Segítettünk nekik abban, hogy a párbeszédet kezdjenek a magyar állammal és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatallal, hogy megvitassák a problémáikat olyan fontos szervezetekkel, mint a UNHCR és a Menedék, segítettük és támogattuk őket budapesti tüntetéseik megszervezésében – többek között a Parlament, a Belügyminisztérium és az EU Ház előtt. És a nyilvánossághoz illetve az aktivista közösséghez fordultunk támogatásért.
Sajnos, végül mindez nem volt elég. Hisszük, hogy ez veszteség a magyar társadalom számára. Ezek a menekültek jó emberek, akik szörnyű körülményeket éltek túl, melyek miatt Magyarországra menekülni kényszerültek. És miközben védelemben részesültek sajnos maga a menekültstátusz nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy itt letelepedjenek.
Sajnos most elmentek Magyarországról, remélve, hogy más EU-országban szerencsésebbek lesznek. Míg lehet, hogy a BÁH számára ezeknek a ‘problémás’ menekülteknek a távozása megkönnyebbülést jelent, addig a bicskei táborban (és a többi magyarországi nyitott táborban) a túlzsúfoltság problémája nem oldódik meg. Ez ugyanúgy nem megoldás, mint a menekültek a budapesti túlzsúfolt hajléktalanszállókra való küldése. Bicskei beszámolók alapján, tábor nagyon túlzsúfolt 500 emberrel, hiszen körülbelül ennek a számnak felére van kapacitása.
Tehát, azzal hogy többen eltávoztak az országból 500 főből körülbelül 400 marad a táborban, ami a túlzsúfoltságon nagyon sokat nem segít. Szégyenletes módja ez annak, ahogy olyan emberekkel bánnak, akiket Magyarország védelemben részesített.
És sajnos lehet, hogy nem most hallunk utoljára ezekről a menekültekről. Lehetséges, hogy más EU-ország, ahol megpróbálnak letelepedni, el fogja őket utasítani.
A Magyarországra való visszaküldés egy valós veszély számukra, annak ellenére, hogy milyen rosszul bántak velük itt. Magyarország már nem egy biztonságos ország menekültek számára – a magyar állam nyilvánvalóan nem képes megtenni az abszolút minimumot számukra illetve hogy emberi jogaik védelmében.