Az interjú időpontja: 2017.06.14.
Az interjú helyszíne: Palics
Az erőszak helyszíne: (46.164050,19.806093)
Személyek: 14 fő, ebből 13 afgán, köztük 1 kiskorú:16 éves, 1 fő pakisztáni
Tanúságtevő:
„11 körül mentünk át, a rendőrség 2 körül kapott el. Először katonák fogtak el, a rendőrök azután jöttek. A katonák nem nagyon vertek, a rendőrök vertek és rúgtak. Azt mondták, guggoljunk így (magzati pozíció), fejünkkel a földön, és ütöttek, ha megmozdultunk. 2 órán keresztül feküdtünk így, és ütöttek, ha megmozdultunk. Egy idő után új emberek (rendőrök) jöttek egy kocsival, és ők is vertek minket a 2 óra alatt. Akkor egy másik rendőrautó jött, és azok egy újabb órán keresztül ütöttek. Összesen mintegy 3 óra verés. Rúgtak, öklöztek is. Ezután egy nagyobb úthoz vittek, és azt mondták, hogy üljünk le. Felénk irányították a puskájukat, és azt mondták, hogy üljünk egymástól távol. Akkor jött egy újabb rendőrautó, és ők is ütni kezdtek. 5-6 kocsi jött ugyanígy. Egy embert a péniszénél rúgtak meg annyira, hogy elájult. Amikor magához tért, nem tudta, hol van, és a szája vérzett. A rendőrök azt mondták, felismerték, a katonák azt mondták, 4-5 napja is próbálkozott. 4-5 rendőr ütötte ezt az embert. Visszament Belgrádba. A rendőrök egy másik embert is ütöttek, mellbe rúgták. Ma hányt. Az, akinek a péniszébe rúgtak, vért hányt. A pakisztáni embert még jobban ütötték, mert ő pakisztáni. Az út szélén tovább vertek minket, és sokan közülünk nem tudtak elég jól járni, miután olyan hosszú ideig kellett guggolni. Volt egy szakállas rendőr, ő volt a legnagyobb probléma. Olyan sokat vert. Akkor előhozták a kutyát, pórázon tartották, hagyták csaholni az emberekre, de nem engedték szabadon. Akkor egy rendőr azt mondta, hogy elég a verésből. Testépítő kinézete volt, rövid hajjal. Akkor 2 teherautó jött az út oldalára, és a horgosi tranzitzónába vittek. Egy szerb rendőr állt a kapuban, amikor visszatértünk Szerbiába. Előtte a magyarok kutyákat küldtek, hogy az embereket visszazavarják Szerbiába, de most, mivel ott állt a rendőr, nem ütöttek tovább. Egy magyar ember összegyűjtötte a cipőinket. Kértem, hogy várjon egy percet, erre paprikasprayt szórt az arcomba. Két kis kapu van a határkerítésen, kb. 500 méterre a konténertábortól. El kellett olvasnunk egy papírt, és a kapun visszamenni. A papíron az volt: „Ne gyere Magyarországra illegálisan. Regisztrálj Szerbiában, hogy átjöhess. Ha újra átjössz, táborba zárunk vagy bíróság elé állítunk, és a bíróság dönt a továbbiakról.” Egy hangszóró volt a kerítésen, ami azt mondta: „Ez magyar terület.” Angolul, arabul, farszi és urdu nyelven is van, azt mondták. Felolvastatták velünk a szöveget, és rögzítették. Fényképet készítettek rólunk. Egy csoportképet, aztán külön. Mind a 4 oldalról, elölről, hátulról, jobbról, balról. A szerb rendőrök a kerítés mellett álltak, és a táborba irányítottak. Azt mondták, hogy ott ételt és vizet kapunk, aztán el kell hagynunk a tábort, de engednek ott pihenni is.”