#1

Már nyolc hónapja várakoztunk Szerbia különböző táboraiban, mire végre eljött az ideje, hogy beléphessünk a magyarországi tranzitzónába. Két nappal azelőtt érkeztünk a határra, és nagyon boldogok voltunk. A férjem az iraki háborúban meghalt, és egyedül kell gondoskodnom a négy gyerekünkről, akik közül a legfiatalabb 4 éves. Amikor beléptünk a tranzitzónába, egyik konténertől a másikhoz vittek. Először a rendőrség ellenőrzött, majd orvoshoz vittek, végül ujjlenyomatot vettek. Elveszettnek éreztem magam, abból a napból semmire nem emlékszem, kivéve arra, hogy nagyon hosszú volt, és végig hőség volt. Egy várakozásra kijelölt konténerben kellett lennünk egész idő alatt, ahol az ajtóban egy rendőr állt, hogy biztosan ne hagyjuk el a helyet. A kisebb gyerekeim ki akartak menni játszani, de nem engedte. 9:30 és 10 között léptünk be Magyarországra, és 19 óra körül vittek át a szektorunkba, a szobáinkba. Csak arra emlékszem, hogy nagyon kimerítő nap volt.