Miközben a feszültség tetőzik Szerbiában, egyre több ember választja Magyarország megkerülését és inkább Romániába tart. Ebben a helyzetben nem meglepő, hogy a nyitott táborok Magyarországon jóval a kapacitásuk alatt működnek (bővebben a legutóbbi riportunkban Bicskéről, ahol decemberben bezárják a tábort). Miközben egyre kevesebb ember keres védelmet itt, a magyarok egy egyre inkább elterjedt és mindenütt jelenlévő propagandában részesülhetnek, amit Magyarország adófizetőivel fizettetnek meg. A magyarok nemrég találkozhattak a postaládáikban azokkal a röplapokkal, melyek szerint Európa városai élhető és ún. no-go zónákra vannak osztva, amelyekbe veszélyes belépni a bevándorlók okozta bűnözés miatt. Sok diplomáciai szerv bírálta élesen ezeket a röplapokat, megcáfolva ezeknek a „no-go zónáknak” a létezését, választ követelve Magyarország külügyminiszterétől. Lázárt nem érintették meg ezek a reakciók, a szavazás előtt bejárta az országot, történeteket mesélve tapasztalatairól Németországban, ahol arra a következtetésre jutott, hogy a török bevándorlók gyerekei „nem szándékoznak megtanulni németül”.