Először is, a stratégiai okokról. Orbán ezzel egyik kulcsfontosságú szövetségese, a debreceni polgármester kegyeibe akar férkőzni, miután májusban ígéretet tett neki az ottani körülmények javítására és a tábor felszámolására. Nem teljesen tiszta, hogy mire fogják ezt a területet használni. Lehetett olyan pletykákat hallani, miszerint egy bevásárlóközpont fog a helyén épülni, vagy a készenléti rendőröket fogják a kiürített táborban elszállásolni. Ugyanakkor a Fidesz továbbra is szeretne imponálni a jobboldali szavazóknak. Ennek érdekében, a tábor bezárása tovább szítja, és politikai kontextusba helyezi a nagy menekülttáborokkal szembeni (állítólagos) állami elégedetlenséget.
A múlt hét elején Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, hogy Magyarország legnagyobb befogadóállomását, a debreceni menekülttábort október 20-ig bezárják. A tábor területén van egy hatalmas börtönépület is, amelynek a felszámolását decemberre tervezik. A 200 jelenleg ott élő embert más, kisebb táborokban fogják elhelyezni. Úgy tűnik, hogy a bezárás többek között azt hivatott jelezni, hogy a magyar kormány képessége (és hajlandósága) is csökken a nemzetközi védelmet kereső emberek befogadására és elszállásolására. A döntés éppen annyira ellentmondásos, mint veszélyes. Most pedig nézzük csak meg, hogy a mi értelmezésünk szerint mi a szándéka a kormánynak, és lássunk néhány lehetséges alternatívát is.
Először is, a stratégiai okokról. Orbán ezzel egyik kulcsfontosságú szövetségese, a debreceni polgármester kegyeibe akar férkőzni, miután májusban ígéretet tett neki az ottani körülmények javítására és a tábor felszámolására. Nem teljesen tiszta, hogy mire fogják ezt a területet használni. Lehetett olyan pletykákat hallani, miszerint egy bevásárlóközpont fog a helyén épülni, vagy a készenléti rendőröket fogják a kiürített táborban elszállásolni. Ugyanakkor a Fidesz továbbra is szeretne imponálni a jobboldali szavazóknak. Ennek érdekében, a tábor bezárása tovább szítja, és politikai kontextusba helyezi a nagy menekülttáborokkal szembeni (állítólagos) állami elégedetlenséget.
0 Comments
Bálint-napon a MigSzol Debrecenben nyitotta meg azt a kiállítást, amelyet a világ különböző részeiről származó menekültek képeiből rendeztek. A kiállításnak a debreceni főutcához közel eső, az egykori zsidó közösségi iskola épületében működő Ifjúsági Ház adott otthont. Már kora reggel a falakra kerültek a menedékkérők festményei és rajzai, azoké, akik jelenleg is a debreceni táborban élnek, vagy régebben voltak a lakói. Természetesen azok a színpompás rajzokat is meg lehetett tekinteni, amelyeket a gyerekek a MigSzol egyik korábbi látogatásán készítettek. Egy másik falon a látogatók információkat találhattak a táborról és a mindennapi életüket ott élő menedékkérők helyzetéről. ![]() A kör után 4-5 kisebb csoportra oszlottunk, és Debrecen központjában tettünk sétát. Ezekben az interaktív és színes csoportokban a menedékkérők bemutathatták a számukra fontos és érdekes helyszíneket, és a debreceniek is megmutathatták kedvenc rejtett helyeiket. Egy kubai menedékkérő például bemutatta azt két, számára legfontosabb helyet, ahol a városban legerősebb wifi-jelet találta. Elmagyarázta, hogy mivel a táborban nagyon gyenge a jel, a városba jön, ahol a gyorsabb interneten keresztül kommunikálni is tud, és így közelebb kerül a családjához és a külvilághoz. Elhaladtunk a bíróság épülete mellett is, ahová egy menedékkérő sem szeretne belépni, de sokuknak nincs más választása, amikor fellebbezni kényszerülnek a Bevándorlási Hivatal téves és elutasító határozata ellen. Egy helyi magyar hölgy egy kis utcai-művészettel is megismertette a sétáló-csoportját: egy sérült falon nagyszerű üzenetekkel teleírt apró matricák tanúskodtak arról, hogy nem mindenki boldog attól, ahogyan a helyi vezetők felosztják a helyeket és a lehetőségeket, pedig ezzel segíthetnék, hogy az alkotni vágyók és mindenki más a magáénak érezhesse a várost. A túra alatt a Debrecennél nagyobb városból érkezők elámultak azon, hogy szombat délután nem működnek a közlekedési lámpák. Megtudtuk, hogy ez hétvégén mindig így van, mivel nincs nagy forgalom. Ez arra is emlékeztetett minket, hogy talán a menedékkérők is jobban éreznék magukat egy olyan városban, ahol több minden történik, és ahol több lehetőségük van megosztani tapasztalataikat az életükről, és jobban magukénak érezhetnék a helyet. A napot egy kellemes étterem különhelyiségében fejeztük be, ahol több, a szerelmesek napján randevúzó párt láthattunk. Mi is összegyűltünk, megosztottuk benyomásainkat a sétáról és a városról és egyetértettünk, hogy az ilyen eseménynek nem kellene egyszerinek lennie. Szintén boldogan beszélgettünk azokkal a helyi magyarokkal is, akik örömmel dolgoznának együtt a tábor lakóival, hogy újabb módjait találják meg a menekültek és a helyi közösség ötleteinek és gondjainak bemutatásának, szóljon az festményeken keresztül vagy közös cselekedetekkel a jelenegi helyzet megváltoztatásáról, ami egyformán jó a menekülteknek és a helyi magyar közösségnek is. Jelenleg újabb kiállítóhelyiséget keresünk Debrecenben. Frissebb információkkal jelentkezünk, amint sikerül új helyet találni a képeknek. Október 12-én, vasárnap a MigSzol újból meglátogatta a debreceni menekülttáborban élő menekülteket és menedékkérőket. Azonnal szembesülnünk kellett az elégtelen életkörülményekkel, és nem volt meglepő, hogy a táborból hozzánk kijövő menekültekkel beszélgetve ez volt az egyik fő téma.
Legelőször szomáliai menekültek csoportja közelített meg minket, akik alig két hete érkeztek. Néhányan beszéltek az idáig tartó útjukról, és csalódottságukról, amiért ilyen rossz körülményeket nyújtó helyre jutottak. Volt egy dolog, amire mindannyian panaszkodtak, ez pedig a kevés élelem, amelyet naponta kétszer osztanak, és délutántól már nincs étel. Ez az egyik eredménye a táborban újonnan bevezetett változásoknak és az ételosztás időzítésének, amelyet más magyarországi táborokban is bevezettek már. Ezenfelül a menekültek szóvá tették, hogy az étellel kapcsolatos szokásaikat mennyire nem veszik komolyan. Például sokan közülük muszlim vallásúak, de nincs információjuk arról, hogy a felkínált étel tartalmaz-e disznóhúst. A MigSzol álláspontja szerint igazán nem kerülne sok fáradságba és időbe mellékelni egy rövid leírást arról, milyen összetevői vannak egy-egy ételnek. A menekültügyi őrizetbevétel magyarországi gyakorlatáról szóló sorozatunk mostani bejegyzésében feltárjuk a bebörtönzés valószínűsíthető pszichológiai hatásait. Nagyon sok mindennel kell megküzdeniük azoknak az embereknek, akiket Magyarországra érkezésükkor menekültügyi őrizetbe vesznek, hiszen még egy éplelkű és érzelmileg stabil személy is szenvedne a bebörtönzés miatt. Szeretnénk bővebben beszélni a menekültügyi őrizet rendszerszintű alkalmazásának következményeiről, hogy ne tegyék ki az ilyen körülmények között élőket a bebörtönzés alább kifejtett pszichológiai hatásainak.
A menedékkérők gyakran szenvedő alanyai az anyaországukban őket ért traumáknak, és sokan a Magyarországig tartó útjuk során is gyötrelmes tapasztalatokon mennek keresztül. A MigSzol szerint a bebörtönzés hatásai sokkal súlyosabban jelentkeznek azoknál az embereknél, akik hosszabb ideje súlyos pszichológiai nyomás alatt állnak, és bár semmilyen bűncselekményt nem követtek el, újonnan megérkezve Magyarországra mégis elzárásra ítéltetnek. Az október 12-i önkormányzati választásokon sok menekült és bevándorolt is szavazhat. A MigSzol ezért feltérképezi azon városok és budapesti kerületek polgármester-jelöltjeinek a menekültekkel és bevándorlókkal kapcsolatos programját, ahol sok menekült él.
A menekülttáboros városok, így Bicske, Vámosszabadi és Debrecen jelöltjeit, és sok budapesti kerület jelöltjét elsősorban arról kérdeztük, hogy hogyan tervezik a helyi lakosságot közelebb hozni a menekültekhez és a bevándorlókhoz, hogyan juthatnak hozzá a megfelelő oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz, ingyenes magyar nyelvoktatáshoz és az emberhez méltó rendőrségi bánásmódhoz. A kérdéseinket itt olvashatjátok, a beérkező és közzétett válaszok alapján pedig mindenki eldöntheti majd a szavazáskor, hogy melyik jelölt szeretne valóban tenni egy befogadóbb helyi társadalomért. Tisztelt Polgármester-jelölt, XXXX! A Migráns Szolidaritás Csoport (MigSzol, www.migszol.com) szeretné tájékoztatni a tisztelt Polgármester-jelöltet arról, hogy a 2014. október 12-i választáson a Magyarország által menekültként elismert személyek is szavazni fognak. A MigSzol által gyűjtött információk szerint sok olyan személy, akiket menekültként ismert el a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, vagy Magyarország valamelyik bírósága,... A MigSzol egyik alapvető értékének tekinti a szabad mozgás jogát. Ez a tény radikálisan megkérdőjelezi a migráció kérdésével foglalkozó civil szervezetek, nemzetközi szervezetek és magyar hatóságok körében elterjedt hozzállást. Egyedi körülmények esetén elfogadják a őrizetet, míg a MigSzol határozottan elutasítja azt. A következő pontok csak néhány kérdést érintenek az őrizet problematikáját illetően, melyet a MigSzol az elkövetkezendő hat hétben részleteiben fog megvizsgálni és egy egyedi cikksorozatban a blogján közzétenni. 1. Magyar Helsinki Bizottság legutóbbi jelentése szerint a bevándorlás szabályozása érdekében a menedékkérők fogvatartása megszokott gyakorlattá vált. Korántsem egyedi esetekről van szó, mint ahogy korábban állították, Magyarországon szándékos, önkényes és gyakran alkalmazott módszer az őrizet az első alkalommal menedéket kérőkkel szemben, elriasztás céljából. Főleg a férfiakat fenyegeti ez a veszély, továbbá nyilvánvalóan semmibe veszi a menedékkérők többrétű kiszolgáltatottságát. 2. A történelem is jól mutatja, hogy a bebörtönzés az előnyben részesített intézkedés a gyengébbek hangjának elhallgattatására. Azzal, hogy sokszor menedékkérőket és bevándorlókat őrizetbe vesznek, a Bevándorlási Hivatal és a magyar kormány elveszi tőlük is az önrendelkezés jogát, azt az alapvető szabadságot, amely lehetővé teszi számukra, hogy maguk teremthessék meg jólétüket. Hogyan bánhatnak embertársaikkal ennyire diszkriminatívan és szemérmetlenül rosszul, míg később arra biztatják őket, hogy demokratikusan részt vegyenek a magyar államigazgatás ügyeiben? Hogyan várhatják el tőlük, hogy integrálódjanak és megtanulják a magyar nyelvet, ha először börtönajtókon keresztül üdvözölték őket az országban? Külső szemlélőnek ez úgy tűnhet, mint annak az igazságosságnak és a zsarnokságot legyőző szabadságnak elárulása , amelyet Orbán Viktor miniszterelnök az 1989-ben maga nyilvánosan támogatott. 3. Ahogy a polgárháború, éghajlati katasztrófák és mélyszegénység véres sebhelyük nyomát hagyják a történelemben, úgy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának Bevezetésének szavai még hangosabban zengenek, mint valaha: „Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon...”. Figyelembe véve, hogy ugyanezen dokumentum 9. cikke kimondja, hogy senkit sem lehet„önkényesen letartóztatni, őrizetbe venni vagy száműzni”, hogyan egyeztethető össze a keserű valóság az olyan nagyszabású elképzelésekkel, amelyekre olyan demokratikus országok, mint Magyarország felesküdtek, nem csak önmaguk, de az „emberiség család” közjója érdekében. A debreceni látogatásaink mindig tartogatnak meglepetéseket. Július 6-án, egy nappal a Budapest Pride Fesztiválután (amelyen mi is részt vettünk), a Migszolt két német fiatal, egy újságíró és egy filmes kísérte el a debreceni menekülttáborba. Kellemes utunk volt, inspiráló beszélgetésekkel. A két fiatal látogatónk dokumentumfilmet akar forgatni a Magyarországon élő menekültekről és menedékkérőkről, és tudósítani azok helyzetéről is, akiket Németországból toloncoltak vissza Magyarországra. A dokumentumfilmben – amelyet német tévécsatornák fognak leadni – foglalkoznak egy vitákat kiváltó jelenséggel is, az ún. “templomos menedékkel”. Németországban törvény tiltja, hogy a rendőrség templomokba lépjen be és akciózzon, ezért nagyon sok ember keres menedéket a templomok épületeiben. Számukra ez egy vészmegoldás az azonnali kitoloncolás elkerülésére.
Miután a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal nem járult hozzá, hogy a tábor területére lépjenek, a filmesek kénytelenek voltak a tábor területén kívül forgatni és interjúzni. Mivel hallottak a MigSzol tevékenységéről és látogatásairól, megkerestek minket, hogy csatlakozzanak a szokásos látogatásaink egyikéhez. Megérkeztünk Debrecenbe, és fél óra múltán egy csoportnyi ember gyűlt körénk, hogy beszéljenek a helyzetükről, megosszák problémáikat és gondjaikat. Szokás szerint később egyre többen csatlakoztak a társalgáshoz. Az idősebb bátyám fiatalabb, mint én... 2014. június 8-án, vasárnap a Migszol tagjai visszatértek a debreceni menekülttáborba. A látogatás célja az volt, hogy több információt gyűjtsünk a május 17-i tüntetésünk következményeiről. Aggasztó híreket kaptunk kiskorúak bezárásáról, Bulgáriába történő toloncolásról, éhségsztrájkokról és ajkukat összevarró tiltakozókról, illetve néhány jó hírt is barátságos, kedves szociális munkásokról és őrökről. És természetesen készítettünk néhány szelfit is.
Öt Migszol tag utazott Debrecenbe, hogy menekültekkel és menedékkérőkkel beszélgessenek, akik nagyon örültek a viszontlátásnak. Szerencsés módon sikerült szóba elegyednünk olyan menedékkérőkkel is, akiket nemrég engedtek ki a debreceni őrzött szállásról. Néhány menekült, akivel beszéltünk, részt vett a májusitüntetésen is. A tiltakozó akciónk még túl korán zajlott le ahhoz, hogy lássuk a hatásait; az itt élők nem érzékelték, hogy bármi változott volna a menekülttáborban vagy az őrzött szálláson. Jóllehet, mi valljuk, hogy menedékkérőket és menekülteket nem kellene táborban tartani, amíg ez a helyzet fennáll, addig azon kell dolgoznunk, hogy a befogadás és itt élés feltételei javuljanak a táborban. Kiskorúak elzárása és jogi segítségnyújtás hiánya Egy tizenhét éves sierra leone-i menekült osztotta meg velünk történetét. A Migszol-tüntetést megelőzően hat hónapig volt elzárva, mivel útlevél nélkül lépett be Magyarország területére. Sok barátot szerzett a börtönben, és felidézte, hogy neki és a többi menedékkérőnek szinte naponta kellett erőszakkal szembesülniük: az őrökkel való vita, nézeteltérés eredménye a fizikai bántalmazás, vagy a menedékkérő pénzének elvesztése lehetett. Soha nem kapott ügyvédet vagy szociális munkást. A debreceni nyitott menekülttáborba kiengedett ex-foglyokkal beszélgetve számunkra is kiderült, hogy az egy szociális munkásra eső elzártak száma nagyon magas. A kommunikáció szintén problematikus, továbbá annak ténye, hogy az őrzött szállásokon az állam által kirendelt ügyvédek öt-tíz percet tudnak hetente az ügyfelükkel tölteni, illetve az, hogy a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédei jobban jelen vannak a táborban, mint az állam által kirendelt ügyvédek, nyilvánvalóvá teszik azt, hogy a menekültek és menedékkérők számára a magyar állam nem biztosít elégséges hozzáférést a jogi segítséghez és képviselethez. A MigSzol, vagyis a Migráns Szolidaritás csoport, május 17-én, szombaton, a debreceni menekülttábor előtt tüntetett száz helyi menekülttel együtt. A tüntetésen a menekültügyi fogvatartás ellen tiltakoztak, követelve az embertelen fogdák bezárását és a fogvatartás intézményének beszüntetését.
Egy kisebb Jobbik ellendemonstráció már várta a MigSzolt Debrecenbe érkezésekor. Mégis, a tüntetés békésen zajlott, a szolidaritás jegyében. Ezt főleg az a pillanat éreztette, amikor a tüntetők a Sámsoni úton a fogda épületének rácsozott ablakai elé meneteltek, ahonnan a fogvatartottak is láthatták őket. Miután visszatértek a tábor bejáratához, a tüntetők és a helyi menekültek énekkel és tánccal tették vidámabbá a hangulatot. Könyvadományokat is osztottak, amelyeket Budapestről, például az Országos Idegennyelvű Könyvtár és magánszemélyek adományaiból állítottak össze, ezt nagy lelkesedéssel fogadták a helyi menekültek. A menekültügyi fogdákban uralkodó kétségbeejtő körülményeknek már volt a hónapban sajtóvisszhangja, azt követően, hogy a Magyar Helsinki Bizottság közzétette jelentését, amelyben a fogdákban uralkodó állapotokat elemzi. Ezt a jelentés leszögezi, hogy a menedékkérők feltételezhetően fizikai bántalmazásnak is ki vannak téve – ezt több, a fogdát már megjárt ember is igazolta. A debreceni fogda különleges azért is, mert a nyitott menekülttábor közepén áll, és ez rendkívül frusztrálóan hat a tábor lakóira is. A fogvatartás elleni demonstráció a MigSzol menedékkérők fogvatatása elleni, átfogó kampányának része. A csoport nem sokára megjelentet majd egy riportsorozatot is a fogdában élők élményeinek bemutatásával. A MigSzol különösen hálás azoknak a bátor menekülteknek, akik a táborból kijőve részt vettek a demonstráción, megosztva történeteiket és kinyilvánítva akaratukat, hogy szüntessék meg a menedékkérők fogvatartását. A Migráns Szolidaritás csoport azért küzd, hogy egy befogadóbb menekültügyi rendszer jöjjön létre Magyarországon, ahol a menekülőkkel védelemre szoruló emberként, nem pedig állatként bánik a rendszer. A Migszol, a menekültügyi őrizetek bezárása érdekében tartott tüntetése nagyon sikeres volt. Ebben a blogposztban a Jobbik azon állítására szeretnénk reagálni, miszerint nem vagyunk hajlandóak velük párbeszédet folytatni, illetve nem értették, miért fontos ez annyira, hogy Budapestről buszt bérelve mennek Debrecenbe a menekülteket és menedékkérőket támogatók - hiszen a végén mégis csak a “helyiek” szenvednek a menekülttábortól.
A magyarországi radikális jobboldali párt, a Jobbik bírálta a Migszolt, mondván miért megyün Budapestről buszt bérelve Debrecenbe, hogy ott a menekültügyi őrizet ellen tüntessünk a menekültekkel és menedékkérőkkel közösen, és a Migszol tagjai nem értik, hogy a helyiek szenvednek a menekülttábortól. A sors iróniája, hogy ez valóban igaz, nem értjük, hogy miért szenvednek a helyiek. A helyiek azonban nem csak azokra a magyarokra vonatkozik, akik a Sámsoni út környékén élnek, hanem azokra a menekültekre és menedékkérőkre is, akik a táborban, illetve akik a menekültügyi őrizetben élnek. A Jobbik úgy tűnik nem vette figyelembe, miközben a politikai kampánybeszédét tartotta a tábor bejáratánál, hogy a menedékkérők és menekültek “élnek” ott, úgyhogy ha valaki az életkörülmények miatt szenved, akkor azok éppen ők, akik táborban és a menekültügyi őrizetben kénytelenek élni. Magyarország és Debrecen nem “szivessséget tesz”, hogy menekülttábort tart fenn, vaggy hogy “engedi” hogy a menekültek ott éljenek. Magyarországnak jogi kötelezettsége, hogy tisztességes körülményeket biztosítson mindenkinek, aki menedéket kér –hiszen ez mindannyiunk alapvető joga. Tehát, miért nem beszélt a Migszol a Jobbik képviselőjével szombaton? |
Categories
All
Archives
April 2018
|