******************************************************

Tisztelt Hölgyem/Uram,

Azért írok Önöknek, hogy hangot adjak aggodalmaimnak. Az elmúlt hetekben számos megbízható szervezet, például az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága  és a Human Rights Watch is jelentetett meg beszámolókat Magyarország déli határainál, menedékkérők ellen elkövetett erőszakos akciókkal kapcsolatban. Más, a terepen dolgozó szervezetek szintén gyűjtöttek vallomásokat áldozatoktól, például a Magyar Helsinki Bizottság és a Jezsuita Menekültszolgálat.

Ezek alapján a beszámolók, vallomások alapján az erőszakos események elkövetői egyenruhát viselő emberek, ami vonatkozhat rendőrökre, katonákra, mezőőrökre, polgárőrökre vagy önszerveződő félkatonai csoportokra egyaránt.

Az áldozatok arról számoltak be, hogy súlyosan megverték, bántalmazták, majd visszatoloncolták őket Szerbiába. Azt mondták, az elkövetők gyakran gázspray-t, paprika spray-t használtak, kutyákat eresztettek rájuk, rugdosták és ütlegelték őket, műanyag bilincset tettek rájuk, illetve arra kényszerítették őket, hogy a szögesdrótos kerítés kis nyílásain át másszanak vissza, ezzel is további sérüléseket okozva nekik.

Láttam a Belügyminisztérium és a rendőrség válaszait, közleményeit, melyekben kijelentik, a hatóságok nem vettek részt erőszakos akciókban. Ezek a megnyilatkozások is mutatják, Önök szintén érzékelik a probléma súlyosságát. Ugyanakkor rendkívül fontos lenne további reakciókat, intézkedéseket látni az illetékes szervektől, hiszen a fizikai erőszak egyetlen emberrel szemben sem elfogadható. Bízom benne, hogy a magyar rendőrség -demokratikusan működő rendészeti szervként- felelősséggel tud cselekedni az emberek sértetlenségének biztosításáért.
​
Mindezeket figyelembe véve, kérem tehát Önöket, hogy tegyenek meg mindent, ami a hatalmukban áll a menedékkérők elleni erőszakos cselekmények kivizsgálásának érdekében. Kérem, hogy állítsák meg az erőszakot; kérem, hogy győződjenek meg róla, azok sértetlensége és jogai is legyenek tiszteletben tartva, akik védelmet keresnek Magyarországon, Európában.

Tisztelettel,
​

Azt gondolom, hogy a többiek már mindent elmondtak, amit a konkrét tények kapcsán néhány percben mondani tudnék. A perek nemzetközi és magyar törvényeket felrúgó igazságtalanságához és brutális embertelenségéhez kétség sem fér.
 
Úgyhogy ezt a megmaradt néhány percet inkább erre használnám, hogy hangosan gondolkodjak arról, mit tehetnénk. Múlt hét hétfőn Barbival még ketten indultunk el Budapestről Szegedre, ahol néhány Szerbiából érkező barátunkkal ültük végig Ahmed tárgyalását, konstans gyomorgörccsel. Csütörtökön a szegedi tiltakozáson már körülbelül húszan voltunk. És ma? Csak arra szeretnék kilyukadni, hogy az emberek mobilizálhatóak. Viszont ez a mai tüntetés kizárólag akkor ér többet az önmagunk megnyugtatására irányuló hátbaveregetésnél, ha tovább folytatjuk, ha nem állunk meg és együttműködünk. Ha feladatokat vállalunk magunkra és tudatosítjuk azt, hogy igenis rajtunk múlik, hogy mi fog történni.
 
Végtelenül fontos lenne nemzetközi kampányt csinálni a pernek. A hírekhez a nemzetközi sajtónak is hozzáférést kell biztosítanunk. Ezt a Noborder Serbia, a Migszol, más nemzetközi csoportok és különböző egyének már elkezdték, csak nyilvánvalóan mindenkinek limitált a kapacitása. Szövegeket kell írnunk, publikálni, további tüntetéseket szervezni, és követni, mi történik pontosan a vádlottakkal, hol vannak és kik ők pontosan? Mi a történetük? Az emberek az elbeszélt történetükkel együtt arcot is kapnak és sokkal kevésbé olvaszthatóak be abba a masszív tömegbe, a „kreol emberek” halmazába – ahogy egy rendőr szellemesen megjegyezte a hétfői tárgyaláson -, aminek a „migráns” kifejezés a végtelenül elidegenítő jelölője. Egy ártatlannak tűnő kifejezés, aminek használata egyszerre remek lehetőséget rejt magában a hatalom számára. Ha kiemeljük és láthatóvá tesszük ezeket az embereket, azzal egyszerre le is rántjuk a leplet, sokkal kevésbé lesznek démonizálhatóak és megszűnnek a félelemkeltés eszközei lenni. A három legkiszolgáltatottabb vádlottról viszonylag sok információnk van. De mi a helyzet a többi hét férfivel? És Ahmeddel, akit terrorizmussal vádolnak? Kik ők, honnan jöttek? A jelenlegi nyugati politikai retorika, főleg a németországi szilveszteri történések óta, remekül épít a fiatal, fizikailag ép arab férfi misztifikálására – akik könnyen lehetnek bizony erőszakolók vagy terroristák: azaz a legjobb alapanyagok a félelemkeltésre és ezzel egy hatalmi elit pozíciójának biztosítására. A szexizmusnak egy rég ismert fajtája ez, többek között az amerikai kolóniák dohányültetvényeiről, csak kicsit más díszlettel. És mindezt feministaként, a nemek közötti egyenjogúság híveként állítom.
 
Nagyon fontos lenne tehát elkerülni, hogy a holokauszt és a szocialista tisztogatás traumái mellé begyűjtsünk még egyet.[1] Találkozzunk, beszélgessünk, szerveződjünk! Találjunk lehetőséget arra, hogy segítsünk ezeknek az embereknek. Szolidaritás és ellenállás.

[1] Talán nem vakmerőség azt állítani, hogy ez már megtörtént. A jelenlegi európai menekültpolitika többezer embert kényszerít olyan körülmények közé, amelyek a 20. századi történelem legkegyetlenebb periódusait idézik. A görögországi un. „hotspotok”, melyeket az Európai unió – Törökország egyezmény hatályba lépésekor létesítettek a legalapvetőbb emberi szükségletek sem biztosítják. A lesvosi hotspot (Moria) egy hatalmas, szögesdróttal körülvett létesítmény, ahol nincs árnyékos hely, tiszta víz, tisztálkodási lehetőségek és az étel minősége borzasztó. Az emberek a földön alszanak, a gyerekek a szögesdróton a kezüket nyújtogatva üdvözlik az odalopakodó önkénteseket. Áprilisban egy óra után a rendőrök elzavartak minket, azzal a megjegyzéssel, hogy „Ez egy börtön, ezek az emberek pedig rabok”, úgyhogy nincs itt keresnivalónk.  Moria európai uniós támogatásból jött létre. 

[1] Talán nem vakmerőség azt állítani, hogy ez már megtörtént. A jelenlegi európai menekültpolitika többezer embert kényszerít olyan körülmények közé, amelyek a 20. századi történelem legkegyetlenebb periódusait idézik. A görögországi un. „hotspotok”, melyeket az Európai unió – Törökország egyezmény hatályba lépésekor létesítettek a legalapvetőbb emberi szükségletek sem biztosítják. A lesvosi hotspot (Moria) egy hatalmas, szögesdróttal körülvett létesítmény, ahol nincs árnyékos hely, tiszta víz, tisztálkodási lehetőségek és az étel minősége borzasztó. Az emberek a földön alszanak, a gyerekek a szögesdróton a kezüket nyújtogatva üdvözlik az odalopakodó önkénteseket. Áprilisban egy óra után a rendőrök elzavartak minket, azzal a megjegyzéssel, hogy „Ez egy börtön, ezek az emberek pedig rabok”, úgyhogy nincs itt keresnivalónk.  Moria európai uniós támogatásból jött létre. ​

A kiválasztási előítéletek és az önbeteljesítő jóslat
Az egész balkáni útvonal olyan, mint egy ökoszisztéma, így az egyik országban (vagy inkább Bécsben, Berlinben és Brüsszelben) meghozott döntések az egész rendszerre kihatnak. Mostanra különböző szabályokat állítottak fel, hogy kiválasszák, ki léphet be Európába a Balkánon keresztül. Lássuk  ezeket a szabályokat és a hiányosságaikat:

1. 2015 novemberében Macedónia nemzetiségalapú korlátozást vezetett be. Ennek értelmében csak szír, iraki, vagy afgán papírokkal rendelkező menekültek haladhattak tovább a balkáni útvonalon, míg másokat kizártak “a biztonságos balkáni folyosóból”. Ez a döntés a többi nemzetiségű migránst arra kényszerítette, hogy veszélyes és illegális útvonalakon haladjon tovább (itt olvashatjátok a Migszol blogbejegyzését a témáról). Azáltal, hogy csak egy típusú menedékkérőt ismernek el, a többieket törvényen kívül helyezik, és ezzel igazolják az “illegális ” és “gazdasági bevándorló” megnevezéseket, miközben valójában a családegyesítés, illetve a vallási alapú üldözöttség nemzetközileg elismert okok a menedékkérésre. Ez a kiválasztási előítélet aláaknázza az emberi méltóságot és arra kényszeríti az embereket, hogy hazudjanak annak érdekében, hogy védelmet kapjanak. Szintén ennek kapcsán jött létre az a jelenség, amit Magyarországon előszeretettel hívnak “illegális határátkelésnek”, annak ellenére, hogy nemzetközi törvények alapján az illegális határátkelés menedékjog kérelmének érdekében alapvető emberi jog.

2. Miután Svédország megszigorította a menedékjogkérelmét, Németország és Ausztria kijelentették, hogy nem fogadnak be Skandináviába tartó menekülteket. Ennek következményeként Macedónia 2016. január 20-a óta csak olyanokat enged be, akik kijelentik, hogy Ausztriában, vagy Németországban fognak menedékjogért folyamodni.

3. A február közepén megszervezett V4 csúcstalálkozón a bolgár kormány azt állította, hogy inkább lezárja a határokat és kijelöl zónákat a migránsoknak, ahol egészségügyi felmérésen esnek át. Azokat, akik nem felelnek meg a menedékjog kérelmezési feltételeknek kitoloncolnák. Tehát a menedékjog különböző feltételekhez, például egészségügyi állapothoz, valláshoz, nemzetiséghez, stb. van kötve. Hasonló szelekciós folyamatok zajlanak jelenleg a horvát határon is, ahol az érkezőknek választaniuk kell a vallási okok, a családegyesítés, a háború, az oktatás és a munkavállalás között, amikor meg kell adniuk az Európába érkezésük okát. Azok, akik nem a háború elől menekülnek, nem léphetnek be Horvátországba, így nem marad más választásuk, mint hogy átkeljenek a szerb-magyar kerítésen.

4. A legfrissebb korlátozások a Macedóniába történő belépést érintik. Első körben 2016. február 21-én tovább szigorították a belépésre jogosultak körét, és kizárták az afgán nemzetiségűeket. Február utolsó hetében újabb szigorítás lépett érvénybe, melynek értelmében csak eredeti személyigazolvánnyal rendelkező menekültek léphetnek be az országba, ami mellé még egy új típusú, egységes okmánnyal is rendelkezniük kell, amit Görögország állít ki a balkáni útvonal mentén. Ez csak azokra érvényes, akik kevesebb, mint 30 napot töltöttek egy “biztonságos országban”. Törökország és Görögország biztonságos országoknak minősülnek. Azokat, akik nem felelnek meg ezeknek a feltételeknek Szerbiából, Szlovéniából, Horvátországból és Macedóniából visszaküldik Görögországba. Ennek következményeként most több száz afgán rekedt a macedón és a görög határ közti senkiföldjén, mivel visszaküldték őket Görögországba, de Görögország lezárta a határt, azonban most már Macedónia sem engedi be őket.

Ezek a korlátozások szoros összefüggésben vannak Bécs döntésével, hogy korlátozza a menekültek számát, valamint a V4-ek által hirdetett erőszakos politikákkal. A balkáni útvonalat igénybe vehető menekültek nemzetiségét érintő korlátozások következményében a nem “kiválasztott” menekültek elkezdték átvágni, illetve átmászni a kerítést a magyar határon. Ezeknek a menekülteknek a legtöbbje Pakisztánból, Iránból és Marokkóból érkezett. Ennek következményeként a magyar kormány nyugodtan állíthatja, hogy ezek az emberek “gazdasági bevándorlók”, ahogyan azt Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági tanácsadója is mondta: “ a legtöbb Magyarországra érkező ember nem háborús övezetből érkezik.” Ahelyett, hogy a teljes balkáni útvonal és a szigorítások kontextusában nyilatkozna, pusztán a kormány “illegális” bevándorlókról szóló állításait próbálja alátámasztani. A tény, hogy egyre többen lépnek be Magyarországra azonban azt mutatja, hogy a kerítések és szigorú törvények nem állítják meg az embereket, azonban veszélyesebb útvonalak és döntések felé terelik őket.

A menekültek megbélyegzése

A javasolt kiválasztási elv még ijesztőbben hangzik, ha észben tartjuk a Visegrádi Négyek kormányainak alapvető xenofóbiáját és iszlamofóbiáját és azt, ahogyan előszeretettel összemossák a menekülteket a radikálisan vallásos muszlimokkal.  A V4-ek kormányai fenntartják, hogy a muszlimokat képtelenség integrálni az európai társadalmakba. Ebből a téves állításból kiindulva vonják le azt a következtetést, hogy a menekültek, akik gyakran muszlimok, biztonsági kockázatot jelentenek az EU számára. “Ha csak rajtunk, közép-európaiakon múlna, a térséget már rég lezártuk volna” jelentette ki Orbán a lengyel miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatón. “Nem ez az első eset a történelemben, hogy Európa védtelen délről… ott kell biztosítanunk a kontinens biztonságát.” Február végén, évértékelő beszéde során Orbán továbbra is hangsúlyozta, hogy “itt nem lesznek törvényen kívüli kerületek, bevándorlólázadások”, továbbá “nem fognak vadászni mindenfajta bandák feleségeinkre, lányainkra”. Feltételezzük, hogy Orbán azokra a hátrányos helyzetű kerületekre utal Nyugat-Európában, ahol a gondok inkább az alacsony társadalmi osztályhoz és a szegénységhez köthetőek, nem pedig a lakosok etnikumához és a vallásához, és talán fölösleges hangsúlyoznunk, hogy a tömeghisztéria ellenére a kölni támadások elkövetői közül csupán hárman voltak bevándorlók.

A Fidesz két új húzással is igyekszik elterelni a magyarok figyelmét más, sürgősebb gondokról, mint például az oktatás és a lakhatás válsága: az egyik a menekült-kvótával kapcsolatos népszavazás, a másik pedig annak mérlegelése, hogy tartsanak-e újabb nemzeti konzultációt a “terror” helyzetről. Más szóval, a Fidesz újabb propaganda kampányt készít elő, ami igazolja majd egy újabb drága kerítés felhúzását a román határon, mely megerősíti a szerb és horvát határokon már létező kerítéseket, illetve az anyagi támogatását egy második kerítésnek a macedón határon. Azáltal, hogy a Fidesz és a V4-ek megbélyegzik a menekülteket, “illegálisnak”, “bűnözőknek”, vagy “terroristáknak” nevezik őket, félelmet és tudatlanságot terjesztenek, és olyan színben tűntetik fel ezeket az embereket, mint akik nem méltóak Európa segítségére, és megérdemlik, hogy ki legyenek zárva az EU-ból. Ezen felül az efféle félelemkeltés minden társadalmat megoszt, és csak még több feszültséget és problémát szül a társadalmon belül.

Mi a Migszolnál elítéljük az efféle populista és xenofób nézőpontokat és emlékeztetjük Ausztriát, a V4-eket és a többi európai országot múltbéli viszontagságaikra és felkérjük őket, hogy méltósággal bánjanak a most hasonló helyzetben lévő emberekkel. Ami a V4-eket és a muszlimok megbélyegzését illeti azon az alapon, hogy a muszlimok nem “világiak”, szeretnénk kiemelni a V4-ek egyre erősödő keresztény retorikáját, mely szintén távol áll a szekularizmustól. Tovább arra kérjük a V4-ek kormányait, hogy erőforrásaikat jobb integrációs tervek kidolgozásába fektessék, ne pedig falak és kerítések emelésébe, valamint hangsúlyoznánk, hogy Görögország nem hibáztatható a jelenlegi helyzetért, mivel az EU és FRONTEX lezárták a földi határt Törökországgal. Szintén fontos észben tartani, hogy Brüsszel és Berlin döntései kihatnak a V4-ek és Bécs döntéseire, melyek cserébe kihatnak a helyzetre Horvátországban, Szlovéniában, Szerbiában, Macedóniában és végül Görögországban és Törökországban. A kör így bezárul.

​