2016. március 7-én a belügyminiszter a migrációs és menedékjogi törvények módosítására tett javaslatot. A törvénytervezet magyarul olvasható, egyelőre nincs hivatalos angol fordítása.
 
A változtatások számos migrációval kapcsolatos kérdést vetnek fel. Nem csak a menedék-jogra vonatkoznak, hanem tartózkodási engedélyekre, valamint olyan, harmadik-országbeli állampolgárokra, akik a magyar kormány által „stratégiai partnernek” nevezett multinacionális cégeknél dolgoznak Magyarországon – mint az IBM, Tata, GE és Huawei.
Ez azt sugallja, hogy a Fidesz kormánynak nem általában a migránsokkal van problémája, hanem csak egy típusú ’migránssal’: aki az üldöztetés, konfliktusok és szegénység elől menekül. Ezekkel a változtatásokkal a magyar kormány az egyenlőtlenséget intézményesítve legalizálja a diszkriminációt a sebezhető csoportok és a favorizált, gazdag csoportok között.
 
A menedékjoggal kapcsolatos változások képezik a legdrasztikusabb részét a törvénytervezetnek. Ez azokat érinti, akik 2016. április 1. után kapják meg a státuszt. Másrészt ez azt is jelenti, hogy a változtatás nem érinti azokat, akik már most is menekültként élnek Magyarországon. Miközben egészében elítéljük a változtatásokat, hangsúlyozni szeretnénk azt, hogy azok megkülönböztetést hordoznak a menekültek két csoportja között: akik 2016. április 1-je előtt érkeztek, jogosultak beilleszkedési támogatásra, és menekültstátuszukat hosszabb időre kapják, míg azok, akik április 1. után érkeznek, nem lesznek jogosultak erre.
 
A védelemre szorulókra vonatkozó legfontosabb változások a törvényjavaslat szerint a következők:
 
Fogvatartás
 

• A javaslat hangsúlyozza, hogy akiket a Dublini szerződés alapján visszatoloncolnak Magyarországra, fogva tarthatóak.
• A fogvatartó központokban kijelölt területnagyságot a következők szerint módosítják: Férfiak számára a korábbi 15 m3 légtér és 5 m2 alapterületet 6, respektíve 3-ra csökkentik, nők számára az alapterület 3,5 m2, családok számára minimum 8.

 

• A Migszol álláspontja az, hogy az elzárás az egyik legdrasztikusabb eljárás pillanatnyilag Magyarországon. Olyan emberek, akiket elzárással sújtottak, tanúvallomásaikban nem csak a szörnyű anyagi és higiéniai körülményekről, hanem a pszichikailag megalázó bánásmódról is beszéltek. Például olyanok, akiket hosszú hónapokig tartottak fogva, megfelelő ruha, megfelelő tisztálkodási eszközök, fekvőhelyek hiányáról szóltak, vagy íráslehetőségek, íróeszközök megvonásáról. Az is komoly probléma, hogy internethasználatra napi10-15 percet kaptak. Ilyen körülmények között nehéz kapcsolatot tartani a családdal, beszélni bárkivel, aki a börtön falain kívül tartózkodik, és segíthetne.
• Végezetül a Migszol erőteljesen tiltakozik az ellen, hogy sebezhető, gyenge embereket, köztük gyerekes családokat fogva tartsanak. Erkölcsileg elítéljük mindezt egy olyan országban, amelyben a családi élettel kampányolnak, és megjegyezzük, hogy mindez ellentétes az EU szabályozásával.

 
Menekült státusz

• Azok esetében, akik menekült státuszt kapnak (vagy az azt helyettesítő 5 éves oltalmazott státuszt, amit menekült-státuszként kezelünk), 2016. április 1. után a törvénytervezet szerint 3 évenként felülvizsgálják, hogy még mindig jogos-e számukra a menedék. Ez akkor is megtörténhet, ha „különleges megkeresés” érkezik – a tervezetben nem fejtik ki, hogy ki és milyen céllal adhat be ilyen megkeresést. Ehelyett arról beszél a tervezet, hogy ez jó eszköz lehet „az integráció mélységének vizsgálatára”. Azt sehol sem határozzák meg, hogyan, mivel mérhető az integráció mélysége.
• Az „5 éves státuszt” kapottak esetében 5 helyett 3 év után felülvizsgálják, jogosultak-e a továbbiakban megtartani a státuszt.
• A Bevándorlási Hivatal megtagadhatja utazási okmányok kiadását „nemzetbiztonsági vagy közérdekre” hivatkozva, de nincs kifejtve, hogy ez mit jelent.
• Változik a menedékjogban a bizonytalan „humanitárius státusz”: Ilyen státusz a korábbi 1 év helyett 6 hónap és három év közti időszakra adható.

 
A Migszolban migránsokkal és menekültekkel végzett munkák alapján állítjuk, hogy „az integráció mélysége”semmit nem jelent egy olyan személlyel kapcsolatban, aki hazájában veszélynek van kitéve, és általános értelemben, a nemzetközi és európai jog alapján ez utóbbi szempont adja meg számukra a jogot a nemzetközi védelemre. Az „integrálódás mértékéről” beszélve ezt a fókuszt mozdítják el, s gyártanak „indokokat” arra, hogy ne kelljen tovább menedéket biztosítani az életveszélyből menekülőknek. Ez még problematikusabb, mint a vonatkozó változtatások, melyek teljesen ellehetetlenítenek mindenfajta integrálási rendszert és támogatást a menekültek számára.
 
Azt is mélységesen problematikusnak gondoljuk, hogy potenciálisan megtagadják az emberek jogosultságát utazási dokumentumokhoz, különösen „a közrend fenyegetése” okán.
A változtatás nem taglalja a közrend mibenlétét, és attól tartunk, hogy egyrészt az utazási dokumentumok visszatartására, másrészt ilyen határozatok indoklására használják majd fel. A nemzetközi jog értelmében a menekültként elismert személyeknek joguk van utazási dokumentumokra. Így azzal, hogy nem kapnak utazási dokumentumokat, megfosztják őket a schengeni országok területén való szabad mozgás jogától. Ezzel magyarországi csapdába kényszerítik őket, ahol (a szintén kriminalizált) hajléktalanság, és a megélhetést nem biztosító közmunka vár rájuk
 
A Migszol azt is állítja, hogy a humanitárius státusz többet nem lesz alkalmazható Magyarországon, mivel lényegét tekintve hasonló az 5 éves státuszhoz. A különbség főleg abban áll, hogy a humanitárius státusz kevesebb jogot ad a munkához.
 
Az integrációs támogatás megszüntetése
 

• A védelemre szoruló személyek nem dolgozhatnak, amíg táborban vannak.
• A menekülttáborban élők nem kapnak a jövőben havi (7125/23EUR) támogatást.
• A menedékkérő családok gyermekeit nem írathatják iskolába.
• Korábban azok, akik megkapták a státuszt, 2 hónapig a táborban maradhattak, amíg irataikat megkapták. Mégis, a legtöbben nehezen jutottak lakhatási lehetőséghez (és csak önkéntesektől kaptak ebben is támogatást), sokan váltak hajléktalanná a 2 hónap után. Ez a helyzet tovább romlik mostantól, amikor a státusz megkapása után mindössze 30 napig maradhatnak a táborban, s így még kevesebb idejük lesz szálláskeresésre. Ugyanakkor, mivel az integrációs támogatás megszűnik, nem lesznek meg az anyagi eszközeik szálláskereséshez.
• A menekültek és oltalmazottak integrációs szerződésének egész rendszerét megszüntetik
• A Bevándorlási Hivatal visszamenőleg is visszakérheti a menekültektől az államtól kapott pénzt.
• Korábban a menekült vagy oltalmazotti státuszt kapók egy évre ingyenes társadalombiztosításban részesültek. Mostantól ez 6 hónapra csökken.

 
Az integrációs támogatás megszüntetése a változtatások egyik legkomolyabb része. A felelős miniszter azzal érvel, hogy ezeket az intézkedéseket azért kell meghozni, hogy a menekültek ne kaphassanak több támogatást, mint a magyarok, és ugyanazokat a szolgáltatásokat kapják. Ez a kormány populista érvelése, hogy bebizonyítsa, a menekültek nem kapnak nagyobb támogatást, mint a magyarok. Azonban komoly problémák merülnek fel az integrációs támogatás teljes megszüntetésével.
 
Amikor azt mondják, hogy a menekülteknek hasonlóak a lehetőségeik a magyarokéhoz, a kormány azt sugallja, hogy már létezik egy működőképes rendszer. A valóságban, a Tárki felmérése szerint a magyarok 47%-a él szegénységben. A kormány semmit nem tesz annak érdekében, hogy megoldja az igen komoly lakhatási válságot Magyarországon. Ráadásul az alacsony munkanélküliségi ráta oka az a közmunka-rendszer, melyben az emberek teljes munkaidőben dolgoznak, a minimálbér alatti pénzért.
 
Elviekben a Migszol nem ellenezné, hogy a menekülteket ugyanabban a rendszerben kezeljék, mint a magyarokat, ha a menekültek intenzív, minőségi nyelvi képzést kapnának (amit a korábbi rendszerben sem kaptak: az ingyenes magyar nyelvórák 2013-ban megszűntek). A fő probléma, hogy magyarok számára sincs működő rendszer. A nyelvtudás hiányában a menekülteknek még inkább, ugyanúgy, mint minden új társadalmi közegbe érkezőnek, hiányzik a szociális hálójuk, a bürokrácia útvesztőiben való eligazodás képessége, lehetősége. Az integrációval kapcsolatos intézkedések brutálisak, mert megakadályozzák, hogy valóban egyenlő esélyekkel rendelkezzenek a magyarokkal, akiknek legalább a nyelvi ismeretek rendelkezésre állnak, így az intézkedés csak erősíti az egyenlőtlenséget.
 
A táborban élők munkához való jogának, ezzel a minimális, de fontos bevétel lehetőségének megszüntetése komoly intézkedés, ami azt az üzenetet hordozza, hogy a menekülteket, még ha dolgoznának is, nem látják szívesen ebben az országban. A legtöbb menekült a bevételét élelmiszervásárlásra fordítja, mivel a táborokban (épp úgy, mint a magyar kórházakban és iskolákban) az ellátás igencsak szegényes, valamint közlekedési költségekre, kávé, cigaretta vásárlására. Ráadásul a menekültek arra kényszerülnek, hogy a táboron belül maradjanak, mivel nem lesz anyagi lehetőségük a közlekedési eszközök igénybevételére sem.
Mindez jogellenes, tekintettel az EU Befogadási feltételekre vonatkozó előírására, amely előírja „a menedékkérők számára a munkahelyre jutáshoz való lehetőség biztosítását, maximum 9 hónapos időtartamra”.
 
A változtatások valószínű hatásáról
 
Mivel a törvénytervezet következményeként a menekülttáborok zsúfoltsága fokozódni fog, a menekültek kilátása a hajléktalanságra növekszik, ez valószínűleg azt eredményezi, hogy a menekülők egyre inkább elkerülik Magyarországot. A Migszol tevékenységének fő célja, hogy Magyarország a menekültek és migránsok számára befogadó közeg legyen. A jelen helyzetben még sincs más lehetőségünk, mint hogy felszólítsuk az Európai Unió tagországait: ne csak szóban ítéljék el a magyar kormány menekültellenes hadviselésének legújabb akcióját, hanem azonnal állítsák le a menekülteknek a dublini egyezmény alapján Magyarországra történő visszatoloncolását.
 
Ugyanakkor szomorúan látjuk, hogy a Fidesz-kormány menekültellenes kampánya eszközül szolgál arra, hogy Orbán Viktor idegengyűlölő programja az egész kontinensre átterjedjen. Ez a politika jól illeszkedik Európa és Törökország legutóbbi egyezségéhez, amely teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a nemzetközi jogot és az emberi jogokat. Hazai viszonylatban arra szolgál, hogy elvonja a figyelmet a legégetőbb problémákról: az oktatás, lakhatás és egészségügy kríziséről.
Világos lehet, hogy a Magyarországon belüli és kívüli események összefüggenek egymással, és hogy az inhumánus határszituáció elleni mozgósítás szükségessége egyre sürgetőbbé vált.
 

A védelemhez való hozzáférés

Az első, nemzetközileg bírált nagy probléma a menedékhez és menedékjogi eljáráshoz való korlátozott hozzáférés, ami a 2015 nyarán hozott jogi változásokból ered. Ezek a jogi változások lehetővé tették a magyar kormány számára, hogy egy kerítést építsen a szerb határon és illegálissá tegye az irreguláris belépést vagy a kerítés rongálását. Ezzel Magyarország a nemzetközi védelemhez (menedékhez) való hozzáférést annyira nehézzé tette, hogy az már nem felel meg az emberi jogi sztenderdeknek.

A magyar menedékjogi szabályok és gyakorlat másik problematikus eleme a tranzitzónák kialakítása a határ mentén, amelyeket a senki földjére szántak tenni, ami jogilag lehetetlen. A tranzitzónákban egy újfajta kérelmezési eljárást vezettek be. Ennek része a menedékkérelem nagyon rövid idő alatti elbírálása, ami felveti a kérdést, hogy az ilyen gyorsan hozott döntés lehet-e megalapozott.

Ráadásul – az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának ajánlása ellenére – a magyar kormány Szerbiát (és más országokat is) „biztonságos országnak” nyilvánította, ami azt jelenti, hogy azok a menedékkérők, akik Szerbián keresztül érkeznek, visszafordíthatók oda azzal, hogy már keresztülmentek egy országon, ami „biztonságos” számukra, és ott is beadhattak volna menedékjogi kérelmet. A nemzetközi jog szerint tilos olyan országba küldeni vissza embereket, ahol az emberi jogaik súlyosan sérülhetnek (például Szerbiába, amelyben a rossz körülményekről az Amnesty International jelentése (angol nyelven) részletesen beszámol), ezért Magyarországot erős kritikák érik ezek miatt a jogszabályi változások miatt. A Szerbia és Magyarország határán létrehozott tranzitzónák és Szerbia biztonságos országgá nyilvánítása oda vezetett, hogy a menedékjogi kérelmek több mint 99%-át minden további nélkül elutasították. Ráadásul, ami még súlyosabb, az elutasított menedékkérelem egyben azt is jelenti, hogy az adott személyt 1-2 évre eltiltják a Magyarországra lépéstől és itt tartózkodástól.
​
Bár a „biztonságos országok listája” csak 2015. augusztus 1-én lépett életbe, de hatálya visszaható, vagyis vonatkozhat azokra az emberekre, akiket visszaküldenek Magyarországra a dublini szabályozásnak megfelelően, ez pedig azt jelenti, hogy a dublini visszaküldöttek nagy eséllyel nem férnek hozzá a menedékjogi rendszerhez Magyarországon. Mindez azért van, mert ha egyszer valakit visszafordítanak Magyarországra, az új szabályozás szerint gyakran újra be kell adnia menedékkérelmét, hogy az ügye újnak látsszon, nem pedig egy korábbi folytatásának, azaz új bizonyítékát kell felmutassa a menedékjogi kérelme megalapozottságának, ez pedig gyakran nem áll rendelkezésre, ráadásul egy rövidített időkerettel szembesül. Következésképp Magyarország új szabályozása a menedékjogi rendszerhez való hozzáférésnek a kvázi megtagadását jelenti. Azt is bírálják nemzetközi szinten, hogy ha egyszer a menedékkérőt visszaküldik Magyarországra, akkor deportálások láncolatának kockázata vár rá: az elégtelen szerb menedékjogi rendszer miatt fennáll a veszélye, hogy visszatoloncolják Macedóniába, onnan pedig Görögországba, ahol a menekültek nagyon rossz körülményekkel (ahogy ez a nemrégiben kiadott UNHCR feljegyzés írja) és egy elégtelen menedékjogi rendszerrel szembesülnek.

Fogvatartás

A második nagy ok, amiért nem történnek meg a dublini visszaküldések Magyarországra, az a fogvatartás. Ezzel kapcsolatban a legfőbb kritika az, hogy a fogvatartás szisztematikus, és ez sérti az uniós jogot, ami azt jelenti, hogy nincs egyéni megalapozottsága a fogvatartásnak, akkor is megtörténik, ha nincs rá szükség (és nem választják az alternatíváit), és hogy az időtartama túl hosszú. Magyarországon 2015 novemberére a menedékkérők 52%-a volt fogvatartva, ahogy azt az ECRE jelentés megírja. Vagyis több embert tartottak bebörtönözve, mint ahányan a nyitott befogadó állomásokon voltak. A magyar fogvatartással kapcsolatos jogszabályok lehetővé teszik, hogy a menedékkérőket akár 6 hónapig is fogva tarthassák. Ráadásul a legtöbb dublini visszaküldöttet azonnal bebörtönzik, ahogy Magyarországra ér. Legtöbbször nem tudnak vagy eredménytelenül tudnak fellebbezni a fogvatartásukat elrendelő döntés ellen. A fogvatartás ilyen nem megfelelő alkalmazása sérti az uniós jogot.

A magyarországi fogvatartási gyakorlat által a nemzetközi jog megsértésének egy másik aspektusát képezik a súlyos körülmények, amelyek a fogdákban vannak, ezekről már több éve számos jelentés beszámolt. Ezekre a körülményekre több jelentés példákat is hoz, például a Human Rights Watch riportja 2015 decemberében rámutat, hogy a fogdák alkalmatlanok gyerekek őrizetben tartására, hogy az egészségügyi körülmények (például Nyírbátorban) sokszor rosszak, és általában nincs hozzáférés orvosi és pszichológiai ellátáshoz.
Ráadásul Magyarországon a sérülékeny helyzetben lévő kérelmezőket szintén őrizetbe lehet venni, és nem kapnak megfelelő támogatást. A különleges igényű emberek – például az idősek, vagy a mentális vagy fizikai fogyatékkal élők – sokszor nincsenek eszerint beazonosítva és nem kapják meg a szükséges támogatást. Az is nagyon aggályos, hogy a gyerekes családok és a kísérő nélküli kiskorúak (akiket néha idősebbnek nyilvánítanak kétes életkor-teszteken, ahogy azt az Európa Tanács emberi jogi biztosa jellemzi) őrizetbe vannak véve. Mindezek a fent említett problémák különösen aggasztóak a frissen felállított tranzitzónák fényében, ami még több fogvatartáshoz vezet. 

A befogadó állomásokon lévő és a menedék megszerzése utáni körülmények

A problémák harmadik csoportja a befogadás körülményeivel kapcsolatos. A magyar befogadó állomásokon nincs elég elég egészségügyi létesítmény, nincs az életkornak megfelelő szálláslehetőség, és nincs kellő figyelem fordítva a sérülékeny és különleges igényű menedékkérőkre. A család egysége gyakran sérül, hiszen családtagok vannak szétválasztva, és nincs megfelelő szálláshely a gyerekes családok számára. 2015 nyarán voltak olyan hetek, amikor a befogadó állomások 150-250 százalékosan túl voltak telítve, ami a meglévő problémák fokozódásához vezetett és megnövelte a hajléktalanság kockázatát a menedékkérők esetében, hiszen sokan kényszerültek az utcán élni.

Hovatovább, az emberek sok más problémával is szembesülnek, miután menedékjogot kapnak. Rövid időn belül nagyon sokan hajléktalanná válnak, mert nem részesülnek segítségben a lakáskeresésnél és az akörül lévő túlbonyolított papírmunkánál, amitől még sérülékenyebbé válnak. Ráadásul azok az emberek, akik megkapják a nemzetközi védelemre jogosító státuszt, éppen nagyon védtelen helyzetbe kerülnek, mert nem kapnak anyagi támogatást és segítséget az álláskeresésben sem. A hajléktalanság veszélyéhez társul az is, hogy a hajléktalanszállókon nincs elég hely, és ha valaki köztereken alszik, büntethetővé válik. 
​
Az utolsó fontos ok pedig az általánosan rossz közhangulat, ami Magyarországon a menedékkérőket övezi, miközben a kormányzat nem mutat hajlandóságot arra, hogy integrálja a menekülteket a magyar társadalomba.
​ 
A részletek az ország-specifikus jogi döntésekkel kapcsolatosan az eredeti jelentésben találhatóak.


​

A kiválasztási előítéletek és az önbeteljesítő jóslat
Az egész balkáni útvonal olyan, mint egy ökoszisztéma, így az egyik országban (vagy inkább Bécsben, Berlinben és Brüsszelben) meghozott döntések az egész rendszerre kihatnak. Mostanra különböző szabályokat állítottak fel, hogy kiválasszák, ki léphet be Európába a Balkánon keresztül. Lássuk  ezeket a szabályokat és a hiányosságaikat:

1. 2015 novemberében Macedónia nemzetiségalapú korlátozást vezetett be. Ennek értelmében csak szír, iraki, vagy afgán papírokkal rendelkező menekültek haladhattak tovább a balkáni útvonalon, míg másokat kizártak “a biztonságos balkáni folyosóból”. Ez a döntés a többi nemzetiségű migránst arra kényszerítette, hogy veszélyes és illegális útvonalakon haladjon tovább (itt olvashatjátok a Migszol blogbejegyzését a témáról). Azáltal, hogy csak egy típusú menedékkérőt ismernek el, a többieket törvényen kívül helyezik, és ezzel igazolják az “illegális ” és “gazdasági bevándorló” megnevezéseket, miközben valójában a családegyesítés, illetve a vallási alapú üldözöttség nemzetközileg elismert okok a menedékkérésre. Ez a kiválasztási előítélet aláaknázza az emberi méltóságot és arra kényszeríti az embereket, hogy hazudjanak annak érdekében, hogy védelmet kapjanak. Szintén ennek kapcsán jött létre az a jelenség, amit Magyarországon előszeretettel hívnak “illegális határátkelésnek”, annak ellenére, hogy nemzetközi törvények alapján az illegális határátkelés menedékjog kérelmének érdekében alapvető emberi jog.

2. Miután Svédország megszigorította a menedékjogkérelmét, Németország és Ausztria kijelentették, hogy nem fogadnak be Skandináviába tartó menekülteket. Ennek következményeként Macedónia 2016. január 20-a óta csak olyanokat enged be, akik kijelentik, hogy Ausztriában, vagy Németországban fognak menedékjogért folyamodni.

3. A február közepén megszervezett V4 csúcstalálkozón a bolgár kormány azt állította, hogy inkább lezárja a határokat és kijelöl zónákat a migránsoknak, ahol egészségügyi felmérésen esnek át. Azokat, akik nem felelnek meg a menedékjog kérelmezési feltételeknek kitoloncolnák. Tehát a menedékjog különböző feltételekhez, például egészségügyi állapothoz, valláshoz, nemzetiséghez, stb. van kötve. Hasonló szelekciós folyamatok zajlanak jelenleg a horvát határon is, ahol az érkezőknek választaniuk kell a vallási okok, a családegyesítés, a háború, az oktatás és a munkavállalás között, amikor meg kell adniuk az Európába érkezésük okát. Azok, akik nem a háború elől menekülnek, nem léphetnek be Horvátországba, így nem marad más választásuk, mint hogy átkeljenek a szerb-magyar kerítésen.

4. A legfrissebb korlátozások a Macedóniába történő belépést érintik. Első körben 2016. február 21-én tovább szigorították a belépésre jogosultak körét, és kizárták az afgán nemzetiségűeket. Február utolsó hetében újabb szigorítás lépett érvénybe, melynek értelmében csak eredeti személyigazolvánnyal rendelkező menekültek léphetnek be az országba, ami mellé még egy új típusú, egységes okmánnyal is rendelkezniük kell, amit Görögország állít ki a balkáni útvonal mentén. Ez csak azokra érvényes, akik kevesebb, mint 30 napot töltöttek egy “biztonságos országban”. Törökország és Görögország biztonságos országoknak minősülnek. Azokat, akik nem felelnek meg ezeknek a feltételeknek Szerbiából, Szlovéniából, Horvátországból és Macedóniából visszaküldik Görögországba. Ennek következményeként most több száz afgán rekedt a macedón és a görög határ közti senkiföldjén, mivel visszaküldték őket Görögországba, de Görögország lezárta a határt, azonban most már Macedónia sem engedi be őket.

Ezek a korlátozások szoros összefüggésben vannak Bécs döntésével, hogy korlátozza a menekültek számát, valamint a V4-ek által hirdetett erőszakos politikákkal. A balkáni útvonalat igénybe vehető menekültek nemzetiségét érintő korlátozások következményében a nem “kiválasztott” menekültek elkezdték átvágni, illetve átmászni a kerítést a magyar határon. Ezeknek a menekülteknek a legtöbbje Pakisztánból, Iránból és Marokkóból érkezett. Ennek következményeként a magyar kormány nyugodtan állíthatja, hogy ezek az emberek “gazdasági bevándorlók”, ahogyan azt Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági tanácsadója is mondta: “ a legtöbb Magyarországra érkező ember nem háborús övezetből érkezik.” Ahelyett, hogy a teljes balkáni útvonal és a szigorítások kontextusában nyilatkozna, pusztán a kormány “illegális” bevándorlókról szóló állításait próbálja alátámasztani. A tény, hogy egyre többen lépnek be Magyarországra azonban azt mutatja, hogy a kerítések és szigorú törvények nem állítják meg az embereket, azonban veszélyesebb útvonalak és döntések felé terelik őket.

A menekültek megbélyegzése

A javasolt kiválasztási elv még ijesztőbben hangzik, ha észben tartjuk a Visegrádi Négyek kormányainak alapvető xenofóbiáját és iszlamofóbiáját és azt, ahogyan előszeretettel összemossák a menekülteket a radikálisan vallásos muszlimokkal.  A V4-ek kormányai fenntartják, hogy a muszlimokat képtelenség integrálni az európai társadalmakba. Ebből a téves állításból kiindulva vonják le azt a következtetést, hogy a menekültek, akik gyakran muszlimok, biztonsági kockázatot jelentenek az EU számára. “Ha csak rajtunk, közép-európaiakon múlna, a térséget már rég lezártuk volna” jelentette ki Orbán a lengyel miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatón. “Nem ez az első eset a történelemben, hogy Európa védtelen délről… ott kell biztosítanunk a kontinens biztonságát.” Február végén, évértékelő beszéde során Orbán továbbra is hangsúlyozta, hogy “itt nem lesznek törvényen kívüli kerületek, bevándorlólázadások”, továbbá “nem fognak vadászni mindenfajta bandák feleségeinkre, lányainkra”. Feltételezzük, hogy Orbán azokra a hátrányos helyzetű kerületekre utal Nyugat-Európában, ahol a gondok inkább az alacsony társadalmi osztályhoz és a szegénységhez köthetőek, nem pedig a lakosok etnikumához és a vallásához, és talán fölösleges hangsúlyoznunk, hogy a tömeghisztéria ellenére a kölni támadások elkövetői közül csupán hárman voltak bevándorlók.

A Fidesz két új húzással is igyekszik elterelni a magyarok figyelmét más, sürgősebb gondokról, mint például az oktatás és a lakhatás válsága: az egyik a menekült-kvótával kapcsolatos népszavazás, a másik pedig annak mérlegelése, hogy tartsanak-e újabb nemzeti konzultációt a “terror” helyzetről. Más szóval, a Fidesz újabb propaganda kampányt készít elő, ami igazolja majd egy újabb drága kerítés felhúzását a román határon, mely megerősíti a szerb és horvát határokon már létező kerítéseket, illetve az anyagi támogatását egy második kerítésnek a macedón határon. Azáltal, hogy a Fidesz és a V4-ek megbélyegzik a menekülteket, “illegálisnak”, “bűnözőknek”, vagy “terroristáknak” nevezik őket, félelmet és tudatlanságot terjesztenek, és olyan színben tűntetik fel ezeket az embereket, mint akik nem méltóak Európa segítségére, és megérdemlik, hogy ki legyenek zárva az EU-ból. Ezen felül az efféle félelemkeltés minden társadalmat megoszt, és csak még több feszültséget és problémát szül a társadalmon belül.

Mi a Migszolnál elítéljük az efféle populista és xenofób nézőpontokat és emlékeztetjük Ausztriát, a V4-eket és a többi európai országot múltbéli viszontagságaikra és felkérjük őket, hogy méltósággal bánjanak a most hasonló helyzetben lévő emberekkel. Ami a V4-eket és a muszlimok megbélyegzését illeti azon az alapon, hogy a muszlimok nem “világiak”, szeretnénk kiemelni a V4-ek egyre erősödő keresztény retorikáját, mely szintén távol áll a szekularizmustól. Tovább arra kérjük a V4-ek kormányait, hogy erőforrásaikat jobb integrációs tervek kidolgozásába fektessék, ne pedig falak és kerítések emelésébe, valamint hangsúlyoznánk, hogy Görögország nem hibáztatható a jelenlegi helyzetért, mivel az EU és FRONTEX lezárták a földi határt Törökországgal. Szintén fontos észben tartani, hogy Brüsszel és Berlin döntései kihatnak a V4-ek és Bécs döntéseire, melyek cserébe kihatnak a helyzetre Horvátországban, Szlovéniában, Szerbiában, Macedóniában és végül Görögországban és Törökországban. A kör így bezárul.

​