Ezalatt az idő alatt a feszültség is nőtt. Ezek a menekültek már nem részesülnek semmilyen pénzügyi támogatásban és ez a különösen sérülékeny csoport egészségügyi problémáira sem kap többé gyógyszert a táborban; ez viszont akár azt is eredményezheti, hogy egy-egy krónikus betegség könnyen halálos kimenetelűvé is válhat. Úgy tűnik, hogy a szociális munkások nem segítenek nekik többé lakáskeresésben, mivel a debreceni táborból újonnan érkezett menekültekkel kell foglalkozniuk. A rendőrség minden nap megjelenik a táborban, és ellenőrzés címszóval éjjelente lámpával világítanak menekültek szobájába, ezzel zavarva meg a nyugalmukat, személyes életterüket
Múlt szerdán, 2013. április 17.-én, a UNHCR képviselői és néhány menekült találkozott annak érdekében, hogy megoldást találjanak a menekültek problémájára. Azonban a probléma megvitatása helyett a UNHCR a menekülteket a BÁH-hal való együttműködésre ösztönözte, hogy fogadják el a BÁH által felajánlott egyetlen ‘megoldást’, a hajléktalanszállót. Azonban, a menekültek nem kaptak garanciát sem az UNHCR-től, sem a BÁH- tól arra, hogy valóban van 92 fő számára hely a szállókon. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal nem tett semmilyen említést állandó lakcím létesítéséről, pedig ez elengedhetetlen tényleges integráióchoz, például a magyar állampolgárság megszerzéséhez. A BÁH ezenkívül azzal fenyegette meg a menekülteket, hogy rendőri segítséget vesznek igénybe és elveszik gyermeiket, mivel az ‘utcán élve nem képesek arra, hogy őket megfelelően gondozzák’.
A 92 menekültet a UNHCR arra kérte, hogy adjanak választ egy napon belül. Április 18-án a menekültek tudatták a szervezettel, hogy különböző okokból nem akarnak hajléktalanszállóra költözni.
A feszültség tovább növekszik a táborban. Az immár több mint 100 menekült egyre jobban fél attól, hogy a rendőrség kilakoltatja őket a táborból. Ha ez megtörténik választhatnak, vagy hajléktalan szállón vagy az utcán válnak hajléktalanná.