A Bicskei Befogadó Állomást a kormány 2016 végéig bezáratja. A Migszol nagyon dühös és csalódott emiatt. Hogy miért?
A Migszol a társadalom minden tagjának teljes körű befogadását támogatja, bevándorlási státusztól függetlenül, és követeli a szükséges lépések megtételét mindennek eléréséhez.
Mi egy olyan társadalomban szeretnénk élni, ahol a védelmet kereső emberek nincsenek elkülönítve, ahol lakásokban lakhatnak, ugyanolyan körülmények, viszonyok között, mint az adott ország állampolgárai. Ez azt is jelenti, mi egyáltalán nem pártoljuk azt az elképzelést, miszerint az embereknek táborokban kell tartózkodniuk a menedékjogi eljárásuk alatt vagy akár még évekig azután, hogy menedékjogot kaptak.
A Migszol a társadalom minden tagjának teljes körű befogadását támogatja, bevándorlási státusztól függetlenül, és követeli a szükséges lépések megtételét mindennek eléréséhez.
Mi egy olyan társadalomban szeretnénk élni, ahol a védelmet kereső emberek nincsenek elkülönítve, ahol lakásokban lakhatnak, ugyanolyan körülmények, viszonyok között, mint az adott ország állampolgárai. Ez azt is jelenti, mi egyáltalán nem pártoljuk azt az elképzelést, miszerint az embereknek táborokban kell tartózkodniuk a menedékjogi eljárásuk alatt vagy akár még évekig azután, hogy menedékjogot kaptak.
A jelenlegi helyzetben mégis azt kell kívánnunk, hogy a régi táborok maradjanak nyitva. Az emberek tömegszállásokra való elhelyezésével és az ottani körülményekkel kapcsolatos bírálataink ellenére attól tartunk, hogy most a táborok bezárása csak tovább rontaná a Magyarországon védelmet kereső emberek helyzetét.
Fontos tudnivalók a bicskei táborról:
A hatóságok azonban sátortáborokat hoztak létre, mint például Körmend, miközben bezárják azokat a táborokat, amelyek kicsit jobb körülményeket biztosítanak (különösen télen). Szerintünk ez egy alaposan átgondolt stratégia része a magyar állam részéről, ami által a lehető legrosszabbá igyekeznek tenni a körülményeket a menedékkérők számára.
A kormány a táborok bezárásával aktívan szabotálja a menedékjogi rendszert Magyarországon. Mindez viszont összefügg a korlátozó jellegű jogi változásokkal és az integrációs szerződés eltörlésével is, ami a Magyarországra nemrégen érkezett, védelmet kereső embereket teljes mértékben anyagi támogatás nélkül hagyja, a letelepedéshez és a nyelv elsajátításához szükséges támogatás nélkül.
Tehát mindaz, ami történik -és ahol Bicske csupán egyetlen példa- arról szól, hogy a magyar állam egyre inkább próbálja kitaszítani a menekülteket a központokból, a városokból, a kiépített táborokból. Az ilyenfajta, emberek teljes körű kirekesztését, láthatatlanná, megközelíthetetlenné tételét célzó törekvések azonban egy szélesebb körű, európai irány részei. Rendre tapasztalhatjuk, amint ugyanezt a stratégiát számos másik országban is alkalmazzák, az embereknek a menedékjogi eljárásuk alatt a városoktól messze kell várakozniuk, például Ausztriában, ahol az egyik tábor még az állam fennhatóságán is kívül lett elhelyezve, vagy Görögországban, ahol az alulról jövő kezdeményezéseket, önszerveződő foglalt házakat tönkretették, míg a menekülteket olyan táborokba vitték, amik a városoktól (és a nyilvánosságtól is) elzártak.
Magyarországon, most, a bicskei állomás bezárásával jóformán nem marad már egyetlen nyitott befogadó központ sem valamelyest közel egy nagyvároshoz. Ehelyett az elismert menekülteknek a hajléktalansággal kell szembenézniük, a védelmet kereső emberek pedig (zárt!) menekültügyi őrizetben vagy a bármiféle infrastruktúrától és támogató rendszertől nagyon messze lévő táborokban vannak, sőt már akár el sem tudják érni az országot, mert a kerítés és jelenlegi törvények teljességgel meggátolják a menedékhez való hozzáférést. Ezért vagyunk végtelenül dühösek, és ezért tartjuk gyalázatosnak a bicskei tábor bezárását.
- A bicskei állomás egy régi központ Magyarországon, 1989 óta működik és fejlődik. A tábor jelentős mennyiségű támogatást kapott (EU-s forrásból és a Svájci Alapból). Korábban pedig az egyetlen ún. integrációs táborként működött - csak elismert menekültek számára (a menedékkérők másik helyeken voltak). Tehát legalább:
- szilárd épületekből, nem konténerekből vagy sátrakból áll;
- tűrhető felszereltsége van; van fűtés, víz, áram, az emberek főzhetnek maguknak, minden nap tudnak fürödni;
- némi fontos infrastruktúra is rendelkezésre áll, például egy tornaterem vagy számítógép-szoba.
- Nyitott tábor, nem egy őrzött befogadó központtal (börtönnel) összekapcsolva működik.
- És a tábor elhelyezkedése nagyon fontos:
- Bicske közel van Budapesthez, az emberek onnan képesek új életet kezdeni, kapcsolatokat teremteni, magyarokkal találkozni, tanulni stb.;
- ha valaki megkapja a menekültstátuszt, Bicskéről könnyebb lakhatás és munka után nézni;
- civil szervezetek, vallási és jótékonysági közösségek vagy éppen aktivista-támogató csoportok (mint a miénk is) számára szintén könnyebb eljutni a táborhoz, szolgáltatásokat nyújtani, beszélgetni az ott élő emberekkel.
- Bicske közel van Budapesthez, az emberek onnan képesek új életet kezdeni, kapcsolatokat teremteni, magyarokkal találkozni, tanulni stb.;
A hatóságok azonban sátortáborokat hoztak létre, mint például Körmend, miközben bezárják azokat a táborokat, amelyek kicsit jobb körülményeket biztosítanak (különösen télen). Szerintünk ez egy alaposan átgondolt stratégia része a magyar állam részéről, ami által a lehető legrosszabbá igyekeznek tenni a körülményeket a menedékkérők számára.
A kormány a táborok bezárásával aktívan szabotálja a menedékjogi rendszert Magyarországon. Mindez viszont összefügg a korlátozó jellegű jogi változásokkal és az integrációs szerződés eltörlésével is, ami a Magyarországra nemrégen érkezett, védelmet kereső embereket teljes mértékben anyagi támogatás nélkül hagyja, a letelepedéshez és a nyelv elsajátításához szükséges támogatás nélkül.
Tehát mindaz, ami történik -és ahol Bicske csupán egyetlen példa- arról szól, hogy a magyar állam egyre inkább próbálja kitaszítani a menekülteket a központokból, a városokból, a kiépített táborokból. Az ilyenfajta, emberek teljes körű kirekesztését, láthatatlanná, megközelíthetetlenné tételét célzó törekvések azonban egy szélesebb körű, európai irány részei. Rendre tapasztalhatjuk, amint ugyanezt a stratégiát számos másik országban is alkalmazzák, az embereknek a menedékjogi eljárásuk alatt a városoktól messze kell várakozniuk, például Ausztriában, ahol az egyik tábor még az állam fennhatóságán is kívül lett elhelyezve, vagy Görögországban, ahol az alulról jövő kezdeményezéseket, önszerveződő foglalt házakat tönkretették, míg a menekülteket olyan táborokba vitték, amik a városoktól (és a nyilvánosságtól is) elzártak.
Magyarországon, most, a bicskei állomás bezárásával jóformán nem marad már egyetlen nyitott befogadó központ sem valamelyest közel egy nagyvároshoz. Ehelyett az elismert menekülteknek a hajléktalansággal kell szembenézniük, a védelmet kereső emberek pedig (zárt!) menekültügyi őrizetben vagy a bármiféle infrastruktúrától és támogató rendszertől nagyon messze lévő táborokban vannak, sőt már akár el sem tudják érni az országot, mert a kerítés és jelenlegi törvények teljességgel meggátolják a menedékhez való hozzáférést. Ezért vagyunk végtelenül dühösek, és ezért tartjuk gyalázatosnak a bicskei tábor bezárását.
RSS Feed