Miközben a feszültség tetőzik Szerbiában, egyre több ember választja Magyarország megkerülését és inkább Romániába tart. Ebben a helyzetben nem meglepő, hogy a nyitott táborok Magyarországon jóval a kapacitásuk alatt működnek (bővebben a legutóbbi riportunkban Bicskéről, ahol decemberben bezárják a tábort). Miközben egyre kevesebb ember keres védelmet itt, a magyarok egy egyre inkább elterjedt és mindenütt jelenlévő propagandában részesülhetnek, amit Magyarország adófizetőivel fizettetnek meg. A magyarok nemrég találkozhattak a postaládáikban azokkal a röplapokkal, melyek szerint Európa városai élhető és ún. no-go zónákra vannak osztva, amelyekbe veszélyes belépni a bevándorlók okozta bűnözés miatt. Sok diplomáciai szerv bírálta élesen ezeket a röplapokat, megcáfolva ezeknek a „no-go zónáknak” a létezését, választ követelve Magyarország külügyminiszterétől. Lázárt nem érintették meg ezek a reakciók, a szavazás előtt bejárta az országot, történeteket mesélve tapasztalatairól Németországban, ahol arra a következtetésre jutott, hogy a török bevándorlók gyerekei „nem szándékoznak megtanulni németül”.
A múlt hónapot éles viták jellemezték az október 2-ai népszavazás tétjéről, jelentéséről és eredményéről. A viták, melyek jogosan nagy visszhangot keltettek, azonban a háttérbe szorították az erőszakos visszatoloncolásokat a magyar–szerb határnál és Ahmed H. kirakatperét, amiben a szíriai férfit terrorizmussal vádolják.
Miközben a feszültség tetőzik Szerbiában, egyre több ember választja Magyarország megkerülését és inkább Romániába tart. Ebben a helyzetben nem meglepő, hogy a nyitott táborok Magyarországon jóval a kapacitásuk alatt működnek (bővebben a legutóbbi riportunkban Bicskéről, ahol decemberben bezárják a tábort). Miközben egyre kevesebb ember keres védelmet itt, a magyarok egy egyre inkább elterjedt és mindenütt jelenlévő propagandában részesülhetnek, amit Magyarország adófizetőivel fizettetnek meg. A magyarok nemrég találkozhattak a postaládáikban azokkal a röplapokkal, melyek szerint Európa városai élhető és ún. no-go zónákra vannak osztva, amelyekbe veszélyes belépni a bevándorlók okozta bűnözés miatt. Sok diplomáciai szerv bírálta élesen ezeket a röplapokat, megcáfolva ezeknek a „no-go zónáknak” a létezését, választ követelve Magyarország külügyminiszterétől. Lázárt nem érintették meg ezek a reakciók, a szavazás előtt bejárta az országot, történeteket mesélve tapasztalatairól Németországban, ahol arra a következtetésre jutott, hogy a török bevándorlók gyerekei „nem szándékoznak megtanulni németül”.
0 Comments
Kedves barátaim!
Ennek a pernek, a vádiratnak és az ítéletnek van egy nagyon furcsa jellege – a rossz álom jellege. Kimondja ez a szöveg, hogy a vádlottak, illetve az elítéltek nem vettek részt zavargásokban, hanem kihasználva a zavargást megtettek néhány métert Magyarország területén. És miután megállapítja a szöveg, hogy nem vettek részt a zavargásban, ugyanazért megvádolja, illetve elítéli őket. Lidércnyomásszerű a dolog. Ellentmond a logikának, ellentmond a jognak, ellentmond az igazságosságnak, és éppen ebben van a lényege. Itt az úgynevezett magyar jogállam megmutatja valamennyiünknek – nem csak a menekülteknek –, hogy „sem a logika, sem a jog, sem az igazságosság nem fog megvédeni benneteket a mi hatalmunktól”. Ez ennek a vádiratnak, ennek az ítéletnek a mondanivalója, és ez nem csak a menekülteknek, hanem mindannyiunknak hadüzenet és fenyegetés. Evvel a fenyegetéssel szemben itt van néhány tucat ember, és ezt az abszurditást nem fogja egészen addig a közvélemény fölháborítónak tartani, ameddig föltételezi, hogy igazságtalan eszközökkel is lehet harcolni föltételezett veszedelmekkel szemben. Ez minden civilizációnak és minden államiságnak a megszüntetése, éspedig nem fölszabadító megszüntetése, hanem szolgává tévő megszüntetése. Mert az állam alapvető elveit kétféleképpen lehet megszüntetni: fölszabadítással és szolgaságba döntéssel. Márpedig itt nem kérdés, hogy melyik történik. A fölháborodásnak és az elítélésnek és a morális ítéletnek az elszigeteltsége, amellyel szembe kell néznünk, ne arra ihlessen bennünket, hogy megvessük azokat, akiket elvakít a hazug propaganda, hanem arra, hogy szívósan, akármilyen csekély kisebbségben kitartsunk a szolidaritás, az igazságosság, a szabadság és a nemzetköziség elvei mellett, akármi is történik. A Migráns Szolidaritás Csoport, amely Bicskén és Budapesten élő menekültekből, migránsokból és magyarokból áll, tüntetést tart 2013. június 2-án 15:30-tól a Széchenyi István tér pázsitján a Belügyminisztérium előtt. Az Országgyűlés 2013. június 3-án tervezi megszavazni azokat a jogszabályokat, amelyek emberi jogokat sértő módon a menedékkérők és menekültek jogainak csorbításához fognak vezetni, ezzel kívánva orvosolni a menedékkérőket és menekülteket jelenleg befogadó intézmények és szabályok kudarcát. A tüntetés célja, hogy felhívja a döntéshozók és a közvélemény figyelmét arra, hogy az Országgyűlés nem büntetheti a menedékkérőket azzal, hogy elzárja őket, nem csorbíthatja a jogorvoslathoz való jogukat és nem teheti még kilátástalanabbá a Magyarország által védelemben részesített üldözött személyek integrációját. A menedékkérőknek a brutális őrzött szállások helyett, a menekülteknek pedig a túlzsúfolt és embertelen “előintegrációs” táborok helyett a nekik járó szociális, egészségügyi és jogi segítséget kell nyújtani elsősorban szociális lakhatás, a munkaerőpiachoz való könnyebb hozzáférés és megfelelő minőségű egészségügyi szolgáltatások nyújtásával.
Bicskén az ‘integrációs’ táborban élő menekültek ismét tüntetést szerveznek ezúttal, az Európai Unió Lövőház utcai képviselete előtt február 19-én kedden. Szeretnék felhívni az Európai Unió figyelmét arra, hogy a jelenlegi törvényi keretek, nem teszik lehetővé az integrációt Magyarországon.
A bicskei menekült táborból úgy kerülnek ki, hogy a lakhatásuk nem megoldott, támogatást csak olyan feltételekkel kaphatnak, amelyeket szinte lehetetlen teljesíteni. Így legtöbbjük számára a 6 hónapos ‘integrációs’ időszak további bizonytalanságot jelent. Az orvosi ellátás nem elegendő és nem megfelelő, a szociális munkások száma kevés. Ebben a bizonytalan és információhiányos környezetben várják el tőlük, hogy integrálódjanak, az üldözés és menekülés okozta traumából álljanak talpra, majd többszörösen hátrányos helyzetből kezdjenek egy új életet. Tavaly novemberben eljuttatak egy petíciót a Belügyminisztériumba, amelyre semmitmondó válasz született. A problémák továbbra is valódiak, sőt a helyzetük egyre kilátástalanabb. Gyertek a Lövőház utcai Európai Unió Házához, és fejezzétek ki a szolidaritásotokat a menekültekkel! 2012. novemberében körülbelül 120 magyarországi menekült tiltakozott az ellen a nyomorúságos helyzet ellen, amivel a bicskei előintegrációs állomás elhagyása után kell szembesülniük. Sokukra a következő hetekben a hajléktalansors várt a tábor elhagyása után ezért döntöttek úgy, hogy tüntetni fognak. Az első tüntetés napján, 2012.november 20.-án a Belügyminisztérium egy üres és cinikus választ adott a menekültek petíciójára, kiváltva ezzel egy második menekült tüntetést a Parlament előtt három nappal később.
A menekültek a petíciójukat a Belügyminisztériumnak egy nappal az első tiltakozás előtt nyújtották be. A petíciójukban bemutatták reménytelen helyzetüket, követeléseket fogalmaztak meg, és konkrét kérdéseket tettek fel arról, hogy hogyan is segíti őket a kormány ( petíció itt olvasható). A fő követeléseik: megfizethető és hozzáférhető lakhatás, a tisztességes munkalehetőségek, beleértve a jogi lehetőséget arra, hogy gyakorlatban is bizonyítani tudják képességeiket iskolai bizonyítványok hiánya esetén, és a megfelelő egészségügyi ellátás. Azt állították, hogy a tábor működése nem alkalmas arra, hogy integrációjukat elősegíthesse: táborban folyó magyar nyelvtanfolyamok az alacsony szintűek, nem kapnak igazi lehetőséget a munkapiacra való belépésre, és a tábor elhagyás után járó támogatás (melynek feltétele megfelelő számú tábori magyarórán való részvétel) nem méltányos és ritkán elég a megélhetéshez. Hangsúlyozták, hogy sok a menekült attól fél, hogy hajléktalanná válik az igazságtalan lakhatási szabályoknak következtében. 2012.november 20.-án az első tiltakozáskor nagyrészt menekült afgán családok gyűltek össze a magyar Parlament előtt, hogy olyan támogatást követeljenek, amely elég ahhoz, hogy lehetőségük legyen egy normális életre Magyarországon. (Angol nyelvű interjúk magyar felirattal az első napról). A menekültek személyesen nyújtották be petíciójukat a Belügyminisztériumnak-ők még ugyanazon a napon választ is adtak. Azonban ez a válasz igazából csak azt a törvényrészt tartalmazta, ami a menekültek számára adható juttatásokról szól, a menekültügyi törvényből kimásolva. A csalódott menekültek, akik az üres és cinikus választ elégtelennek találák, úgy döntöttek, hogy ismét tiltakozni fognak a Parlament előtt 3 nappal később. Az erről a tiltakozásról készített videót napot majdnem 11.000-szer nézték meg, soha eddig bármilyen más menekült-eseményt nem néztek meg ennyien. A novemberi tüntetések után egyetlen menekültnek sem kellett kiköltöznie az integrációs állomásról, de a kormány szerint nem a tiltakozások hanem az általában télen hatályba lépő kilakoltatási moratórium miatt. |
Categories
All
Archives
April 2018
|