Magyarországnak gyökerekkel VAGY disznófejekkel kell megvédenie a határait? Mint ennek az országnak szuverén polgárai, menjenek el és szavazzanak október 2-án, éljenek a válaszadás jogával!
1. opció: gyökerek?
A gumós növények – gyökerek – a magyar nemzeti konyha széles körben használt alkotóelemei. A vadas marhában, gulyásban – hogy csak ezt a két tradicionális ételt említsük – sok gumós növényt használnak, a nemzeti ízl(el)és és konyhaművészet nagyobb dicsőségére. Másrészt ezekből a növényekből bőven terem az országban, így a határőrzés megerősítésének a költségei jelentősen csökkennek. Ráadásul a gyökérfaragást iskolai tevékenységként lehetne bevezetni, ami kettős siker: a gyerekek úgy nőnek fel, hogy részt vettek ezekben az újszerű erőfeszítésekben, és a faragásügy is meg lesz oldva. Mivel e gyökerekhez egész évben hozzá lehet jutni, soha nem lehet hiány határvédelmi eszközökből.
A hagyományos magyar fajta újrafelfedezése, a mangalicáé, melyet sajátosan zamatos ízéért szeretünk, nagy kommunikációs lehetőséget jelent a határ mentén. Bár a mangalica arcvonásai elég cukik, helyes, lelógó füleivel ellentétes hatást válthat ki a migránsokból, mégis hisszük, hogy a nyak körüli vérmaradványok megteszik a magukét. Ez biztos, hogy azt az üzenetet hordozza, a muszlim migránsokat nem fogadják szívesen itt, pláne mivel minden Magyarországon tartózkodó polgárnak törvényileg kötelező lehetne legalább hetenként egyszer fogyasztani ebből a nemzeti csemegéből, a magyar értékekhez fűződő lojalitásukat kifejezendő.
Tehát melyik megoldást választja e nagyfontosságú kérdésben?
Ön szerint a gyökér vagy a disznófej lehet Magyarország megvédésének leghatékonyabb eszköze? Micsoda....? Ön szerint ez egy hülye kérdés? Nem emlékezteti egy másikra, amire az október 2-ai népszavazáson kell válaszolnia?
„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” A gyönyörűen megfogalmazott kérdés két opciót kínál:
1. opció: A „NEM” válasz támogatja a kormány kerítésépítő idegengyűlölő propagandáját.
2. opció: Az „IGEN” válasz egyetértést jelent az EU erőszakos letelepítési rendszerével, amely az államok közötti „igazságosságot” fölébe helyezi az vágyakkal és választásokkal rendelkező emberi lények közötti szolidaritásnak.
Mindkét válaszlehetőség arról szól csak, melyik a jobb megoldás emberek életéről, az ő letelepítésükről való döntésben. Mindkettő az emberről mint tehertételről beszél, amit bürokratikus és erőszakos szabályozással intéznek el, és mindkettő úgy dönt egyénekről, hogy megfosztja őket minden politikai megszólalástól. Ahogy a gyökér kontra disznófej kérdés, ez is magában foglalja, hogy VAN egy probléma, VAN egy tehertétel. Minden olyan kérdés újra fogalmazására szólítunk fel, melyekben benne rejtőzik, hogy bizonyos emberéletek értékesebbek másoknál, hogy bürokráciával, kerítéssel, élelmiszerellátással meg lehet akadályozni embereket a menekültstátusz igénybevételében, hogy a politikai elit az emberi életet és méltóságot a politikai propaganda és saját érdeke céljainak rendelje alá!
A hülye kérdésekre adott bármely válasz legitimálja azokat, és a bennük foglalt következményeket. Növeli a kérdés érvényességének súlyát és annak folyományait. És ha nem akarunk se gyökereket, se disznófejeket, se 'magyar megoldást', se 'EU-s döntést'? Mi van, ha nem akarunk dönteni a kerítés dekorációját illetően, mi van, ha nem akarunk kerítést, és főleg a kerítésépítő politikából nem kérünk?
Mi az úgynevezett népszavazás bojkottjára hívunk fel. Sőt: nem engedjük, hogy elhallgattassanak vagy a politikai elit hangszerelje szavainkat. Nem sétálunk be a félelemkeltés manipulációinak ketrecébe. Visszaköveteljük a politikát, az emberek jogát arra, hogy maguk döntsenek a jövőjükről!
Bojkottáljuk a népszavazást, mert hiszünk egy C megoldásban: ami a nemzetközi védelmet igénylő emberekkel való szolidaritás, támogatásuk, hogy maguk választhassanak országot, ahol menedéket találhatnak. A menedékválasztás szabadsága egyrészt csökkenti az erőszakos rendszerek fenntartásához szükséges hatalmas ráfordításokat, másrészt csökkenti a fájdalmas várakozási időt, és segíti a révbe érés folyamatát. Egyúttal jelenti azt is, hogy a megbeszélések központjába a védelem garanciája és az újrakezdés méltósága kerül. Csak akkor dolgozhatunk tovább egy minden ember számára méltó élet vízióján, ha elvetjük a hülye kérdéseket, és valósakkal helyettesítjük azokat.
Végül pedig: minden állat és növény szabadon élhet, anélkül, hogy olyan szerepet kapna, amilyet nem kért –kerítést dekorálni–, és amilyet mi nem akarunk adni neki.