#10

Ebben a szektorban csak kurd családok vannak. Ez jó nekünk, mert így legalább egy nyelven beszélgethetünk a többiekkel, amíg itt vagyunk „a négy fal között”. A gyerekeink is játszhatnak más kurd gyerekekkel. Mi, felnőttek egész nap e körül az asztal körül ülünk, és arról beszélgetünk, mi lesz velünk, mialatt a gyerekek játszanak. Minden napunk így telik itt. Sem több, sem kevesebb. Ez már a negyedik hónapunk ezen a helyen. Mindannyian a második döntésünkre várunk hónapok óta. Az első hónapban mindenkinek elutasították a menedékkérelmét, nem értjük, miért. Anyám és apám minden nap azért imádkoznak, hogy a következő döntés legyen pozitív, mert máskülönben nem tudjuk, mit csináljunk… fogalmunk sincs, mit csináljunk.