Fontos szerepünk volt az elmúlt hetek, hónapok során a „folyosó” nyitva tartásában. Mi voltunk azok, akik a várakozók mellett álltunk az esős éjszakákon, amikor minden lassabban működött. Különböző a hátterünk, de közös bennünk az, hogy tenni akarunk valamit, és szívesen láttuk az utazókat. De most a birodalom visszavág: november 19-e óta a macedón, horvát és szlovén határszakaszokon hasonló válogatás kezdődött.
A Welcome to Europe a mozgás szabadságáért küzdőkkel volt mindenhol: a szigeteken, ahova a menekültek érkeztek, a táboroknál, a görög kikötőkben, a dublini egyezménynek nem megfelelő mozgásoknál, pl. amikor Magyarországról próbáltak menekülni. Megtanultuk, hogy minden tiltakozás, minden éhségsztrájk, minden közös megmozdulás sikere a láthatóságon és a tiltakozók mellé álló embereken múlik.
Évek óta végzünk ilyen jellegű segítő munkát, és tapasztalatból tudjuk: Különösen a „vándorlás hosszú nyara” után szinte biztos, hogy megmozdulások lesznek a következő napokban. El tudja valaki hinni, hogy az emberek vissza fognak menni? Már itt vannak az első képek a macedón határ menti tiltakozásokról: https://clandestinenglish.wordpress.com/2015/11/21/photos-from-eidomeni/
Divide et impera!
Minden eddiginél fontosabb most a fizikai jelenlétünk. Tapasztalataink azt mutatják, hogy mindenhol, ahol emberek megrekednek, vagy vissza próbálják őket tartani annak ellenére, hogy menni akarnak, a rendőrség és/vagy a katonaság részéről erőszak várható. Idén a balkáni útvonalon a korábbinál is rosszabb a helyzet, főként a következő két okból:
A sárga mellények igen hasznosak most. Messziről láthatók még akkor is, ha nincs nappali fény, és jól használhatók egy figyelő civil közösség jelenlétének jelzésére. Nem csak a rendőri erőszak elleni fellépés jelképe lehet belőlük, hanem elővigyázatossági intézkedésnek is jók a háború, erőszak, éhezés, üldöztetés elől menekülők számára. Itt az idő dönteni, figyelni, kiállni közös jogainkért! Legyen az önkéntesek sárga mellénye az erőszak elleni fellépés szimbóluma, és álljunk ki a szabad mozgás fenntartásáért! Fogjunk össze, álljunk ki együtt az úton levőkért! Egy másik, vendégszerető Európáért.
(forditas Boros Marton border monitoring-bol)
A Welcome to Europe a mozgás szabadságáért küzdőkkel volt mindenhol: a szigeteken, ahova a menekültek érkeztek, a táboroknál, a görög kikötőkben, a dublini egyezménynek nem megfelelő mozgásoknál, pl. amikor Magyarországról próbáltak menekülni. Megtanultuk, hogy minden tiltakozás, minden éhségsztrájk, minden közös megmozdulás sikere a láthatóságon és a tiltakozók mellé álló embereken múlik.
Évek óta végzünk ilyen jellegű segítő munkát, és tapasztalatból tudjuk: Különösen a „vándorlás hosszú nyara” után szinte biztos, hogy megmozdulások lesznek a következő napokban. El tudja valaki hinni, hogy az emberek vissza fognak menni? Már itt vannak az első képek a macedón határ menti tiltakozásokról: https://clandestinenglish.wordpress.com/2015/11/21/photos-from-eidomeni/
Divide et impera!
Minden eddiginél fontosabb most a fizikai jelenlétünk. Tapasztalataink azt mutatják, hogy mindenhol, ahol emberek megrekednek, vagy vissza próbálják őket tartani annak ellenére, hogy menni akarnak, a rendőrség és/vagy a katonaság részéről erőszak várható. Idén a balkáni útvonalon a korábbinál is rosszabb a helyzet, főként a következő két okból:
- A Keleti pályaudvari példa, a remény menete a budapesti állomástól, és a magyar kerítésnél lezajlott küzdelmek mutatják, hogy nem könnyű nagy csoportok mozgását blokkolni. A nagy, könnyen megszerveződni képes csoportokat átengedik, a kisebbeket inkább megpróbálják megosztani, hogy el ne érjék az ellenálláshoz szükséges kritikus tömeget. Egyértelmű, hogy ezek nem azok, akiknek végül jó esélyük van menedékjogot kapni (akkor nem volna értelme kizárni az irániakat, szomáliakat, stb.)
- Az önkéntesek és a civil társadalom jelenléte. Ezt a hatóságok megpróbálták visszaszorítani az elmúlt hetekben, egyre jobban gátolták az útvonal mentén a kapcsolatteremtést. De nem lesz könnyű visszaszerezniük a teljes kontrollt. A legnagyobb segítség, amit tehetünk, most az, hogy messziről láthatóan, sárga mellénybe öltözve ott vagyunk mindenhol, ahol rendőri/katonai erőszak előfordulhat. Ne hagyjuk el ezeket a helyeket! Semmiképp nem szabad ebben a megosztó tevékenységben részt vennünk. Nem azért vagyunk ott, hogy ellenőrizzük, lenyugtassuk a tiltakozókat, vagy hogy segítsünk azoknak a visszaszállításában, akiket elválasztottak egymástól. A szolidaritás jelenléte a legfontosabb most. Csak hogy jelezzük nekik: itt vagyunk, velük vagyunk. A hatósági erőszak mindig akkor a legrosszabb, amikor senki (kívülálló) nem látja.
A sárga mellények igen hasznosak most. Messziről láthatók még akkor is, ha nincs nappali fény, és jól használhatók egy figyelő civil közösség jelenlétének jelzésére. Nem csak a rendőri erőszak elleni fellépés jelképe lehet belőlük, hanem elővigyázatossági intézkedésnek is jók a háború, erőszak, éhezés, üldöztetés elől menekülők számára. Itt az idő dönteni, figyelni, kiállni közös jogainkért! Legyen az önkéntesek sárga mellénye az erőszak elleni fellépés szimbóluma, és álljunk ki a szabad mozgás fenntartásáért! Fogjunk össze, álljunk ki együtt az úton levőkért! Egy másik, vendégszerető Európáért.
(forditas Boros Marton border monitoring-bol)
RSS Feed