#2

A családommal menekültem el a szíriai háborúból, egy biztonságosabb hely reményében. Hatan vagyunk, a két legfiatalabb gyerek 3 és 5 éves. 3 hónapja élünk a tompai tranzitzónában, és még mindig a menedékkérelmünk elbírálására várunk. Félünk attól, hogy mi fog történni velünk. A bevándorlási hivatal dolgozója azt mondta, hogy mivel Bulgáriában ujjlenyomatot vettek tőlünk, oda fognak visszaküldeni.  Az egész családunk egyetlen konténerben lakik, ahol az összes helyet az ágyak foglalják el.  A mi szektorunk a legnagyobb a táboron belül, így nagyobb terület áll a rendelkezésünkre odakint is.  Mégis az egyetlen dolog, amit kint csinálhatunk, hogy friss levegőt veszünk, mert ahhoz már túl kicsi a hely, hogy körbesétálhassunk.  A szektorban 12 konténer van, a miénkhez hasonló családokkal.
Még mindig furcsa, hogy amikor reggel kijövünk a szobából, és felnézünk az égre, a pengekerítés drótját látjuk csak a magasban. A szektor ajtajában folyamatosán rendőrök állnak, hogy nehogy elszökjünk. A gyerekeink a rendőrök és a pengekerítés között játszanak a „szabadban”.