“Először eljöttek a szocialistákért, és nem szóltam,
mert nem voltam szocialista.
Aztán eljöttek a szakszervezetisekért, és nem szóltam,
mert nem voltam szakszervezetis.
Aztán eljöttek a zsidókért, és nem szóltam,
mert nem voltam zsidó.
Aztán amikor értem jöttek, már senki sem maradt,
hogy felszólaljon értem.”
Martin Niemöller
Martin Niemöller német teológus, akit a nácik koncentrációs táborba zártak 1938-ban Németországban, és akinek szavai leírják azt a folyamatot, amikor az egyet nem értőket fokozatosan hallgattatják el, míg végül lehetetlen eltérő állásponton lenni. Természetesen napjaink Magyarországa és az 1938-as év között jelentős eltérések vannak. Van azonban egy fontos tanulság, mely teljes mértékben alkalmazható a legnagyobb példányszámban járatott független újság, a Népszabadság közelmúltbéli bezárására. Ez az írás arról szól, hogy miért fontos felszólalnunk minden egyes alkalommal, amikor a magyar kormány megkísérli bezárni, megfenyegetni és eljelentékteleníteni a más álláspontot képviselő szereplőket. Nem akarunk belemenni a lap bezárásának részleteibe, mivel arról számos cikk született (ezek itt és itt olvashatóak), de adunk egy rövid áttekintést a helyzetről, mielőtt amellett érvelünk, hogy általában a magyar civil társadalom számára miért olyan fontos felszólalni a Népszabadság mellett.
mert nem voltam szocialista.
Aztán eljöttek a szakszervezetisekért, és nem szóltam,
mert nem voltam szakszervezetis.
Aztán eljöttek a zsidókért, és nem szóltam,
mert nem voltam zsidó.
Aztán amikor értem jöttek, már senki sem maradt,
hogy felszólaljon értem.”
Martin Niemöller
Martin Niemöller német teológus, akit a nácik koncentrációs táborba zártak 1938-ban Németországban, és akinek szavai leírják azt a folyamatot, amikor az egyet nem értőket fokozatosan hallgattatják el, míg végül lehetetlen eltérő állásponton lenni. Természetesen napjaink Magyarországa és az 1938-as év között jelentős eltérések vannak. Van azonban egy fontos tanulság, mely teljes mértékben alkalmazható a legnagyobb példányszámban járatott független újság, a Népszabadság közelmúltbéli bezárására. Ez az írás arról szól, hogy miért fontos felszólalnunk minden egyes alkalommal, amikor a magyar kormány megkísérli bezárni, megfenyegetni és eljelentékteleníteni a más álláspontot képviselő szereplőket. Nem akarunk belemenni a lap bezárásának részleteibe, mivel arról számos cikk született (ezek itt és itt olvashatóak), de adunk egy rövid áttekintést a helyzetről, mielőtt amellett érvelünk, hogy általában a magyar civil társadalom számára miért olyan fontos felszólalni a Népszabadság mellett.
Október 8-án reggel a legnagyobb független magyarországi újság, a Népszabadság dolgozói már nem mehettek be a munkahelyükre. A szervereiket leállították és nem férhettek hozzá emailjeikhez. Ekkor tudták meg, hogy a tulajdonos Mediaworks úgy döntött, eladja az újságot számos másik megyei lappal, sportújsággal és bulvárlappal együtt, a Népszabadságot pedig beszünteti. A döntés hivatalos oka gazdasági; az újság weboldalán, a nol.hu-n megjelent közlemény szerint a lap már nem nyereséges. Sőt, az említett írás hozzáteszi, hogy a lap az évek során jelentős veszteségeket halmozott fel és 2007 óta olvasói 70%-át veszítette el. A tulajdonosok véleménye szerint a Népszabadságnak egy olyan “üzleti modellre” van szükséges, mely “összhangban van az ágazatot jelenleg jellemző folyamatokkal”. Az érvelés nemcsak az újságírók és munkájuk kigúnyolása, hanem bármely személyé, aki legalább nagy vonalakban ismeri a magyarországi nyomtatott sajtó jelenlegi helyzetét, mivel ilyen alapon az összes létező napilapot be lehetne zárni. Amivel a lap nem volt összhangban, az inkább a kormányzati álláspont, bár továbbra sem egyértelmű, hogy Orbán bakái miért döntöttek a hirtelen bezárás, és nem egy csendes, láthatatlan stratégia, például a lap felvásárlása és az újságírók egyenkénti elbocsátása mellett. Továbbra sem világos, hogy az Orbán egyik, magánutazásra helikoptert használó miniszteréről szóló cikkek vagy más írások váltották ki a hirtelen bezárást. Az azonban biztos, hogy az újság bezárásának okai politikai és nem gazdasági jellegűek.
A lap bezárásának okai mellett legalább ugyanolyan fontosnak bizonyulnak az arra érkező reakciók. Az ügy nem kizárólag az olvasókat és a lap dolgozóit érinti, hanem mindenkit, akinek érdeke egy szabad Magyarország, ahol lehetséges eltérő állásponton lenni.
A Népszabadság bezárása a teljes magyarországi civil társadalmat, így a Migszolt is legalább annyira érinti, mint az ellenzéki pártokat és az eltérő állásponton lévő személyeket, mivel nem egy önmagában álló esemény, hanem a magyar kormány általános stratégiájának részét képezi, melynek célja, hogy elhallgattassa az egyet nem értőket. Az orbáni illiberális demokráciájához vezető út egyik legfontosabb lépése. A gondolat, hogy “kit érdekel, nem minket vettek célba” egy illúzió. A halványuló ellenállás és a hallgatás a Népszabadság bezárását követően a kormány számára további megerősítés, hogy nincsenek következményei az elnyomás politikájának. Ezt közvetíteni a kormány számára pontosan a Niemöller által leírt helyzetet eredményezné - “Aztán értem jöttek - és senki sem maradt, hogy felszólaljon értem”. Épp ezért alapvető fontosságú, hogy az újság bezárását ne egy szerencsétlen, de önmagában álló fejleményként kezeljük, hiszen nem is az (ehhez kapcsolódóan lásd a 2011-ben elfogadott médiatörvény körülményeit), hanem egy általános támadásként a más álláspontot képviselők ellen.
A lap bezárása nem kizárólag a minőségi, kritikai elemzésben érdekelt újságírás számára nagy veszteség, hanem bárki számára, aki az Orbánt ész nélkül dicsérő szövegeknél többre vágyik. Az ügy emellett természetesen nagy visszalépés a sajtószabadság területén Magyarországnak.
De ez nem minden. A lap bezárása nemcsak a demokratikus elvek miatt fontos - olyan elvek miatt, melyek szerint a politikát eltérő álláspontok közötti párbeszéd és vita csinálja. Fontos, mivel jelzi azt a nyersséget, melyet Orbán kész alkalmazni az egyet nem értők elnyomására. Az Orbán-kormány a határait feszegeti. Arra vár, hogy a civil társadalom hogyan reagál, és arra kíváncsi, milyen messzire mehet el. Egyelőre úgy tűnik, hogy a Népszabadság bezárását követő ellenállás néhány hét alatt elcsendesedett. Nem szabad csöndben maradnunk. Fel kell szólalnunk azok ellen, akik a sajtószabadságot akarják korlátozni. Fel kell szólalnunk azok ellen, akik el akarják hallgattatni a más véleményen lévőket. Tanulnunk kell Niemöller szavaiból - fel kell szólalnunk, mielőtt mi következünk!
A Népszabadság bezárása a teljes magyarországi civil társadalmat, így a Migszolt is legalább annyira érinti, mint az ellenzéki pártokat és az eltérő állásponton lévő személyeket, mivel nem egy önmagában álló esemény, hanem a magyar kormány általános stratégiájának részét képezi, melynek célja, hogy elhallgattassa az egyet nem értőket. Az orbáni illiberális demokráciájához vezető út egyik legfontosabb lépése. A gondolat, hogy “kit érdekel, nem minket vettek célba” egy illúzió. A halványuló ellenállás és a hallgatás a Népszabadság bezárását követően a kormány számára további megerősítés, hogy nincsenek következményei az elnyomás politikájának. Ezt közvetíteni a kormány számára pontosan a Niemöller által leírt helyzetet eredményezné - “Aztán értem jöttek - és senki sem maradt, hogy felszólaljon értem”. Épp ezért alapvető fontosságú, hogy az újság bezárását ne egy szerencsétlen, de önmagában álló fejleményként kezeljük, hiszen nem is az (ehhez kapcsolódóan lásd a 2011-ben elfogadott médiatörvény körülményeit), hanem egy általános támadásként a más álláspontot képviselők ellen.
A lap bezárása nem kizárólag a minőségi, kritikai elemzésben érdekelt újságírás számára nagy veszteség, hanem bárki számára, aki az Orbánt ész nélkül dicsérő szövegeknél többre vágyik. Az ügy emellett természetesen nagy visszalépés a sajtószabadság területén Magyarországnak.
De ez nem minden. A lap bezárása nemcsak a demokratikus elvek miatt fontos - olyan elvek miatt, melyek szerint a politikát eltérő álláspontok közötti párbeszéd és vita csinálja. Fontos, mivel jelzi azt a nyersséget, melyet Orbán kész alkalmazni az egyet nem értők elnyomására. Az Orbán-kormány a határait feszegeti. Arra vár, hogy a civil társadalom hogyan reagál, és arra kíváncsi, milyen messzire mehet el. Egyelőre úgy tűnik, hogy a Népszabadság bezárását követő ellenállás néhány hét alatt elcsendesedett. Nem szabad csöndben maradnunk. Fel kell szólalnunk azok ellen, akik a sajtószabadságot akarják korlátozni. Fel kell szólalnunk azok ellen, akik el akarják hallgattatni a más véleményen lévőket. Tanulnunk kell Niemöller szavaiból - fel kell szólalnunk, mielőtt mi következünk!
RSS Feed