Egy 40 fős csoport tagjaként léptem át a magyar határt. A kerítés túloldalán körülbelül 5 percet sétáltunk gyors tempóban. Aztán én 11 másik emberrel együtt leültem, a többi 28 ember viszont továbbment.
Ekkor talált meg minket egy 12-14 fős rendőrcsapat. Voltak, akik kocsival, mások gyalog érkeztek. Lámpa volt náluk, amivel embereket kerestek. Mi felálltunk, ők pedig odajöttek, és egyből rugdosni kezdtek, illetve a bordáinkat ütötték rendőrbotokkal. Nem tudom, milyen anyagból voltak a botok, de feketék, nehezek és nagyon kemények voltak. Aztán arra kényszerítettek, hogy álljunk fel a száraz földről, ahol ültünk, és egy körülbelül 2 inch mélységű pocsolyához vezettek minket, amibe bele kellett ülnünk. Azt mondták nekünk, hogy tartsuk fel a kezünket, majd ránk rontottak, a fejünket ütlegelve a botjaikkal. Aztán azt mondták, hogy vegyük le a sapkánkat és a kesztyűinket. A kezem nagyon fázni kezdett, ezért megpróbáltam zsebre rakni, de nem engedték. Azt kiabálták: “vedd ki a kezed!” (“Take your hands out!”), és arra kényszerítettek, hogy kicipzározzam a kabátomat. Mindannyiunk zsebeit átkutatták, és az összes mobiltelefont ledobták a földre és széttaposták.
Miközben továbbra is a pocsolyában ültünk, a rendőrök egyenként mindannyiunk mögé odajöttek, és azt mondták: “Hello my friend”! Amikor valamelyikünk hátrafordult, hogy rájuk nézzen, a rendőrök sprayt fújtak a szemébe. Aztán az egyikük, egy kövér, szakállas és bajszos férfi ránk engedte a kutyákat. Ő végig egy kutyával állt a lába között. A kutyák ránk másztak és össze-vissza karmoltak.
Aztán a rendőrök újra verni kezdtek minket. Engem kétszer a hátamon, kétszer a fejemen és az ujjaimon is megütöttek. Voltak rendőrök, akiket egyáltalán nem tudtam megnézni, mert amikor sprayt fújtak a szemembe, lehajtottam a fejemet, és utána akárhányszor megpróbáltam felnézni, mindig megütöttek. Azt mondták, lehajtott fejjel kell maradnunk. Azt mondták: “ne nézzetek fel!” (“don't look up!”) Nagyon keményen ütöttek minket.
Körülbelül másfél óráig kellett ülnünk a pocsolyában. Aztán egy rendőrségi kisteherautóhoz vittek minket, ami átlagosnak látszott, szirénákkal a tetején. Volt egy része, amit rács választott el az utastértől, ide kellett bemásznunk. A rács másik oldalán kutyák voltak. Botokkal kényszerítettek minket, hogy bemásszunk, mert bent nem volt elég hely. Az egyikünk kint állt, és már nem tudott sehogyan se beférni, de a rendőrök bepréselték, miközben ütlegelték is. Aztán ránk zárták az ajtót és a határhoz hajtottak velünk.
Amikor kiszálltunk, a rendőrök megint egy sorba állítottak minket. Egy új ember érkezett, aki sprayt fújt ránk, neki másfajta egyenruhája volt, fekete és fehér foltokkal. Olyan volt, mint egy katonai egyenruha. A többieken sötétkék egyenruha volt. Ez a spray másfajta volt, mint a korábbiak. Fájt tőle a szemem. Az előzőtől köhögnöm és hánynom kellett. Nagyon sokat köhögtem. Az első sorban voltam, amikor elkezdték ránk fújni.
Megkérdezték tőlünk, hogy miért próbáltuk meg átlépni a határt. Aztán lefilmeztek. Azt mondták, fel kell olvasnom egy szöveget, ami egy kampón lógott a kerítés kapuján, és eközben videóztak. Amikor vége lett a felolvasásnak, az egyik rendőr átlökött a másik oldalra. Amikor mindannyian befejeztük az olvasást, megnyitották a kaput és azt mondták: “Go!” Úgyhogy elkezdtünk visszasétálni.
Ekkor talált meg minket egy 12-14 fős rendőrcsapat. Voltak, akik kocsival, mások gyalog érkeztek. Lámpa volt náluk, amivel embereket kerestek. Mi felálltunk, ők pedig odajöttek, és egyből rugdosni kezdtek, illetve a bordáinkat ütötték rendőrbotokkal. Nem tudom, milyen anyagból voltak a botok, de feketék, nehezek és nagyon kemények voltak. Aztán arra kényszerítettek, hogy álljunk fel a száraz földről, ahol ültünk, és egy körülbelül 2 inch mélységű pocsolyához vezettek minket, amibe bele kellett ülnünk. Azt mondták nekünk, hogy tartsuk fel a kezünket, majd ránk rontottak, a fejünket ütlegelve a botjaikkal. Aztán azt mondták, hogy vegyük le a sapkánkat és a kesztyűinket. A kezem nagyon fázni kezdett, ezért megpróbáltam zsebre rakni, de nem engedték. Azt kiabálták: “vedd ki a kezed!” (“Take your hands out!”), és arra kényszerítettek, hogy kicipzározzam a kabátomat. Mindannyiunk zsebeit átkutatták, és az összes mobiltelefont ledobták a földre és széttaposták.
Miközben továbbra is a pocsolyában ültünk, a rendőrök egyenként mindannyiunk mögé odajöttek, és azt mondták: “Hello my friend”! Amikor valamelyikünk hátrafordult, hogy rájuk nézzen, a rendőrök sprayt fújtak a szemébe. Aztán az egyikük, egy kövér, szakállas és bajszos férfi ránk engedte a kutyákat. Ő végig egy kutyával állt a lába között. A kutyák ránk másztak és össze-vissza karmoltak.
Aztán a rendőrök újra verni kezdtek minket. Engem kétszer a hátamon, kétszer a fejemen és az ujjaimon is megütöttek. Voltak rendőrök, akiket egyáltalán nem tudtam megnézni, mert amikor sprayt fújtak a szemembe, lehajtottam a fejemet, és utána akárhányszor megpróbáltam felnézni, mindig megütöttek. Azt mondták, lehajtott fejjel kell maradnunk. Azt mondták: “ne nézzetek fel!” (“don't look up!”) Nagyon keményen ütöttek minket.
Körülbelül másfél óráig kellett ülnünk a pocsolyában. Aztán egy rendőrségi kisteherautóhoz vittek minket, ami átlagosnak látszott, szirénákkal a tetején. Volt egy része, amit rács választott el az utastértől, ide kellett bemásznunk. A rács másik oldalán kutyák voltak. Botokkal kényszerítettek minket, hogy bemásszunk, mert bent nem volt elég hely. Az egyikünk kint állt, és már nem tudott sehogyan se beférni, de a rendőrök bepréselték, miközben ütlegelték is. Aztán ránk zárták az ajtót és a határhoz hajtottak velünk.
Amikor kiszálltunk, a rendőrök megint egy sorba állítottak minket. Egy új ember érkezett, aki sprayt fújt ránk, neki másfajta egyenruhája volt, fekete és fehér foltokkal. Olyan volt, mint egy katonai egyenruha. A többieken sötétkék egyenruha volt. Ez a spray másfajta volt, mint a korábbiak. Fájt tőle a szemem. Az előzőtől köhögnöm és hánynom kellett. Nagyon sokat köhögtem. Az első sorban voltam, amikor elkezdték ránk fújni.
Megkérdezték tőlünk, hogy miért próbáltuk meg átlépni a határt. Aztán lefilmeztek. Azt mondták, fel kell olvasnom egy szöveget, ami egy kampón lógott a kerítés kapuján, és eközben videóztak. Amikor vége lett a felolvasásnak, az egyik rendőr átlökött a másik oldalra. Amikor mindannyian befejeztük az olvasást, megnyitották a kaput és azt mondták: “Go!” Úgyhogy elkezdtünk visszasétálni.