A védelemhez való hozzáférés

Az első, nemzetközileg bírált nagy probléma a menedékhez és menedékjogi eljáráshoz való korlátozott hozzáférés, ami a 2015 nyarán hozott jogi változásokból ered. Ezek a jogi változások lehetővé tették a magyar kormány számára, hogy egy kerítést építsen a szerb határon és illegálissá tegye az irreguláris belépést vagy a kerítés rongálását. Ezzel Magyarország a nemzetközi védelemhez (menedékhez) való hozzáférést annyira nehézzé tette, hogy az már nem felel meg az emberi jogi sztenderdeknek.

A magyar menedékjogi szabályok és gyakorlat másik problematikus eleme a tranzitzónák kialakítása a határ mentén, amelyeket a senki földjére szántak tenni, ami jogilag lehetetlen. A tranzitzónákban egy újfajta kérelmezési eljárást vezettek be. Ennek része a menedékkérelem nagyon rövid idő alatti elbírálása, ami felveti a kérdést, hogy az ilyen gyorsan hozott döntés lehet-e megalapozott.

Ráadásul – az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának ajánlása ellenére – a magyar kormány Szerbiát (és más országokat is) „biztonságos országnak” nyilvánította, ami azt jelenti, hogy azok a menedékkérők, akik Szerbián keresztül érkeznek, visszafordíthatók oda azzal, hogy már keresztülmentek egy országon, ami „biztonságos” számukra, és ott is beadhattak volna menedékjogi kérelmet. A nemzetközi jog szerint tilos olyan országba küldeni vissza embereket, ahol az emberi jogaik súlyosan sérülhetnek (például Szerbiába, amelyben a rossz körülményekről az Amnesty International jelentése (angol nyelven) részletesen beszámol), ezért Magyarországot erős kritikák érik ezek miatt a jogszabályi változások miatt. A Szerbia és Magyarország határán létrehozott tranzitzónák és Szerbia biztonságos országgá nyilvánítása oda vezetett, hogy a menedékjogi kérelmek több mint 99%-át minden további nélkül elutasították. Ráadásul, ami még súlyosabb, az elutasított menedékkérelem egyben azt is jelenti, hogy az adott személyt 1-2 évre eltiltják a Magyarországra lépéstől és itt tartózkodástól.
​
Bár a „biztonságos országok listája” csak 2015. augusztus 1-én lépett életbe, de hatálya visszaható, vagyis vonatkozhat azokra az emberekre, akiket visszaküldenek Magyarországra a dublini szabályozásnak megfelelően, ez pedig azt jelenti, hogy a dublini visszaküldöttek nagy eséllyel nem férnek hozzá a menedékjogi rendszerhez Magyarországon. Mindez azért van, mert ha egyszer valakit visszafordítanak Magyarországra, az új szabályozás szerint gyakran újra be kell adnia menedékkérelmét, hogy az ügye újnak látsszon, nem pedig egy korábbi folytatásának, azaz új bizonyítékát kell felmutassa a menedékjogi kérelme megalapozottságának, ez pedig gyakran nem áll rendelkezésre, ráadásul egy rövidített időkerettel szembesül. Következésképp Magyarország új szabályozása a menedékjogi rendszerhez való hozzáférésnek a kvázi megtagadását jelenti. Azt is bírálják nemzetközi szinten, hogy ha egyszer a menedékkérőt visszaküldik Magyarországra, akkor deportálások láncolatának kockázata vár rá: az elégtelen szerb menedékjogi rendszer miatt fennáll a veszélye, hogy visszatoloncolják Macedóniába, onnan pedig Görögországba, ahol a menekültek nagyon rossz körülményekkel (ahogy ez a nemrégiben kiadott UNHCR feljegyzés írja) és egy elégtelen menedékjogi rendszerrel szembesülnek.

Fogvatartás

A második nagy ok, amiért nem történnek meg a dublini visszaküldések Magyarországra, az a fogvatartás. Ezzel kapcsolatban a legfőbb kritika az, hogy a fogvatartás szisztematikus, és ez sérti az uniós jogot, ami azt jelenti, hogy nincs egyéni megalapozottsága a fogvatartásnak, akkor is megtörténik, ha nincs rá szükség (és nem választják az alternatíváit), és hogy az időtartama túl hosszú. Magyarországon 2015 novemberére a menedékkérők 52%-a volt fogvatartva, ahogy azt az ECRE jelentés megírja. Vagyis több embert tartottak bebörtönözve, mint ahányan a nyitott befogadó állomásokon voltak. A magyar fogvatartással kapcsolatos jogszabályok lehetővé teszik, hogy a menedékkérőket akár 6 hónapig is fogva tarthassák. Ráadásul a legtöbb dublini visszaküldöttet azonnal bebörtönzik, ahogy Magyarországra ér. Legtöbbször nem tudnak vagy eredménytelenül tudnak fellebbezni a fogvatartásukat elrendelő döntés ellen. A fogvatartás ilyen nem megfelelő alkalmazása sérti az uniós jogot.

A magyarországi fogvatartási gyakorlat által a nemzetközi jog megsértésének egy másik aspektusát képezik a súlyos körülmények, amelyek a fogdákban vannak, ezekről már több éve számos jelentés beszámolt. Ezekre a körülményekre több jelentés példákat is hoz, például a Human Rights Watch riportja 2015 decemberében rámutat, hogy a fogdák alkalmatlanok gyerekek őrizetben tartására, hogy az egészségügyi körülmények (például Nyírbátorban) sokszor rosszak, és általában nincs hozzáférés orvosi és pszichológiai ellátáshoz.
Ráadásul Magyarországon a sérülékeny helyzetben lévő kérelmezőket szintén őrizetbe lehet venni, és nem kapnak megfelelő támogatást. A különleges igényű emberek – például az idősek, vagy a mentális vagy fizikai fogyatékkal élők – sokszor nincsenek eszerint beazonosítva és nem kapják meg a szükséges támogatást. Az is nagyon aggályos, hogy a gyerekes családok és a kísérő nélküli kiskorúak (akiket néha idősebbnek nyilvánítanak kétes életkor-teszteken, ahogy azt az Európa Tanács emberi jogi biztosa jellemzi) őrizetbe vannak véve. Mindezek a fent említett problémák különösen aggasztóak a frissen felállított tranzitzónák fényében, ami még több fogvatartáshoz vezet. 

A befogadó állomásokon lévő és a menedék megszerzése utáni körülmények

A problémák harmadik csoportja a befogadás körülményeivel kapcsolatos. A magyar befogadó állomásokon nincs elég elég egészségügyi létesítmény, nincs az életkornak megfelelő szálláslehetőség, és nincs kellő figyelem fordítva a sérülékeny és különleges igényű menedékkérőkre. A család egysége gyakran sérül, hiszen családtagok vannak szétválasztva, és nincs megfelelő szálláshely a gyerekes családok számára. 2015 nyarán voltak olyan hetek, amikor a befogadó állomások 150-250 százalékosan túl voltak telítve, ami a meglévő problémák fokozódásához vezetett és megnövelte a hajléktalanság kockázatát a menedékkérők esetében, hiszen sokan kényszerültek az utcán élni.

Hovatovább, az emberek sok más problémával is szembesülnek, miután menedékjogot kapnak. Rövid időn belül nagyon sokan hajléktalanná válnak, mert nem részesülnek segítségben a lakáskeresésnél és az akörül lévő túlbonyolított papírmunkánál, amitől még sérülékenyebbé válnak. Ráadásul azok az emberek, akik megkapják a nemzetközi védelemre jogosító státuszt, éppen nagyon védtelen helyzetbe kerülnek, mert nem kapnak anyagi támogatást és segítséget az álláskeresésben sem. A hajléktalanság veszélyéhez társul az is, hogy a hajléktalanszállókon nincs elég hely, és ha valaki köztereken alszik, büntethetővé válik. 
​
Az utolsó fontos ok pedig az általánosan rossz közhangulat, ami Magyarországon a menedékkérőket övezi, miközben a kormányzat nem mutat hajlandóságot arra, hogy integrálja a menekülteket a magyar társadalomba.
​ 
A részletek az ország-specifikus jogi döntésekkel kapcsolatosan az eredeti jelentésben találhatóak.


​

A kiválasztási előítéletek és az önbeteljesítő jóslat
Az egész balkáni útvonal olyan, mint egy ökoszisztéma, így az egyik országban (vagy inkább Bécsben, Berlinben és Brüsszelben) meghozott döntések az egész rendszerre kihatnak. Mostanra különböző szabályokat állítottak fel, hogy kiválasszák, ki léphet be Európába a Balkánon keresztül. Lássuk  ezeket a szabályokat és a hiányosságaikat:

1. 2015 novemberében Macedónia nemzetiségalapú korlátozást vezetett be. Ennek értelmében csak szír, iraki, vagy afgán papírokkal rendelkező menekültek haladhattak tovább a balkáni útvonalon, míg másokat kizártak “a biztonságos balkáni folyosóból”. Ez a döntés a többi nemzetiségű migránst arra kényszerítette, hogy veszélyes és illegális útvonalakon haladjon tovább (itt olvashatjátok a Migszol blogbejegyzését a témáról). Azáltal, hogy csak egy típusú menedékkérőt ismernek el, a többieket törvényen kívül helyezik, és ezzel igazolják az “illegális ” és “gazdasági bevándorló” megnevezéseket, miközben valójában a családegyesítés, illetve a vallási alapú üldözöttség nemzetközileg elismert okok a menedékkérésre. Ez a kiválasztási előítélet aláaknázza az emberi méltóságot és arra kényszeríti az embereket, hogy hazudjanak annak érdekében, hogy védelmet kapjanak. Szintén ennek kapcsán jött létre az a jelenség, amit Magyarországon előszeretettel hívnak “illegális határátkelésnek”, annak ellenére, hogy nemzetközi törvények alapján az illegális határátkelés menedékjog kérelmének érdekében alapvető emberi jog.

2. Miután Svédország megszigorította a menedékjogkérelmét, Németország és Ausztria kijelentették, hogy nem fogadnak be Skandináviába tartó menekülteket. Ennek következményeként Macedónia 2016. január 20-a óta csak olyanokat enged be, akik kijelentik, hogy Ausztriában, vagy Németországban fognak menedékjogért folyamodni.

3. A február közepén megszervezett V4 csúcstalálkozón a bolgár kormány azt állította, hogy inkább lezárja a határokat és kijelöl zónákat a migránsoknak, ahol egészségügyi felmérésen esnek át. Azokat, akik nem felelnek meg a menedékjog kérelmezési feltételeknek kitoloncolnák. Tehát a menedékjog különböző feltételekhez, például egészségügyi állapothoz, valláshoz, nemzetiséghez, stb. van kötve. Hasonló szelekciós folyamatok zajlanak jelenleg a horvát határon is, ahol az érkezőknek választaniuk kell a vallási okok, a családegyesítés, a háború, az oktatás és a munkavállalás között, amikor meg kell adniuk az Európába érkezésük okát. Azok, akik nem a háború elől menekülnek, nem léphetnek be Horvátországba, így nem marad más választásuk, mint hogy átkeljenek a szerb-magyar kerítésen.

4. A legfrissebb korlátozások a Macedóniába történő belépést érintik. Első körben 2016. február 21-én tovább szigorították a belépésre jogosultak körét, és kizárták az afgán nemzetiségűeket. Február utolsó hetében újabb szigorítás lépett érvénybe, melynek értelmében csak eredeti személyigazolvánnyal rendelkező menekültek léphetnek be az országba, ami mellé még egy új típusú, egységes okmánnyal is rendelkezniük kell, amit Görögország állít ki a balkáni útvonal mentén. Ez csak azokra érvényes, akik kevesebb, mint 30 napot töltöttek egy “biztonságos országban”. Törökország és Görögország biztonságos országoknak minősülnek. Azokat, akik nem felelnek meg ezeknek a feltételeknek Szerbiából, Szlovéniából, Horvátországból és Macedóniából visszaküldik Görögországba. Ennek következményeként most több száz afgán rekedt a macedón és a görög határ közti senkiföldjén, mivel visszaküldték őket Görögországba, de Görögország lezárta a határt, azonban most már Macedónia sem engedi be őket.

Ezek a korlátozások szoros összefüggésben vannak Bécs döntésével, hogy korlátozza a menekültek számát, valamint a V4-ek által hirdetett erőszakos politikákkal. A balkáni útvonalat igénybe vehető menekültek nemzetiségét érintő korlátozások következményében a nem “kiválasztott” menekültek elkezdték átvágni, illetve átmászni a kerítést a magyar határon. Ezeknek a menekülteknek a legtöbbje Pakisztánból, Iránból és Marokkóból érkezett. Ennek következményeként a magyar kormány nyugodtan állíthatja, hogy ezek az emberek “gazdasági bevándorlók”, ahogyan azt Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági tanácsadója is mondta: “ a legtöbb Magyarországra érkező ember nem háborús övezetből érkezik.” Ahelyett, hogy a teljes balkáni útvonal és a szigorítások kontextusában nyilatkozna, pusztán a kormány “illegális” bevándorlókról szóló állításait próbálja alátámasztani. A tény, hogy egyre többen lépnek be Magyarországra azonban azt mutatja, hogy a kerítések és szigorú törvények nem állítják meg az embereket, azonban veszélyesebb útvonalak és döntések felé terelik őket.

A menekültek megbélyegzése

A javasolt kiválasztási elv még ijesztőbben hangzik, ha észben tartjuk a Visegrádi Négyek kormányainak alapvető xenofóbiáját és iszlamofóbiáját és azt, ahogyan előszeretettel összemossák a menekülteket a radikálisan vallásos muszlimokkal.  A V4-ek kormányai fenntartják, hogy a muszlimokat képtelenség integrálni az európai társadalmakba. Ebből a téves állításból kiindulva vonják le azt a következtetést, hogy a menekültek, akik gyakran muszlimok, biztonsági kockázatot jelentenek az EU számára. “Ha csak rajtunk, közép-európaiakon múlna, a térséget már rég lezártuk volna” jelentette ki Orbán a lengyel miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatón. “Nem ez az első eset a történelemben, hogy Európa védtelen délről… ott kell biztosítanunk a kontinens biztonságát.” Február végén, évértékelő beszéde során Orbán továbbra is hangsúlyozta, hogy “itt nem lesznek törvényen kívüli kerületek, bevándorlólázadások”, továbbá “nem fognak vadászni mindenfajta bandák feleségeinkre, lányainkra”. Feltételezzük, hogy Orbán azokra a hátrányos helyzetű kerületekre utal Nyugat-Európában, ahol a gondok inkább az alacsony társadalmi osztályhoz és a szegénységhez köthetőek, nem pedig a lakosok etnikumához és a vallásához, és talán fölösleges hangsúlyoznunk, hogy a tömeghisztéria ellenére a kölni támadások elkövetői közül csupán hárman voltak bevándorlók.

A Fidesz két új húzással is igyekszik elterelni a magyarok figyelmét más, sürgősebb gondokról, mint például az oktatás és a lakhatás válsága: az egyik a menekült-kvótával kapcsolatos népszavazás, a másik pedig annak mérlegelése, hogy tartsanak-e újabb nemzeti konzultációt a “terror” helyzetről. Más szóval, a Fidesz újabb propaganda kampányt készít elő, ami igazolja majd egy újabb drága kerítés felhúzását a román határon, mely megerősíti a szerb és horvát határokon már létező kerítéseket, illetve az anyagi támogatását egy második kerítésnek a macedón határon. Azáltal, hogy a Fidesz és a V4-ek megbélyegzik a menekülteket, “illegálisnak”, “bűnözőknek”, vagy “terroristáknak” nevezik őket, félelmet és tudatlanságot terjesztenek, és olyan színben tűntetik fel ezeket az embereket, mint akik nem méltóak Európa segítségére, és megérdemlik, hogy ki legyenek zárva az EU-ból. Ezen felül az efféle félelemkeltés minden társadalmat megoszt, és csak még több feszültséget és problémát szül a társadalmon belül.

Mi a Migszolnál elítéljük az efféle populista és xenofób nézőpontokat és emlékeztetjük Ausztriát, a V4-eket és a többi európai országot múltbéli viszontagságaikra és felkérjük őket, hogy méltósággal bánjanak a most hasonló helyzetben lévő emberekkel. Ami a V4-eket és a muszlimok megbélyegzését illeti azon az alapon, hogy a muszlimok nem “világiak”, szeretnénk kiemelni a V4-ek egyre erősödő keresztény retorikáját, mely szintén távol áll a szekularizmustól. Tovább arra kérjük a V4-ek kormányait, hogy erőforrásaikat jobb integrációs tervek kidolgozásába fektessék, ne pedig falak és kerítések emelésébe, valamint hangsúlyoznánk, hogy Görögország nem hibáztatható a jelenlegi helyzetért, mivel az EU és FRONTEX lezárták a földi határt Törökországgal. Szintén fontos észben tartani, hogy Brüsszel és Berlin döntései kihatnak a V4-ek és Bécs döntéseire, melyek cserébe kihatnak a helyzetre Horvátországban, Szlovéniában, Szerbiában, Macedóniában és végül Görögországban és Törökországban. A kör így bezárul.

​

2016 januárjában a MigSzol folytatta a rendszeres látogatásait a bicskei nyílt menekülttáborba, hogy találkozzon a jelenleg ott tartózkodó emberekkel. A tábor a város szélén található. Hogy a vasútállomástól eljussunk oda, keresztül kell menni az egész kisvároson, a pékségei, bezárt virágárusai és a Tesco mellett, ami egyféle látványossággá vált, mivel kevés szabadidős létesítmény található a közelben. A leggyorsabb módja a táborba jutásnak, ha elhozzuk vonattal a kerékpárjainkat, így 15 percbe telik az út. A táborban lakó menekültek számára a vasútállomáshoz jutni 45 perces sétát jelent, kerékpárokkal valószínűleg jelentősen megkönnyítenék az útjukat 
Budapestre. Mivel minket nem engednek be a táborba, főleg a kerítésen keresztül beszélgettünk, a portánál lévő biztonsági őrök állandó rosszalló tekintete mellett. Kint hideg és ködös idő volt, és az érkezésünk után az első emberek, akikkel beszéltünk, az épületeken kívül álltak, hogy elérjék a Wifit, ami elmondásuk szerint nem működik az épületen belül. Folyamatosan egyre többen jöttek a kerítéshez, hogy beszélgessenek velünk és megosszák a tapasztalataikat.

Sok új érkező van a táborban, néhányukat más európai országokból toloncolták vissza Magyarországra. Hogy segítsük őket a mindennapjaikban ebben az új környezetben, hoztunk számukra egy „Alapvető Túlélés Magyarországon” című füzetet, ami a magyar civil és szociális rendszerbe való bevezetők gyűjteménye. Ezen kívül meghívókat is osztogattunk nekik a közelgő február 6-ai rendezvényünkre, amin a magyarországi integráció kérdéseivel foglalkozunk majd. Az emberek saját becslése szerint körülbelül százan lehetnek a táborban. Csak néhányan családosok közülük, a többiek főleg egyedülálló férfiak. Elsősorban Afganisztánból, Szíriából, Pakisztánból, Szomáliából és néhány észak-afrikai országból jöttek. Sokukat a Dublin rendelet 
értelmében deportáltak más EU-s országokból.

A legutóbbi két bicskei látogatásunk során régi és új barátokkal találkoztunk, politikáról és krikettről viccelődtünk, de olyan komoly ügyekről is beszéltünk, mint a gyenge fordítói szolgáltatások és a BÁH-nál téves ismeretekkel rendelkező felelősök miatt rosszra fordult menekültügyi eljárások. Amennyire lehetőségeink engedték, lefordítottunk néhány hivatalos iratot azoknak, akik nem értették, miről szólnak ezek a dokumentumok. Ezenkívül beszéltünk a magyar nyelviskolánkról, és megtapasztalhattuk, hogy az emberek nagyon motiváltak a nyelv megtanulására, hogy új életet kezdhessenek Magyarországon. Mindamellett azok, akikkel beszéltünk, ugyanakkor szkeptikusak is a magyarországi jövőjüket illetően, vagy ahogy egyikük 
mondta: „Miért és hogyan tanuljak magyarul, ha még egy szobát találni is nagyon nehéz?” Épp emiatt rendkívül hálásak vagyunk azért, hogy találtunk néhány magyar önkéntest a Segítsünk Együtt!-csoportban, akik az újonnan érkezőknek segítenek szállást találni és eligazodni a kétségbeejtően bonyolult magyar bürokráciában.

Egy másik afgán barátunk, aki a MigSzol magyar nyelviskolájában is részt vesz, kellően megtanult már magyarul ahhoz, hogy jól társaloghasson a magyar tagjainkkal. Bemutatta nekünk az új barátait, akik most a táborban önkéntesek. A két önkéntes, egy brazíliai és egy szingapúri fiatal, néhány hete érkeztek és nagyon lelkesen, örömmel segítettek terjeszteni az integrációról szóló rendezvényünk hírét. 

Különösen örültünk, hogy találkoztunk indiaiak és pakisztániak egy csoportjával is, akik kinevették a két ország közötti politikai konfliktust, mondván az emberek közt nincsenek problémák. És találkoztunk még néhány emberrel, akik már megszerezték a menekült státuszt, és a családjuk Magyarországra jutását várják. Egy férfi, aki tavaly nyáron Magyarországon volt néhány hónapig, elmagyarázta, hogyan jutott Németországba, hogy menedékjogot kérjen. Három hónap után kapott időpontot a bevándorlási hivataltól, és azt mondták, az első meghallgatása 2016 júliusában lesz. Rájött, hogy a kérelmét nagyon hosszú ideig fogják feldolgozni, és végső soron visszaküldhetik Magyarországra, ezért úgy döntött, hogy önként tér vissza. Olyan emberrel is találkoztunk, akinek a kérelmét negatívan bírálták el itt, és hamarosan ki kell, hogy toloncolják, de politikai okokból a származási országa nem fogja visszafogadni. Ebben az esetben miért nem kaphat tartózkodási engedélyt, hogy munkát találhasson és integrálódjon Magyarországon, ahogyan azt ő is szeretné?

Ugyancsak elidőztünk egy fiatal afgán fiúval, aki elmesélte nekünk, hogy ahogyan sok más kiskorúnak, a papírjain neki is 1998. január 1-re változtatták a születési idejét a magyar hatóságok, döntésükkel mesterségesen túlkorossá téve a kiskorúakat, hogy durvább bánásmódban részesíthessék őket. Ő most iskolába jár Budapesten, és nagyon vágyik Magyarország és a magyar emberek megismerésére. Valóban, sokan fejezték ki szomorúságukat, amiért nem találkozhatnak több magyar emberrel, és mindannyian arra jutottunk, hogy a kormány rasszizmusa ellen úgy lehet küzdeni, hogy a magyarok és a menedékkérők közt kapcsolatokat építünk. Sokan kifejezték kétségbeesésüket is a magyarországi fogvatartás gyakorlata miatt, főleg a kisgyermekes családok bezárása miatt. Együtt gondolkodtunk azon, hogyan lehetne ennek véget vetni – arra jutottunk, hogy ez sok időbe fog telni, de a legfontosabb, hogy felhívjuk rá a figyelmet, miközben párbeszédet kezdeményezünk  Magyarország különböző társadalmi csoportjai között.

Ha segíteni szeretnél minket ebben a törekvésünkben, gyere el 2016. február 6-án, szombaton a  rendezvényünkre! De a legfontosabb: ha van olyan ismerősöd a munkahelyeden, baráti körödben, családodban, aki nem szeretne külföldieket Magyarországon – képezd magad, hogy párbeszédet kezdeményezhess velük!