Ez a Migszol legfrissebb jelentése az általános menedékhelyzetről Magyarországon 2016. július 4-e és augusztus 4-e között.  Menedék keresőknek szóló információért, kérjük, keresse a Magyar Helsinki Bizotság által biztosított információt, melyet itt talál.

1. A 8 km-es törvény és a határmenti erőszak
2. Fokozódó helyzet a tranzitzónában
3. Folyamatos tiltakozások a zárt táborokban, kiürülő nyitott táborok
4. A kormánypropaganda politikája és összeesküvés-elméletek

A 8 km-es törvény és a határ menti erőszak

A "8 km-es törvény" életbelépett július 5-én. A törvénykezés szerint, bármely személy, akit a magyar határkerítés 8 km-es körzetében elkapnak, vissza „vezethetik” a határ szerb oldalára. Ez leglaizálja az emberek visszatoloncolását a szerb oldalra, és súlyosankorlátozza az emberek menedékhez való jogát. A gyakorlatban, azon személyek, akiket elkaptak és viszsatoloncoltak nem kapnak lehetőséget arra, hogy menedéket kérjenek. amely ellentmond a nemzetközi törvénykezéseknek. Kegyetlenül irónikusnak találjuk, hogy miközben a Fidesz kormány állítása szerint a határkerítés működik, a hatóság lyukakat vág a kerítésbe, hogy azon keresztül visszatoloncolja az embereket a szerb oldalra. A törvénykezés eredménye katasztofális: a tranzitzónában menedékkérelem beadására várakozók száma a határnál a duplájára nőtt. Nincs jogi segítségre való lehetőség, civil önkéntesek és aktivisták korlátozott belépéssel rendelkezek, és az életkörülmények borzasztóak, mint ahogy azt a Migszol Szeged videója is mutatja.

Ennél is sürgetőbb probléma, az UNHCR Magyarország és a Helsinki Bizottság számtalan panasza és beszámolója alapján, hogy maga a találkozás is a magyar rendőrséggel, katonasággal vagy határmenti önbíráskodó szerveződésekkel veszélyes azon személyek számára, akik átlépik a határt. Információink szerint paprika spay-t és kiképzett kutyákat használnak, hogy az embereket megfélemlítsék és néha akár fizikailag bántalmazzák annak érdekében, hogy visszaszorítsák őket a határra. Itt tudja elolvasni a legfrissebb Human Right Watch jelentést a szerb-magyar határmenti rendőri túlkapásról és erőszakról. A Belügyminiszérium tagadja a HRW jelentésében leírtakat.

A határmenti helyzet és erőszak terrort ültet azokba, akik át mernek lépni a kerítésen. Nemrégiben Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere és összeesküvéselmélet hívő, aki állítása szerint Soros György nemzetközi aktivistákat támogat, tartott egy sajtókonferenciát Budapesten melyben több hatalmat kért az önbíráskodóknak a határon. Toroczkai szerint a helyi falusiak jobbak, mint a rendőrség a védelmet keresők elkapásában, mert jobban ismerik a területet. Egyértelmű lépést téve annak érdekében, hogy bíztassa az önnállóan szerveződő erőket, erőszakra való felhatalmazással, Toroczkai pózol az új kutyájával, melyet a határ őrzésére képez ki, emelett közétett egy fotót melyen 3 afgán látható, akiket az önbíráskodó őrei kaptak el. Ezenfelül minden nap hallunk beszámolókat emberektől, akik visszatértek a határtól Belgrádba miután „egyenruhás férfiak” súlyosan bántalmazták őket a határon. Követeljük Ásotthalom polgármesterének önmagára és félkatonai csoportjára vonatkozó emberek elfogásával kapcsolatban való mérhetetlen hatalmának tisztázását, valamint azt, ahogy úgy pózolnak az elkapott emberekkel mintha vad állatok lennének, semmilyen tisztelettel a személyi jogaikra vagy a menedékkérési jogukra, ezen felül arról a vallomásáról, melyben Toroczkai azt állítja, hogy az általa nemrégiben elkapott emberek sok pénzzel rendelkeztek.

Továbbá, fényeket is telepítenek a határ menti kerítésre, Toroczkai jelentése alapján. Ő, mint igaz vadász, nem szereti a fényeket, mert megvilágítja a mezőőröket. Egy ettől független, nemrégi vadászatával Toroczkai közétett egy fotót három elfogott marokkóiról, miközben amellett érvel, hogy a rendőrség és a katonaság nem képes elvégezni a munkájukat, de a helyiek igen.

******************************************************

Tisztelt Hölgyem/Uram,

Azért írok Önöknek, hogy hangot adjak aggodalmaimnak. Az elmúlt hetekben számos megbízható szervezet, például az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága  és a Human Rights Watch is jelentetett meg beszámolókat Magyarország déli határainál, menedékkérők ellen elkövetett erőszakos akciókkal kapcsolatban. Más, a terepen dolgozó szervezetek szintén gyűjtöttek vallomásokat áldozatoktól, például a Magyar Helsinki Bizottság és a Jezsuita Menekültszolgálat.

Ezek alapján a beszámolók, vallomások alapján az erőszakos események elkövetői egyenruhát viselő emberek, ami vonatkozhat rendőrökre, katonákra, mezőőrökre, polgárőrökre vagy önszerveződő félkatonai csoportokra egyaránt.

Az áldozatok arról számoltak be, hogy súlyosan megverték, bántalmazták, majd visszatoloncolták őket Szerbiába. Azt mondták, az elkövetők gyakran gázspray-t, paprika spray-t használtak, kutyákat eresztettek rájuk, rugdosták és ütlegelték őket, műanyag bilincset tettek rájuk, illetve arra kényszerítették őket, hogy a szögesdrótos kerítés kis nyílásain át másszanak vissza, ezzel is további sérüléseket okozva nekik.

Láttam a Belügyminisztérium és a rendőrség válaszait, közleményeit, melyekben kijelentik, a hatóságok nem vettek részt erőszakos akciókban. Ezek a megnyilatkozások is mutatják, Önök szintén érzékelik a probléma súlyosságát. Ugyanakkor rendkívül fontos lenne további reakciókat, intézkedéseket látni az illetékes szervektől, hiszen a fizikai erőszak egyetlen emberrel szemben sem elfogadható. Bízom benne, hogy a magyar rendőrség -demokratikusan működő rendészeti szervként- felelősséggel tud cselekedni az emberek sértetlenségének biztosításáért.
​
Mindezeket figyelembe véve, kérem tehát Önöket, hogy tegyenek meg mindent, ami a hatalmukban áll a menedékkérők elleni erőszakos cselekmények kivizsgálásának érdekében. Kérem, hogy állítsák meg az erőszakot; kérem, hogy győződjenek meg róla, azok sértetlensége és jogai is legyenek tiszteletben tartva, akik védelmet keresnek Magyarországon, Európában.

Tisztelettel,
​

A kiválasztási előítéletek és az önbeteljesítő jóslat
Az egész balkáni útvonal olyan, mint egy ökoszisztéma, így az egyik országban (vagy inkább Bécsben, Berlinben és Brüsszelben) meghozott döntések az egész rendszerre kihatnak. Mostanra különböző szabályokat állítottak fel, hogy kiválasszák, ki léphet be Európába a Balkánon keresztül. Lássuk  ezeket a szabályokat és a hiányosságaikat:

1. 2015 novemberében Macedónia nemzetiségalapú korlátozást vezetett be. Ennek értelmében csak szír, iraki, vagy afgán papírokkal rendelkező menekültek haladhattak tovább a balkáni útvonalon, míg másokat kizártak “a biztonságos balkáni folyosóból”. Ez a döntés a többi nemzetiségű migránst arra kényszerítette, hogy veszélyes és illegális útvonalakon haladjon tovább (itt olvashatjátok a Migszol blogbejegyzését a témáról). Azáltal, hogy csak egy típusú menedékkérőt ismernek el, a többieket törvényen kívül helyezik, és ezzel igazolják az “illegális ” és “gazdasági bevándorló” megnevezéseket, miközben valójában a családegyesítés, illetve a vallási alapú üldözöttség nemzetközileg elismert okok a menedékkérésre. Ez a kiválasztási előítélet aláaknázza az emberi méltóságot és arra kényszeríti az embereket, hogy hazudjanak annak érdekében, hogy védelmet kapjanak. Szintén ennek kapcsán jött létre az a jelenség, amit Magyarországon előszeretettel hívnak “illegális határátkelésnek”, annak ellenére, hogy nemzetközi törvények alapján az illegális határátkelés menedékjog kérelmének érdekében alapvető emberi jog.

2. Miután Svédország megszigorította a menedékjogkérelmét, Németország és Ausztria kijelentették, hogy nem fogadnak be Skandináviába tartó menekülteket. Ennek következményeként Macedónia 2016. január 20-a óta csak olyanokat enged be, akik kijelentik, hogy Ausztriában, vagy Németországban fognak menedékjogért folyamodni.

3. A február közepén megszervezett V4 csúcstalálkozón a bolgár kormány azt állította, hogy inkább lezárja a határokat és kijelöl zónákat a migránsoknak, ahol egészségügyi felmérésen esnek át. Azokat, akik nem felelnek meg a menedékjog kérelmezési feltételeknek kitoloncolnák. Tehát a menedékjog különböző feltételekhez, például egészségügyi állapothoz, valláshoz, nemzetiséghez, stb. van kötve. Hasonló szelekciós folyamatok zajlanak jelenleg a horvát határon is, ahol az érkezőknek választaniuk kell a vallási okok, a családegyesítés, a háború, az oktatás és a munkavállalás között, amikor meg kell adniuk az Európába érkezésük okát. Azok, akik nem a háború elől menekülnek, nem léphetnek be Horvátországba, így nem marad más választásuk, mint hogy átkeljenek a szerb-magyar kerítésen.

4. A legfrissebb korlátozások a Macedóniába történő belépést érintik. Első körben 2016. február 21-én tovább szigorították a belépésre jogosultak körét, és kizárták az afgán nemzetiségűeket. Február utolsó hetében újabb szigorítás lépett érvénybe, melynek értelmében csak eredeti személyigazolvánnyal rendelkező menekültek léphetnek be az országba, ami mellé még egy új típusú, egységes okmánnyal is rendelkezniük kell, amit Görögország állít ki a balkáni útvonal mentén. Ez csak azokra érvényes, akik kevesebb, mint 30 napot töltöttek egy “biztonságos országban”. Törökország és Görögország biztonságos országoknak minősülnek. Azokat, akik nem felelnek meg ezeknek a feltételeknek Szerbiából, Szlovéniából, Horvátországból és Macedóniából visszaküldik Görögországba. Ennek következményeként most több száz afgán rekedt a macedón és a görög határ közti senkiföldjén, mivel visszaküldték őket Görögországba, de Görögország lezárta a határt, azonban most már Macedónia sem engedi be őket.

Ezek a korlátozások szoros összefüggésben vannak Bécs döntésével, hogy korlátozza a menekültek számát, valamint a V4-ek által hirdetett erőszakos politikákkal. A balkáni útvonalat igénybe vehető menekültek nemzetiségét érintő korlátozások következményében a nem “kiválasztott” menekültek elkezdték átvágni, illetve átmászni a kerítést a magyar határon. Ezeknek a menekülteknek a legtöbbje Pakisztánból, Iránból és Marokkóból érkezett. Ennek következményeként a magyar kormány nyugodtan állíthatja, hogy ezek az emberek “gazdasági bevándorlók”, ahogyan azt Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági tanácsadója is mondta: “ a legtöbb Magyarországra érkező ember nem háborús övezetből érkezik.” Ahelyett, hogy a teljes balkáni útvonal és a szigorítások kontextusában nyilatkozna, pusztán a kormány “illegális” bevándorlókról szóló állításait próbálja alátámasztani. A tény, hogy egyre többen lépnek be Magyarországra azonban azt mutatja, hogy a kerítések és szigorú törvények nem állítják meg az embereket, azonban veszélyesebb útvonalak és döntések felé terelik őket.

A menekültek megbélyegzése

A javasolt kiválasztási elv még ijesztőbben hangzik, ha észben tartjuk a Visegrádi Négyek kormányainak alapvető xenofóbiáját és iszlamofóbiáját és azt, ahogyan előszeretettel összemossák a menekülteket a radikálisan vallásos muszlimokkal.  A V4-ek kormányai fenntartják, hogy a muszlimokat képtelenség integrálni az európai társadalmakba. Ebből a téves állításból kiindulva vonják le azt a következtetést, hogy a menekültek, akik gyakran muszlimok, biztonsági kockázatot jelentenek az EU számára. “Ha csak rajtunk, közép-európaiakon múlna, a térséget már rég lezártuk volna” jelentette ki Orbán a lengyel miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatón. “Nem ez az első eset a történelemben, hogy Európa védtelen délről… ott kell biztosítanunk a kontinens biztonságát.” Február végén, évértékelő beszéde során Orbán továbbra is hangsúlyozta, hogy “itt nem lesznek törvényen kívüli kerületek, bevándorlólázadások”, továbbá “nem fognak vadászni mindenfajta bandák feleségeinkre, lányainkra”. Feltételezzük, hogy Orbán azokra a hátrányos helyzetű kerületekre utal Nyugat-Európában, ahol a gondok inkább az alacsony társadalmi osztályhoz és a szegénységhez köthetőek, nem pedig a lakosok etnikumához és a vallásához, és talán fölösleges hangsúlyoznunk, hogy a tömeghisztéria ellenére a kölni támadások elkövetői közül csupán hárman voltak bevándorlók.

A Fidesz két új húzással is igyekszik elterelni a magyarok figyelmét más, sürgősebb gondokról, mint például az oktatás és a lakhatás válsága: az egyik a menekült-kvótával kapcsolatos népszavazás, a másik pedig annak mérlegelése, hogy tartsanak-e újabb nemzeti konzultációt a “terror” helyzetről. Más szóval, a Fidesz újabb propaganda kampányt készít elő, ami igazolja majd egy újabb drága kerítés felhúzását a román határon, mely megerősíti a szerb és horvát határokon már létező kerítéseket, illetve az anyagi támogatását egy második kerítésnek a macedón határon. Azáltal, hogy a Fidesz és a V4-ek megbélyegzik a menekülteket, “illegálisnak”, “bűnözőknek”, vagy “terroristáknak” nevezik őket, félelmet és tudatlanságot terjesztenek, és olyan színben tűntetik fel ezeket az embereket, mint akik nem méltóak Európa segítségére, és megérdemlik, hogy ki legyenek zárva az EU-ból. Ezen felül az efféle félelemkeltés minden társadalmat megoszt, és csak még több feszültséget és problémát szül a társadalmon belül.

Mi a Migszolnál elítéljük az efféle populista és xenofób nézőpontokat és emlékeztetjük Ausztriát, a V4-eket és a többi európai országot múltbéli viszontagságaikra és felkérjük őket, hogy méltósággal bánjanak a most hasonló helyzetben lévő emberekkel. Ami a V4-eket és a muszlimok megbélyegzését illeti azon az alapon, hogy a muszlimok nem “világiak”, szeretnénk kiemelni a V4-ek egyre erősödő keresztény retorikáját, mely szintén távol áll a szekularizmustól. Tovább arra kérjük a V4-ek kormányait, hogy erőforrásaikat jobb integrációs tervek kidolgozásába fektessék, ne pedig falak és kerítések emelésébe, valamint hangsúlyoznánk, hogy Görögország nem hibáztatható a jelenlegi helyzetért, mivel az EU és FRONTEX lezárták a földi határt Törökországgal. Szintén fontos észben tartani, hogy Brüsszel és Berlin döntései kihatnak a V4-ek és Bécs döntéseire, melyek cserébe kihatnak a helyzetre Horvátországban, Szlovéniában, Szerbiában, Macedóniában és végül Görögországban és Törökországban. A kör így bezárul.

​

Október végén az európai vezetők összegyűltek, hogy megtárgyalják azt a válságot, ami az EU-s országokra vár, és amelynek oka, hogy képtelenek az alapvető jogait biztosítani azoknak az embereknek, akik nemzetközi védelmet keresnek a területükön. Megegyeztek egy 17 pontos tervben, amely a balkáni útvonalra helyezi a hangsúlyt, és felszólít a "migránsok és menekültek mozgásának visszaszorítására" más országokba, a hatóságok értesítése nélkül, és még sok mást is tartalmaz.​

2015. november 19-én, csütörtökön, ezen terv megvalósításának részeként, a volt Jugoszláv Köztársaság tagjai, Macedónia, Szerbia, Horvátország és Szlovénia elkezdték korlátozni azok a migránsok, menekültek és menedékkérők belépését, akik nem Afganisztánból, Irakból, Szíriából, és néhány esetben Palesztinából érkeztek. Az ilyenféle határzár viszont nem szerepelt egyértelműen az EU-s vezetők tervében. Ehelyett állítólag a párizsi támadások után megnövekedett biztonsági aggályok legitimálták ezt a lépést, amiket felfoghatunk úgy is, mint a "nemzetközi védelemre nem szoruló migránsok visszaküldéséért tett nemzeti és összehangolt erőfeszítések" egyik lépése (a terv 11. pontja).  Ezt a külső határok és regisztrációs központok menedzselésével teszik, a Frontex, az EU külső határaival foglalkozó ügynökség támogatásával. Továbbá arról is beszámoltak, hogy Macedónia is kerítést kezdett építeni, hogy jobban szabályozhassa a területén keresztülutazó emberek mozgását. Tehát a kormányzatok képlete egyszerű: még egy kerítése plusz több Frontex egyenlő kevesebb ember. Egyszerű matek.

Ez az európai-dimenzióra való árnyaltabb kitekintés nagy mértékben hiányzik a magyarországi, migrációról szóló vitából. A kormány azt kommunikálja, hogy az Európai Unió a forrása a “megengedő” migrációs-szabályozásnak. Azok számára, akik a MigSzolhoz hasonlóan ellenzik a kormány intézkedéseit, az EU sem tekinthető sok remény forrásának, figyelembe véve, hogy az EU hozta létre azoknak szabályoknak az együttesét, amely miatt “ütközőzónák” alakultak ki a déli és keleti határokon. Mindent egybevéve, nemcsak a magyar kormány rémhírterjesztő retorikáját utasítjuk el - amely az idegengyűlöletre és iszlámellenességre épít, azzal a szándékkal, hogy a magyar társadalomban morális pánikot hozzon létre -, hanem mindezen túl egy még nagyobb bűnöst is meg kell nevezni: az ún. dublini rendeletet. 


A dublini rendelet arra kényszeríti az embereket, hogy abban az országban nyújtsák be menedékkérelmüket, ahol először léptek az EU területére, és azok is, akiket végül menekültként ismernek el, ebből adódóan arra kényszerülnek, hogy maradjanak abban az országban, ott vállaljanak munkát és próbáljanak integrálódni. A bevándorlóknak és menekülteknek nagyon nehéz Magyarországon lakhatást találniuk. Annyira nehéz, hogy egyre növekvő számban vannak olyanok, akik - legális státuszuktól függetlenül - azt választják, hogy inkább Nyugat-Európában élnek papírok nélkül, mintsem hogy Budapest utcáin legyenek hajléktalanok.


Ezzel egyidőben a dublini rendelet könyörtelenül elrabolja a migránsoktól annak lehetőségét, hogy a különböző európai országokban meglévő rokoni- és baráti kapcsolatrendszerükre támaszkodjanak.  Menedéket keresni a legtöbb esetben azzal jár, hogy egy kiszámíthatatlan utazást vállalunk, és nem egy megtervezett utazáson veszünk részt. Csak veszélyekkel teli útvonalak léteznek, a menekültek nem tudják megválasztani, melyik országba lépjenek be, és egyben a rendeletek miatt maradjanak is. Röviden: ha nem létezne a dublini rendelet, nem lenne mentség a kerítésekre sem, mivel nem lennének ütközőzónák, és Magyarország sem lenne papírok nélkül élő (sans papiers) emberek gyártója, mint ahogy most teszi.


Így hát, kétfrontos küzdelemnek nézünk elébe: ellenében a magyar kormány és a Jobbik gyalázatosan rasszista rendelkezéseinek és retorikájának, ugyanakkor ellenében a dublini rendeletnek is. Az utóbbi küzdelmet már jóval korábban elkezdték más európai országokban élő aktivista társaink. A MigSzolban úgy gondoljuk, hogy Magyarország számára is legfőbb ideje annak, hogy elgondolkodjon és beszéljen arról, Európa hogyan járul hozzá egy életveszélyes menedékkérelmi szabályozás állandósításához.


Mindezt elmondva, fejezzük be ezt a bejegyzést egy pozitív, de mindannyiunkat kihívás elé állító gondolattal. A Magyar Kétfarkú Kutyapárt és a Vastagbőr Blog által létrehozott igen sikeres ellenkampány magyarok ezreit mozgósította; együtt utasítjuk el, hogy Magyarországon rasszista és idegengyűlölő társadalmat lássunk. Most hát a következő kihívással is szembe kell néznünk: tudjuk-e úgy mozgósítani ezt az energiát, hogy egyszerre küzdjünk a kormány intézkedései és a dublini rendelet ellen?