A múlt hét elején Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, hogy Magyarország legnagyobb befogadóállomását, a debreceni menekülttábort október 20-ig bezárják. A tábor területén van egy hatalmas börtönépület is, amelynek a felszámolását decemberre tervezik. A 200 jelenleg ott élő embert más, kisebb táborokban fogják elhelyezni. Úgy tűnik, hogy a bezárás többek között azt hivatott jelezni, hogy a magyar kormány képessége (és hajlandósága) is csökken a nemzetközi védelmet kereső emberek befogadására és elszállásolására. A döntés éppen annyira ellentmondásos, mint veszélyes. Most pedig nézzük csak meg, hogy a mi értelmezésünk szerint mi a szándéka a kormánynak, és lássunk néhány lehetséges alternatívát is.

Először is, a stratégiai okokról. Orbán ezzel egyik kulcsfontosságú szövetségese, a debreceni polgármester kegyeibe akar férkőzni, miután májusban ígéretet tett neki az ottani körülmények javítására és a tábor felszámolására. Nem teljesen tiszta, hogy mire fogják ezt a területet használni. Lehetett olyan pletykákat hallani, miszerint egy bevásárlóközpont fog a helyén épülni, vagy a készenléti rendőröket fogják a kiürített táborban elszállásolni. Ugyanakkor a Fidesz továbbra is szeretne imponálni a jobboldali szavazóknak. Ennek érdekében, a tábor bezárása tovább szítja, és politikai kontextusba helyezi a nagy menekülttáborokkal szembeni (állítólagos) állami elégedetlenséget. ​

A MigSzol, vagyis a Migráns Szolidaritás csoport, május 17-én, szombaton, a debreceni menekülttábor előtt tüntetett száz helyi menekülttel együtt. A tüntetésen a menekültügyi fogvatartás ellen tiltakoztak, követelve az embertelen fogdák bezárását és a fogvatartás intézményének beszüntetését.

Egy kisebb Jobbik ellendemonstráció már várta a MigSzolt Debrecenbe érkezésekor. Mégis, a tüntetés békésen zajlott, a szolidaritás jegyében. Ezt főleg az a pillanat éreztette, amikor a tüntetők a Sámsoni úton a  fogda épületének rácsozott ablakai elé meneteltek, ahonnan a fogvatartottak is láthatták őket. Miután visszatértek a tábor bejáratához, a tüntetők és a helyi menekültek énekkel és tánccal tették vidámabbá a hangulatot. Könyvadományokat is osztottak, amelyeket Budapestről, például az Országos Idegennyelvű Könyvtár és magánszemélyek adományaiból állítottak össze, ezt nagy lelkesedéssel fogadták a helyi menekültek.

A menekültügyi fogdákban uralkodó kétségbeejtő körülményeknek már volt a hónapban sajtóvisszhangja, azt követően, hogy a Magyar Helsinki Bizottság közzétette jelentését, amelyben a fogdákban uralkodó állapotokat elemzi. Ezt a jelentés leszögezi, hogy a menedékkérők feltételezhetően fizikai bántalmazásnak is ki vannak téve – ezt több, a fogdát már megjárt ember is igazolta. A debreceni fogda különleges azért is, mert a nyitott menekülttábor közepén áll, és ez rendkívül frusztrálóan hat a tábor lakóira is.

A fogvatartás elleni demonstráció a MigSzol menedékkérők fogvatatása elleni, átfogó kampányának része. A csoport nem sokára megjelentet majd egy riportsorozatot is a fogdában élők élményeinek bemutatásával.

A MigSzol különösen hálás azoknak a bátor menekülteknek, akik a táborból kijőve részt vettek a demonstráción, megosztva történeteiket és kinyilvánítva akaratukat, hogy szüntessék meg a menedékkérők fogvatartását.

A Migráns Szolidaritás csoport azért küzd, hogy egy befogadóbb menekültügyi rendszer jöjjön létre Magyarországon, ahol a menekülőkkel védelemre szoruló emberként, nem pedig állatként bánik a rendszer.