A Migráns Szolidaritás Csoport is tiltakozik a hajléktalanságot kriminalizáló politika ellen.
Csoportunk résztvesz A Város Mindenkié Csoport tüntetésén, február 22.-én. hogy együtt tiltakozhassunk a hajléktalanok zaklatása és kriminalizálása ellen.

Menekültek hajléktalansága elleni email-kampány: Sürgős felhívás! 2013.08.02Posted on 2013/08/02 by verocska


Sürgős felhívás!
A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal 2013. augusztus 2-án rendőrségi erővel karöltve kilakoltatással fenyegeti a menekülteket a Bicskei előintegrációs menekülttáborból. Ezeket az embereket, akiket Magyarország nemzetközi védelemben részesített annak következtében, hogy őket származási országukban üldözték, a hatóságok hajléktalanná fogják tenni. Olyan menekültekről van szó, akik az előre meghatározott időpontnál tovább tartózkodtak a bicskei táborban, aminek az az oka, hogy nem kaptak elég támogatást saját lakhatásuk biztosítására.

Hajléktalanszállók elérhetőségeivel sem látták el őket, sőt a családosokat sem segítették az olyan szállók felkutatásában, melyek egyaránt befogadnak idős embereket és gyerekeket is. Mutassuk meg, hogy Magyarország nem annyira rasszista és idegengyűlölő, mint ahogyan azt a legutóbbi hírekben hallhattuk! Fejezzük ki szolidaritásunkat és támogatásunkat a hajléktalanná váló menekültekkel azzal, hogy a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal alábbi címére elküldjük ezt az alabbi emailt. 

A Migráns Szolidaritás Csoportot mélységesen elszomorítja az, hogy afgán menekültek, akiket a magyar állam védelemben részesített, az országot elhagyni kényszerültek. Megpróbáltunk mindent megtenni azért, hogy egy jobb életet tudjanak maguknak Magyarországon megteremteni, de végül nem volt más választásuk, el kellett menniük az országból.

Segítettünk nekik abban, hogy a párbeszédet kezdjenek a magyar állammal és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatallal, hogy megvitassák a problémáikat olyan fontos szervezetekkel, mint a UNHCR és a Menedék, segítettük és támogattuk őket budapesti tüntetéseik megszervezésében – többek között a Parlament, a Belügyminisztérium és  az EU Ház előtt. És a nyilvánossághoz illetve az aktivista közösséghez fordultunk támogatásért.

Sajnos, végül mindez nem volt elég. Hisszük, hogy ez veszteség a magyar társadalom számára. Ezek a menekültek jó emberek, akik szörnyű körülményeket éltek túl, melyek miatt Magyarországra menekülni kényszerültek. És miközben védelemben részesültek sajnos maga a menekültstátusz nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy itt letelepedjenek.

Mi, menekültek, akik korábban a bicskei Befogadó Állomáson éltek, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Magyarországról és Németországban kérünk menedékjogot. Azért döntöttünk úgy, hogy elhagyjuk Magyarországot, mert minden próbálkozásunk (részletetek lejebb) arra, hogy segítséget kapjunk ahhoz, hogy menekültekként normális életet élhessünk Magyarországon, meghiúsult.

Már 2012. novemberében felhívtuk a döntéshozók figyelmét a menekültek integrációjának kilátástalan helyzetére Magyarországon: két alkalommal is tüntettünk a Parlament előtt és leveleket küldtünk a Belügyminisztériumnak, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnak (BÁH) és a Külügyminisztériumnak egyaránt. A Belügyminisztérium válaszában leírta, hogy 2013. márciusáig maradhatunk a Bicskei táborban, de problémáinkra továbbra sem kaptunk választ, és semmilyen olyan alapvető változás nem történt, amely elősegítette volna az integrációnkat  Magyarországon.

2012. januárjában támogatásért fordultunk az UNHCR-hez, hogy segítsék élhetőbb életért való  küzdelmünket Magyarországon. 2013. január 19.-én panaszt nyújtottunk be az Európai Bizottságnak Magyarország ellen. Panaszlevelünkben számos EU-jogszabálysértést soroltuk fel. Aznap Budapesten tiltakoztunk az Európai Unió Háza előtt, hogy felhívjuk a figyelmet helyzetünkre. Az egyetlen dolog, amit tiltakozásunkkal és panasztételünkkel elértünk, hogy a másnapra egyeztetett UNHCR-el való találkozót hirtelen nem hagyta jóvá a BÁH, az a hatóság, mely nem engedélyezte személyes találkozónkat 2013. február 20.-án, a Bicskei Befogadó Állomáson.

Már 18 nap telt el azóta, hogy a 92 menekültet a  Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) arra kérte, hogy hagyják el a  bicskei tábort, annak ellenére, hogy lakhatásuk nem megoldott. Úgy döntöttek, hogy addig maradnak, míg a BÁH elfogadható megoldást nem talál számukra.

Ezalatt az  idő alatt a feszültség is nőtt. Ezek a menekültek már  nem részesülnek semmilyen pénzügyi támogatásban és ez a különösen sérülékeny csoport egészségügyi problémáira sem kap többé gyógyszert a táborban; ez viszont akár azt is eredményezheti, hogy egy-egy krónikus betegség könnyen halálos kimenetelűvé is válhat. Úgy tűnik, hogy a szociális munkások nem segítenek nekik többé lakáskeresésben, mivel a debreceni táborból újonnan érkezett menekültekkel kell foglalkozniuk. A rendőrség  minden nap megjelenik a táborban, és ellenőrzés címszóval éjjelente lámpával világítanak menekültek szobájába, ezzel zavarva meg a nyugalmukat, személyes életterüket

Múlt szerdán, 2013. április 17.-én,  a UNHCR képviselői és néhány menekült találkozott annak érdekében, hogy megoldást találjanak a menekültek problémájára. Azonban a probléma megvitatása helyett a UNHCR a menekülteket a BÁH-hal való együttműködésre ösztönözte, hogy fogadják el a BÁH által felajánlott egyetlen ‘megoldást’, a hajléktalanszállót. Azonban, a menekültek  nem kaptak garanciát sem az UNHCR-től,  sem a BÁH- tól arra, hogy valóban van 92 fő számára hely a szállókon. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal nem tett semmilyen említést állandó lakcím létesítéséről, pedig ez elengedhetetlen tényleges integráióchoz, például a magyar állampolgárság megszerzéséhez. A BÁH ezenkívül azzal fenyegette meg a menekülteket, hogy rendőri segítséget vesznek igénybe és  elveszik gyermeiket, mivel az ‘utcán élve nem képesek arra, hogy őket megfelelően gondozzák’.

A 92 menekültet a UNHCR arra kérte, hogy adjanak választ egy napon belül. Április 18-án a menekültek tudatták a szervezettel, hogy különböző okokból nem akarnak hajléktalanszállóra költözni.

A feszültség tovább növekszik a táborban. Az immár  több mint 100 menekült egyre jobban fél attól, hogy a rendőrség kilakoltatja őket a táborból. Ha ez megtörténik választhatnak, vagy hajléktalan szállón vagy az utcán válnak hajléktalanná.

A Bicskei Befogadó Állomáson tartózkodó 92 menekült és oltalmazott személynek 2013. március 31-ig (a télimoratórium lejártáig) engedélyezte a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) a Befogadó Állomáson való tartózkodást. A 92 menekült és oltalmazott személy között sok gyermek, gyermekét egyedül nevelő édesanya és többségükben traumatizált személyek vannak, akik ezért különleges bánásmódot igényelnek. Ezen személyek többsége saját helyzetükből, valamint az állami segítség elégtelen voltából kifolyólag a mai napig nem tudta még elhagyni a részükre a Befogadó Állomáson biztosított szálláshelyet.

A BÁH a téli moratórium lejárta előtt néhány nappal arra szólította fel a menekülteket és az oltalmazottakat, hogy a Baptista Szeretetszolgálat által működtetett Átmeneti Szállásokkal– valójában hajléktalan szállókkal – vegyék fel a kapcsolatot, a Hivatal állítása szerint ugyanis ezeken a szállásokon tudna a magukon segíteni képtelen menekülteknek és oltalmazottaknak alvóhelyet biztosítani.

A 2013. április 1-jét követő héten mi, a Migráns Szolidaritás képviselői – többségében menekültek – meglátogattuk a felkínált Átmeneti Szállás egyikét, hogy saját szemünkkel is meggyőződhessünk annak körülményeiről. A látogatáson is megbizonyosodtunk arról, hogy az Átmeneti Szállás egy hajléktalan szálló, ahol esetenként 8-12 ember lakik egy szobában, és a szállón lévő szabályok leginkább a Balassagyarmati Közösségi Szálláson lévő szabályokhoz hasonlatosak.

2013. április 2-án 92 menekültnek kell elhagynia a Bicskei Befogadó Állomást úgy, hogy a többségük nem tudja, hogy hová menjen, mert az állam képtelen volt részükre emberhez méltó lakhatást nyújtani. A menekültek 2012 novembere óta több tüntetésen, majd személyes találkozón is felhívták a döntéshozók figyelmét arra, hogy Magyarországon nincsen bevált integrációs út, csak az út az utcára, az út a városi szegénysorba, vagy azoknak, akik ezeket nem kívánják megélni: út Nyugatra, az Európai Unió országaira terhelve azt, amit Magyarországnak kell felvállalnia.

Az egyedülálló menekülteknek az állam egy hajléktalanszállót ajánlott fel, ám ez egy szakadék az integráció felé vezető úton, amelybe nem kívánnak beleugrani a magyar társadalom egyik leginkább sújtott csoportjának tagjai. A tüntető menekültek nem hiába hallatták hangjukat, Magyarországot gazdagítanák, ha rendszerszerű megoldásokat kínálnának fel nekik, ám eddig csak csalódásban volt részük.

2013. április 2-a a magyar menekültügy fekete napja lehet, ahhoz, hogy ez ne így legyen, a magyar társadalom által nemzetközi védelemben részesített 92 személynek a lehető legnagyobb figyelemre és támogatásra van szükségük magyarországi életük eddigi legnehezebb napján.