A debreceni látogatásaink mindig tartogatnak meglepetéseket. Július 6-án, egy nappal a Budapest Pride Fesztiválután (amelyen mi is részt vettünk), a Migszolt két német fiatal, egy újságíró és egy filmes kísérte el a debreceni menekülttáborba. Kellemes utunk volt, inspiráló beszélgetésekkel. A két fiatal látogatónk dokumentumfilmet akar forgatni a Magyarországon élő menekültekről és menedékkérőkről, és tudósítani azok helyzetéről is, akiket Németországból toloncoltak vissza Magyarországra. A dokumentumfilmben – amelyet német tévécsatornák fognak leadni – foglalkoznak egy vitákat kiváltó jelenséggel is, az ún. “templomos menedékkel”. Németországban törvény tiltja, hogy a rendőrség templomokba lépjen be és akciózzon, ezért nagyon sok ember keres menedéket a templomok épületeiben. Számukra ez egy vészmegoldás az azonnali kitoloncolás elkerülésére.
Miután a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal nem járult hozzá, hogy a tábor területére lépjenek, a filmesek kénytelenek voltak a tábor területén kívül forgatni és interjúzni. Mivel hallottak a MigSzol tevékenységéről és látogatásairól, megkerestek minket, hogy csatlakozzanak a szokásos látogatásaink egyikéhez. Megérkeztünk Debrecenbe, és fél óra múltán egy csoportnyi ember gyűlt körénk, hogy beszéljenek a helyzetükről, megosszák problémáikat és gondjaikat. Szokás szerint később egyre többen csatlakoztak a társalgáshoz.
Az idősebb bátyám fiatalabb, mint én...
Miután a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal nem járult hozzá, hogy a tábor területére lépjenek, a filmesek kénytelenek voltak a tábor területén kívül forgatni és interjúzni. Mivel hallottak a MigSzol tevékenységéről és látogatásairól, megkerestek minket, hogy csatlakozzanak a szokásos látogatásaink egyikéhez. Megérkeztünk Debrecenbe, és fél óra múltán egy csoportnyi ember gyűlt körénk, hogy beszéljenek a helyzetükről, megosszák problémáikat és gondjaikat. Szokás szerint később egyre többen csatlakoztak a társalgáshoz.
Az idősebb bátyám fiatalabb, mint én...
A sok ember közül, akikkel a debreceni menekülttáborban találkoztunk, kettő különösen megragadta a figyelmünket. Fiútestvérek voltak Afganisztánból. Az idősebb 25 év körülinek nézett ki, az útiokmányai is ezt a kort igazolták. A fiatalabb öccse viszont zavarba ejtett minket: a barátai a táborban azt állították, hogy kiskorú, 18 év alatti. Még ha feltételezzük is, hogy nem kiskorú (és emiatt legálisan tartják az itteni táborban), látható volt számunkra is, hogy fiatalabb, mint 25 éves, és valóban a kisebb testvére az idősebb bátyjának. Azonban a dokumentumok mást állítanak. A magyar hatóságok által kiállított hivatalos papírok szerint a fiatalabb testvér 30 éves, a bátyja pedig 25 éves. Ez elég megdöbbentően hangzott, pedig láttunk már nem egy ellentmondásos esetet az életkorra vonatkozóan, de most a papíron olvasott kor és a szemünk előtti valóság groteszk kettőst alkotott. Irónikusan emlékeztetett ez az eset arra, amikor az egyik előző látogatásunkkor nyolc tinédzserrel találkoztunk, és érdekes módon mindegyikőjük születési dátuma azonos volt, 1995. január 1-je. A nyolc fiatal különös esete megoldást nyert, amikor kiderült, hogy mindannyian menekültügyi őrizetbe kerültek, és gyanítható volt, hogy a Bevándorlási Hivatal egy csapásra úgy állapította meg a születési dátumokat, hogy mindegyikük 18. életévét betöltött fiatal legyen, akiket így már törvényesen, felnőttként lehetett menekültügyi őrizetbe helyezni. A Helsinki Bizottság szintén feltárt olyan eseteket, amikor láthatóan kiskorúakat helyeztek őrizetbe, ajánljuk az erről szóló, 2014. májusában publikáltjelentésüket.
Az ágyi poloskák okozta szenvedések
Nemrég a MigSzol érdeklődött a Bevándorlási Hivatalnál több, a táborlakók által jelzett panasszal kapcsolatban, arról is, hogy ágyi poloskák vannak a helyiségekben. A Hivatal válaszában azt állította, hogy a rovarirtást elvégeztették, és nincs több poloska a táborban. Minthogy mindenki, aki kijött a táborból, hogy beszéljen velünk, csípések nyomait viselte a bokáján, kezén és arcán, nehéz volt nekünk is, és a német újságíróknak is elfogadni a fenti hivatalos választ. A táborlakók hosszasan ecsetelték, hogy mennyire nem veszik komolyan a panaszaikat a tábor vezetősége részéről, és hogy nem tesznek komoly lépéseket az ágyi poloskák kiirtására.
Másik nagy problémaként a menekültek és a menedékkérők az ágyak hiányát említették. Mivel nincs elég ágy, többen is a padlóra terített lepedőn kénytelenek aludni. Ennél a pontnál az egyik újságíró leállította a felvételt, és kifakadt, mondván hogy “Nincs ágy? Dehát az a legkevesebb, hogy legyen egy ágy, amin a táborban tartott menekült vagy menedékkérő aludhat.”
Az embertelen bánásmód továbbra is folytatódik az őrzött szálláson
Sajnos ez a látogatás sem telt el újabb, az őrök kegyetlenkedéséről szóló történetek nélkül, arról, hogy hogyan bánnak az őrzött szálláson fogvatartott menedékkérőkkel. Azok közül, akiket csak nemrég engedtek ki a börtönből, többen is beszéltek arról, hogy vannak őrök, akik néhány menedékkérőt megvertek. Senki nem tett semmit ezzel kapcsolatban, semmiféle vizsgálat nem indult azon őrök ellen, akik bűncselekményt követtek el a menedékkérők sérelmére.
Ez hát a mostani híradásunk – köszönjük az újságíróknak, hogy a hallottakat rögzítették, és amint a dokumentumfilm elkészül, a MigSzol megosztja azt.
Kísérj továbbra is figyelemmel minket, hamarosan jelentkezünk a Vámosszabadiban tett látogatásunkról szóló beszámolóval!
Az ágyi poloskák okozta szenvedések
Nemrég a MigSzol érdeklődött a Bevándorlási Hivatalnál több, a táborlakók által jelzett panasszal kapcsolatban, arról is, hogy ágyi poloskák vannak a helyiségekben. A Hivatal válaszában azt állította, hogy a rovarirtást elvégeztették, és nincs több poloska a táborban. Minthogy mindenki, aki kijött a táborból, hogy beszéljen velünk, csípések nyomait viselte a bokáján, kezén és arcán, nehéz volt nekünk is, és a német újságíróknak is elfogadni a fenti hivatalos választ. A táborlakók hosszasan ecsetelték, hogy mennyire nem veszik komolyan a panaszaikat a tábor vezetősége részéről, és hogy nem tesznek komoly lépéseket az ágyi poloskák kiirtására.
Másik nagy problémaként a menekültek és a menedékkérők az ágyak hiányát említették. Mivel nincs elég ágy, többen is a padlóra terített lepedőn kénytelenek aludni. Ennél a pontnál az egyik újságíró leállította a felvételt, és kifakadt, mondván hogy “Nincs ágy? Dehát az a legkevesebb, hogy legyen egy ágy, amin a táborban tartott menekült vagy menedékkérő aludhat.”
Az embertelen bánásmód továbbra is folytatódik az őrzött szálláson
Sajnos ez a látogatás sem telt el újabb, az őrök kegyetlenkedéséről szóló történetek nélkül, arról, hogy hogyan bánnak az őrzött szálláson fogvatartott menedékkérőkkel. Azok közül, akiket csak nemrég engedtek ki a börtönből, többen is beszéltek arról, hogy vannak őrök, akik néhány menedékkérőt megvertek. Senki nem tett semmit ezzel kapcsolatban, semmiféle vizsgálat nem indult azon őrök ellen, akik bűncselekményt követtek el a menedékkérők sérelmére.
Ez hát a mostani híradásunk – köszönjük az újságíróknak, hogy a hallottakat rögzítették, és amint a dokumentumfilm elkészül, a MigSzol megosztja azt.
Kísérj továbbra is figyelemmel minket, hamarosan jelentkezünk a Vámosszabadiban tett látogatásunkról szóló beszámolóval!
RSS Feed