mert nem voltam szocialista.
Aztán eljöttek a szakszervezetisekért, és nem szóltam,
mert nem voltam szakszervezetis.
Aztán eljöttek a zsidókért, és nem szóltam,
mert nem voltam zsidó.
Aztán amikor értem jöttek, már senki sem maradt,
hogy felszólaljon értem.”
Martin Niemöller
Martin Niemöller német teológus, akit a nácik koncentrációs táborba zártak 1938-ban Németországban, és akinek szavai leírják azt a folyamatot, amikor az egyet nem értőket fokozatosan hallgattatják el, míg végül lehetetlen eltérő állásponton lenni. Természetesen napjaink Magyarországa és az 1938-as év között jelentős eltérések vannak. Van azonban egy fontos tanulság, mely teljes mértékben alkalmazható a legnagyobb példányszámban járatott független újság, a Népszabadság közelmúltbéli bezárására. Ez az írás arról szól, hogy miért fontos felszólalnunk minden egyes alkalommal, amikor a magyar kormány megkísérli bezárni, megfenyegetni és eljelentékteleníteni a más álláspontot képviselő szereplőket. Nem akarunk belemenni a lap bezárásának részleteibe, mivel arról számos cikk született (ezek itt és itt olvashatóak), de adunk egy rövid áttekintést a helyzetről, mielőtt amellett érvelünk, hogy általában a magyar civil társadalom számára miért olyan fontos felszólalni a Népszabadság mellett.
A Népszabadság bezárása a teljes magyarországi civil társadalmat, így a Migszolt is legalább annyira érinti, mint az ellenzéki pártokat és az eltérő állásponton lévő személyeket, mivel nem egy önmagában álló esemény, hanem a magyar kormány általános stratégiájának részét képezi, melynek célja, hogy elhallgattassa az egyet nem értőket. Az orbáni illiberális demokráciájához vezető út egyik legfontosabb lépése. A gondolat, hogy “kit érdekel, nem minket vettek célba” egy illúzió. A halványuló ellenállás és a hallgatás a Népszabadság bezárását követően a kormány számára további megerősítés, hogy nincsenek következményei az elnyomás politikájának. Ezt közvetíteni a kormány számára pontosan a Niemöller által leírt helyzetet eredményezné - “Aztán értem jöttek - és senki sem maradt, hogy felszólaljon értem”. Épp ezért alapvető fontosságú, hogy az újság bezárását ne egy szerencsétlen, de önmagában álló fejleményként kezeljük, hiszen nem is az (ehhez kapcsolódóan lásd a 2011-ben elfogadott médiatörvény körülményeit), hanem egy általános támadásként a más álláspontot képviselők ellen.
A lap bezárása nem kizárólag a minőségi, kritikai elemzésben érdekelt újságírás számára nagy veszteség, hanem bárki számára, aki az Orbánt ész nélkül dicsérő szövegeknél többre vágyik. Az ügy emellett természetesen nagy visszalépés a sajtószabadság területén Magyarországnak.
De ez nem minden. A lap bezárása nemcsak a demokratikus elvek miatt fontos - olyan elvek miatt, melyek szerint a politikát eltérő álláspontok közötti párbeszéd és vita csinálja. Fontos, mivel jelzi azt a nyersséget, melyet Orbán kész alkalmazni az egyet nem értők elnyomására. Az Orbán-kormány a határait feszegeti. Arra vár, hogy a civil társadalom hogyan reagál, és arra kíváncsi, milyen messzire mehet el. Egyelőre úgy tűnik, hogy a Népszabadság bezárását követő ellenállás néhány hét alatt elcsendesedett. Nem szabad csöndben maradnunk. Fel kell szólalnunk azok ellen, akik a sajtószabadságot akarják korlátozni. Fel kell szólalnunk azok ellen, akik el akarják hallgattatni a más véleményen lévőket. Tanulnunk kell Niemöller szavaiból - fel kell szólalnunk, mielőtt mi következünk!