Kérjük a szerb és a magyar hatóságokat, valamint az UNHCR képviselőit a határ mindkét oldalán, hogy könnyítsék meg a civil szervezetek és az önkéntesek bejutását a Kelebiánál és Horgosnál megrekedt emberekhez. Nem szeretnénk, ha a 2015. nyári események megismétlődnének!
60 és 200 közé tehető azoknak az embereknek a száma, akik a két hivatalos tranzitzóna előtt várakoznak a magyar-szerb határon, Kelebiánál és Horgosnál napok, néhány esetben hetek óta. A magyar hatóságok eleinte 30 főben maximalizálták a naponta hivatalosan beengedhető menekültek számát az országba, amit nemrég 20 főre csökkentettek, a gyakorlatban pedig csak 12-15 embert fogadnak. Általában egy-két családot választanak csak ki, a többiek orra előtte egy újabb napra bezárják a kaput. Az utóbbi napokban az a gyakorlat terjedt el, hogy csak szír és iraki családokat engednek be. Az afgán, pakisztáni, iráni, szomáliai családokat hiábavalóan várakoztatják, míg azok végül feladják, és kimerülve visszatérnek Belgrádba. Egy sokgyerekes afgán család már 4 nap, 4 éjszaka óta várakozik reménytelenül, miközben az anya terhes. Mind a szerb, mind a magyar oldalon megpróbáltak beszélni az UNHCR képviselőivel, sikertelenül.
A hatóságok eddig kizárólag az Orvosok Határok Nélkül (MSF) és az UNHCR képviselőit engedték be a tranzitzóna szerbiai oldalán várakozó emberekhez, akik így semmilyen más úton nem juthatnak támogatáshoz, segítséghez. Senki sem oszthat például sátrakat, aminek köszönhetően az itt rekedt emberek teljesen ki vannak szolgáltatva az időjárási viszonyoknak. Semmiféle mosdási lehetőség, vécé nem áll rendelkezésre. A helyzet napról napra romlik. A mai napon maguk a menekültek takarítottak a helyszínen, mert a körülmények már kezdtek elviselhetetlenné válni.
Belgrádba a múlt héten hivatalos jelentések szerint napi 200-300 menekült érkezett - a valódi szám ennek a kétszerese is lehet. Ezek a számok nem csökkenek, hanem nőnek. A legtöbb újonnan érkezett ember Bulgária felől jön, ahol börtönnel, kínzással, üldözéssel kellett szembenézniük, hosszú időn át gyalogoltak élelem és víz nélkül. Mindeközben a segítő szervezetek éppen a kivonulásukat, telephelyeik felszámolását tervezik sok helyen, annak ellenére, hogy a számok egyértelműen azt mutatják, hogy egyre több és több segítségre van szükség.
Figyeljünk oda és tegyünk lépéseket időben Szerbiában és Magyarországon egyaránt. Nem szeretnénk, ha a 2015. nyári események megismétlődnének!
60 és 200 közé tehető azoknak az embereknek a száma, akik a két hivatalos tranzitzóna előtt várakoznak a magyar-szerb határon, Kelebiánál és Horgosnál napok, néhány esetben hetek óta. A magyar hatóságok eleinte 30 főben maximalizálták a naponta hivatalosan beengedhető menekültek számát az országba, amit nemrég 20 főre csökkentettek, a gyakorlatban pedig csak 12-15 embert fogadnak. Általában egy-két családot választanak csak ki, a többiek orra előtte egy újabb napra bezárják a kaput. Az utóbbi napokban az a gyakorlat terjedt el, hogy csak szír és iraki családokat engednek be. Az afgán, pakisztáni, iráni, szomáliai családokat hiábavalóan várakoztatják, míg azok végül feladják, és kimerülve visszatérnek Belgrádba. Egy sokgyerekes afgán család már 4 nap, 4 éjszaka óta várakozik reménytelenül, miközben az anya terhes. Mind a szerb, mind a magyar oldalon megpróbáltak beszélni az UNHCR képviselőivel, sikertelenül.
A hatóságok eddig kizárólag az Orvosok Határok Nélkül (MSF) és az UNHCR képviselőit engedték be a tranzitzóna szerbiai oldalán várakozó emberekhez, akik így semmilyen más úton nem juthatnak támogatáshoz, segítséghez. Senki sem oszthat például sátrakat, aminek köszönhetően az itt rekedt emberek teljesen ki vannak szolgáltatva az időjárási viszonyoknak. Semmiféle mosdási lehetőség, vécé nem áll rendelkezésre. A helyzet napról napra romlik. A mai napon maguk a menekültek takarítottak a helyszínen, mert a körülmények már kezdtek elviselhetetlenné válni.
Belgrádba a múlt héten hivatalos jelentések szerint napi 200-300 menekült érkezett - a valódi szám ennek a kétszerese is lehet. Ezek a számok nem csökkenek, hanem nőnek. A legtöbb újonnan érkezett ember Bulgária felől jön, ahol börtönnel, kínzással, üldözéssel kellett szembenézniük, hosszú időn át gyalogoltak élelem és víz nélkül. Mindeközben a segítő szervezetek éppen a kivonulásukat, telephelyeik felszámolását tervezik sok helyen, annak ellenére, hogy a számok egyértelműen azt mutatják, hogy egyre több és több segítségre van szükség.
Figyeljünk oda és tegyünk lépéseket időben Szerbiában és Magyarországon egyaránt. Nem szeretnénk, ha a 2015. nyári események megismétlődnének!
Kelebija-Tompa, 8 aprilis 2016
RSS Feed