******************************************************

Tisztelt Hölgyem/Uram,

Azért írok Önöknek, hogy hangot adjak aggodalmaimnak. Az elmúlt hetekben számos megbízható szervezet, például az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága  és a Human Rights Watch is jelentetett meg beszámolókat Magyarország déli határainál, menedékkérők ellen elkövetett erőszakos akciókkal kapcsolatban. Más, a terepen dolgozó szervezetek szintén gyűjtöttek vallomásokat áldozatoktól, például a Magyar Helsinki Bizottság és a Jezsuita Menekültszolgálat.

Ezek alapján a beszámolók, vallomások alapján az erőszakos események elkövetői egyenruhát viselő emberek, ami vonatkozhat rendőrökre, katonákra, mezőőrökre, polgárőrökre vagy önszerveződő félkatonai csoportokra egyaránt.

Az áldozatok arról számoltak be, hogy súlyosan megverték, bántalmazták, majd visszatoloncolták őket Szerbiába. Azt mondták, az elkövetők gyakran gázspray-t, paprika spray-t használtak, kutyákat eresztettek rájuk, rugdosták és ütlegelték őket, műanyag bilincset tettek rájuk, illetve arra kényszerítették őket, hogy a szögesdrótos kerítés kis nyílásain át másszanak vissza, ezzel is további sérüléseket okozva nekik.

Láttam a Belügyminisztérium és a rendőrség válaszait, közleményeit, melyekben kijelentik, a hatóságok nem vettek részt erőszakos akciókban. Ezek a megnyilatkozások is mutatják, Önök szintén érzékelik a probléma súlyosságát. Ugyanakkor rendkívül fontos lenne további reakciókat, intézkedéseket látni az illetékes szervektől, hiszen a fizikai erőszak egyetlen emberrel szemben sem elfogadható. Bízom benne, hogy a magyar rendőrség -demokratikusan működő rendészeti szervként- felelősséggel tud cselekedni az emberek sértetlenségének biztosításáért.
​
Mindezeket figyelembe véve, kérem tehát Önöket, hogy tegyenek meg mindent, ami a hatalmukban áll a menedékkérők elleni erőszakos cselekmények kivizsgálásának érdekében. Kérem, hogy állítsák meg az erőszakot; kérem, hogy győződjenek meg róla, azok sértetlensége és jogai is legyenek tiszteletben tartva, akik védelmet keresnek Magyarországon, Európában.

Tisztelettel,
​

Azt gondolom, hogy a többiek már mindent elmondtak, amit a konkrét tények kapcsán néhány percben mondani tudnék. A perek nemzetközi és magyar törvényeket felrúgó igazságtalanságához és brutális embertelenségéhez kétség sem fér.
 
Úgyhogy ezt a megmaradt néhány percet inkább erre használnám, hogy hangosan gondolkodjak arról, mit tehetnénk. Múlt hét hétfőn Barbival még ketten indultunk el Budapestről Szegedre, ahol néhány Szerbiából érkező barátunkkal ültük végig Ahmed tárgyalását, konstans gyomorgörccsel. Csütörtökön a szegedi tiltakozáson már körülbelül húszan voltunk. És ma? Csak arra szeretnék kilyukadni, hogy az emberek mobilizálhatóak. Viszont ez a mai tüntetés kizárólag akkor ér többet az önmagunk megnyugtatására irányuló hátbaveregetésnél, ha tovább folytatjuk, ha nem állunk meg és együttműködünk. Ha feladatokat vállalunk magunkra és tudatosítjuk azt, hogy igenis rajtunk múlik, hogy mi fog történni.
 
Végtelenül fontos lenne nemzetközi kampányt csinálni a pernek. A hírekhez a nemzetközi sajtónak is hozzáférést kell biztosítanunk. Ezt a Noborder Serbia, a Migszol, más nemzetközi csoportok és különböző egyének már elkezdték, csak nyilvánvalóan mindenkinek limitált a kapacitása. Szövegeket kell írnunk, publikálni, további tüntetéseket szervezni, és követni, mi történik pontosan a vádlottakkal, hol vannak és kik ők pontosan? Mi a történetük? Az emberek az elbeszélt történetükkel együtt arcot is kapnak és sokkal kevésbé olvaszthatóak be abba a masszív tömegbe, a „kreol emberek” halmazába – ahogy egy rendőr szellemesen megjegyezte a hétfői tárgyaláson -, aminek a „migráns” kifejezés a végtelenül elidegenítő jelölője. Egy ártatlannak tűnő kifejezés, aminek használata egyszerre remek lehetőséget rejt magában a hatalom számára. Ha kiemeljük és láthatóvá tesszük ezeket az embereket, azzal egyszerre le is rántjuk a leplet, sokkal kevésbé lesznek démonizálhatóak és megszűnnek a félelemkeltés eszközei lenni. A három legkiszolgáltatottabb vádlottról viszonylag sok információnk van. De mi a helyzet a többi hét férfivel? És Ahmeddel, akit terrorizmussal vádolnak? Kik ők, honnan jöttek? A jelenlegi nyugati politikai retorika, főleg a németországi szilveszteri történések óta, remekül épít a fiatal, fizikailag ép arab férfi misztifikálására – akik könnyen lehetnek bizony erőszakolók vagy terroristák: azaz a legjobb alapanyagok a félelemkeltésre és ezzel egy hatalmi elit pozíciójának biztosítására. A szexizmusnak egy rég ismert fajtája ez, többek között az amerikai kolóniák dohányültetvényeiről, csak kicsit más díszlettel. És mindezt feministaként, a nemek közötti egyenjogúság híveként állítom.
 
Nagyon fontos lenne tehát elkerülni, hogy a holokauszt és a szocialista tisztogatás traumái mellé begyűjtsünk még egyet.[1] Találkozzunk, beszélgessünk, szerveződjünk! Találjunk lehetőséget arra, hogy segítsünk ezeknek az embereknek. Szolidaritás és ellenállás.

[1] Talán nem vakmerőség azt állítani, hogy ez már megtörtént. A jelenlegi európai menekültpolitika többezer embert kényszerít olyan körülmények közé, amelyek a 20. századi történelem legkegyetlenebb periódusait idézik. A görögországi un. „hotspotok”, melyeket az Európai unió – Törökország egyezmény hatályba lépésekor létesítettek a legalapvetőbb emberi szükségletek sem biztosítják. A lesvosi hotspot (Moria) egy hatalmas, szögesdróttal körülvett létesítmény, ahol nincs árnyékos hely, tiszta víz, tisztálkodási lehetőségek és az étel minősége borzasztó. Az emberek a földön alszanak, a gyerekek a szögesdróton a kezüket nyújtogatva üdvözlik az odalopakodó önkénteseket. Áprilisban egy óra után a rendőrök elzavartak minket, azzal a megjegyzéssel, hogy „Ez egy börtön, ezek az emberek pedig rabok”, úgyhogy nincs itt keresnivalónk.  Moria európai uniós támogatásból jött létre. 

[1] Talán nem vakmerőség azt állítani, hogy ez már megtörtént. A jelenlegi európai menekültpolitika többezer embert kényszerít olyan körülmények közé, amelyek a 20. századi történelem legkegyetlenebb periódusait idézik. A görögországi un. „hotspotok”, melyeket az Európai unió – Törökország egyezmény hatályba lépésekor létesítettek a legalapvetőbb emberi szükségletek sem biztosítják. A lesvosi hotspot (Moria) egy hatalmas, szögesdróttal körülvett létesítmény, ahol nincs árnyékos hely, tiszta víz, tisztálkodási lehetőségek és az étel minősége borzasztó. Az emberek a földön alszanak, a gyerekek a szögesdróton a kezüket nyújtogatva üdvözlik az odalopakodó önkénteseket. Áprilisban egy óra után a rendőrök elzavartak minket, azzal a megjegyzéssel, hogy „Ez egy börtön, ezek az emberek pedig rabok”, úgyhogy nincs itt keresnivalónk.  Moria európai uniós támogatásból jött létre. ​

Kedves barátaim!
 
Ennek a pernek, a vádiratnak és az ítéletnek van egy nagyon furcsa jellege – a rossz álom jellege. Kimondja ez a szöveg, hogy a vádlottak, illetve az elítéltek nem vettek részt zavargásokban, hanem kihasználva a zavargást megtettek néhány métert Magyarország területén. És miután megállapítja a szöveg, hogy nem vettek részt a
zavargásban, ugyanazért megvádolja, illetve elítéli őket. Lidércnyomásszerű a dolog.

Ellentmond a logikának, ellentmond a jognak, ellentmond az igazságosságnak, és éppen ebben van a lényege. Itt az úgynevezett magyar jogállam megmutatja valamennyiünknek – nem csak a menekülteknek –, hogy „sem a logika, sem a jog, sem az igazságosság nem fog megvédeni benneteket a mi hatalmunktól”. Ez ennek a vádiratnak, ennek az ítéletnek a mondanivalója, és ez nem csak a menekülteknek, hanem mindannyiunknak hadüzenet és fenyegetés. Evvel a fenyegetéssel szemben itt van néhány tucat ember, és ezt az abszurditást nem fogja egészen addig a közvélemény fölháborítónak tartani, ameddig föltételezi, hogy igazságtalan eszközökkel is lehet harcolni föltételezett veszedelmekkel szemben. Ez minden civilizációnak és minden államiságnak a megszüntetése, éspedig nem fölszabadító megszüntetése, hanem szolgává tévő megszüntetése. Mert az állam alapvető elveit kétféleképpen lehet megszüntetni: fölszabadítással és szolgaságba döntéssel. Márpedig itt nem kérdés, hogy melyik történik. A fölháborodásnak és az elítélésnek és a morális ítéletnek az elszigeteltsége, amellyel szembe kell néznünk, ne arra ihlessen bennünket, hogy megvessük azokat, akiket elvakít a hazug propaganda, hanem arra, hogy szívósan, akármilyen csekély kisebbségben kitartsunk a szolidaritás, az igazságosság, a szabadság és a nemzetköziség elvei mellett, akármi is történik.