A MigSzol egyik alapvető értékének tekinti a szabad mozgás jogát. Ez a tény radikálisan megkérdőjelezi a migráció kérdésével foglalkozó civil szervezetek, nemzetközi szervezetek és magyar hatóságok körében elterjedt hozzállást. Egyedi körülmények esetén elfogadják a őrizetet, míg a MigSzol határozottan elutasítja azt. A következő pontok csak néhány kérdést érintenek az őrizet problematikáját illetően, melyet a MigSzol az elkövetkezendő hat hétben részleteiben fog megvizsgálni és egy egyedi cikksorozatban a blogján közzétenni.
1. Magyar Helsinki Bizottság legutóbbi jelentése szerint a bevándorlás szabályozása érdekében a menedékkérők fogvatartása megszokott gyakorlattá vált. Korántsem egyedi esetekről van szó, mint ahogy korábban állították, Magyarországon szándékos, önkényes és gyakran alkalmazott módszer az őrizet az első alkalommal menedéket kérőkkel szemben, elriasztás céljából. Főleg a férfiakat fenyegeti ez a veszély, továbbá nyilvánvalóan semmibe veszi a menedékkérők többrétű kiszolgáltatottságát.
2. A történelem is jól mutatja, hogy a bebörtönzés az előnyben részesített intézkedés a gyengébbek hangjának elhallgattatására. Azzal, hogy sokszor menedékkérőket és bevándorlókat őrizetbe vesznek, a Bevándorlási Hivatal és a magyar kormány elveszi tőlük is az önrendelkezés jogát, azt az alapvető szabadságot, amely lehetővé teszi számukra, hogy maguk teremthessék meg jólétüket. Hogyan bánhatnak embertársaikkal ennyire diszkriminatívan és szemérmetlenül rosszul, míg később arra biztatják őket, hogy demokratikusan részt vegyenek a magyar államigazgatás ügyeiben? Hogyan várhatják el tőlük, hogy integrálódjanak és megtanulják a magyar nyelvet, ha először börtönajtókon keresztül üdvözölték őket az országban? Külső szemlélőnek ez úgy tűnhet, mint annak az igazságosságnak és a zsarnokságot legyőző szabadságnak elárulása , amelyet Orbán Viktor miniszterelnök az 1989-ben maga nyilvánosan támogatott.
3. Ahogy a polgárháború, éghajlati katasztrófák és mélyszegénység véres sebhelyük nyomát hagyják a történelemben, úgy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának Bevezetésének szavai még hangosabban zengenek, mint valaha: „Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon...”. Figyelembe véve, hogy ugyanezen dokumentum 9. cikke kimondja, hogy senkit sem lehet„önkényesen letartóztatni, őrizetbe venni vagy száműzni”, hogyan egyeztethető össze a keserű valóság az olyan nagyszabású elképzelésekkel, amelyekre olyan demokratikus országok, mint Magyarország felesküdtek, nem csak önmaguk, de az „emberiség család” közjója érdekében.
1. Magyar Helsinki Bizottság legutóbbi jelentése szerint a bevándorlás szabályozása érdekében a menedékkérők fogvatartása megszokott gyakorlattá vált. Korántsem egyedi esetekről van szó, mint ahogy korábban állították, Magyarországon szándékos, önkényes és gyakran alkalmazott módszer az őrizet az első alkalommal menedéket kérőkkel szemben, elriasztás céljából. Főleg a férfiakat fenyegeti ez a veszély, továbbá nyilvánvalóan semmibe veszi a menedékkérők többrétű kiszolgáltatottságát.
2. A történelem is jól mutatja, hogy a bebörtönzés az előnyben részesített intézkedés a gyengébbek hangjának elhallgattatására. Azzal, hogy sokszor menedékkérőket és bevándorlókat őrizetbe vesznek, a Bevándorlási Hivatal és a magyar kormány elveszi tőlük is az önrendelkezés jogát, azt az alapvető szabadságot, amely lehetővé teszi számukra, hogy maguk teremthessék meg jólétüket. Hogyan bánhatnak embertársaikkal ennyire diszkriminatívan és szemérmetlenül rosszul, míg később arra biztatják őket, hogy demokratikusan részt vegyenek a magyar államigazgatás ügyeiben? Hogyan várhatják el tőlük, hogy integrálódjanak és megtanulják a magyar nyelvet, ha először börtönajtókon keresztül üdvözölték őket az országban? Külső szemlélőnek ez úgy tűnhet, mint annak az igazságosságnak és a zsarnokságot legyőző szabadságnak elárulása , amelyet Orbán Viktor miniszterelnök az 1989-ben maga nyilvánosan támogatott.
3. Ahogy a polgárháború, éghajlati katasztrófák és mélyszegénység véres sebhelyük nyomát hagyják a történelemben, úgy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának Bevezetésének szavai még hangosabban zengenek, mint valaha: „Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon...”. Figyelembe véve, hogy ugyanezen dokumentum 9. cikke kimondja, hogy senkit sem lehet„önkényesen letartóztatni, őrizetbe venni vagy száműzni”, hogyan egyeztethető össze a keserű valóság az olyan nagyszabású elképzelésekkel, amelyekre olyan demokratikus országok, mint Magyarország felesküdtek, nem csak önmaguk, de az „emberiség család” közjója érdekében.
Kép: Menekült gyermek a debreceni nyitott menekülttáborban található idegenrendészeti fogda kerítése előtt
Végül, de nem utolsó sorban megvizsgáljuk ebben az elkövetkezendő blogsorozatban a fogvatartás sajátosságait és következményeit, illetve hogyan függ ez össze a menekültek társadalmi befogadásával Magyarországon. Megnézzük a „börtönkultúra” ördögi körforgását, amelyet a őrizet köntösébe öltöztetnek, valamint részleteiben felfedjük a (nemzeti és nemzetközi)politika több szintjén jelenlévő bonyodalmakat és kölcsönhatásokat, melyek mindennek otthon adnak. Egyenesen leásunk a mélyére – a letartóztatás, mint eszköz a bevándorlás szabályozására, és feltesszük a kemény kérdéseket a a menedékügyi óvadék rendszerével kapcsolatban, valamint hogy ez hogyan erősíti a menedékkérők közti egyenlőtlenséget.
Látogass el a honlapunkra és kattints Facebook oldalunkra aktuális hírekért.
Légy képben!
Látogass el a honlapunkra és kattints Facebook oldalunkra aktuális hírekért.
Légy képben!
RSS Feed