Bálint-napon a MigSzol Debrecenben nyitotta meg azt a kiállítást, amelyet a világ különböző részeiről származó menekültek képeiből rendeztek. A kiállításnak a debreceni főutcához közel eső, az egykori zsidó közösségi iskola épületében működő Ifjúsági Ház adott otthont.
Már kora reggel a falakra kerültek a menedékkérők festményei és rajzai, azoké, akik jelenleg is a debreceni táborban élnek, vagy régebben voltak a lakói. Természetesen azok a színpompás rajzokat is meg lehetett tekinteni, amelyeket a gyerekek a MigSzol egyik korábbi látogatásán készítettek. Egy másik falon a látogatók információkat találhattak a táborról és a mindennapi életüket ott élő menedékkérők helyzetéről.
Már kora reggel a falakra kerültek a menedékkérők festményei és rajzai, azoké, akik jelenleg is a debreceni táborban élnek, vagy régebben voltak a lakói. Természetesen azok a színpompás rajzokat is meg lehetett tekinteni, amelyeket a gyerekek a MigSzol egyik korábbi látogatásán készítettek. Egy másik falon a látogatók információkat találhattak a táborról és a mindennapi életüket ott élő menedékkérők helyzetéről.
A kör után 4-5 kisebb csoportra oszlottunk, és Debrecen központjában tettünk sétát. Ezekben az interaktív és színes csoportokban a menedékkérők bemutathatták a számukra fontos és érdekes helyszíneket, és a debreceniek is megmutathatták kedvenc rejtett helyeiket. Egy kubai menedékkérő például bemutatta azt két, számára legfontosabb helyet, ahol a városban legerősebb wifi-jelet találta. Elmagyarázta, hogy mivel a táborban nagyon gyenge a jel, a városba jön, ahol a gyorsabb interneten keresztül kommunikálni is tud, és így közelebb kerül a családjához és a külvilághoz.
Elhaladtunk a bíróság épülete mellett is, ahová egy menedékkérő sem szeretne belépni, de sokuknak nincs más választása, amikor fellebbezni kényszerülnek a Bevándorlási Hivatal téves és elutasító határozata ellen.
Egy helyi magyar hölgy egy kis utcai-művészettel is megismertette a sétáló-csoportját: egy sérült falon nagyszerű üzenetekkel teleírt apró matricák tanúskodtak arról, hogy nem mindenki boldog attól, ahogyan a helyi vezetők felosztják a helyeket és a lehetőségeket, pedig ezzel segíthetnék, hogy az alkotni vágyók és mindenki más a magáénak érezhesse a várost.
A túra alatt a Debrecennél nagyobb városból érkezők elámultak azon, hogy szombat délután nem működnek a közlekedési lámpák. Megtudtuk, hogy ez hétvégén mindig így van, mivel nincs nagy forgalom. Ez arra is emlékeztetett minket, hogy talán a menedékkérők is jobban éreznék magukat egy olyan városban, ahol több minden történik, és ahol több lehetőségük van megosztani tapasztalataikat az életükről, és jobban magukénak érezhetnék a helyet.
A napot egy kellemes étterem különhelyiségében fejeztük be, ahol több, a szerelmesek napján randevúzó párt láthattunk. Mi is összegyűltünk, megosztottuk benyomásainkat a sétáról és a városról és egyetértettünk, hogy az ilyen eseménynek nem kellene egyszerinek lennie.
Szintén boldogan beszélgettünk azokkal a helyi magyarokkal is, akik örömmel dolgoznának együtt a tábor lakóival, hogy újabb módjait találják meg a menekültek és a helyi közösség ötleteinek és gondjainak bemutatásának, szóljon az festményeken keresztül vagy közös cselekedetekkel a jelenegi helyzet megváltoztatásáról, ami egyformán jó a menekülteknek és a helyi magyar közösségnek is.
Jelenleg újabb kiállítóhelyiséget keresünk Debrecenben. Frissebb információkkal jelentkezünk, amint sikerül új helyet találni a képeknek.
Elhaladtunk a bíróság épülete mellett is, ahová egy menedékkérő sem szeretne belépni, de sokuknak nincs más választása, amikor fellebbezni kényszerülnek a Bevándorlási Hivatal téves és elutasító határozata ellen.
Egy helyi magyar hölgy egy kis utcai-művészettel is megismertette a sétáló-csoportját: egy sérült falon nagyszerű üzenetekkel teleírt apró matricák tanúskodtak arról, hogy nem mindenki boldog attól, ahogyan a helyi vezetők felosztják a helyeket és a lehetőségeket, pedig ezzel segíthetnék, hogy az alkotni vágyók és mindenki más a magáénak érezhesse a várost.
A túra alatt a Debrecennél nagyobb városból érkezők elámultak azon, hogy szombat délután nem működnek a közlekedési lámpák. Megtudtuk, hogy ez hétvégén mindig így van, mivel nincs nagy forgalom. Ez arra is emlékeztetett minket, hogy talán a menedékkérők is jobban éreznék magukat egy olyan városban, ahol több minden történik, és ahol több lehetőségük van megosztani tapasztalataikat az életükről, és jobban magukénak érezhetnék a helyet.
A napot egy kellemes étterem különhelyiségében fejeztük be, ahol több, a szerelmesek napján randevúzó párt láthattunk. Mi is összegyűltünk, megosztottuk benyomásainkat a sétáról és a városról és egyetértettünk, hogy az ilyen eseménynek nem kellene egyszerinek lennie.
Szintén boldogan beszélgettünk azokkal a helyi magyarokkal is, akik örömmel dolgoznának együtt a tábor lakóival, hogy újabb módjait találják meg a menekültek és a helyi közösség ötleteinek és gondjainak bemutatásának, szóljon az festményeken keresztül vagy közös cselekedetekkel a jelenegi helyzet megváltoztatásáról, ami egyformán jó a menekülteknek és a helyi magyar közösségnek is.
Jelenleg újabb kiállítóhelyiséget keresünk Debrecenben. Frissebb információkkal jelentkezünk, amint sikerül új helyet találni a képeknek.
RSS Feed