Csütörtöki sajtótájékoztatóján a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Lázár János hangsúlyozta, hogy Magyarországnak sürgősen vissza kell állítania a migránsok idegenrendészeti őrizetét. Sajnálatos módon Jánosnak sikerült nagyon összekevernie néhány tényt a nyilatkozatában, így úgy éreztük, segítenünk kell neki. Természetesen nem lepődtünk meg, hogy a magyar kormány nem ismeri saját menekültjogi rendszerét, elnézve, hogy 2016-ban milyen gyorsasággal vezettek be egy sor változtatást és hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyják a nemzetközi jog rendelkezéseit. Az őrizetre vonatkozó jogszabályok alapja azonban 2013-ig vezethető vissza, Jánosnak ezt illene jobban ismernie, ezért fogalmaztuk meg számára az alábbi nyílt levelet:

***

Kedves János!

Ön azt állította, hogy a magyar kormánynak a biztonság szavatolása érdekében vissza kell állítania a migránsok idegenrendészeti őrizetét. Számunkra világos, hogy ez az állítás egy populista kiszólás a szélsőjobboldali szavazók irányába, mivel Magyarországon már az elmúlt három év során is létezett az idegenrendészeti őrizet intézménye. Ebből következik, hogy nincsen szükség annak újbóli bevezetésére. Amit Ön új intézkedésként állít be, az nem egyszerűen “migránsok őrizetbe vétele”, hanem minden egyes menedékkérő rácsok mögé helyezése. Ezzel egy sor probléma van, mivel azonban úgy tűnik, nem ismeri teljes mértékben a rendszert, megosztunk Önnel néhány alapvető információt arról, hogy Magyarországon jelenleg hogyan működik a befogadás és az őrizetbe vétel.

Mit jelent az őrizet Magyarországon?

Azt gondolom, hogy a többiek már mindent elmondtak, amit a konkrét tények kapcsán néhány percben mondani tudnék. A perek nemzetközi és magyar törvényeket felrúgó igazságtalanságához és brutális embertelenségéhez kétség sem fér.
 
Úgyhogy ezt a megmaradt néhány percet inkább erre használnám, hogy hangosan gondolkodjak arról, mit tehetnénk. Múlt hét hétfőn Barbival még ketten indultunk el Budapestről Szegedre, ahol néhány Szerbiából érkező barátunkkal ültük végig Ahmed tárgyalását, konstans gyomorgörccsel. Csütörtökön a szegedi tiltakozáson már körülbelül húszan voltunk. És ma? Csak arra szeretnék kilyukadni, hogy az emberek mobilizálhatóak. Viszont ez a mai tüntetés kizárólag akkor ér többet az önmagunk megnyugtatására irányuló hátbaveregetésnél, ha tovább folytatjuk, ha nem állunk meg és együttműködünk. Ha feladatokat vállalunk magunkra és tudatosítjuk azt, hogy igenis rajtunk múlik, hogy mi fog történni.
 
Végtelenül fontos lenne nemzetközi kampányt csinálni a pernek. A hírekhez a nemzetközi sajtónak is hozzáférést kell biztosítanunk. Ezt a Noborder Serbia, a Migszol, más nemzetközi csoportok és különböző egyének már elkezdték, csak nyilvánvalóan mindenkinek limitált a kapacitása. Szövegeket kell írnunk, publikálni, további tüntetéseket szervezni, és követni, mi történik pontosan a vádlottakkal, hol vannak és kik ők pontosan? Mi a történetük? Az emberek az elbeszélt történetükkel együtt arcot is kapnak és sokkal kevésbé olvaszthatóak be abba a masszív tömegbe, a „kreol emberek” halmazába – ahogy egy rendőr szellemesen megjegyezte a hétfői tárgyaláson -, aminek a „migráns” kifejezés a végtelenül elidegenítő jelölője. Egy ártatlannak tűnő kifejezés, aminek használata egyszerre remek lehetőséget rejt magában a hatalom számára. Ha kiemeljük és láthatóvá tesszük ezeket az embereket, azzal egyszerre le is rántjuk a leplet, sokkal kevésbé lesznek démonizálhatóak és megszűnnek a félelemkeltés eszközei lenni. A három legkiszolgáltatottabb vádlottról viszonylag sok információnk van. De mi a helyzet a többi hét férfivel? És Ahmeddel, akit terrorizmussal vádolnak? Kik ők, honnan jöttek? A jelenlegi nyugati politikai retorika, főleg a németországi szilveszteri történések óta, remekül épít a fiatal, fizikailag ép arab férfi misztifikálására – akik könnyen lehetnek bizony erőszakolók vagy terroristák: azaz a legjobb alapanyagok a félelemkeltésre és ezzel egy hatalmi elit pozíciójának biztosítására. A szexizmusnak egy rég ismert fajtája ez, többek között az amerikai kolóniák dohányültetvényeiről, csak kicsit más díszlettel. És mindezt feministaként, a nemek közötti egyenjogúság híveként állítom.
 
Nagyon fontos lenne tehát elkerülni, hogy a holokauszt és a szocialista tisztogatás traumái mellé begyűjtsünk még egyet.[1] Találkozzunk, beszélgessünk, szerveződjünk! Találjunk lehetőséget arra, hogy segítsünk ezeknek az embereknek. Szolidaritás és ellenállás.

[1] Talán nem vakmerőség azt állítani, hogy ez már megtörtént. A jelenlegi európai menekültpolitika többezer embert kényszerít olyan körülmények közé, amelyek a 20. századi történelem legkegyetlenebb periódusait idézik. A görögországi un. „hotspotok”, melyeket az Európai unió – Törökország egyezmény hatályba lépésekor létesítettek a legalapvetőbb emberi szükségletek sem biztosítják. A lesvosi hotspot (Moria) egy hatalmas, szögesdróttal körülvett létesítmény, ahol nincs árnyékos hely, tiszta víz, tisztálkodási lehetőségek és az étel minősége borzasztó. Az emberek a földön alszanak, a gyerekek a szögesdróton a kezüket nyújtogatva üdvözlik az odalopakodó önkénteseket. Áprilisban egy óra után a rendőrök elzavartak minket, azzal a megjegyzéssel, hogy „Ez egy börtön, ezek az emberek pedig rabok”, úgyhogy nincs itt keresnivalónk.  Moria európai uniós támogatásból jött létre. 

[1] Talán nem vakmerőség azt állítani, hogy ez már megtörtént. A jelenlegi európai menekültpolitika többezer embert kényszerít olyan körülmények közé, amelyek a 20. századi történelem legkegyetlenebb periódusait idézik. A görögországi un. „hotspotok”, melyeket az Európai unió – Törökország egyezmény hatályba lépésekor létesítettek a legalapvetőbb emberi szükségletek sem biztosítják. A lesvosi hotspot (Moria) egy hatalmas, szögesdróttal körülvett létesítmény, ahol nincs árnyékos hely, tiszta víz, tisztálkodási lehetőségek és az étel minősége borzasztó. Az emberek a földön alszanak, a gyerekek a szögesdróton a kezüket nyújtogatva üdvözlik az odalopakodó önkénteseket. Áprilisban egy óra után a rendőrök elzavartak minket, azzal a megjegyzéssel, hogy „Ez egy börtön, ezek az emberek pedig rabok”, úgyhogy nincs itt keresnivalónk.  Moria európai uniós támogatásból jött létre. ​

2016. március 7-én a belügyminiszter a migrációs és menedékjogi törvények módosítására tett javaslatot. A törvénytervezet magyarul olvasható, egyelőre nincs hivatalos angol fordítása.
 
A változtatások számos migrációval kapcsolatos kérdést vetnek fel. Nem csak a menedék-jogra vonatkoznak, hanem tartózkodási engedélyekre, valamint olyan, harmadik-országbeli állampolgárokra, akik a magyar kormány által „stratégiai partnernek” nevezett multinacionális cégeknél dolgoznak Magyarországon – mint az IBM, Tata, GE és Huawei.
Ez azt sugallja, hogy a Fidesz kormánynak nem általában a migránsokkal van problémája, hanem csak egy típusú ’migránssal’: aki az üldöztetés, konfliktusok és szegénység elől menekül. Ezekkel a változtatásokkal a magyar kormány az egyenlőtlenséget intézményesítve legalizálja a diszkriminációt a sebezhető csoportok és a favorizált, gazdag csoportok között.
 
A menedékjoggal kapcsolatos változások képezik a legdrasztikusabb részét a törvénytervezetnek. Ez azokat érinti, akik 2016. április 1. után kapják meg a státuszt. Másrészt ez azt is jelenti, hogy a változtatás nem érinti azokat, akik már most is menekültként élnek Magyarországon. Miközben egészében elítéljük a változtatásokat, hangsúlyozni szeretnénk azt, hogy azok megkülönböztetést hordoznak a menekültek két csoportja között: akik 2016. április 1-je előtt érkeztek, jogosultak beilleszkedési támogatásra, és menekültstátuszukat hosszabb időre kapják, míg azok, akik április 1. után érkeznek, nem lesznek jogosultak erre.
 
A védelemre szorulókra vonatkozó legfontosabb változások a törvényjavaslat szerint a következők:
 
Fogvatartás
 

• A javaslat hangsúlyozza, hogy akiket a Dublini szerződés alapján visszatoloncolnak Magyarországra, fogva tarthatóak.
• A fogvatartó központokban kijelölt területnagyságot a következők szerint módosítják: Férfiak számára a korábbi 15 m3 légtér és 5 m2 alapterületet 6, respektíve 3-ra csökkentik, nők számára az alapterület 3,5 m2, családok számára minimum 8.

 

• A Migszol álláspontja az, hogy az elzárás az egyik legdrasztikusabb eljárás pillanatnyilag Magyarországon. Olyan emberek, akiket elzárással sújtottak, tanúvallomásaikban nem csak a szörnyű anyagi és higiéniai körülményekről, hanem a pszichikailag megalázó bánásmódról is beszéltek. Például olyanok, akiket hosszú hónapokig tartottak fogva, megfelelő ruha, megfelelő tisztálkodási eszközök, fekvőhelyek hiányáról szóltak, vagy íráslehetőségek, íróeszközök megvonásáról. Az is komoly probléma, hogy internethasználatra napi10-15 percet kaptak. Ilyen körülmények között nehéz kapcsolatot tartani a családdal, beszélni bárkivel, aki a börtön falain kívül tartózkodik, és segíthetne.
• Végezetül a Migszol erőteljesen tiltakozik az ellen, hogy sebezhető, gyenge embereket, köztük gyerekes családokat fogva tartsanak. Erkölcsileg elítéljük mindezt egy olyan országban, amelyben a családi élettel kampányolnak, és megjegyezzük, hogy mindez ellentétes az EU szabályozásával.

 
Menekült státusz

• Azok esetében, akik menekült státuszt kapnak (vagy az azt helyettesítő 5 éves oltalmazott státuszt, amit menekült-státuszként kezelünk), 2016. április 1. után a törvénytervezet szerint 3 évenként felülvizsgálják, hogy még mindig jogos-e számukra a menedék. Ez akkor is megtörténhet, ha „különleges megkeresés” érkezik – a tervezetben nem fejtik ki, hogy ki és milyen céllal adhat be ilyen megkeresést. Ehelyett arról beszél a tervezet, hogy ez jó eszköz lehet „az integráció mélységének vizsgálatára”. Azt sehol sem határozzák meg, hogyan, mivel mérhető az integráció mélysége.
• Az „5 éves státuszt” kapottak esetében 5 helyett 3 év után felülvizsgálják, jogosultak-e a továbbiakban megtartani a státuszt.
• A Bevándorlási Hivatal megtagadhatja utazási okmányok kiadását „nemzetbiztonsági vagy közérdekre” hivatkozva, de nincs kifejtve, hogy ez mit jelent.
• Változik a menedékjogban a bizonytalan „humanitárius státusz”: Ilyen státusz a korábbi 1 év helyett 6 hónap és három év közti időszakra adható.

 
A Migszolban migránsokkal és menekültekkel végzett munkák alapján állítjuk, hogy „az integráció mélysége”semmit nem jelent egy olyan személlyel kapcsolatban, aki hazájában veszélynek van kitéve, és általános értelemben, a nemzetközi és európai jog alapján ez utóbbi szempont adja meg számukra a jogot a nemzetközi védelemre. Az „integrálódás mértékéről” beszélve ezt a fókuszt mozdítják el, s gyártanak „indokokat” arra, hogy ne kelljen tovább menedéket biztosítani az életveszélyből menekülőknek. Ez még problematikusabb, mint a vonatkozó változtatások, melyek teljesen ellehetetlenítenek mindenfajta integrálási rendszert és támogatást a menekültek számára.
 
Azt is mélységesen problematikusnak gondoljuk, hogy potenciálisan megtagadják az emberek jogosultságát utazási dokumentumokhoz, különösen „a közrend fenyegetése” okán.
A változtatás nem taglalja a közrend mibenlétét, és attól tartunk, hogy egyrészt az utazási dokumentumok visszatartására, másrészt ilyen határozatok indoklására használják majd fel. A nemzetközi jog értelmében a menekültként elismert személyeknek joguk van utazási dokumentumokra. Így azzal, hogy nem kapnak utazási dokumentumokat, megfosztják őket a schengeni országok területén való szabad mozgás jogától. Ezzel magyarországi csapdába kényszerítik őket, ahol (a szintén kriminalizált) hajléktalanság, és a megélhetést nem biztosító közmunka vár rájuk
 
A Migszol azt is állítja, hogy a humanitárius státusz többet nem lesz alkalmazható Magyarországon, mivel lényegét tekintve hasonló az 5 éves státuszhoz. A különbség főleg abban áll, hogy a humanitárius státusz kevesebb jogot ad a munkához.
 
Az integrációs támogatás megszüntetése
 

• A védelemre szoruló személyek nem dolgozhatnak, amíg táborban vannak.
• A menekülttáborban élők nem kapnak a jövőben havi (7125/23EUR) támogatást.
• A menedékkérő családok gyermekeit nem írathatják iskolába.
• Korábban azok, akik megkapták a státuszt, 2 hónapig a táborban maradhattak, amíg irataikat megkapták. Mégis, a legtöbben nehezen jutottak lakhatási lehetőséghez (és csak önkéntesektől kaptak ebben is támogatást), sokan váltak hajléktalanná a 2 hónap után. Ez a helyzet tovább romlik mostantól, amikor a státusz megkapása után mindössze 30 napig maradhatnak a táborban, s így még kevesebb idejük lesz szálláskeresésre. Ugyanakkor, mivel az integrációs támogatás megszűnik, nem lesznek meg az anyagi eszközeik szálláskereséshez.
• A menekültek és oltalmazottak integrációs szerződésének egész rendszerét megszüntetik
• A Bevándorlási Hivatal visszamenőleg is visszakérheti a menekültektől az államtól kapott pénzt.
• Korábban a menekült vagy oltalmazotti státuszt kapók egy évre ingyenes társadalombiztosításban részesültek. Mostantól ez 6 hónapra csökken.

 
Az integrációs támogatás megszüntetése a változtatások egyik legkomolyabb része. A felelős miniszter azzal érvel, hogy ezeket az intézkedéseket azért kell meghozni, hogy a menekültek ne kaphassanak több támogatást, mint a magyarok, és ugyanazokat a szolgáltatásokat kapják. Ez a kormány populista érvelése, hogy bebizonyítsa, a menekültek nem kapnak nagyobb támogatást, mint a magyarok. Azonban komoly problémák merülnek fel az integrációs támogatás teljes megszüntetésével.
 
Amikor azt mondják, hogy a menekülteknek hasonlóak a lehetőségeik a magyarokéhoz, a kormány azt sugallja, hogy már létezik egy működőképes rendszer. A valóságban, a Tárki felmérése szerint a magyarok 47%-a él szegénységben. A kormány semmit nem tesz annak érdekében, hogy megoldja az igen komoly lakhatási válságot Magyarországon. Ráadásul az alacsony munkanélküliségi ráta oka az a közmunka-rendszer, melyben az emberek teljes munkaidőben dolgoznak, a minimálbér alatti pénzért.
 
Elviekben a Migszol nem ellenezné, hogy a menekülteket ugyanabban a rendszerben kezeljék, mint a magyarokat, ha a menekültek intenzív, minőségi nyelvi képzést kapnának (amit a korábbi rendszerben sem kaptak: az ingyenes magyar nyelvórák 2013-ban megszűntek). A fő probléma, hogy magyarok számára sincs működő rendszer. A nyelvtudás hiányában a menekülteknek még inkább, ugyanúgy, mint minden új társadalmi közegbe érkezőnek, hiányzik a szociális hálójuk, a bürokrácia útvesztőiben való eligazodás képessége, lehetősége. Az integrációval kapcsolatos intézkedések brutálisak, mert megakadályozzák, hogy valóban egyenlő esélyekkel rendelkezzenek a magyarokkal, akiknek legalább a nyelvi ismeretek rendelkezésre állnak, így az intézkedés csak erősíti az egyenlőtlenséget.
 
A táborban élők munkához való jogának, ezzel a minimális, de fontos bevétel lehetőségének megszüntetése komoly intézkedés, ami azt az üzenetet hordozza, hogy a menekülteket, még ha dolgoznának is, nem látják szívesen ebben az országban. A legtöbb menekült a bevételét élelmiszervásárlásra fordítja, mivel a táborokban (épp úgy, mint a magyar kórházakban és iskolákban) az ellátás igencsak szegényes, valamint közlekedési költségekre, kávé, cigaretta vásárlására. Ráadásul a menekültek arra kényszerülnek, hogy a táboron belül maradjanak, mivel nem lesz anyagi lehetőségük a közlekedési eszközök igénybevételére sem.
Mindez jogellenes, tekintettel az EU Befogadási feltételekre vonatkozó előírására, amely előírja „a menedékkérők számára a munkahelyre jutáshoz való lehetőség biztosítását, maximum 9 hónapos időtartamra”.
 
A változtatások valószínű hatásáról
 
Mivel a törvénytervezet következményeként a menekülttáborok zsúfoltsága fokozódni fog, a menekültek kilátása a hajléktalanságra növekszik, ez valószínűleg azt eredményezi, hogy a menekülők egyre inkább elkerülik Magyarországot. A Migszol tevékenységének fő célja, hogy Magyarország a menekültek és migránsok számára befogadó közeg legyen. A jelen helyzetben még sincs más lehetőségünk, mint hogy felszólítsuk az Európai Unió tagországait: ne csak szóban ítéljék el a magyar kormány menekültellenes hadviselésének legújabb akcióját, hanem azonnal állítsák le a menekülteknek a dublini egyezmény alapján Magyarországra történő visszatoloncolását.
 
Ugyanakkor szomorúan látjuk, hogy a Fidesz-kormány menekültellenes kampánya eszközül szolgál arra, hogy Orbán Viktor idegengyűlölő programja az egész kontinensre átterjedjen. Ez a politika jól illeszkedik Európa és Törökország legutóbbi egyezségéhez, amely teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a nemzetközi jogot és az emberi jogokat. Hazai viszonylatban arra szolgál, hogy elvonja a figyelmet a legégetőbb problémákról: az oktatás, lakhatás és egészségügy kríziséről.
Világos lehet, hogy a Magyarországon belüli és kívüli események összefüggenek egymással, és hogy az inhumánus határszituáció elleni mozgósítás szükségessége egyre sürgetőbbé vált.
 

A védelemhez való hozzáférés

Az első, nemzetközileg bírált nagy probléma a menedékhez és menedékjogi eljáráshoz való korlátozott hozzáférés, ami a 2015 nyarán hozott jogi változásokból ered. Ezek a jogi változások lehetővé tették a magyar kormány számára, hogy egy kerítést építsen a szerb határon és illegálissá tegye az irreguláris belépést vagy a kerítés rongálását. Ezzel Magyarország a nemzetközi védelemhez (menedékhez) való hozzáférést annyira nehézzé tette, hogy az már nem felel meg az emberi jogi sztenderdeknek.

A magyar menedékjogi szabályok és gyakorlat másik problematikus eleme a tranzitzónák kialakítása a határ mentén, amelyeket a senki földjére szántak tenni, ami jogilag lehetetlen. A tranzitzónákban egy újfajta kérelmezési eljárást vezettek be. Ennek része a menedékkérelem nagyon rövid idő alatti elbírálása, ami felveti a kérdést, hogy az ilyen gyorsan hozott döntés lehet-e megalapozott.

Ráadásul – az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának ajánlása ellenére – a magyar kormány Szerbiát (és más országokat is) „biztonságos országnak” nyilvánította, ami azt jelenti, hogy azok a menedékkérők, akik Szerbián keresztül érkeznek, visszafordíthatók oda azzal, hogy már keresztülmentek egy országon, ami „biztonságos” számukra, és ott is beadhattak volna menedékjogi kérelmet. A nemzetközi jog szerint tilos olyan országba küldeni vissza embereket, ahol az emberi jogaik súlyosan sérülhetnek (például Szerbiába, amelyben a rossz körülményekről az Amnesty International jelentése (angol nyelven) részletesen beszámol), ezért Magyarországot erős kritikák érik ezek miatt a jogszabályi változások miatt. A Szerbia és Magyarország határán létrehozott tranzitzónák és Szerbia biztonságos országgá nyilvánítása oda vezetett, hogy a menedékjogi kérelmek több mint 99%-át minden további nélkül elutasították. Ráadásul, ami még súlyosabb, az elutasított menedékkérelem egyben azt is jelenti, hogy az adott személyt 1-2 évre eltiltják a Magyarországra lépéstől és itt tartózkodástól.
​
Bár a „biztonságos országok listája” csak 2015. augusztus 1-én lépett életbe, de hatálya visszaható, vagyis vonatkozhat azokra az emberekre, akiket visszaküldenek Magyarországra a dublini szabályozásnak megfelelően, ez pedig azt jelenti, hogy a dublini visszaküldöttek nagy eséllyel nem férnek hozzá a menedékjogi rendszerhez Magyarországon. Mindez azért van, mert ha egyszer valakit visszafordítanak Magyarországra, az új szabályozás szerint gyakran újra be kell adnia menedékkérelmét, hogy az ügye újnak látsszon, nem pedig egy korábbi folytatásának, azaz új bizonyítékát kell felmutassa a menedékjogi kérelme megalapozottságának, ez pedig gyakran nem áll rendelkezésre, ráadásul egy rövidített időkerettel szembesül. Következésképp Magyarország új szabályozása a menedékjogi rendszerhez való hozzáférésnek a kvázi megtagadását jelenti. Azt is bírálják nemzetközi szinten, hogy ha egyszer a menedékkérőt visszaküldik Magyarországra, akkor deportálások láncolatának kockázata vár rá: az elégtelen szerb menedékjogi rendszer miatt fennáll a veszélye, hogy visszatoloncolják Macedóniába, onnan pedig Görögországba, ahol a menekültek nagyon rossz körülményekkel (ahogy ez a nemrégiben kiadott UNHCR feljegyzés írja) és egy elégtelen menedékjogi rendszerrel szembesülnek.

Fogvatartás

A második nagy ok, amiért nem történnek meg a dublini visszaküldések Magyarországra, az a fogvatartás. Ezzel kapcsolatban a legfőbb kritika az, hogy a fogvatartás szisztematikus, és ez sérti az uniós jogot, ami azt jelenti, hogy nincs egyéni megalapozottsága a fogvatartásnak, akkor is megtörténik, ha nincs rá szükség (és nem választják az alternatíváit), és hogy az időtartama túl hosszú. Magyarországon 2015 novemberére a menedékkérők 52%-a volt fogvatartva, ahogy azt az ECRE jelentés megírja. Vagyis több embert tartottak bebörtönözve, mint ahányan a nyitott befogadó állomásokon voltak. A magyar fogvatartással kapcsolatos jogszabályok lehetővé teszik, hogy a menedékkérőket akár 6 hónapig is fogva tarthassák. Ráadásul a legtöbb dublini visszaküldöttet azonnal bebörtönzik, ahogy Magyarországra ér. Legtöbbször nem tudnak vagy eredménytelenül tudnak fellebbezni a fogvatartásukat elrendelő döntés ellen. A fogvatartás ilyen nem megfelelő alkalmazása sérti az uniós jogot.

A magyarországi fogvatartási gyakorlat által a nemzetközi jog megsértésének egy másik aspektusát képezik a súlyos körülmények, amelyek a fogdákban vannak, ezekről már több éve számos jelentés beszámolt. Ezekre a körülményekre több jelentés példákat is hoz, például a Human Rights Watch riportja 2015 decemberében rámutat, hogy a fogdák alkalmatlanok gyerekek őrizetben tartására, hogy az egészségügyi körülmények (például Nyírbátorban) sokszor rosszak, és általában nincs hozzáférés orvosi és pszichológiai ellátáshoz.
Ráadásul Magyarországon a sérülékeny helyzetben lévő kérelmezőket szintén őrizetbe lehet venni, és nem kapnak megfelelő támogatást. A különleges igényű emberek – például az idősek, vagy a mentális vagy fizikai fogyatékkal élők – sokszor nincsenek eszerint beazonosítva és nem kapják meg a szükséges támogatást. Az is nagyon aggályos, hogy a gyerekes családok és a kísérő nélküli kiskorúak (akiket néha idősebbnek nyilvánítanak kétes életkor-teszteken, ahogy azt az Európa Tanács emberi jogi biztosa jellemzi) őrizetbe vannak véve. Mindezek a fent említett problémák különösen aggasztóak a frissen felállított tranzitzónák fényében, ami még több fogvatartáshoz vezet. 

A befogadó állomásokon lévő és a menedék megszerzése utáni körülmények

A problémák harmadik csoportja a befogadás körülményeivel kapcsolatos. A magyar befogadó állomásokon nincs elég elég egészségügyi létesítmény, nincs az életkornak megfelelő szálláslehetőség, és nincs kellő figyelem fordítva a sérülékeny és különleges igényű menedékkérőkre. A család egysége gyakran sérül, hiszen családtagok vannak szétválasztva, és nincs megfelelő szálláshely a gyerekes családok számára. 2015 nyarán voltak olyan hetek, amikor a befogadó állomások 150-250 százalékosan túl voltak telítve, ami a meglévő problémák fokozódásához vezetett és megnövelte a hajléktalanság kockázatát a menedékkérők esetében, hiszen sokan kényszerültek az utcán élni.

Hovatovább, az emberek sok más problémával is szembesülnek, miután menedékjogot kapnak. Rövid időn belül nagyon sokan hajléktalanná válnak, mert nem részesülnek segítségben a lakáskeresésnél és az akörül lévő túlbonyolított papírmunkánál, amitől még sérülékenyebbé válnak. Ráadásul azok az emberek, akik megkapják a nemzetközi védelemre jogosító státuszt, éppen nagyon védtelen helyzetbe kerülnek, mert nem kapnak anyagi támogatást és segítséget az álláskeresésben sem. A hajléktalanság veszélyéhez társul az is, hogy a hajléktalanszállókon nincs elég hely, és ha valaki köztereken alszik, büntethetővé válik. 
​
Az utolsó fontos ok pedig az általánosan rossz közhangulat, ami Magyarországon a menedékkérőket övezi, miközben a kormányzat nem mutat hajlandóságot arra, hogy integrálja a menekülteket a magyar társadalomba.
​ 
A részletek az ország-specifikus jogi döntésekkel kapcsolatosan az eredeti jelentésben találhatóak.


​

A múlt hét elején Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, hogy Magyarország legnagyobb befogadóállomását, a debreceni menekülttábort október 20-ig bezárják. A tábor területén van egy hatalmas börtönépület is, amelynek a felszámolását decemberre tervezik. A 200 jelenleg ott élő embert más, kisebb táborokban fogják elhelyezni. Úgy tűnik, hogy a bezárás többek között azt hivatott jelezni, hogy a magyar kormány képessége (és hajlandósága) is csökken a nemzetközi védelmet kereső emberek befogadására és elszállásolására. A döntés éppen annyira ellentmondásos, mint veszélyes. Most pedig nézzük csak meg, hogy a mi értelmezésünk szerint mi a szándéka a kormánynak, és lássunk néhány lehetséges alternatívát is.

Először is, a stratégiai okokról. Orbán ezzel egyik kulcsfontosságú szövetségese, a debreceni polgármester kegyeibe akar férkőzni, miután májusban ígéretet tett neki az ottani körülmények javítására és a tábor felszámolására. Nem teljesen tiszta, hogy mire fogják ezt a területet használni. Lehetett olyan pletykákat hallani, miszerint egy bevásárlóközpont fog a helyén épülni, vagy a készenléti rendőröket fogják a kiürített táborban elszállásolni. Ugyanakkor a Fidesz továbbra is szeretne imponálni a jobboldali szavazóknak. Ennek érdekében, a tábor bezárása tovább szítja, és politikai kontextusba helyezi a nagy menekülttáborokkal szembeni (állítólagos) állami elégedetlenséget. ​