#22

Mindig elmondom azoknak, akik szervezetektől jönnek meglátogatni minket, hogy tetszik ez a hely, hogy itt nagyon jó, és hogy tökéletesek a körülmények. Mindig igyekszem elmondni nekik, hogy mindenünk megvan itt, amire szükségünk van. Mikor úgy döntöttem, hogy elhagyom az országomat, mindig úgy gondoltam, meg fogom becsülni azt, amit kapok, hiszen mások a sajátjukból adnak nekünk szülségből. Mikor találkoztam a civil szervezetek munkatársaival, rájöttem, hogy soha nem mondhatom ki azt, amit valójában gondolok és érzek. Mindig azt akarom mutatni, hogy értékelem azt, amit kapok. Mindig örömet szeretnék szerezni azoknak, akik segítenek nekünk. Az igaz, hogy az itteni körülmények jobbak, mint Szerbiában vagy akármelyik más országban voltak, amiken áthaladtunk. A hivatalos szerbiai táborokban egy szobában négy család lakott, nőkkel, gyermekekkel, fiatal felnőttekkel és férfiakkal. Itt van konténerünk és szobánk, de nincs szabadságunk. A kerítéseken belül ragadtunk és még ahhoz is, hogy a cigarettámat meggyújtsam, meg kell kérdeznem a biztonságiakat.