretnénk azt, hogy azok megkülönböztetést hordoznak a menekültek két csoportja között: akik 2016. április 1-je előtt érkeztek, jogosultak beilleszkedési támogatásra, és menekültstátuszukat hosszabb időre kapják, míg azok, akik április 1. után érkeznek, nem lesznek jogosultak erre.
 
A védelemre szorulókra vonatkozó legfontosabb változások a törvényjavaslat szerint a következők:
 
Fogvatartás
 

• A javaslat hangsúlyozza, hogy akiket a Dublini szerződés alapján visszatoloncolnak Magyarországra, fogva tarthatóak.
• A fogvatartó központokban kijelölt területnagyságot a következők szerint módosítják: Férfiak számára a korábbi 15 m3 légtér és 5 m2 alapterületet 6, respektíve 3-ra csökkentik, nők számára az alapterület 3,5 m2, családok számára minimum 8.

 

• A Migszol álláspontja az, hogy az elzárás az egyik legdrasztikusabb eljárás pillanatnyilag Magyarországon. Olyan emberek, akiket elzárással sújtottak, tanúvallomásaikban nem csak a szörnyű anyagi és higiéniai körülményekről, hanem a pszichikailag megalázó bánásmódról is beszéltek. Például olyanok, akiket hosszú hónapokig tartottak fogva, megfelelő ruha, megfelelő tisztálkodási eszközök, fekvőhelyek hiányáról szóltak, vagy íráslehetőségek, íróeszközök megvonásáról. Az is komoly probléma, hogy internethasználatra napi10-15 percet kaptak. Ilyen körülmények között nehéz kapcsolatot tartani a családdal, beszélni bárkivel, aki a börtön falain kívül tartózkodik, és segíthetne.
• Végezetül a Migszol erőteljesen tiltakozik az ellen, hogy sebezhető, gyenge embereket, köztük gyerekes családokat fogva tartsanak. Erkölcsileg elítéljük mindezt egy olyan országban, amelyben a családi élettel kampányolnak, és megjegyezzük, hogy mindez ellentétes az EU szabályozásával.

 
Menekült státusz

• Azok esetében, akik menekült státuszt kapnak (vagy az azt helyettesítő 5 éves oltalmazott státuszt, amit menekült-státuszként kezelünk), 2016. április 1. után a törvénytervezet szerint 3 évenként felülvizsgálják, hogy még mindig jogos-e számukra a menedék. Ez akkor is megtörténhet, ha „különleges megkeresés” érkezik – a tervezetben nem fejtik ki, hogy ki és milyen céllal adhat be ilyen megkeresést. Ehelyett arról beszél a tervezet, hogy ez jó eszköz lehet „az integráció mélységének vizsgálatára”. Azt sehol sem határozzák meg, hogyan, mivel mérhető az integráció mélysége.
• Az „5 éves státuszt” kapottak esetében 5 helyett 3 év után felülvizsgálják, jogosultak-e a továbbiakban megtartani a státuszt.
• A Bevándorlási Hivatal megtagadhatja utazási okmányok kiadását „nemzetbiztonsági vagy közérdekre” hivatkozva, de nincs kifejtve, hogy ez mit jelent.
• Változik a menedékjogban a bizonytalan „humanitárius státusz”: Ilyen státusz a korábbi 1 év helyett 6 hónap és három év közti időszakra adható.

 
A Migszolban migránsokkal és menekültekkel végzett munkák alapján állítjuk, hogy „az integráció mélysége”semmit nem jelent egy olyan személlyel kapcsolatban, aki hazájában veszélynek van kitéve, és általános értelemben, a nemzetközi és európai jog alapján ez utóbbi szempont adja meg számukra a jogot a nemzetközi védelemre. Az „integrálódás mértékéről” beszélve ezt a fókuszt mozdítják el, s gyártanak „indokokat” arra, hogy ne kelljen tovább menedéket biztosítani az életveszélyből menekülőknek. Ez még problematikusabb, mint a vonatkozó változtatások, melyek teljesen ellehetetlenítenek mindenfajta integrálási rendszert és támogatást a menekültek számára.
 
Azt is mélységesen problematikusnak gondoljuk, hogy potenciálisan megtagadják az emberek jogosultságát utazási dokumentumokhoz, különösen „a közrend fenyegetése” okán.
A változtatás nem taglalja a közrend mibenlétét, és attól tartunk, hogy egyrészt az utazási dokumentumok visszatartására, másrészt ilyen határozatok indoklására használják majd fel. A nemzetközi jog értelmében a menekültként elismert személyeknek joguk van utazási dokumentumokra. Így azzal, hogy nem kapnak utazási dokumentumokat, megfosztják őket a schengeni országok területén való szabad mozgás jogától. Ezzel magyarországi csapdába kényszerítik őket, ahol (a szintén kriminalizált) hajléktalanság, és a megélhetést nem biztosító közmunka vár rájuk
 
A Migszol azt is állítja, hogy a humanitárius státusz többet nem lesz alkalmazható Magyarországon, mivel lényegét tekintve hasonló az 5 éves státuszhoz. A különbség főleg abban áll, hogy a humanitárius státusz kevesebb jogot ad a munkához.
 
Az integrációs támogatás megszüntetése
 

• A védelemre szoruló személyek nem dolgozhatnak, amíg táborban vannak.
• A menekülttáborban élők nem kapnak a jövőben havi (7125/23EUR) támogatást.
• A menedékkérő családok gyermekeit nem írathatják iskolába.
• Korábban azok, akik megkapták a státuszt, 2 hónapig a táborban maradhattak, amíg irataikat megkapták. Mégis, a legtöbben nehezen jutottak lakhatási lehetőséghez (és csak önkéntesektől kaptak ebben is támogatást), sokan váltak hajléktalanná a 2 hónap után. Ez a helyzet tovább romlik mostantól, amikor a státusz megkapása után mindössze 30 napig maradhatnak a táborban, s így még kevesebb idejük lesz szálláskeresésre. Ugyanakkor, mivel az integrációs támogatás megszűnik, nem lesznek meg az anyagi eszközeik szálláskereséshez.
• A menekültek és oltalmazottak integrációs szerződésének egész rendszerét megszüntetik
• A Bevándorlási Hivatal visszamenőleg is visszakérheti a menekültektől az államtól kapott pénzt.
• Korábban a menekült vagy oltalmazotti státuszt kapók egy évre ingyenes társadalombiztosításban részesültek. Mostantól ez 6 hónapra csökken.

 
Az integrációs támogatás megszüntetése a változtatások egyik legkomolyabb része. A felelős miniszter azzal érvel, hogy ezeket az intézkedéseket azért kell meghozni, hogy a menekültek ne kaphassanak több támogatást, mint a magyarok, és ugyanazokat a szolgáltatásokat kapják. Ez a kormány populista érvelése, hogy bebizonyítsa, a menekültek nem kapnak nagyobb támogatást, mint a magyarok. Azonban komoly problémák merülnek fel az integrációs támogatás teljes megszüntetésével.
 
Amikor azt mondják, hogy a menekülteknek hasonlóak a lehetőségeik a magyarokéhoz, a kormány azt sugallja, hogy már létezik egy működőképes rendszer. A valóságban, a Tárki felmérése szerint a magyarok 47%-a él szegénységben. A kormány semmit nem tesz annak érdekében, hogy megoldja az igen komoly lakhatási válságot Magyarországon. Ráadásul az alacsony munkanélküliségi ráta oka az a közmunka-rendszer, melyben az emberek teljes munkaidőben dolgoznak, a minimálbér alatti pénzért.
 
Elviekben a Migszol nem ellenezné, hogy a menekülteket ugyanabban a rendszerben kezeljék, mint a magyarokat, ha a menekültek intenzív, minőségi nyelvi képzést kapnának (amit a korábbi rendszerben sem kaptak: az ingyenes magyar nyelvórák 2013-ban megszűntek). A fő probléma, hogy magyarok számára sincs működő rendszer. A nyelvtudás hiányában a menekülteknek még inkább, ugyanúgy, mint minden új társadalmi közegbe érkezőnek, hiányzik a szociális hálójuk, a bürokrácia útvesztőiben való eligazodás képessége, lehetősége. Az integrációval kapcsolatos intézkedések brutálisak, mert megakadályozzák, hogy valóban egyenlő esélyekkel rendelkezzenek a magyarokkal, akiknek legalább a nyelvi ismeretek rendelkezésre állnak, így az intézkedés csak erősíti az egyenlőtlenséget.
 
A táborban élők munkához való jogának, ezzel a minimális, de fontos bevétel lehetőségének megszüntetése komoly intézkedés, ami azt az üzenetet hordozza, hogy a menekülteket, még ha dolgoznának is, nem látják szívesen ebben az országban. A legtöbb menekült a bevételét élelmiszervásárlásra fordítja, mivel a táborokban (épp úgy, mint a magyar kórházakban és iskolákban) az ellátás igencsak szegényes, valamint közlekedési költségekre, kávé, cigaretta vásárlására. Ráadásul a menekültek arra kényszerülnek, hogy a táboron belül maradjanak, mivel nem lesz anyagi lehetőségük a közlekedési eszközök igénybevételére sem.
Mindez jogellenes, tekintettel az EU Befogadási feltételekre vonatkozó előírására, amely előírja „a menedékkérők számára a munkahelyre jutáshoz való lehetőség biztosítását, maximum 9 hónapos időtartamra”.
 
A változtatások valószínű hatásáról
 
Mivel a törvénytervezet következményeként a menekülttáborok zsúfoltsága fokozódni fog, a menekültek kilátása a hajléktalanságra növekszik, ez valószínűleg azt eredményezi, hogy a menekülők egyre inkább elkerülik Magyarországot. A Migszol tevékenységének fő célja, hogy Magyarország a menekültek és migránsok számára befogadó közeg legyen. A jelen helyzetben még sincs más lehetőségünk, mint hogy felszólítsuk az Európai Unió tagországait: ne csak szóban ítéljék el a magyar kormány menekültellenes hadviselésének legújabb akcióját, hanem azonnal állítsák le a menekülteknek a dublini egyezmény alapján Magyarországra történő visszatoloncolását.
 
Ugyanakkor szomorúan látjuk, hogy a Fidesz-kormány menekültellenes kampánya eszközül szolgál arra, hogy Orbán Viktor idegengyűlölő programja az egész kontinensre átterjedjen. Ez a politika jól illeszkedik Európa és Törökország legutóbbi egyezségéhez, amely teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a nemzetközi jogot és az emberi jogokat. Hazai viszonylatban arra szolgál, hogy elvonja a figyelmet a legégetőbb problémákról: az oktatás, lakhatás és egészségügy kríziséről.
Világos lehet, hogy a Magyarországon belüli és kívüli események összefüggenek egymással, és hogy az inhumánus határszituáció elleni mozgósítás szükségessége egyre sürgetőbbé vált.
 

A védelemhez való hozzáférés

Az első, nemzetközileg bírált nagy probléma a menedékhez és menedékjogi eljáráshoz való korlátozott hozzáférés, ami a 2015 nyarán hozott jogi változásokból ered. Ezek a jogi változások lehetővé tették a magyar kormány számára, hogy egy kerítést építsen a szerb határon és illegálissá tegye az irreguláris belépést vagy a kerítés rongálását. Ezzel Magyarország a nemzetközi védelemhez (menedékhez) való hozzáférést annyira nehézzé tette, hogy az már nem felel meg az emberi jogi sztenderdeknek.

A magyar menedékjogi szabályok és gyakorlat másik problematikus eleme a tranzitzónák kialakítása a határ mentén, amelyeket a senki földjére szántak tenni, ami jogilag lehetetlen. A tranzitzónákban egy újfajta kérelmezési eljárást vezettek be. Ennek része a menedékkérelem nagyon rövid idő alatti elbírálása, ami felveti a kérdést, hogy az ilyen gyorsan hozott döntés lehet-e megalapozott.

Ráadásul – az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának ajánlása ellenére – a magyar kormány Szerbiát (és más országokat is) „biztonságos országnak” nyilvánította, ami azt jelenti, hogy azok a menedékkérők, akik Szerbián keresztül érkeznek, visszafordíthatók oda azzal, hogy már keresztülmentek egy országon, ami „biztonságos” számukra, és ott is beadhattak volna menedékjogi kérelmet. A nemzetközi jog szerint tilos olyan országba küldeni vissza embereket, ahol az emberi jogaik súlyosan sérülhetnek (például Szerbiába, amelyben a rossz körülményekről az Amnesty International jelentése (angol nyelven) részletesen beszámol), ezért Magyarországot erős kritikák érik ezek miatt a jogszabályi változások miatt. A Szerbia és Magyarország határán létrehozott tranzitzónák és Szerbia biztonságos országgá nyilvánítása oda vezetett, hogy a menedékjogi kérelmek több mint 99%-át minden további nélkül elutasították. Ráadásul, ami még súlyosabb, az elutasított menedékkérelem egyben azt is jelenti, hogy az adott személyt 1-2 évre eltiltják a Magyarországra lépéstől és itt tartózkodástól.
​
Bár a „biztonságos országok listája” csak 2015. augusztus 1-én lépett életbe, de hatálya visszaható, vagyis vonatkozhat azokra az emberekre, akiket visszaküldenek Magyarországra a dublini szabályozásnak megfelelően, ez pedig azt jelenti, hogy a dublini visszaküldöttek nagy eséllyel nem férnek hozzá a menedékjogi rendszerhez Magyarországon. Mindez azért van, mert ha egyszer valakit visszafordítanak Magyarországra, az új szabályozás szerint gyakran újra be kell adnia menedékkérelmét, hogy az ügye újnak látsszon, nem pedig egy korábbi folytatásának, azaz új bizonyítékát kell felmutassa a menedékjogi kérelme megalapozottságának, ez pedig gyakran nem áll rendelkezésre, ráadásul egy rövidített időkerettel szembesül. Következésképp Magyarország új szabályozása a menedékjogi rendszerhez való hozzáférésnek a kvázi megtagadását jelenti. Azt is bírálják nemzetközi szinten, hogy ha egyszer a menedékkérőt visszaküldik Magyarországra, akkor deportálások láncolatának kockázata vár rá: az elégtelen szerb menedékjogi rendszer miatt fennáll a veszélye, hogy visszatoloncolják Macedóniába, onnan pedig Görögországba, ahol a menekültek nagyon rossz körülményekkel (ahogy ez a nemrégiben kiadott UNHCR feljegyzés írja) és egy elégtelen menedékjogi rendszerrel szembesülnek.

Fogvatartás

A második nagy ok, amiért nem történnek meg a dublini visszaküldések Magyarországra, az a fogvatartás. Ezzel kapcsolatban a legfőbb kritika az, hogy a fogvatartás szisztematikus, és ez sérti az uniós jogot, ami azt jelenti, hogy nincs egyéni megalapozottsága a fogvatartásnak, akkor is megtörténik, ha nincs rá szükség (és nem választják az alternatíváit), és hogy az időtartama túl hosszú. Magyarországon 2015 novemberére a menedékkérők 52%-a volt fogvatartva, ahogy azt az ECRE jelentés megírja. Vagyis több embert tartottak bebörtönözve, mint ahányan a nyitott befogadó állomásokon voltak. A magyar fogvatartással kapcsolatos jogszabályok lehetővé teszik, hogy a menedékkérőket akár 6 hónapig is fogva tarthassák. Ráadásul a legtöbb dublini visszaküldöttet azonnal bebörtönzik, ahogy Magyarországra ér. Legtöbbször nem tudnak vagy eredménytelenül tudnak fellebbezni a fogvatartásukat elrendelő döntés ellen. A fogvatartás ilyen nem megfelelő alkalmazása sérti az uniós jogot.

A magyarországi fogvatartási gyakorlat által a nemzetközi jog megsértésének egy másik aspektusát képezik a súlyos körülmények, amelyek a fogdákban vannak, ezekről már több éve számos jelentés beszámolt. Ezekre a körülményekre több jelentés példákat is hoz, például a Human Rights Watch riportja 2015 decemberében rámutat, hogy a fogdák alkalmatlanok gyerekek őrizetben tartására, hogy az egészségügyi körülmények (például Nyírbátorban) sokszor rosszak, és általában nincs hozzáférés orvosi és pszichológiai ellátáshoz.
Ráadásul Magyarországon a sérülékeny helyzetben lévő kérelmezőket szintén őrizetbe lehet venni, és nem kapnak megfelelő támogatást. A különleges igényű emberek – például az idősek, vagy a mentális vagy fizikai fogyatékkal élők – sokszor nincsenek eszerint beazonosítva és nem kapják meg a szükséges támogatást. Az is nagyon aggályos, hogy a gyerekes családok és a kísérő nélküli kiskorúak (akiket néha idősebbnek nyilvánítanak kétes életkor-teszteken, ahogy azt az Európa Tanács emberi jogi biztosa jellemzi) őrizetbe vannak véve. Mindezek a fent említett problémák különösen aggasztóak a frissen felállított tranzitzónák fényében, ami még több fogvatartáshoz vezet. 

A befogadó állomásokon lévő és a menedék megszerzése utáni körülmények

A problémák harmadik csoportja a befogadás körülményeivel kapcsolatos. A magyar befogadó állomásokon nincs elég elég egészségügyi létesítmény, nincs az életkornak megfelelő szálláslehetőség, és nincs kellő figyelem fordítva a sérülékeny és különleges igényű menedékkérőkre. A család egysége gyakran sérül, hiszen családtagok vannak szétválasztva, és nincs megfelelő szálláshely a gyerekes családok számára. 2015 nyarán voltak olyan hetek, amikor a befogadó állomások 150-250 százalékosan túl voltak telítve, ami a meglévő problémák fokozódásához vezetett és megnövelte a hajléktalanság kockázatát a menedékkérők esetében, hiszen sokan kényszerültek az utcán élni.

Hovatovább, az emberek sok más problémával is szembesülnek, miután menedékjogot kapnak. Rövid időn belül nagyon sokan hajléktalanná válnak, mert nem részesülnek segítségben a lakáskeresésnél és az akörül lévő túlbonyolított papírmunkánál, amitől még sérülékenyebbé válnak. Ráadásul azok az emberek, akik megkapják a nemzetközi védelemre jogosító státuszt, éppen nagyon védtelen helyzetbe kerülnek, mert nem kapnak anyagi támogatást és segítséget az álláskeresésben sem. A hajléktalanság veszélyéhez társul az is, hogy a hajléktalanszállókon nincs elég hely, és ha valaki köztereken alszik, büntethetővé válik. 
​
Az utolsó fontos ok pedig az általánosan rossz közhangulat, ami Magyarországon a menedékkérőket övezi, miközben a kormányzat nem mutat hajlandóságot arra, hogy integrálja a menekülteket a magyar társadalomba.
​ 
A részletek az ország-specifikus jogi döntésekkel kapcsolatosan az eredeti jelentésben találhatóak.


​

2016 januárjában a MigSzol folytatta a rendszeres látogatásait a bicskei nyílt menekülttáborba, hogy találkozzon a jelenleg ott tartózkodó emberekkel. A tábor a város szélén található. Hogy a vasútállomástól eljussunk oda, keresztül kell menni az egész kisvároson, a pékségei, bezárt virágárusai és a Tesco mellett, ami egyféle látványossággá vált, mivel kevés szabadidős létesítmény található a közelben. A leggyorsabb módja a táborba jutásnak, ha elhozzuk vonattal a kerékpárjainkat, így 15 percbe telik az út. A táborban lakó menekültek számára a vasútállomáshoz jutni 45 perces sétát jelent, kerékpárokkal valószínűleg jelentősen megkönnyítenék az útjukat 
Budapestre. Mivel minket nem engednek be a táborba, főleg a kerítésen keresztül beszélgettünk, a portánál lévő biztonsági őrök állandó rosszalló tekintete mellett. Kint hideg és ködös idő volt, és az érkezésünk után az első emberek, akikkel beszéltünk, az épületeken kívül álltak, hogy elérjék a Wifit, ami elmondásuk szerint nem működik az épületen belül. Folyamatosan egyre többen jöttek a kerítéshez, hogy beszélgessenek velünk és megosszák a tapasztalataikat.

Sok új érkező van a táborban, néhányukat más európai országokból toloncolták vissza Magyarországra. Hogy segítsük őket a mindennapjaikban ebben az új környezetben, hoztunk számukra egy „Alapvető Túlélés Magyarországon” című füzetet, ami a magyar civil és szociális rendszerbe való bevezetők gyűjteménye. Ezen kívül meghívókat is osztogattunk nekik a közelgő február 6-ai rendezvényünkre, amin a magyarországi integráció kérdéseivel foglalkozunk majd. Az emberek saját becslése szerint körülbelül százan lehetnek a táborban. Csak néhányan családosok közülük, a többiek főleg egyedülálló férfiak. Elsősorban Afganisztánból, Szíriából, Pakisztánból, Szomáliából és néhány észak-afrikai országból jöttek. Sokukat a Dublin rendelet 
értelmében deportáltak más EU-s országokból.

A legutóbbi két bicskei látogatásunk során régi és új barátokkal találkoztunk, politikáról és krikettről viccelődtünk, de olyan komoly ügyekről is beszéltünk, mint a gyenge fordítói szolgáltatások és a BÁH-nál téves ismeretekkel rendelkező felelősök miatt rosszra fordult menekültügyi eljárások. Amennyire lehetőségeink engedték, lefordítottunk néhány hivatalos iratot azoknak, akik nem értették, miről szólnak ezek a dokumentumok. Ezenkívül beszéltünk a magyar nyelviskolánkról, és megtapasztalhattuk, hogy az emberek nagyon motiváltak a nyelv megtanulására, hogy új életet kezdhessenek Magyarországon. Mindamellett azok, akikkel beszéltünk, ugyanakkor szkeptikusak is a magyarországi jövőjüket illetően, vagy ahogy egyikük 
mondta: „Miért és hogyan tanuljak magyarul, ha még egy szobát találni is nagyon nehéz?” Épp emiatt rendkívül hálásak vagyunk azért, hogy találtunk néhány magyar önkéntest a Segítsünk Együtt!-csoportban, akik az újonnan érkezőknek segítenek szállást találni és eligazodni a kétségbeejtően bonyolult magyar bürokráciában.

Egy másik afgán barátunk, aki a MigSzol magyar nyelviskolájában is részt vesz, kellően megtanult már magyarul ahhoz, hogy jól társaloghasson a magyar tagjainkkal. Bemutatta nekünk az új barátait, akik most a táborban önkéntesek. A két önkéntes, egy brazíliai és egy szingapúri fiatal, néhány hete érkeztek és nagyon lelkesen, örömmel segítettek terjeszteni az integrációról szóló rendezvényünk hírét. 

Különösen örültünk, hogy találkoztunk indiaiak és pakisztániak egy csoportjával is, akik kinevették a két ország közötti politikai konfliktust, mondván az emberek közt nincsenek problémák. És találkoztunk még néhány emberrel, akik már megszerezték a menekült státuszt, és a családjuk Magyarországra jutását várják. Egy férfi, aki tavaly nyáron Magyarországon volt néhány hónapig, elmagyarázta, hogyan jutott Németországba, hogy menedékjogot kérjen. Három hónap után kapott időpontot a bevándorlási hivataltól, és azt mondták, az első meghallgatása 2016 júliusában lesz. Rájött, hogy a kérelmét nagyon hosszú ideig fogják feldolgozni, és végső soron visszaküldhetik Magyarországra, ezért úgy döntött, hogy önként tér vissza. Olyan emberrel is találkoztunk, akinek a kérelmét negatívan bírálták el itt, és hamarosan ki kell, hogy toloncolják, de politikai okokból a származási országa nem fogja visszafogadni. Ebben az esetben miért nem kaphat tartózkodási engedélyt, hogy munkát találhasson és integrálódjon Magyarországon, ahogyan azt ő is szeretné?

Ugyancsak elidőztünk egy fiatal afgán fiúval, aki elmesélte nekünk, hogy ahogyan sok más kiskorúnak, a papírjain neki is 1998. január 1-re változtatták a születési idejét a magyar hatóságok, döntésükkel mesterségesen túlkorossá téve a kiskorúakat, hogy durvább bánásmódban részesíthessék őket. Ő most iskolába jár Budapesten, és nagyon vágyik Magyarország és a magyar emberek megismerésére. Valóban, sokan fejezték ki szomorúságukat, amiért nem találkozhatnak több magyar emberrel, és mindannyian arra jutottunk, hogy a kormány rasszizmusa ellen úgy lehet küzdeni, hogy a magyarok és a menedékkérők közt kapcsolatokat építünk. Sokan kifejezték kétségbeesésüket is a magyarországi fogvatartás gyakorlata miatt, főleg a kisgyermekes családok bezárása miatt. Együtt gondolkodtunk azon, hogyan lehetne ennek véget vetni – arra jutottunk, hogy ez sok időbe fog telni, de a legfontosabb, hogy felhívjuk rá a figyelmet, miközben párbeszédet kezdeményezünk  Magyarország különböző társadalmi csoportjai között.

Ha segíteni szeretnél minket ebben a törekvésünkben, gyere el 2016. február 6-án, szombaton a  rendezvényünkre! De a legfontosabb: ha van olyan ismerősöd a munkahelyeden, baráti körödben, családodban, aki nem szeretne külföldieket Magyarországon – képezd magad, hogy párbeszédet kezdeményezhess velük!

A budapesti Blaha Lujza tér  a VII. és VIII. kerület határán helyezkedik el. Sokunk halad itt át nap, mint nap, például a 4-6-os villamossal vagy a 7-es busszal utazva. Április 4-én kezdődött a  Negyed7Negyed8 Fesztivál, amelyre a Migszolt is meghívták résztvevőként. A fesztivál megnyitója a Blaha Lujza téren volt, és magáról a térről, az itt és a környéken élőkről szólt.
 
A MigSzol örömmel csatlakozott a rendezvényhez, mert tudjuk, hogy sokan a VII. és a VIII. kerületben élők közül nem magyar állampolgárok, akik gyakorta szembesülnek problémákkal, például akkor is, amikor magyar állampolgárságot szeretnének kapni.

A közelmúltban a MigSzol megalkotott egy új társasjátékot "Állampolgárság!" címmel, hogy bemutassa a szinte gátfutással felérő küzdelmet, a megannyi nehézséget, amellyel meg kell birkózni ahhoz, hogy magyar állampolgárrá válhasson valaki. A társasjátékunk segítségével magyarok és nem magyarok számára is megtapasztalhatóvá válik a hosszadalmas eljárás, hogyan működik (és sokszor nem működik) a rendszer azok számára, akik menekült státusszal rendelkeznek.
A játék során nyomon követhetjük, milyen nehézségekkel szembesülhetünk, amikor kedvezőbb státuszt próbálunk elnyerni, amikor el kell, hogy hagyjuk a menekülttábort, munkát keresünk, magyarul próbálunk tanulni stb.
 
Azok, akik kipróbálták a társasjátékot a Blaha Port-ban, gyorsan megtanulták, hogy elismert menekültként is csak három évnyi itt élés után nyújthatják be állampolgársági kérelmüket. Ehhez pedig számos dokumentummal kell igazolniuk a magyarországi lakhatásuk és munkaviszonyuk meglétét. És hogy még ezeknek, és sok más követelményeknek megfelelve sem garantálható a pozitív elbírálás. A Blahán játszók számára lehetséges, hogy újra dobjanak a kockával a játék során, de a valós életben ez több évnyi frusztrációt jelent.
 
A MigSzol úgy gondolja, hogy elfogadhatatlan, amikor a magyar állam más emberek életével játszik, és támogatjuk azt, hogy egy igazságosabb rendszer váljon elérhetővé mindazok számára, akik Magyarországon élnek és állampolgárságot igényelnek.