Dióhéjban, egy cseppnyi túlzás nélkül: az új törvénymódosítások egy már alapból rosszul működő nemzeti menekültügyi rendszerből csinálnak egy fizikailag elszigetelt, kerítéssel körülhatárolt konténerekből álló tábort a déli határnál, valamint lehetővé teszik a hatóságoknak az ország “tisztán tartását” a védelmet kereső emberektől. Minden menedékkérőnek a zárt táborban kell majd élnie, és ügyeik intézésének is ez lesz a központja, attól függetlenül, hogy maguk az érintettek kicsodák, honnan jönnek, hány évesek és mire volna szükségek. Ugyanez tényekkel illusztrálva: az új törvénymódosítások lehetővé teszik bármely menedékjogért folyamodó személy, így gyerekes családok, valamint egyedül érkező 14 év feletti kiskorúak fogvatartását is. A jogszabályok alapján az egész ország területéről lehetséges lesz ide szállítani a menedékkérőket (erről további részletek lejjebb). A menedékkérelemre vonatkozó elutasító döntés elleni fellebbezésre hagyott idő rövidebb lesz, a már így is hihetetlenül rövid határidőről három napra csökken. A menedékkérelmeket pedig most már arra hivatkozva is el lehet majd utasítani, hogy az illető “nem működött együtt” a hatóságokkal - ebben az esetben az ügyet lezárják, a személyt pedig visszatoloncolják Szerbiába, így megfosztva a fellebbezés lehetőségétől. Negatív döntés esetén a menedékkérőnek meg kell térítenie fogvatartása költségeit - így a szállást és az élelmet - a magyar államnak. Emellett az új törvénymódosítás alapján menedékkérelmet benyújtani kizárólag a tranzitzónákban lesz lehetséges, ami különösen nagy gondot jelent, mivel kizárólag munkanapokon napi öt-öt főt engednek csak be Szerbiából a tranzitzónákba, a várólistára feliratkozóknak pedig a jelenlegi állás szerint egy évet kell várakozniuk, mire bejuthatnak.
A parlament a kormány javaslatára 2017. március 7-én több ponton módosította Magyarország törvényeit, többek között a menedékjogi törvényt. A változások otromba támadást jelentenek a nemzetközi védelmet kereső emberek ellen. A módosításokra számos szakértő is reagált, akik kiválóan bemutatták, hogy a változások tartalma miért áll ordító ellentmondásban a létező jogszabályokkal (Magyar Helsinki Bizottság, UNHCR, UNICEF, Amnesty International, Human Rights Watch), így a Migszol ehhez igazodva megpróbálja bemutatni, hogy ez a homályos új törvény a gyakorlatban mit jelent az érintettek számára.
Dióhéjban, egy cseppnyi túlzás nélkül: az új törvénymódosítások egy már alapból rosszul működő nemzeti menekültügyi rendszerből csinálnak egy fizikailag elszigetelt, kerítéssel körülhatárolt konténerekből álló tábort a déli határnál, valamint lehetővé teszik a hatóságoknak az ország “tisztán tartását” a védelmet kereső emberektől. Minden menedékkérőnek a zárt táborban kell majd élnie, és ügyeik intézésének is ez lesz a központja, attól függetlenül, hogy maguk az érintettek kicsodák, honnan jönnek, hány évesek és mire volna szükségek. Ugyanez tényekkel illusztrálva: az új törvénymódosítások lehetővé teszik bármely menedékjogért folyamodó személy, így gyerekes családok, valamint egyedül érkező 14 év feletti kiskorúak fogvatartását is. A jogszabályok alapján az egész ország területéről lehetséges lesz ide szállítani a menedékkérőket (erről további részletek lejjebb). A menedékkérelemre vonatkozó elutasító döntés elleni fellebbezésre hagyott idő rövidebb lesz, a már így is hihetetlenül rövid határidőről három napra csökken. A menedékkérelmeket pedig most már arra hivatkozva is el lehet majd utasítani, hogy az illető “nem működött együtt” a hatóságokkal - ebben az esetben az ügyet lezárják, a személyt pedig visszatoloncolják Szerbiába, így megfosztva a fellebbezés lehetőségétől. Negatív döntés esetén a menedékkérőnek meg kell térítenie fogvatartása költségeit - így a szállást és az élelmet - a magyar államnak. Emellett az új törvénymódosítás alapján menedékkérelmet benyújtani kizárólag a tranzitzónákban lesz lehetséges, ami különösen nagy gondot jelent, mivel kizárólag munkanapokon napi öt-öt főt engednek csak be Szerbiából a tranzitzónákba, a várólistára feliratkozóknak pedig a jelenlegi állás szerint egy évet kell várakozniuk, mire bejuthatnak.
0 Comments
Amit a szem nem lát, az nem fáj? Folytatódik az erőszak a szerb-magyar határzárás évfordulóján15/9/2016 Ez egy Migszol tájékoztató arról, hogy mi történt augusztus 5. és szeptember 5. között. A hónapot egyre kegyetlenebb erőszak jellemezte a szerb-magyar határon, a népszavazás közeledtével a migránsok elleni agresszív propaganda minden formája terjedőben, emellett az európai országok között is feszültek a kapcsolatok az egyre bizonytalanabb EU-Törökország megegyezés miatt.
Mielőtt elkezdenénk, fontos megjegyezni, hogy egy éve nagyon fontos időket éltünk. Most van annak a 2015-ös eseménynek az évfordulója, mely végül “Magyarországi migrációs válság” néven vonult be a köztudatba. Ez a Migszol legfrissebb jelentése az általános menedékhelyzetről Magyarországon 2016. július 4-e és augusztus 4-e között. Menedék keresőknek szóló információért, kérjük, keresse a Magyar Helsinki Bizotság által biztosított információt, melyet itt talál.
1. A 8 km-es törvény és a határmenti erőszak 2. Fokozódó helyzet a tranzitzónában 3. Folyamatos tiltakozások a zárt táborokban, kiürülő nyitott táborok 4. A kormánypropaganda politikája és összeesküvés-elméletek A 8 km-es törvény és a határ menti erőszak A "8 km-es törvény" életbelépett július 5-én. A törvénykezés szerint, bármely személy, akit a magyar határkerítés 8 km-es körzetében elkapnak, vissza „vezethetik” a határ szerb oldalára. Ez leglaizálja az emberek visszatoloncolását a szerb oldalra, és súlyosankorlátozza az emberek menedékhez való jogát. A gyakorlatban, azon személyek, akiket elkaptak és viszsatoloncoltak nem kapnak lehetőséget arra, hogy menedéket kérjenek. amely ellentmond a nemzetközi törvénykezéseknek. Kegyetlenül irónikusnak találjuk, hogy miközben a Fidesz kormány állítása szerint a határkerítés működik, a hatóság lyukakat vág a kerítésbe, hogy azon keresztül visszatoloncolja az embereket a szerb oldalra. A törvénykezés eredménye katasztofális: a tranzitzónában menedékkérelem beadására várakozók száma a határnál a duplájára nőtt. Nincs jogi segítségre való lehetőség, civil önkéntesek és aktivisták korlátozott belépéssel rendelkezek, és az életkörülmények borzasztóak, mint ahogy azt a Migszol Szeged videója is mutatja. Ennél is sürgetőbb probléma, az UNHCR Magyarország és a Helsinki Bizottság számtalan panasza és beszámolója alapján, hogy maga a találkozás is a magyar rendőrséggel, katonasággal vagy határmenti önbíráskodó szerveződésekkel veszélyes azon személyek számára, akik átlépik a határt. Információink szerint paprika spay-t és kiképzett kutyákat használnak, hogy az embereket megfélemlítsék és néha akár fizikailag bántalmazzák annak érdekében, hogy visszaszorítsák őket a határra. Itt tudja elolvasni a legfrissebb Human Right Watch jelentést a szerb-magyar határmenti rendőri túlkapásról és erőszakról. A Belügyminiszérium tagadja a HRW jelentésében leírtakat. A határmenti helyzet és erőszak terrort ültet azokba, akik át mernek lépni a kerítésen. Nemrégiben Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere és összeesküvéselmélet hívő, aki állítása szerint Soros György nemzetközi aktivistákat támogat, tartott egy sajtókonferenciát Budapesten melyben több hatalmat kért az önbíráskodóknak a határon. Toroczkai szerint a helyi falusiak jobbak, mint a rendőrség a védelmet keresők elkapásában, mert jobban ismerik a területet. Egyértelmű lépést téve annak érdekében, hogy bíztassa az önnállóan szerveződő erőket, erőszakra való felhatalmazással, Toroczkai pózol az új kutyájával, melyet a határ őrzésére képez ki, emelett közétett egy fotót melyen 3 afgán látható, akiket az önbíráskodó őrei kaptak el. Ezenfelül minden nap hallunk beszámolókat emberektől, akik visszatértek a határtól Belgrádba miután „egyenruhás férfiak” súlyosan bántalmazták őket a határon. Követeljük Ásotthalom polgármesterének önmagára és félkatonai csoportjára vonatkozó emberek elfogásával kapcsolatban való mérhetetlen hatalmának tisztázását, valamint azt, ahogy úgy pózolnak az elkapott emberekkel mintha vad állatok lennének, semmilyen tisztelettel a személyi jogaikra vagy a menedékkérési jogukra, ezen felül arról a vallomásáról, melyben Toroczkai azt állítja, hogy az általa nemrégiben elkapott emberek sok pénzzel rendelkeztek. Továbbá, fényeket is telepítenek a határ menti kerítésre, Toroczkai jelentése alapján. Ő, mint igaz vadász, nem szereti a fényeket, mert megvilágítja a mezőőröket. Egy ettől független, nemrégi vadászatával Toroczkai közétett egy fotót három elfogott marokkóiról, miközben amellett érvel, hogy a rendőrség és a katonaság nem képes elvégezni a munkájukat, de a helyiek igen. Az utóbbi hetekben egyre több beszámoló látott napvilágot a déli határon jelen lévő súlyos erőszakról (pl. az UNHCR és a Human Rights Watch jelentései). Mi is, ahogyan sokan mások, felháborodtunk, és tépelődtünk, mit csinálhatnánk a határnál terjedő erőszak megállítása érdekében. Még ha ez egy apró gesztus is, most mind személyesen is tehetünk valamit: írhatunk a rendőrségnek, kérjük meg őket, hogy a megszámlálhatatlan mennyiségű ügyet vegyék igenis komolyan, és kezdjenek nyomozásba a határon történő erőszakos akciók kapcsán. Bővebb információ a közérdekű bejelentésről: http://www.police.hu/ugyintezes/beadvanytetel Lépések:
Itt az idő nyomást gyakorolni azokra az emberekre, akik kellő felelősséggel és hatalommal rendelkeznek a helyzet megváltoztatásához. Mutassuk meg, hogy törődünk ezzel, és kiállunk az erőszak ellen! Köszönjük! ******************************************************
Tisztelt Hölgyem/Uram, Azért írok Önöknek, hogy hangot adjak aggodalmaimnak. Az elmúlt hetekben számos megbízható szervezet, például az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a Human Rights Watch is jelentetett meg beszámolókat Magyarország déli határainál, menedékkérők ellen elkövetett erőszakos akciókkal kapcsolatban. Más, a terepen dolgozó szervezetek szintén gyűjtöttek vallomásokat áldozatoktól, például a Magyar Helsinki Bizottság és a Jezsuita Menekültszolgálat. Ezek alapján a beszámolók, vallomások alapján az erőszakos események elkövetői egyenruhát viselő emberek, ami vonatkozhat rendőrökre, katonákra, mezőőrökre, polgárőrökre vagy önszerveződő félkatonai csoportokra egyaránt. Az áldozatok arról számoltak be, hogy súlyosan megverték, bántalmazták, majd visszatoloncolták őket Szerbiába. Azt mondták, az elkövetők gyakran gázspray-t, paprika spray-t használtak, kutyákat eresztettek rájuk, rugdosták és ütlegelték őket, műanyag bilincset tettek rájuk, illetve arra kényszerítették őket, hogy a szögesdrótos kerítés kis nyílásain át másszanak vissza, ezzel is további sérüléseket okozva nekik. Láttam a Belügyminisztérium és a rendőrség válaszait, közleményeit, melyekben kijelentik, a hatóságok nem vettek részt erőszakos akciókban. Ezek a megnyilatkozások is mutatják, Önök szintén érzékelik a probléma súlyosságát. Ugyanakkor rendkívül fontos lenne további reakciókat, intézkedéseket látni az illetékes szervektől, hiszen a fizikai erőszak egyetlen emberrel szemben sem elfogadható. Bízom benne, hogy a magyar rendőrség -demokratikusan működő rendészeti szervként- felelősséggel tud cselekedni az emberek sértetlenségének biztosításáért. Mindezeket figyelembe véve, kérem tehát Önöket, hogy tegyenek meg mindent, ami a hatalmukban áll a menedékkérők elleni erőszakos cselekmények kivizsgálásának érdekében. Kérem, hogy állítsák meg az erőszakot; kérem, hogy győződjenek meg róla, azok sértetlensége és jogai is legyenek tiszteletben tartva, akik védelmet keresnek Magyarországon, Európában. Tisztelettel, Kérjük a szerb és a magyar hatóságokat, valamint az UNHCR képviselőit a határ mindkét oldalán, hogy könnyítsék meg a civil szervezetek és az önkéntesek bejutását a Kelebiánál és Horgosnál megrekedt emberekhez. Nem szeretnénk, ha a 2015. nyári események megismétlődnének!
60 és 200 közé tehető azoknak az embereknek a száma, akik a két hivatalos tranzitzóna előtt várakoznak a magyar-szerb határon, Kelebiánál és Horgosnál napok, néhány esetben hetek óta. A magyar hatóságok eleinte 30 főben maximalizálták a naponta hivatalosan beengedhető menekültek számát az országba, amit nemrég 20 főre csökkentettek, a gyakorlatban pedig csak 12-15 embert fogadnak. Általában egy-két családot választanak csak ki, a többiek orra előtte egy újabb napra bezárják a kaput. Az utóbbi napokban az a gyakorlat terjedt el, hogy csak szír és iraki családokat engednek be. Az afgán, pakisztáni, iráni, szomáliai családokat hiábavalóan várakoztatják, míg azok végül feladják, és kimerülve visszatérnek Belgrádba. Egy sokgyerekes afgán család már 4 nap, 4 éjszaka óta várakozik reménytelenül, miközben az anya terhes. Mind a szerb, mind a magyar oldalon megpróbáltak beszélni az UNHCR képviselőivel, sikertelenül. A hatóságok eddig kizárólag az Orvosok Határok Nélkül (MSF) és az UNHCR képviselőit engedték be a tranzitzóna szerbiai oldalán várakozó emberekhez, akik így semmilyen más úton nem juthatnak támogatáshoz, segítséghez. Senki sem oszthat például sátrakat, aminek köszönhetően az itt rekedt emberek teljesen ki vannak szolgáltatva az időjárási viszonyoknak. Semmiféle mosdási lehetőség, vécé nem áll rendelkezésre. A helyzet napról napra romlik. A mai napon maguk a menekültek takarítottak a helyszínen, mert a körülmények már kezdtek elviselhetetlenné válni. Belgrádba a múlt héten hivatalos jelentések szerint napi 200-300 menekült érkezett - a valódi szám ennek a kétszerese is lehet. Ezek a számok nem csökkenek, hanem nőnek. A legtöbb újonnan érkezett ember Bulgária felől jön, ahol börtönnel, kínzással, üldözéssel kellett szembenézniük, hosszú időn át gyalogoltak élelem és víz nélkül. Mindeközben a segítő szervezetek éppen a kivonulásukat, telephelyeik felszámolását tervezik sok helyen, annak ellenére, hogy a számok egyértelműen azt mutatják, hogy egyre több és több segítségre van szükség. Figyeljünk oda és tegyünk lépéseket időben Szerbiában és Magyarországon egyaránt. Nem szeretnénk, ha a 2015. nyári események megismétlődnének! Október végén az európai vezetők összegyűltek, hogy megtárgyalják azt a válságot, ami az EU-s országokra vár, és amelynek oka, hogy képtelenek az alapvető jogait biztosítani azoknak az embereknek, akik nemzetközi védelmet keresnek a területükön. Megegyeztek egy 17 pontos tervben, amely a balkáni útvonalra helyezi a hangsúlyt, és felszólít a "migránsok és menekültek mozgásának visszaszorítására" más országokba, a hatóságok értesítése nélkül, és még sok mást is tartalmaz.
2015. november 19-én, csütörtökön, ezen terv megvalósításának részeként, a volt Jugoszláv Köztársaság tagjai, Macedónia, Szerbia, Horvátország és Szlovénia elkezdték korlátozni azok a migránsok, menekültek és menedékkérők belépését, akik nem Afganisztánból, Irakból, Szíriából, és néhány esetben Palesztinából érkeztek. Az ilyenféle határzár viszont nem szerepelt egyértelműen az EU-s vezetők tervében. Ehelyett állítólag a párizsi támadások után megnövekedett biztonsági aggályok legitimálták ezt a lépést, amiket felfoghatunk úgy is, mint a "nemzetközi védelemre nem szoruló migránsok visszaküldéséért tett nemzeti és összehangolt erőfeszítések" egyik lépése (a terv 11. pontja). Ezt a külső határok és regisztrációs központok menedzselésével teszik, a Frontex, az EU külső határaival foglalkozó ügynökség támogatásával. Továbbá arról is beszámoltak, hogy Macedónia is kerítést kezdett építeni, hogy jobban szabályozhassa a területén keresztülutazó emberek mozgását. Tehát a kormányzatok képlete egyszerű: még egy kerítése plusz több Frontex egyenlő kevesebb ember. Egyszerű matek. |
Categories
All
Archives
April 2018
|