Miután a magyar kormány kisebb diplomáciai káoszt okozott Brüsszelben, Genfben, Bécsben és Belgrádban, végül Budapesten a hivatalnokok visszább vettek az iramból. Világos, hogy attól való félelmükben tették ezt, hogy sok-sok millió eurónyi uniós támogatástól eshetne el az állam, jelentős pénztől, amiből a fejlesztik a fővárost, karbantartják az utakat, és amelyből természetesen a magyarországi menekültügyi-rendszert is működtetik.
Miközben a diplomáciai zűrzavar kibontakozóban van, a MigSzol is meg szeretné osztani gondolatait az üggyel kapcsolatban.
Kétségkívül, azzal a döntésével, hogy abbahagyja a dublini-rendelet végrehajtását, a Fidesz helyesen cselekszik, mint ahogy azt az előző bejegyzésünkben már kifejtettük. Szomorúan kell azonban kijelentenünk, hogy nem értünk egyet azzal, ami a döntésüket motiválja: abban a pózban tetszelegni, hogy egy kemény vezető szembeszáll a „brüsszeli bürokratákkal", és eközben az idegengyűlölő-retorikával a Jobbik szavazóit is megnyerni maguknak.
De hagyjuk is a Fideszt, és nézzük meg, mit jelent ez a Magyarországon élő vagy rajtunk átutazó menedékkérők ezreinek? Az, hogy Magyarországról tovább menjenek más országokba, sokak számára továbbra is vonzó marad. Először is azért, mert a magyar kormány gyakorlatilag ellehetetlenítette a társadalomba való beilleszkedésük esélyét. Például az, hogy hajléktalanná válnak, tervezetten benne van a rendszerben, a magyar nyelv oktatása pedig teljesen megszűnt. Másodsorban, kiterjedt diaszpórák, családi és baráti támogató-hálózatok vannak a nyugati országokban, amelyhez sokan csatlakozni akarnak. Megjegyezzük, ennek elismerésével és támogatásával az Európai Unió meglehetősen sok pénzt megspórolhatna a befogadás költségeiből; ha már a költségek és juttatások nyelvén kell beszélnünk, ami egyébként már-már betegesen áthatja az egész ügy megbeszélését. A MigSzol régóta dolgozik azon, hogy egy barátságos, üdvözlő Magyarországot mozdítson elő, és szomorúan vesszük tudomásul, hogy az emberek távoznak innen, de megértjük, miért teszik.
Mindazonáltal, kíváncsian követjük figyelemmel, mi nő ki ebből a tényleges/kilátásba helyezett felfüggesztésből: hogyan fognak a menedékkérőkkel bánni Magyarország területén? Fogja-e ezt a példát Olaszország követni? Ha igen, mi lesz a sorsa a dublini rendeletnek?
Habár örömmel tölthet el minket az, hogy a dublini rendelet jövője megkérdőjeleződik, de nem vagyunk annyira naívak, hogy azt higgyük, ami a helyébe jön, az kevésbé lesz embertelen. Úgy áll a helyzet, hogy az EU és a szomszédos országok minden valószínűség szerint átmenetileg visszaállítják a határokat a schengeni-zónán belül. A hétvégén – egy makedón újság szerint – határvédelmi-műveletek kezdődnek Makedóniától kezdve Szerbián, Magyarországon és Ausztrián át. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a Bécs-Budapest közötti vonatokat a határnál megállítják, a járőrök átvizsgálják a szerelvényt és megpróbálják kiszúrni a menedékkérőknek kinéző (más szavakkal „nem nyugati” külsejű) embereket. Akit érvényes útlevél vagy menekülteknek kiállított útiokmány nélkül találnak, annak meg kell szakítania az utazását, és jó eséllyel letartóztatják határsértés miatt (a "határsértés" egy nagyon furcsa magyar jogi kategória). Szóval, a kezdeti izgalmak ellenére, a kérdés továbbra is az, hogy a dublini rendszer felfüggesztése a határok további megerősítéséhez vezet-e? Ezúttal nemcsak Európán kívül, hanem azon belül is.