Szalma Botond (polgármesterjelölt Újpesten, független)
1. Milyen tervei vannak arra, hogy a helyi lakosságot és a menekülteket, valamint a bevándorlókat közelebb hozza egymáshoz, ezzel csökkentve a menekültek és a bevándorlók felé irányuló bizalmatlanságot és a velük kapcsolatos tájékozatlanságot?
Már az óvodai oktatással, az általános iskolai oktatással, valamit a felnőttek bevonásával kell megkezdeni a kétirányú párbeszédet . Az egyik irány a befogadó lakosság vagyis a „többség”, míg a másik irány a befogadásra váró és vágyó migránsok. Itt teljesen eltérő kultúrájú és vallású csoportokat kell koordinálni és elindítania párbeszédet. Ebbe bele kell vonni az egyházakat és a civil szervezeteket. Ehhez a kerületi program és forrás kevés, országos programot kell indítani.
2. Hogyan biztosítaná, hogy a menekültek és bevándorlók iskoláskorú gyermekei a kerület óvodáiban és iskoláiban, a magyar gyerekekkel együtt és ne szegregálva játszhassanak és tanulhassanak?
Mindenképpen el kell kerülni a szegregációt. A gyerekek nyitottak, de egyenesek (néha „kegyetlenek” az elesettekkel, ha rosszul nevelik őket), így velük kell megkezdeni a befogadást óvodai és iskolai pedagógusok segítségével.
Már az óvodai oktatással, az általános iskolai oktatással, valamit a felnőttek bevonásával kell megkezdeni a kétirányú párbeszédet . Az egyik irány a befogadó lakosság vagyis a „többség”, míg a másik irány a befogadásra váró és vágyó migránsok. Itt teljesen eltérő kultúrájú és vallású csoportokat kell koordinálni és elindítania párbeszédet. Ebbe bele kell vonni az egyházakat és a civil szervezeteket. Ehhez a kerületi program és forrás kevés, országos programot kell indítani.
2. Hogyan biztosítaná, hogy a menekültek és bevándorlók iskoláskorú gyermekei a kerület óvodáiban és iskoláiban, a magyar gyerekekkel együtt és ne szegregálva játszhassanak és tanulhassanak?
Mindenképpen el kell kerülni a szegregációt. A gyerekek nyitottak, de egyenesek (néha „kegyetlenek” az elesettekkel, ha rosszul nevelik őket), így velük kell megkezdeni a befogadást óvodai és iskolai pedagógusok segítségével.
3. Milyen módon szeretné elősegíteni a menekültek olcsó és emberhez méltó lakhatáshoz való jutását a kerületben annak fényében, hogy a magyar lakosság előítéletei miatt rendkívül nehéz a menekülteknek és a bevándorlóknak albérletet találnia (https://www.youtube.com/watch?v=ais5a6MUj7Y)? (pl. Tervezi-e, hogy a kerület szociális bérlakásaiért soron kívül jelentkezhetnek a menekültek?)
A menekülteket és a befogadó lakosságot nem szabad megkülönböztetni és bármelyik csoportot soron kívüliségben részesíteni. Minden elesettel és lakhatást keresővel azonos módon kell bánni, nem felejtkezve el a szűkös lakás kínálatunkról, és a még szűkösebb költségvetési lehetőségekről. Ettől függetlenül a következő 5-10 év egyik kiemelt programja az elesettekkel való tényleges törődés kell, hogy legyen, mert a társadalom menthetetlenül ketté válik, és a szakadék egy idő után nem hidalható át békés úton.
4. Milyen módon kívánja elősegíteni, hogy a menekülteknek a kerületben munkát tudjanak biztosítani, ezzel elősegítve az anyagi kiszolgáltatottságuk csökkentését és a helyi társadalomhoz való közeledést?
Ez kormányfeladat, mivel a kis és közepes vállalkozások segítése, és a gazdasági környezet alapos és gyors átalakítása nélkül csak programjaink lesznek, tényleges munkahelyteremtés nélkül.
5. Milyen módon tervezi a kerület egészségügyi dolgozóit felvilágosítani a menedékkérők és menekültek helyzetéről és származási országairól annak érdekében, hogy soha többé ne forduljon elő az, hogy a menekülteket az egészségügyi dolgozók tájékozatlansága és előítéletei miatt nem látják el?
Ez elképesztő, ilyen a XXI. század Magyarországában, és Újpesten nem fordulhat elő. Ha igen, akkor a lehető leggyorsabb,de hatékony eszközökkel kell fellépnünk. Ha az eü. intézmény önkormányzati fenntartású, akkor ez saját hatáskörű és sürgős feladat.
6. Milyen módon tervezi a kerület közfeladatot ellátó személyeit és rendőreit felvilágosítani a menedékkérők, menekültek és bevándorlók helyzetéről és származási országairól annak érdekében, hogy a találkozásaik és ügyintézéseik során a város dolgozói és rendőrei megtartsák az egyenlő bánásmód követelményét és az emberi méltóság tiszteletét?
Ugyan úgy, mint az 1.-es pont esetén. A gyermekneveléssel kell kezdeni, de a már felnőtt lakossággal is meg kell kezdeni a párbeszédet. Kommunikáció nélkül hamvába holt marad minden próbálkozás.
7. Tervezi azt, hogy a kerület iskoláiba meghívnának menekülteket, akik a saját életükről mesélnének a diákoknak?
Igen. Nagyon fontos a személyes tapasztalat átadása, de a hallgatása is.
8. Milyen módon kívánja a városban élő bevándorlók és menekültek magyar nyelvoktatását és ezzel a helyi lakossággal való kapcsolat erősítését elősegíteni annak fényében, hogy a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal még az elismert menekülteknek sem biztosít semmilyen lehetőséget a magyar nyelv tanulására?
Kötelezővé tenném. (Sajnos ehhez tanárok, költségvetési támogatás és helyiség kell, no meg a bevándorlók akarata)
9. Kérjük, hogy írja le az elképzelését a befogadóbb helyi társadalomról.
Oktatás, nevelés, hit és erkölcstan, értelmes és türelmes párbeszéd.
dr. Bácskai János (Ferencváros jelenlegi polgármestere és jelölt, Fidesz-KDNP)
-page-001.jpg)
-page-002.jpg)
-page-003.jpg)
-page-004.jpg)
-page-005.jpg)
dr. Dobrossy István (polgármesterjelölt Debrecenben, DISZ)
1./ Milyen tervei vannak arra, hogy a helyi lakosságot és a befogadó állomáson tartózkodó menedékkérőket és menekülteket közelebb hozza egymáshoz, ezzel csökkentve a menekültek és menedékkérők felé irányuló bizalmatlanságot és a velük kapcsolatos tájékozatlanságot?
Elsősorban arra van szükség, hogy a lakosság részére visszatérően a Hivatal és a Befogadó Állomás illetékesei megfelelő tájékoztatást adjanak arról a folyamatról, hogyan
A fenti információk lakosság által történő megismerése tudná csökkenteni a bizalmatlanságot és a tájékozatlanságot, mivel így a helyi lakosok tisztában lennének azzal, hogy a menekültek – úgy mint akármilyen külföldi beutazó – semmilyen többletkockázatot nem jelentenek más ideutazóval szemben. A bizalmatlanság egyik fő oka bizonyos politika szervezetek részéről származó egyoldalú hangulatkeltés, valamint jó néhány olyan eset, amikor a menekültek agresszív, nőket veszélyeztető magatartása botránkozást, sőt félelmet gerjesztett a debreceni emberekben.
2. Hogyan biztosítaná, hogy a menedékkérők és menekültek iskoláskorú gyermekei a település óvodáiban és iskoláiban, a magyar gyerekekkel együtt és ne szegregálva játszhassanak és tanulhassanak?
Ahhoz, hogy a magyar szülők elfogadják azt, hogy gyermekeik idegen országból származó gyerekekkel játszanak, tanuljanak, meg kell őket győzni arról, hogy a menekültek gyermekei egészségesek és minden traumájuk ellenére – ezek a gyermekek sokszor több ezer kilométert utazva sok negatív élményt szereztek – képesek gyorsan beilleszkedni egy idegen kultúrába. Ezt valószínűleg csak úgy lehet biztosítani, hogy a menekült gyermekek és szüleik, hogy megfelelő szakemberek közreműködésével egyfajta képzésben, ismeretátadásban részesüljenek országunk szokásaival, kultúrájával, jogszabályaival kapcsolatosan. Ehhez természetesen meg kell győzni a menekült gyermekek szüleit is, hogy ne zárkózzanak el attól, hogy a saját kultúrájuktól eltérő környezetben nevelkednek gyermekeik. Tisztázni kell a menekültekkel, hogy további életüket menekült státuszuk elismerése esetén Magyarországon, Debrecenben képzelik-e el, mivel akkor van értelme gyermekeiket az óvodai, iskolai közösségben elhelyezni itt, ha itt képzelik el jövőjüket.
3. Milyen módon szeretné elősegíteni a menekültek olcsó és emberhez méltó lakhatáshoz való jutását a városban annak fényében, hogy a magyar lakosság előítéletei miatt rendkívül nehéz a menekülteknek albérletet találnia (https://www.youtube.com/watch?v=ais5a6MUj7Y) (pl. Tervezi-e, hogy a város szociális bérlakásaiért soron kívül jelentkezhetnek a menekültek?)
Arra természetesen vigyázni kell, hogy az ország jelenlegi nehéz helyzetében a menekültekkel kapcsolatos pozitív diszkrimináció – amire egyébként szükség van – ne keltsen visszatetszést a debreceni lakosság körében. Az is célom, hogy a menekültek elhelyezését ne gettósítással oldjuk meg, mint jó néhány nyugat-európai városban, hanem igyekezzük őket asszimilálni, több kis csoportban a magyar lakosság körében. A gettósítás az adott városrészek elértéktelenedését is eredményezheti, ami újabb problémákat (közbiztonság, stb.) vethet fel. Tisztáznunk kell, hogy az Unió milyen támogatást nyújt a menekültek lakáshelyzete megoldásához, és ezeket a támogatásokat a fentiek szerint kívánom felhasználni, mivel állás és anyagi lehetőség hiányában nem lehet találni bérbeadókat, hiszen nincs forrása a bérleti díjak és lakásfenntartási költségek kifizetésének.
4. Milyen módon kívánja elősegíteni, hogy a menekülteknek és a menedékkérőknek a városban munkát tudjanak biztosítani, ezzel elősegítve az anyagi kiszolgáltatottságuk csökkentését és a helyi társadalomhoz való közeledést?
Ez az egyik legnehezebb kérdés, hiszen a magyar lakosságnak sincs elegendő munkája. Fontos lenne, hogy a befogadó állomás munkatársai készítsenek kimutatást a menekültként elismert személyek szakmai képzettségéről, használható, Magyarországon hasznosítható ismereteikről. Amennyiben a menekültek szakmai összetétele nem találkozik a helyi munkáltatók igényeivel, akkor ismét az a kérdés vetődik fel, hogy lesz-e uniós, vagy egyéb támogatás a menekültek képzéseinek támogatására. A menekültek foglalkoztatása részben magában a menekült táborban biztosítható az újonnan érkezők ellátása megszervezésénél, a tábor fenntartásánál, ha egyébként nincs megfelelő képzettségük egyébtáboron kívüli munkák elvállalására. A menekültek szakképzettségét ismertető adatbázist folyamatosan kell frissíteni, hogy azt a munkáltatók tudomására tudjuk hozni.
5. Milyen módon tervezi a város egészségügyi dolgozóit felvilágosítani a menedékkérők és menekültek helyzetéről és származási országairól annak érdekében, hogy soha többé ne forduljon elő az, hogy a menekülteket az egészségügyi dolgozók tájékozatlansága és előítéletei miatt nem látják el?
Erre a kérdésre a válasz részben az első kérdésben van. A közelmúltban és jelenleg is az egész világot rettegésben tartó járványok (ebola, madárinfluenza, stb.) óvatossá teszik az egészségügyben dolgozókat, ezért fontos a menekültek megfelelő és megbízható szűrése megérkezésükkor, hogy a helyi egészségügyi ellátó rendszerbe lehetőleg olyan emberek kerüljenek, akik már helyben szerzett egészségügyi problémák miatt kerülnek az egészségügyi dolgozók közelébe. Az első szűrésig a menekültek egy szakmailag megfelelő, és az emberi jogokat maximálisan figyelembe vevő karanténban legyenek, és ennek gyakorlatáról is kell a lakosságot tájékoztatni.
6. Milyen módon tervezi a város közfeladatot ellátó személyeit és rendőreit felvilágosítani a menedékkérők és menekültek helyzetéről és származási országairól annak érdekében, hogy a találkozásaik és ügyintézéseik során a város dolgozói és rendőrei megtartsák az egyenlő bánásmód követelményét és az emberi méltóság tiszteletét?
Fontos az, hogy a menekülttáborba érkezés után a menekülteket a tábor szakemberei folyamatosan tájékoztassák jogaikról és kötelezettségeikről, mutassák be nekik a helyi közfeladatot ellátó szervezetek, a rendőrség bizonyos szintű vezetőit, akik szintén megfelelő tanácsokkal láthatják el azokat a menekülteket, akik már ellenőrzés nélkül a város területére léphetnek. A rendőröket és közfeladatokat ellátó személyeket folyamatosan tájékoztatni kell a menekültek származási országairól, szokásaikról annak érdekében, hogy konfliktus esetén intézkedéseik szakszerűek legyenek, figyelembe véve az egyenlő bánásmód követelményét és az emberi méltóság tiszteletét.
7. Tervezi azt, hogy a befogadó állomáson nyílt napot tartana a város lakosai számára, illetve azt, hogy a város iskoláiba meghívnának menekülteket, akik a saját életükről mesélnének a diákoknak?
Igen, természetesen a menekülttábor azon részén, ahol már azok a menekültek vannak, akik szabadon érintkezhetnek a város lakosságával. Az általános iskolák felső osztályaiban és a középiskolákban meghívnám az egyes országok menekültjeit osztályfőnöki óra keretében, hogy beszéljenek a diákoknak arról, hogy vannak a világnak olyan országai, városai, ahol az emberek testi épsége, élete, szociális biztonsága folyamatos veszélyben van. Ezek a találkozások természetesen mind a menekültek, mind a diákok részére egy életre szóló élményeket jelenthetnek, és oldhatják a bizalmatlanságot és a feszültséget.
8. Milyen módon kívánja a városban élő bevándorlók és menekültek magyar nyelvoktatását és ezzel a helyi lakossággal való kapcsolat erősítését elősegíteni annak fényében, hogy a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal még az elismert menekülteknek sem biztosít semmilyen lehetőséget a magyar nyelv tanulására?
Ehhez meg kell ismernem, hogy milyen uniós, vagy egyéb források állnak rendelkezésre, mivel a város polgármestereként elsősorban a helyi lakosság minél jobb körülményének biztosításáért lehetek felelős. Amennyiben nincsenek források, akkor az érintett szakemberekkel egyeztetnék arról, hogy
9. Kérjük, hogy írja le az elképzelését a befogadóbb helyi társadalomról.
Az én álmom az angol és francia társadalom „befogadóképességének” elérése, de ez nagyon hosszú folyamat egy olyan országban, amely viszonylag homogén népességű Trianon óta. Bizonyos fejlődés már tapasztalható amiatt, hogy a határok 25 éve megnyíltak, valamint sportegyesületekben, kulturális csoportokban megjelennek távoli országokból származó, gyakran más bőrszínű sportolók, művészek. Magyarországon még nehéz azt elképzelni, hogy bármelyik magyar sportválogatottban a csapattagok többsége idegen nemzetiségű, vagy éppen bőrszínű legyen ellentétben Franciaországgal, vagy Nagy-Britanniában. A társadalom befogadó- és tűrőképessége kialakítása egy hosszú tanulási folyamat, amely leginkább azzal képzelhető el, ha óvodai és iskolai csoportokban megjelenik egy-egy idegen nemzetiségű és/vagy eltérő bőrszínű gyermek, mivel a gyermekek sokkal befogadóbbak, mint az idősebbek. Az idősebbek esetén akkor van lehetőség az előítéletek megváltoztatására, ha a menekültekkel, idegenekkel alaposan megismertetjük a magyarországi kulturális és egyéb szokásokat és megértetjük velük, hogy beilleszkedésük egyszerűbb, ha ezeket a szokásokat, normákat minél nagyon mértékben ők is elismerik, tiszteletben tartják és ezt a menekültek elfogadva így is viselkednek a város lakóival való érintkezéskor.
Elsősorban arra van szükség, hogy a lakosság részére visszatérően a Hivatal és a Befogadó Állomás illetékesei megfelelő tájékoztatást adjanak arról a folyamatról, hogyan
- történik a menekültek befogadása a menekülttáborba, milyen egészségügyi és egyéb vizsgálatoknak vetik alá őket azt biztosítva, hogy a menekültek ne jelentsenek környezetük részére közegészségügyi, járványügyi kockázatot
- ismertetik meg a menekülteket a magyarországi szokásokkal, viselkedési szabályokkal annak érdekében, hogy a menekültek viselkedése ne keltsen ellenszenvet a helyi lakosságban
- milyen feltételek megléte esetén történik meg a menekültként való elismerés, és az elismerés után az állam milyen keretek között segíti elő letelepedésüket, vagy igényük esetén más országba történő továbbutazásukat.
A fenti információk lakosság által történő megismerése tudná csökkenteni a bizalmatlanságot és a tájékozatlanságot, mivel így a helyi lakosok tisztában lennének azzal, hogy a menekültek – úgy mint akármilyen külföldi beutazó – semmilyen többletkockázatot nem jelentenek más ideutazóval szemben. A bizalmatlanság egyik fő oka bizonyos politika szervezetek részéről származó egyoldalú hangulatkeltés, valamint jó néhány olyan eset, amikor a menekültek agresszív, nőket veszélyeztető magatartása botránkozást, sőt félelmet gerjesztett a debreceni emberekben.
2. Hogyan biztosítaná, hogy a menedékkérők és menekültek iskoláskorú gyermekei a település óvodáiban és iskoláiban, a magyar gyerekekkel együtt és ne szegregálva játszhassanak és tanulhassanak?
Ahhoz, hogy a magyar szülők elfogadják azt, hogy gyermekeik idegen országból származó gyerekekkel játszanak, tanuljanak, meg kell őket győzni arról, hogy a menekültek gyermekei egészségesek és minden traumájuk ellenére – ezek a gyermekek sokszor több ezer kilométert utazva sok negatív élményt szereztek – képesek gyorsan beilleszkedni egy idegen kultúrába. Ezt valószínűleg csak úgy lehet biztosítani, hogy a menekült gyermekek és szüleik, hogy megfelelő szakemberek közreműködésével egyfajta képzésben, ismeretátadásban részesüljenek országunk szokásaival, kultúrájával, jogszabályaival kapcsolatosan. Ehhez természetesen meg kell győzni a menekült gyermekek szüleit is, hogy ne zárkózzanak el attól, hogy a saját kultúrájuktól eltérő környezetben nevelkednek gyermekeik. Tisztázni kell a menekültekkel, hogy további életüket menekült státuszuk elismerése esetén Magyarországon, Debrecenben képzelik-e el, mivel akkor van értelme gyermekeiket az óvodai, iskolai közösségben elhelyezni itt, ha itt képzelik el jövőjüket.
3. Milyen módon szeretné elősegíteni a menekültek olcsó és emberhez méltó lakhatáshoz való jutását a városban annak fényében, hogy a magyar lakosság előítéletei miatt rendkívül nehéz a menekülteknek albérletet találnia (https://www.youtube.com/watch?v=ais5a6MUj7Y) (pl. Tervezi-e, hogy a város szociális bérlakásaiért soron kívül jelentkezhetnek a menekültek?)
Arra természetesen vigyázni kell, hogy az ország jelenlegi nehéz helyzetében a menekültekkel kapcsolatos pozitív diszkrimináció – amire egyébként szükség van – ne keltsen visszatetszést a debreceni lakosság körében. Az is célom, hogy a menekültek elhelyezését ne gettósítással oldjuk meg, mint jó néhány nyugat-európai városban, hanem igyekezzük őket asszimilálni, több kis csoportban a magyar lakosság körében. A gettósítás az adott városrészek elértéktelenedését is eredményezheti, ami újabb problémákat (közbiztonság, stb.) vethet fel. Tisztáznunk kell, hogy az Unió milyen támogatást nyújt a menekültek lakáshelyzete megoldásához, és ezeket a támogatásokat a fentiek szerint kívánom felhasználni, mivel állás és anyagi lehetőség hiányában nem lehet találni bérbeadókat, hiszen nincs forrása a bérleti díjak és lakásfenntartási költségek kifizetésének.
4. Milyen módon kívánja elősegíteni, hogy a menekülteknek és a menedékkérőknek a városban munkát tudjanak biztosítani, ezzel elősegítve az anyagi kiszolgáltatottságuk csökkentését és a helyi társadalomhoz való közeledést?
Ez az egyik legnehezebb kérdés, hiszen a magyar lakosságnak sincs elegendő munkája. Fontos lenne, hogy a befogadó állomás munkatársai készítsenek kimutatást a menekültként elismert személyek szakmai képzettségéről, használható, Magyarországon hasznosítható ismereteikről. Amennyiben a menekültek szakmai összetétele nem találkozik a helyi munkáltatók igényeivel, akkor ismét az a kérdés vetődik fel, hogy lesz-e uniós, vagy egyéb támogatás a menekültek képzéseinek támogatására. A menekültek foglalkoztatása részben magában a menekült táborban biztosítható az újonnan érkezők ellátása megszervezésénél, a tábor fenntartásánál, ha egyébként nincs megfelelő képzettségük egyébtáboron kívüli munkák elvállalására. A menekültek szakképzettségét ismertető adatbázist folyamatosan kell frissíteni, hogy azt a munkáltatók tudomására tudjuk hozni.
5. Milyen módon tervezi a város egészségügyi dolgozóit felvilágosítani a menedékkérők és menekültek helyzetéről és származási országairól annak érdekében, hogy soha többé ne forduljon elő az, hogy a menekülteket az egészségügyi dolgozók tájékozatlansága és előítéletei miatt nem látják el?
Erre a kérdésre a válasz részben az első kérdésben van. A közelmúltban és jelenleg is az egész világot rettegésben tartó járványok (ebola, madárinfluenza, stb.) óvatossá teszik az egészségügyben dolgozókat, ezért fontos a menekültek megfelelő és megbízható szűrése megérkezésükkor, hogy a helyi egészségügyi ellátó rendszerbe lehetőleg olyan emberek kerüljenek, akik már helyben szerzett egészségügyi problémák miatt kerülnek az egészségügyi dolgozók közelébe. Az első szűrésig a menekültek egy szakmailag megfelelő, és az emberi jogokat maximálisan figyelembe vevő karanténban legyenek, és ennek gyakorlatáról is kell a lakosságot tájékoztatni.
6. Milyen módon tervezi a város közfeladatot ellátó személyeit és rendőreit felvilágosítani a menedékkérők és menekültek helyzetéről és származási országairól annak érdekében, hogy a találkozásaik és ügyintézéseik során a város dolgozói és rendőrei megtartsák az egyenlő bánásmód követelményét és az emberi méltóság tiszteletét?
Fontos az, hogy a menekülttáborba érkezés után a menekülteket a tábor szakemberei folyamatosan tájékoztassák jogaikról és kötelezettségeikről, mutassák be nekik a helyi közfeladatot ellátó szervezetek, a rendőrség bizonyos szintű vezetőit, akik szintén megfelelő tanácsokkal láthatják el azokat a menekülteket, akik már ellenőrzés nélkül a város területére léphetnek. A rendőröket és közfeladatokat ellátó személyeket folyamatosan tájékoztatni kell a menekültek származási országairól, szokásaikról annak érdekében, hogy konfliktus esetén intézkedéseik szakszerűek legyenek, figyelembe véve az egyenlő bánásmód követelményét és az emberi méltóság tiszteletét.
7. Tervezi azt, hogy a befogadó állomáson nyílt napot tartana a város lakosai számára, illetve azt, hogy a város iskoláiba meghívnának menekülteket, akik a saját életükről mesélnének a diákoknak?
Igen, természetesen a menekülttábor azon részén, ahol már azok a menekültek vannak, akik szabadon érintkezhetnek a város lakosságával. Az általános iskolák felső osztályaiban és a középiskolákban meghívnám az egyes országok menekültjeit osztályfőnöki óra keretében, hogy beszéljenek a diákoknak arról, hogy vannak a világnak olyan országai, városai, ahol az emberek testi épsége, élete, szociális biztonsága folyamatos veszélyben van. Ezek a találkozások természetesen mind a menekültek, mind a diákok részére egy életre szóló élményeket jelenthetnek, és oldhatják a bizalmatlanságot és a feszültséget.
8. Milyen módon kívánja a városban élő bevándorlók és menekültek magyar nyelvoktatását és ezzel a helyi lakossággal való kapcsolat erősítését elősegíteni annak fényében, hogy a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal még az elismert menekülteknek sem biztosít semmilyen lehetőséget a magyar nyelv tanulására?
Ehhez meg kell ismernem, hogy milyen uniós, vagy egyéb források állnak rendelkezésre, mivel a város polgármestereként elsősorban a helyi lakosság minél jobb körülményének biztosításáért lehetek felelős. Amennyiben nincsenek források, akkor az érintett szakemberekkel egyeztetnék arról, hogy
- a 3 és 6 év közötti gyerekek részére milyen lehetőséget látnak, hogy befogadják őket az óvodai csoportba és iskolai osztályokba, mivel ezek a gyermekek még viszonylag könnyen tudnak alkalmazkodni egy új közösséghez és könnyebben tudják tanulni a nyelveket,
- a 7 éven felüliek részére önkéntesekkel vagy más kevés anyagi erőforrást igénylő módszerekkel milyen módon tudunk a táborban vagy táboron kívül nyelvoktatást biztosítani.
9. Kérjük, hogy írja le az elképzelését a befogadóbb helyi társadalomról.
Az én álmom az angol és francia társadalom „befogadóképességének” elérése, de ez nagyon hosszú folyamat egy olyan országban, amely viszonylag homogén népességű Trianon óta. Bizonyos fejlődés már tapasztalható amiatt, hogy a határok 25 éve megnyíltak, valamint sportegyesületekben, kulturális csoportokban megjelennek távoli országokból származó, gyakran más bőrszínű sportolók, művészek. Magyarországon még nehéz azt elképzelni, hogy bármelyik magyar sportválogatottban a csapattagok többsége idegen nemzetiségű, vagy éppen bőrszínű legyen ellentétben Franciaországgal, vagy Nagy-Britanniában. A társadalom befogadó- és tűrőképessége kialakítása egy hosszú tanulási folyamat, amely leginkább azzal képzelhető el, ha óvodai és iskolai csoportokban megjelenik egy-egy idegen nemzetiségű és/vagy eltérő bőrszínű gyermek, mivel a gyermekek sokkal befogadóbbak, mint az idősebbek. Az idősebbek esetén akkor van lehetőség az előítéletek megváltoztatására, ha a menekültekkel, idegenekkel alaposan megismertetjük a magyarországi kulturális és egyéb szokásokat és megértetjük velük, hogy beilleszkedésük egyszerűbb, ha ezeket a szokásokat, normákat minél nagyon mértékben ők is elismerik, tiszteletben tartják és ezt a menekültek elfogadva így is viselkednek a város lakóival való érintkezéskor.
Gajárszki Áron (Újbuda jelöltje, LMP)
Szóval ne haragudjatok, de őszinte leszek: A pontjaitok kimerítik a hazai menekültügy összes problémáját és egy kerületi polgármesternek ez egyetlen egy téma a 200 megoldandó feladat közül. Mivel nem alapfeladat, őszintén szólva még nem is a legfontosabb.
Ezzel együtt, azt szeretném leszögezni, hogy készen állok a problémák orvoslására, amihez egyrészt a kerületi szociális ellátórendszerre támaszkodok majd: a menekültek ugyanolyan hozzáférési lehetőséggel bírnak, mint a magyar állampolgárok, ráadásul a kerületi Családsegítő Szociális Központ foglalkozik a Bevándorlási Hivatal által integrációs támogatásban részesített menekültekkel. Úgy tudom, a 11. kerületiekre nem nagyon volt panasz.
Számítok a menekültek és bevándorlók érdekeit képviselő, őket segítő civil szervezetekre, a Migszol mellett a Menedék Egyesületre, a Magyar Helsinki Bizottságra, a Cordélia Alapítványra, az Artemisszió Alapítványra, a Református Menekültmisszióra, és a Baptista Szeretetszolgálatra. (Tudomásom szerint a két utóbbinak van lakhatási programja Budapesten, a reformátusok magánlakásokat bérelnek menekülteknek szerte a városban.) A kerüleben működik egy Családok Átmeneti Otthona a Menedékház Alapítvány gondozásában, ezt már 4 éve szerettem volna bővíteni egy új épületkomplexummal, de leszavazta a jelenlegi Fideszes városvezetés.
A Menedék Egyesület képzési programjai vannak többek között szociális munkásoknak, pedagógusoknak, közterületi járőröknek, valamint egy évek óta működő iskolai és óvodai érzékenyítő program gyerekeknek; ezekre mind lehet építeni a kerületi intézményrendszer fejlesztésében.
Ezen kívül nyitott vagyok a rendszeres konzultációs lehetőség biztosítására az érdekképviseleti szervezetekkel, így a MigSzol-lal is. Mivel ti jobban látjátok a helyzetet, érdekelne, hogy nektek van-e konkrét ötletetek, javaslatotok a fenti problémák orvoslására?
Ezzel együtt, azt szeretném leszögezni, hogy készen állok a problémák orvoslására, amihez egyrészt a kerületi szociális ellátórendszerre támaszkodok majd: a menekültek ugyanolyan hozzáférési lehetőséggel bírnak, mint a magyar állampolgárok, ráadásul a kerületi Családsegítő Szociális Központ foglalkozik a Bevándorlási Hivatal által integrációs támogatásban részesített menekültekkel. Úgy tudom, a 11. kerületiekre nem nagyon volt panasz.
Számítok a menekültek és bevándorlók érdekeit képviselő, őket segítő civil szervezetekre, a Migszol mellett a Menedék Egyesületre, a Magyar Helsinki Bizottságra, a Cordélia Alapítványra, az Artemisszió Alapítványra, a Református Menekültmisszióra, és a Baptista Szeretetszolgálatra. (Tudomásom szerint a két utóbbinak van lakhatási programja Budapesten, a reformátusok magánlakásokat bérelnek menekülteknek szerte a városban.) A kerüleben működik egy Családok Átmeneti Otthona a Menedékház Alapítvány gondozásában, ezt már 4 éve szerettem volna bővíteni egy új épületkomplexummal, de leszavazta a jelenlegi Fideszes városvezetés.
A Menedék Egyesület képzési programjai vannak többek között szociális munkásoknak, pedagógusoknak, közterületi járőröknek, valamint egy évek óta működő iskolai és óvodai érzékenyítő program gyerekeknek; ezekre mind lehet építeni a kerületi intézményrendszer fejlesztésében.
Ezen kívül nyitott vagyok a rendszeres konzultációs lehetőség biztosítására az érdekképviseleti szervezetekkel, így a MigSzol-lal is. Mivel ti jobban látjátok a helyzetet, érdekelne, hogy nektek van-e konkrét ötletetek, javaslatotok a fenti problémák orvoslására?
RSS Feed