Tanúságtevő:
„Kb. 5 kilométert gyalogoltunk Magyarország területén. A ’dzsungelben’ aludtunk kb. 1 órát, azt gondoltuk, biztonságban, a rendőrség elől. Ekkor a rendőrök körülvettek minket, és ütni kezdtek mindenkit. Kutyákat hívtak ránk, német juhászokat. Szájkosaruk volt. Tovább ütöttek, vertek, rúgtak, bottal csaptak ránk. Rendes gumibotokkal, az erdőben talált botokkal és hosszú elemlámpáikkal. Ezek a gumibotok rettenetesen fájdalmasak. Volt egy nagyon magas ember, testépítő külsejű, kék ingben és katonanadrágban. Arcunkon és lágyékunkon rúgtak, közben azt mondták: „Welcome to Hungary”. Azután mocskot dobtak az arcunkra, és megismételték: „Welcome to Hungary”. Másfél vagy 2 óra múlva azt mondták: „Oké, álljatok fel!”, és kivezettek a ’dzsungelből’. Sorba állítottak, és tovább ütötték a gumibotokkal és fabotokkal a lábunkat. Egy kocsiból hangos magyar zene szólt. Sört és bort öntöttek hátul a nyakunkba. Akkor a ’dzsungelen’ kívül sorba ültettek minket. Volt egy Freki nevű kutyájuk, szájkosárral, azt mondták neki, egyenként támadjon ránk. Engem arcon rúgtak, eleredt az orrom vére. Ekkor a rendőr, aki látta, hogy vérzik az orrom, újra arcon rúgott, és azt mondta: „Baszd meg!”. A rendőröknél pisztoly volt, a katonáknál AK-47-es. Fogták a pisztolyukat, és mindegyikünk fejéhez tartották. Aztán azt mondták, hogy keljünk fel, álljunk sorba, és elindultunk. Menet közben tovább ütöttek. Volt egy új, speciálisan kiképzett emberük. Rúgta, ütötte az arcunkat, karunkat. Másfél órát meneteltünk, és ők tovább ütöttek. A főútra értünk, ott két teherautó volt. A tranzitzóna kapujához vittek, és ott egyenként kikérdeztek. Egy csomó kérdést tettek fel: Honnan jöttél? Hány éves vagy? Hogy hívnak? Mi az anyád neve? Hova akarsz menni? Akkor be kellett kapcsolni a telefonunkat, és mindent ellenőriztek. Ellenőrizték a SIM kártya számát és mindent, a holminkat, a zsebünket. Majd a szerb rendőrség jött a kerítéshez, és a magyar rendőrök elvitték a kutyákat. Gondolom, a magyar rendőrök újra megvertek volna, de nem akartak a szerb rendőrök előtt, akik tanúk lehettek volna. A magyarok megkérdezték, mennyi pénzünk volt, és visszaadták. A sebesülésekkel semmit se csináltak. Az orrom 2 óra hosszat vérzett, és a tranzitzónában tovább vérzett, de arcizmuk se rándult. Egy-egy ember ellenőrzése 5-6 percig tartott. 5:30 vagy 6:00-kor nyitották ki a kaput Szerbia felé.”

Időpont: 2017. 06.12. 2:00 és 5:00 között
Az interjú időpontja: 2017.06.14.
Az interjú helyszíne: Palics
Az erőszak helyszíne: (46.164050,19.806093)
Személyek: 14 fő, ebből 13 afgán, köztük 1 kiskorú:16 éves, 1 fő pakisztáni

Tanúságtevő:
„11 körül mentünk át, a rendőrség 2 körül kapott el. Először katonák fogtak el, a rendőrök azután jöttek. A katonák nem nagyon vertek, a rendőrök vertek és rúgtak. Azt mondták, guggoljunk így (magzati pozíció), fejünkkel a földön, és ütöttek, ha megmozdultunk. 2 órán keresztül feküdtünk így, és ütöttek, ha megmozdultunk. Egy idő után új emberek (rendőrök) jöttek egy kocsival, és ők is vertek minket a 2 óra alatt. Akkor egy másik rendőrautó jött, és azok egy újabb órán keresztül ütöttek. Összesen mintegy 3 óra verés. Rúgtak, öklöztek is. Ezután egy nagyobb úthoz vittek, és azt mondták, hogy üljünk le. Felénk irányították a puskájukat, és azt mondták, hogy üljünk egymástól távol. Akkor jött egy újabb rendőrautó, és ők is ütni kezdtek. 5-6 kocsi jött ugyanígy. Egy embert a péniszénél rúgtak meg annyira, hogy elájult. Amikor magához tért, nem tudta, hol van, és a szája vérzett. A rendőrök azt mondták, felismerték, a katonák azt mondták, 4-5 napja is próbálkozott. 4-5 rendőr ütötte ezt az embert. Visszament Belgrádba. A rendőrök egy másik embert is ütöttek, mellbe rúgták. Ma hányt. Az, akinek a péniszébe rúgtak, vért hányt. A pakisztáni embert még jobban ütötték, mert ő pakisztáni. Az út szélén tovább vertek minket, és sokan közülünk nem tudtak elég jól járni, miután olyan hosszú ideig kellett guggolni. Volt egy szakállas rendőr, ő volt a legnagyobb probléma.  Olyan sokat vert. Akkor előhozták a kutyát, pórázon tartották, hagyták csaholni az emberekre, de nem engedték szabadon. Akkor egy rendőr azt mondta, hogy elég a verésből. Testépítő kinézete volt, rövid hajjal. Akkor 2 teherautó jött az út oldalára, és a horgosi tranzitzónába vittek. Egy szerb rendőr állt a kapuban, amikor visszatértünk Szerbiába. Előtte a magyarok kutyákat küldtek, hogy az embereket visszazavarják Szerbiába, de most, mivel ott állt a rendőr, nem ütöttek tovább. Egy magyar ember összegyűjtötte a cipőinket. Kértem, hogy várjon egy percet, erre paprikasprayt szórt az arcomba. Két kis kapu van a határkerítésen, kb. 500 méterre a konténertábortól. El kellett olvasnunk egy papírt, és a kapun visszamenni. A papíron az volt: „Ne gyere Magyarországra illegálisan. Regisztrálj Szerbiában, hogy átjöhess. Ha újra átjössz, táborba zárunk vagy bíróság elé állítunk, és a bíróság dönt a továbbiakról.” Egy hangszóró volt a kerítésen, ami azt mondta: „Ez magyar terület.” Angolul, arabul, farszi és urdu nyelven is van, azt mondták. Felolvastatták velünk a szöveget, és rögzítették. Fényképet készítettek rólunk. Egy csoportképet, aztán külön. Mind a 4 oldalról, elölről, hátulról, jobbról, balról. A szerb rendőrök a kerítés mellett álltak, és a táborba irányítottak. Azt mondták, hogy ott ételt és vizet kapunk, aztán el kell hagynunk a tábort, de engednek ott pihenni is.”

Azért tört össze a lábam, mert nagyon keményen ütlegeltek a rendőrbot fogantyújával, tehát nem a hosszú részével. A verés előtt le kellett vennünk a kabátunkat,a  kesztyűnket, a sapkánkat és a fél pár csizmánkat. Mindannyian csak egy-egy fél pár cipőt tarthattunk meg. A zokninkat is le kellett vennünk. Csak egy nadrág és egy póló maradhatott rajtunk. A nőtől is elvették a kabátját. Aztán átkutatták a ruháinkat. A mobiltelefonokat bekapcsolták. Az enyém le volt merülve, úgyhogy egy rendőr fogott egy rendőrbotot és összezúzta a képernyőjét. A pénzünktet kivették és az orrunk előtt összetépték. Nálam 70 euró volt, az afgán családnál 150. Ezalatt továbbra is egy szál pólóban, egy nadrágban és fél pár cipőben álltunk. Nagyon hideg volt, dér borított mindent, és a hőmérséklet körülbelül -10 fok volt. Végül azt mondták: “Menjetek! Menjetek vissza!” (“Go away! Go back!”)

11 óra után engedtek el minket. A földön ültünk, mikor a szerb rendőrség megérkezett. Megkérdezték, miért ülünk itt. Mondtuk, hogy azért, mert megvertek a magyar rendőrök. Az egyik rendőr látta, mi történt a lábammal és mentőt hívott. Az autó megjött, és bekötözték a lábamat. Aztán taxit hívtak, ami Szabadkára vitt minket. Az afgán család Sidbe ment, nem tudom a nevüket. A szerb rendőrség nem készített jegyzőkönyvet, ezt csak akkor szokták csinálni, amikor valaki a magyar oldalról jön vissza, de mi nem mentünk át.