Ez a második blogbejegyzésünk, melynek témái a Magyarországon fogvatartott menedékkérők – a témával kapcsolatos sorozat bevezetőjét itt olvashatod!

Az Emberi Jogok Európai Bírósága július 3.-án Mr. Quadam Shah Mohammadi menedékkérő esetében kimondta, hogy a férfi Ausztriából Magyarországra történő deportálása nem vezetne a Dublin II rendelkezés megsértéséhez.

Mr. Mohammadi állítása szerint a deportálás következtében embertelen és megalázó bánásmódban lenne része, rettenetes körülmények között tartanák fogva, ráadásul fennállna annak a veszélyes, hogy Magyarországról Szerbiába deportálják. Elnézést kérünk olvasóinktól, hogy csak most, két hónappal az eset után jelenik meg ez a blogbejegyzés az ítélettel kapcsolatban, de úgy érezzük, elengedhetetlenül fontos megosztani véleményünket, hiszen a bírói döntés hosszú éveken keresztül meghatározhatja sok ember életét. Tesszük ezt azért is, mert az Emberi Jogok Európai Bírósága meglehetősen ritkán foglalkozik a magyar menekültügyi rendszerrel. Először is, kezdjük a háttér információkkal:

Ki Mohammadi?

Mielőtt a döntést illetően elmélyülnénk gondolatainkban és kritikáinkban, vegyük sorra az eset részleteit. Mohammadi, aki valószínűleg 1995 körül született (és nincs tisztában pontos születési dátumával), Afganisztánból, Ghzani városából érkezett. Apja halálát követően hat évvel elmenekült Afganisztánból, az Európába vezető utat jórészt gyalog téve meg. Görögországban, ahol a menekültügyi rendszer évek óta nem működik megfelelően, Mohammadit nem regisztrálták menedékkérőként, hanem folytatja útját Magyarországra, ahol nem sokkal azután, hogy átlépte a határt, menekült státuszt igényelt. Mohammadi szerint nem történt eredményes és megfelelő eljárás életkora megállapításához. Rövid idő elteltével, amit egy magyar menekülttáborban töltött el, Mohammadi folytatta az útját Ausztriába, és ott igényelt menekültstátuszt.

Az elmúlt hetekben a Migszol ellátogatott a debreceni menekülttáborba – és ezt folytatni is fogjuk az elérési-programunk részeként. Több, a táborban élő menekülttel találkoztunk, és köszönhetően a Migszol változatos team-jének, képesek voltunk angol, francia, albán, fárszi és arab nyelven kommunikálni. A mostani rövid riportunkat újabbak követik majd, amelyekben megosztjuk a mi és a debreceni táborban élők tapasztalatait.

A debreceni tábor háttere

A tábor több ok miatt is speciális. Nemcsak azért, mert a legnagyobb menekülttábor Magyarországon, és ennek köszönhetően a média is jobban ráfigyel, különösen a helyi, regionális médiumok. Ez volt helyszíne a szélsőjobboldali Jobbik támogatói, illetve paramilitáris szárnyuk, a Magyar Gárda által szervezett tábor-ellenes tüntetéseknek is. Fontos megemlíteni, hogy a tábornak nagyon bizarr, különös elrendezése van: a nyitott tábor közepén egy őrzött szállás is működik (az oda zártak számára igazából ez egy börtön). Ez az elrendezés nagyon erős pszichológiai nyomással bír, mindenkire hatással van a táboron belül; azokra is, akik a nyitott táborban élnek, a bezártakra is, sőt, még a tábor személyzetére és az őrségre is.
Azok, akik a nyitott táborrészben élnek, tudják, hogy amennyiben “rosszul viselkednek”, akár a zárt részlegbe is átkerülhetnek (a MigSzolnak többen is beszámoltak erről). Azok, akik a zárt gyűjtőközpontban vannak, látják, ahogy ablakuk alatt más menekültek és menedékkérők szabadon sétálnak – gyakran azt sem tudják, ők miért vannak bebörtönözve. Másrészről pedig, az őrzött szállás létezése a nyitott táboron belül különös cselekedetre csábítja az őröket, az angol nyelvben ennek “power tripping” a neve. A szótár (Thesaurus) definíciója szerint ez egyfajta hatalommal való visszaélés, pusztán azon „öröm” által vezérelve, hogy mások felett ellenőrzést, kontrollt tud gyakorolni valaki. A táborban élők és dolgozók közötti egyenlőtlen hatalmi viszonyokkal járó légkört a zárt gyűjtőközpont baljós jelenléte még rosszabbá tette.

Öt Maliból érkezett menedékkérő kezdett éhségsztrájkba október 10-én a békéscsabai, menedékkérőket fogva tartó táborban, tiltakozván a bebörtönzésük és a táborbeli körülmények miatt. Ma újabb 55 fogvatartott menedékkérő csatlakozott hozzájuk.

Mindannyian a szabadságuktól való megfoszottság miatt tiltakoznak és kihangsúlyozzák, hogy ők nem bűnözők, hanem menekültek. Egyúttal fel szeretnék hívni a világ figyelmét a törvénytelen bebörtönzésükre és a békéscsabai menedékkérőket fogva tartó, zárt és őrzött táborban uralkodó embertelen állapotokra.

A Migráns Szolidaritás Csoport kéri a BÁH-ot (Bevándorlási- és Állampolgársági Hivatal) és a rendőrséget, hogy tartsa tiszteletben az éhségsztrájkolók tiltakozáshoz való jogát és a tiltakozásuk módját. A Migráns Szolidaritás Csoport egyúttal követeli azt is, hogy ne csak a tiltakozó, de a többi menedékkérőt is engedjék szabadon – menedéket kérni ugyanis nem bűncselekmény.

Milyen lehet a fogvatartás? Hogyan lehet integrálni börtön után? Ebben a videóban menekültek beszélnek a tapasztalataikról. Az Országgyűlés jövő héten fog szavazni a migrációs törvények módosításáról.