Sokat beszélhetnénk a kérdésfeltevés módjáról: a benne foglalt előítéletességről, arról, mely választ preferálja a kormányzat. Nem feledhetjük azonban azt sem, mi van a retorika és a megtévesztés mögött: miről szól ma az Unió betelepítési terve.
2015 májusában az Európai Bizottság előterjesztette az ún. „európai cselekvési tervet a migrációval kapcsolatban” (European Agenda on Migration).
Ekkor az EU egy „sürgősségi áttelepítési tervet” javasolt, 40.000 migráns vonatkozásában a “leginkább érintett tagországokból”, mely szám szeptemberre 160.000-re emelkedett. A Bizottság 3 tagországban – Görögországban, Olaszországban és Magyarországon lévő migránsok áttelepítését célozta meg. A magyar kormány visszautasítása miatt Magyarországot végül elhagyták azon országok listájáról, melyekből embereket szándékoztak áttelepíteni. Az egyértelműség kedvéért: ez az áttelepítési program a Magyarországról való áttelepítést célozta. Az áttelepítésről szóló utolsó jelentésében tehát a Bizottság már csak a Görögországnak és Olaszországnak szóló „támogatásról” beszél. Ráadásul, mivel a legtöbb menedékkérő nem maradt Magyarországon vagy éppen brutális elutasításban részesült, Magyarországot többé nem tekintik jogosultnak arra, hogy onnan más tagállamokba küldjenek menekülteket. Másképpen, az Európai Bizottság szavaival élve, Magyarország már nincs „extrém nyomás” alatt. Ily módon Magyarország azon országok listáján találja magát, ahová menedékkérőket küldhetnek. Ez az, amit a magyar kormány vehemensen elutasít.