Miközben a feszültség tetőzik Szerbiában, egyre több ember választja Magyarország megkerülését és inkább Romániába tart. Ebben a helyzetben nem meglepő, hogy a nyitott táborok Magyarországon jóval a kapacitásuk alatt működnek (bővebben a legutóbbi riportunkban Bicskéről, ahol decemberben bezárják a tábort). Miközben egyre kevesebb ember keres védelmet itt, a magyarok egy egyre inkább elterjedt és mindenütt jelenlévő propagandában részesülhetnek, amit Magyarország adófizetőivel fizettetnek meg. A magyarok nemrég találkozhattak a postaládáikban azokkal a röplapokkal, melyek szerint Európa városai élhető és ún. no-go zónákra vannak osztva, amelyekbe veszélyes belépni a bevándorlók okozta bűnözés miatt. Sok diplomáciai szerv bírálta élesen ezeket a röplapokat, megcáfolva ezeknek a „no-go zónáknak” a létezését, választ követelve Magyarország külügyminiszterétől. Lázárt nem érintették meg ezek a reakciók, a szavazás előtt bejárta az országot, történeteket mesélve tapasztalatairól Németországban, ahol arra a következtetésre jutott, hogy a török bevándorlók gyerekei „nem szándékoznak megtanulni németül”.
A múlt hónapot éles viták jellemezték az október 2-ai népszavazás tétjéről, jelentéséről és eredményéről. A viták, melyek jogosan nagy visszhangot keltettek, azonban a háttérbe szorították az erőszakos visszatoloncolásokat a magyar–szerb határnál és Ahmed H. kirakatperét, amiben a szíriai férfit terrorizmussal vádolják.
Miközben a feszültség tetőzik Szerbiában, egyre több ember választja Magyarország megkerülését és inkább Romániába tart. Ebben a helyzetben nem meglepő, hogy a nyitott táborok Magyarországon jóval a kapacitásuk alatt működnek (bővebben a legutóbbi riportunkban Bicskéről, ahol decemberben bezárják a tábort). Miközben egyre kevesebb ember keres védelmet itt, a magyarok egy egyre inkább elterjedt és mindenütt jelenlévő propagandában részesülhetnek, amit Magyarország adófizetőivel fizettetnek meg. A magyarok nemrég találkozhattak a postaládáikban azokkal a röplapokkal, melyek szerint Európa városai élhető és ún. no-go zónákra vannak osztva, amelyekbe veszélyes belépni a bevándorlók okozta bűnözés miatt. Sok diplomáciai szerv bírálta élesen ezeket a röplapokat, megcáfolva ezeknek a „no-go zónáknak” a létezését, választ követelve Magyarország külügyminiszterétől. Lázárt nem érintették meg ezek a reakciók, a szavazás előtt bejárta az országot, történeteket mesélve tapasztalatairól Németországban, ahol arra a következtetésre jutott, hogy a török bevándorlók gyerekei „nem szándékoznak megtanulni németül”.
0 Comments
Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg október 7-én.
„Orbán még nyerhet választásokat, de a karizmatikus hatalma, a népvezérsége véget ért. Egy füllentős, érthetetlenül gazdagodó politikus a sok közül, talán még mindig a legügyesebb – de ez nem sokat ér." Ennek az interjúnak a kérdéseit Kertész Melinda tette föl, kedden, október 3-án jelentette meg a kolozsvári Transindex.ro portál. A Kettős Mérce számára Tamás Gáspár Miklós kiegészítette a válaszait. Mind a magyarországi ellenzék, mind a kormány a maga előnyére magyarázta az október 2-ai népszavazás kimenetelét, közben egészen érdekes retorikai bukfenceket is elkövettek. A kérdés most itt inkább az, hogy Magyarország számára morálisan kudarc vagy győzelem az, hogy egyrészt érvénytelen volt a szavazás, magas volt az érvénytelen szavazatok aránya is, másrészt a nemmel szavazók aránya 98 százalékos? Se kudarc, se győzelem. Magyarországon bebizonyosodott, hogy a közvélemény zöme konzervatív, bezárkózó, gyanakvó: óvakodik a muzulmánoktól, a színesektől, fél a terrorizmustól. Nagyjából ugyanilyen a hangulat egész Európában, sőt: az egész világon. Ugyanakkor ez a közvélemény, ez a társadalom nem fasiszta. Akik a kormány, a jobboldal kérésére „nem”-mel szavaztak, azok se szélsőjobboldaliak, csak töredékük lehet az. Akik hátat fordítottak a jelenlegi magyar kormánynak, azok megundorodtak a borzalmas propagandakampánytól, amely – azon túl, hogy számos elemében alkotmány- és törvénysértő volt – sértette majdnem valamennyiünk erkölcsi és szépérzékét. Volt, aki párthűségből, lojalitásból túltette magát ezen, de tetszeni neki se nagyon tetszett. Magyarországon a lakhatási gondoktól szenvedő emberek és a bevándorlók és menekültek küzdelmét egy harcnak kell tekinteni - ugyanaz a harc a szegénység, diszkrimináció és erőszakos intézkedések ellen - ugyanaz a harc egy toleráns, befogadóbb magyar társadalomért. Csatlakozz az AVM lakhatási jogokért kiálló felvonulásához október 8-án! A menekültek támogatásának hiánya és a hajléktalanság veszélye A Migszol számára megalakulása óta az egyik legfontosabb ügy a hajléktalanság. A Migszol 2012-ben a bicskei menekülttáborból kikerülő és a hajléktalanság veszélyétől fenyegetett afgánok rendezte tüntetésből nőtt ki. A magyar állam akkor és azóta sem képes a nemzetközi jognak és az alapvető morális szempontoknak megfelelő szociális támogatást nyújtani az országban élő menekülteknek. A magyarországi menekültek - miután jogi státuszt kaptak - a pénzbeli támogatás és szociális ellátás hiánya, korlátozottsága miatt veszélyeztetett lakhatási helyzetbe kerülnek. A szomorú valóság az, hogy számos magyarországi menekültet fenyeget évek óta a hajléktalanság és gyakran ez az oka, hogy távozásra kényszerülnek egy másik országba. 2012 óta úgy gondoltuk, hogy már nem lehet rosszabb, de az lett Hihetetlen, de az elmúlt egy évben a helyzet még elkeserítőbb lett. Először is, a tényleges elszállásolási lehetőségek vonatkozásában a kormány bezárta a többé-kevésbé működő debreceni központi menekülttábort, mely nagyjából 400 embernek nyújtott szállást és 2016 decemberének végére a bicskei tábort is bezárják majd, ezzel is súlyosbítva a helyzetet. Ami a jogi környezetet illeti, 2016 június 1. óta a magyar állam által menekültként elismert személyek - vagyis azok, akik nemzetközi védelméhez hozzájárult az ország - nem jogosultak többé az úgynevezett integrációs szerződésre. Bár a szerződés által biztosított pénzbeli juttatás nagyon kis összegű volt és csak limitált ideig (2 évig) járt, emellett több korlátozással is járt az igénybevétele, mégis valamilyen szintű segítséget nyújtott az ember számára az élete újrakezdésére Magyarországon, leginkább az első pár havi lakbér fedezésével. Az integrációs szerződés eltörlése - párosulva a jogi kötelezettséggel, hogy a jogi státuszt szerzett menekülteknek egy hónapon belül el kell hagyniuk a menekülttábort - azt eredményezi, hogy ezeket a személyeket fokozottan veszélyezteti a hajléktalanság és a lakhatási bizonytalanság. Vitathatatlan, hogy az ilyen intézkedések egyre több menekült számára teszik lehetetlenné a magyarországi boldogulást és ezáltal távozásra kényszerülnek. Ez felháborító! A rasszista propaganda szerepe Az utóbbi években a kormány gyűlöletkeltő rasszista retorikája is fokozatosan eldurvult, mely egyre inkább félelemmel teli légkörhöz vezet, mindennek legutóbbi példája a kvótanépszavazás előtti kampány. Az egyik közvetlen negatív következménye a kampánynak, hogy a félelem és gyűlölet szításával a tulajdonosok, főbérlők kisebb eséllyel adnak ki lakásokat menekülteknek (egy probléma, mellyel a roma közösség tagjai is ugyanúgy szembesülnek), mindez pedig a meglévő nyelvi akadályokkal együtt még kilátástalanabbá teszi a lakáskeresést. A kampány egy másik fő célja volt, hogy tönkretegye a szegény emberek és bevándorlók/menekültek közötti szolidaritást, azzal az érvelve, hogy "a bevándorlók elveszik a szociális juttatásokat". Különösen az utóbbi néhány hétben tapasztalható borzasztó propaganda fényében - melynek során a kormány megpróbálta a bevándorlókat/menekülteket és a szegénységtől fenyegetett embereket egymás ellen fordítani - szeretnénk hangsúlyozni minden korábbinál erősebben: nem fogjuk engedni a kormányzati propaganda működjön. Együtt állunk, szolidaritásban. Mussa, aki menekültként érkezett Magyarországra és a Migszol tagja, összefoglalja azokat a kihívásokat, melyekkel a menekültek a lakhatás kapcsán szembesülnek: "Amikor elmenekülsz egy országból és menekültként ismernek el, teljesen új életet kell kezdened, a semmiről, nulláról kezdesz. Ehhez három dologra lesz szükséged: magyarul beszélni, állást kapni és otthon találni. Ördögi kör ez, mivel mindháromra egyszerre van szükséged - de ez lehetetlen. Már két éve is ez volt a helyzet, de mostanra megkétszereződtek a lakásárak és mindannyian ugyanabban a helyzetben vagyunk, ami a hajléktalanságot illeti." A menekültek a magyarországi szegényekhez és hajléktalanokhoz nagyon hasonlóan negligált, kizárt csoport. Mindez egy közös küzdelmet is jelent! Hogyan változtassuk a helyzeten? Némi inspiráció
Bár a politikai légkör egyértelműen kétségbeejtő és súlyos kiszámíthatatlanságot eredményez, mégsem tudja teljesen elnyomni a pozitív kezdeményezéseket. Létezik néhány kisméretű, grassroot kezdeményezés, például az Utcáról Lakásba Egyesület - ennek keretében házakat újítanak fel és ezáltal lehetőséget biztosítanak a lakhatási szegénység által fenyegetett emberek elszállásolására - mely csodálatos munkát végez és próbál a kormányzati politika hiányosságai, lyukai közül legalább néhányat betömni. Bár felháborító, hogy önkénteseknek kell a szabadidejükben megpróbálni ellensúlyozni a kormány kudarcainak következményeit, emellett igen motiválóak tudnak lenni az ilyen programok és létezésük, illetve az a néha egészen hihetetlen méretű hatás, mellyel egyes emberek életeire vannak. Egy másik ilyen inspiráló kezdeményezés az AVM csoport (A Város Mindenkié), amely a lakhatási jogokért küzd és a Magyarországon tapasztalható lakhatási problémákra - így a menekültek lakhatási helyzetére is - kínál javaslatokat. Csodálatos munkát végeznek és a Migszol kampányai iránti támogatásuk kiemelkedő fontosságú számunkra. Szeretnénk ezért Téged is meghívni az AVM éves felvonulására. A 6. Menet a lakhatáshoz való jogért idén október 8-án kerül megrendezésre. Az AVM rámutat, hogyan alakulnak ki a lakhatási problémák és célja többek között, hogy a helyi önkormányzatokra nyomást gyakoroljon, az önkormányzati tulajdonban lévő ÜRES ingatlanokat tegyék hozzáférhetővé. Gyere el és csatlakozz a lakhatási jogok támogatásáért! Mindenkinek joga van az emberi életkörülményekhez! Ismét itt vagyunk a szegedi bíróság épülete előtt, ahol ezúttal több rendőr van, mint a múltkor, ami annak köszönhető, hogy az épület előtt egy kisebb csoport szolidaritási tüntetést tart. Bent azonban ugyanaz fogad minket, ami a múltkor. A személyinket nem kérik el, de bemehetünk egy biztonsági kapun keresztül, valamint a táskánkat is átvilágítják. Felmegyünk a már megszokott folyosóra, ahol ismét egy mellékfolyosóra terelnek minket, mialatt a kulcsra zárt vasajtó mögül nagydarab, maszkos őrei elővezetik a kezén és lábán megbilincselt Ahmedet. Ránézésre szinte hihetetlen, hogy csak három hónap telt el, mióta utoljára láttam őt. Talán csak képzelem, hogy jóval idősebbnek látszik most, mint a múltkor? Később a teremben azt is megfigyelem, hogy mintha a hangja is megváltozott volna, rekedtebb és még félénkebb, mint a legutóbb. Beülünk. A bírónő és az ügyész is megérkezik, az ügyvéd azonban úgy látszik, valamilyen okból nem tartotta fontosnak, hogy megjelenjen védence tárgyalásán. Maga helyett fiatal ügyvédjelölt kollégáját küldte el. Elkezdődik a tárgyalás. Azt hiszem, vissza kell vonnom a kijelentésemet, amiben a múltkori tárgyalás bizonyos részleteit „unalmasnak” tituláltam, ugyanis ebben a tekintetben ez a tárgyalás messze felülmúlja az előzőt. Noha a bírónő a tárgyalás legelején kijelenti, hogy most tanúvallomásokat fog felolvasni, közben időnként szüneteket hagyva, hogy a tolmácsnak legyen ideje fordítani, az olvasás stílusát leginkább a „darálás” jelzővel lehet illetni, ami nem is csoda, hiszen érdektelen, egymáshoz jellegükben kísértetiesen hasonlító szövegekről van szó, amelyekből lényegében semmit sem tudunk meg. Az anyag nagy részét az ország több pontjáról odarendelt rendőrök, illetve készenléti rendőrök vallomásai adják, ugyanakkor újdonság, hogy az anyagba bekerültek a másik röszkei per első fokon már elítélt 8 vádlottjának vallomásai is. Az ő vallomásaik némiképp legalább másik szemszögből világítják meg a szeptember 16-ai eseményeket, noha Ahmed szerepéről a zavargásban nem sok derül ki ezekből sem. A bírónő minden vallomás után felteszi a kérdést, hogy a vádlott szeretne-e megjegyzést fűzni az elhangzottakhoz, illetve kéri-e a tanúk személyes kihallgatását, amire minden egyes esetben „nem” a válasz. |
Categories
All
Archives
April 2018
|