Augusztus elején egy önkéntesünk a Pécs közeli Martonfára látogatott. A kis faluban hozzávetőlegesen 220 lakos él; ide tervezi a kormány a közel 1000 ember befogadására almalmas tábor építését.
Mivel a kormány korábban semmilyen információt nem közölt a helyieknek arról, hogy a lakosság számának mintegy ötszörösét befogadó tábort építenek, az emberek érthetően dühösek.
A MIGSZOL körülbelül három éve dolgozik azért, hogy a menekültek megfelelő életszínvonalon, a magyar társadalom részeként tudjanak letelepedni. Ezért amikor értesültek a martonfai helyzetről, nyílt levelet küldtek 40 nagyobb magyarországi település és Budapest polgármestereinek, melyben arra kérték őket, hogy támogassák a martonfaiakat és a menekülteket.
Levelünkben kifejtjük, hogy ha minden magyaroszági település befogadna egy kisebb csoportot, mind a martonfaiaknak, mind a táborba szorulóknak könnyebb lenne, mivel kis létszámban egyszerűbb lenne beilleszkedniük. Továbbá egy kisebb létszámú csoport a helyieknek sem tűnne fel nagyobb településeken.
Az elküldött levelekre mindössze két válasz érkezett, az egyik magától a martonfai polgármestertől, a másik pedig egy polgármestertől aki a menekülteket illegális, együttérzésre nem méltó embereknek bélyegezte.
Az, hogy milyen kevés támogatást kaptak ehhez az elképzeléshez rendkívül ekeserítő, hiszen nem csak arra mutat rá hogy az emberek mennyire nem készek szembenézni a valósággal, hanem arra is, hogy még a martonfiaik helyzete is hidegen hagyja őket. Úgy tűnik, a városvezetők nagy többsége továbbra is azt gondolja, hogy ha homokba dugják a fejüket, a menekültek majd a táborokkal együtt eltűnnek.
______________________________________________________________________________
Tisztelt Polgármester!
Magyarország kormánya kb. 10 nappal ezelőtt bejelentette, hogy a 220 fős Baranya megyei Martonfa település mellett néhány száz méterrel egy 1000 fős menekülttábort fog létrehozni. A kis falu lakói azóta egy rossz álomban érzik magukat, amiből nem tudnak felébredni: a hírt ugyanis ők is a sajtóból tudták meg, Magyarország kormánya semmibe véve őket, felülről erőszakolja rájuk a saját falujuknál ötször népesebb menekülttábort.
A Migráns Szolidaritás Csoport (MigSzol) már számtalanszor elmondta, hogy Magyarország kormányának olyan településeken kell a menedékkérők számára emberhez méltó szállást biztosítania, ahol a helyi lakosságnak már van tapasztalata a messziről érkezett emberekkel kapcsolatban, vagy olyan helyen, ahol megfelelően fel vannak készítve a helyi lakosok arra, hogy kik is lesznek az új szomszédaik.
Martonfa lakosai és polgármestere teljesen érthető módon félti az eddig megszokott életét. Ki ne féltené akkor, ha a saját települése lakosságánál sokkal több ember költözne a szomszédba, ráadásul úgy, hogy ennek a döntésnek a meghozója nem vette emberszámba azokat, akiket ez a döntés a mindennapokban érinteni fog. S ki ne félne, ha e döntés meghozója, a magyar kormány, már hónapok óta folytatja az adófizetők pénzén idegenellenes kampányát, melyben a martonfai lakosok új szomszédait bűnözőkként állítják be, akik ráadásul csak élősködnek Magyarországon.
Martonfa polgárai a helyzetnek megfelelően és teljesen érthetően kétségbeesetten keresik azok segítségét, akik a kormánnyal ellentétben segítségüket ajánlanák fel. Sok magyar ember, és több település vezetője kinyilvánította Martonfa lakóival együttérzését, és támogatják reménytelen küzdelmüket azért, hogy a tábor ne az ő szomszédságukban épüljön fel. A tábort viszont a kormány fel akarja, és számíthatunk arra, hogy fel is fogja építeni, mert a kormány csak hazudja azt, hogy a nemzeti konzultáció nevű propagandájával érdeklődik a polgárok véleménye iránt. Martonfa példáján láthatjuk, hogy amikor valós, az emberek mindennapjait érintő döntésekről van szó, a kormányt a legkevésbé sem érdekli, hogy mit gondolnak azok, akiket a kormány döntése érinteni fog.
Azok az emberek azonban, akik azt gondolják, hogy együtt éreznek a martonfai lakosokkal, eddig pusztán annyit szóltak nyilvánosan, hogy ők sem akarnák, hogy náluk épüljön fel egy olyan menekülttábor, amelynek népessége a sokszorosa a saját településük népességének. Ezzel azonban semmit sem segítettek a martonfai lakosoknak. Biztosan sok településen még meg is könnyebbültek attól, hogy a kormány nem rájuk erőszakolt egy olyan menekülttábort a megkérdezésük nélkül, ahol sokszor annyian fognak lakni, mint magán a településen.
A MigSzol arra hívja fel a figyelmet, hogy a települések és polgármestereik valójában akkor fognak tanúbizonyságot tenni arról, hogy szolidárisak Martonfa lakosaival, ha vállalják, hogy befogadnak egy-egy menedékkérő családot, vagy 5-10 egyedülálló menedékkérőt, legyenek ők nők, vagy férfiak.
A menedékkérőket ugyanis el kell helyeznünk valahol. Magyarország a világ egyik legfejlettebb térségének, az Európai Uniónak a tagja. Ez azt jelenti, hogy nem csak az Unióval járó gazdasági előnyökben részesedhetünk, hanem erkölcsi kötelességünk is a kevésbé békés országokból elmenekülni kényszerülő embereknek az emberhez méltó elszállásolása. Akkor is, ha csak két napot maradnak nálunk, de akkor is, ha a több hónapig tartó menekültügyi eljárásuk alatt végig nálunk szeretnének maradni, mert megtetszett nekik Magyarország.
A Martonfát tehermentesítő, és a menedékkérőknek is a legjobb megoldást az jelentené, ha a települések lakossága és polgármesterei nyilvánosan vállalnák, hogy befogadnak menedékkérőket addig, amíg a menekültügyi eljárásuk tart. Ha egy település, ahol 220 fő lakik, befogad egy menedékkérő családot, egy település, ahol 10.000 ember lakik, befogad 10-20 menedékkérőt, vagy egy budapesti kerület, ahol 50.000 ember lakik, kialakít egy 100 fős otthont, az nem fogja megváltoztatni a helyi lakosság mindennapos életét. Így lehetne elérni, hogy ne túlzsúfolt táborok alakuljanak ki, mint Bicskén, Vámosszabadin, vagy Debrecenben, amely csak a feszültséget fokozza, hanem mindenhol, arányosan élhetnének a menedékkérők, akik így szinte fel sem tűnnének a helyi lakosoknak. Ezzel a valóban együttérző vállalással a települések esélyt adnának a hazájukból elmenekülni kényszerülőknek arra, hogy ne egy rájuk értetlenül, vagy gyanakvóan néző falu mellett éljenek, méregdrága rendőri felügyelet mellett, hanem olyan helyen, ahol kölcsönös és közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a helyi lakosokkal.
A települések és polgármestereik a menedékkérők arányos befogadásával tudnák megmutatni, hogy tiltakoznak a kormány másokat megalázóan lenéző diktatórikus módszereivel szemben. És így tudnák Magyarország egyik szép és barátságos falvának, Martonfának a lakóit is újra megnyugtatni.
A MigSzol kéri ezért a valóban együttérző települések lakóit és polgármestereit, hogy erejükhez mérten fogadjanak be menedékkérőket. A hatályos magyar jogszabályok lehetővé teszik, hogy a menedékkérők magánszálláson tartózkodjanak a menekültügyi eljárás alatt, akár olyan magánszálláson, amit az önkormányzatok biztosítanak nekik. A megoldást nem az jelentené, hogy két darab 1000-fős sátor- vagy konténertáborban helyezzék el a menedékkérőket olyan telkeken, ahol még villany és víz sincsen, hanem az, ha üresen álló lakóépületekben kapnának szállást azok, akik a legkiszolgáltatottabb élethelyzetekből kényszerültek Európába menekülni. A magyar kormány pedig – az együttérző települések nyomására – dönthet úgy, hogy a menedékkérőket nem lakott területen kívül zsúfolja össze embertelen táborokban, amellyel mégis felforgatja a környező falvak életét. A magyar kormány úgy is dönthet, hogy kis otthonokban helyezi el a menedékkérőket, és ennek a szállásformának nyújt állami támogatást a magyar és az európai uniós adófizető polgárok pénzéből.
Csak akarnunk kell az egymásra valóban figyelő és a menedékkérők mellett a helyi lakosokat is figyelembe vevő megoldásokat, és elérhetjük, hogy a kormány emberként kezeljen minket is.
Budapest, 2015. augusztus 11.
Migráns Szolidaritás Csoport
Mivel a kormány korábban semmilyen információt nem közölt a helyieknek arról, hogy a lakosság számának mintegy ötszörösét befogadó tábort építenek, az emberek érthetően dühösek.
A MIGSZOL körülbelül három éve dolgozik azért, hogy a menekültek megfelelő életszínvonalon, a magyar társadalom részeként tudjanak letelepedni. Ezért amikor értesültek a martonfai helyzetről, nyílt levelet küldtek 40 nagyobb magyarországi település és Budapest polgármestereinek, melyben arra kérték őket, hogy támogassák a martonfaiakat és a menekülteket.
Levelünkben kifejtjük, hogy ha minden magyaroszági település befogadna egy kisebb csoportot, mind a martonfaiaknak, mind a táborba szorulóknak könnyebb lenne, mivel kis létszámban egyszerűbb lenne beilleszkedniük. Továbbá egy kisebb létszámú csoport a helyieknek sem tűnne fel nagyobb településeken.
Az elküldött levelekre mindössze két válasz érkezett, az egyik magától a martonfai polgármestertől, a másik pedig egy polgármestertől aki a menekülteket illegális, együttérzésre nem méltó embereknek bélyegezte.
Az, hogy milyen kevés támogatást kaptak ehhez az elképzeléshez rendkívül ekeserítő, hiszen nem csak arra mutat rá hogy az emberek mennyire nem készek szembenézni a valósággal, hanem arra is, hogy még a martonfiaik helyzete is hidegen hagyja őket. Úgy tűnik, a városvezetők nagy többsége továbbra is azt gondolja, hogy ha homokba dugják a fejüket, a menekültek majd a táborokkal együtt eltűnnek.
______________________________________________________________________________
Tisztelt Polgármester!
Magyarország kormánya kb. 10 nappal ezelőtt bejelentette, hogy a 220 fős Baranya megyei Martonfa település mellett néhány száz méterrel egy 1000 fős menekülttábort fog létrehozni. A kis falu lakói azóta egy rossz álomban érzik magukat, amiből nem tudnak felébredni: a hírt ugyanis ők is a sajtóból tudták meg, Magyarország kormánya semmibe véve őket, felülről erőszakolja rájuk a saját falujuknál ötször népesebb menekülttábort.
A Migráns Szolidaritás Csoport (MigSzol) már számtalanszor elmondta, hogy Magyarország kormányának olyan településeken kell a menedékkérők számára emberhez méltó szállást biztosítania, ahol a helyi lakosságnak már van tapasztalata a messziről érkezett emberekkel kapcsolatban, vagy olyan helyen, ahol megfelelően fel vannak készítve a helyi lakosok arra, hogy kik is lesznek az új szomszédaik.
Martonfa lakosai és polgármestere teljesen érthető módon félti az eddig megszokott életét. Ki ne féltené akkor, ha a saját települése lakosságánál sokkal több ember költözne a szomszédba, ráadásul úgy, hogy ennek a döntésnek a meghozója nem vette emberszámba azokat, akiket ez a döntés a mindennapokban érinteni fog. S ki ne félne, ha e döntés meghozója, a magyar kormány, már hónapok óta folytatja az adófizetők pénzén idegenellenes kampányát, melyben a martonfai lakosok új szomszédait bűnözőkként állítják be, akik ráadásul csak élősködnek Magyarországon.
Martonfa polgárai a helyzetnek megfelelően és teljesen érthetően kétségbeesetten keresik azok segítségét, akik a kormánnyal ellentétben segítségüket ajánlanák fel. Sok magyar ember, és több település vezetője kinyilvánította Martonfa lakóival együttérzését, és támogatják reménytelen küzdelmüket azért, hogy a tábor ne az ő szomszédságukban épüljön fel. A tábort viszont a kormány fel akarja, és számíthatunk arra, hogy fel is fogja építeni, mert a kormány csak hazudja azt, hogy a nemzeti konzultáció nevű propagandájával érdeklődik a polgárok véleménye iránt. Martonfa példáján láthatjuk, hogy amikor valós, az emberek mindennapjait érintő döntésekről van szó, a kormányt a legkevésbé sem érdekli, hogy mit gondolnak azok, akiket a kormány döntése érinteni fog.
Azok az emberek azonban, akik azt gondolják, hogy együtt éreznek a martonfai lakosokkal, eddig pusztán annyit szóltak nyilvánosan, hogy ők sem akarnák, hogy náluk épüljön fel egy olyan menekülttábor, amelynek népessége a sokszorosa a saját településük népességének. Ezzel azonban semmit sem segítettek a martonfai lakosoknak. Biztosan sok településen még meg is könnyebbültek attól, hogy a kormány nem rájuk erőszakolt egy olyan menekülttábort a megkérdezésük nélkül, ahol sokszor annyian fognak lakni, mint magán a településen.
A MigSzol arra hívja fel a figyelmet, hogy a települések és polgármestereik valójában akkor fognak tanúbizonyságot tenni arról, hogy szolidárisak Martonfa lakosaival, ha vállalják, hogy befogadnak egy-egy menedékkérő családot, vagy 5-10 egyedülálló menedékkérőt, legyenek ők nők, vagy férfiak.
A menedékkérőket ugyanis el kell helyeznünk valahol. Magyarország a világ egyik legfejlettebb térségének, az Európai Uniónak a tagja. Ez azt jelenti, hogy nem csak az Unióval járó gazdasági előnyökben részesedhetünk, hanem erkölcsi kötelességünk is a kevésbé békés országokból elmenekülni kényszerülő embereknek az emberhez méltó elszállásolása. Akkor is, ha csak két napot maradnak nálunk, de akkor is, ha a több hónapig tartó menekültügyi eljárásuk alatt végig nálunk szeretnének maradni, mert megtetszett nekik Magyarország.
A Martonfát tehermentesítő, és a menedékkérőknek is a legjobb megoldást az jelentené, ha a települések lakossága és polgármesterei nyilvánosan vállalnák, hogy befogadnak menedékkérőket addig, amíg a menekültügyi eljárásuk tart. Ha egy település, ahol 220 fő lakik, befogad egy menedékkérő családot, egy település, ahol 10.000 ember lakik, befogad 10-20 menedékkérőt, vagy egy budapesti kerület, ahol 50.000 ember lakik, kialakít egy 100 fős otthont, az nem fogja megváltoztatni a helyi lakosság mindennapos életét. Így lehetne elérni, hogy ne túlzsúfolt táborok alakuljanak ki, mint Bicskén, Vámosszabadin, vagy Debrecenben, amely csak a feszültséget fokozza, hanem mindenhol, arányosan élhetnének a menedékkérők, akik így szinte fel sem tűnnének a helyi lakosoknak. Ezzel a valóban együttérző vállalással a települések esélyt adnának a hazájukból elmenekülni kényszerülőknek arra, hogy ne egy rájuk értetlenül, vagy gyanakvóan néző falu mellett éljenek, méregdrága rendőri felügyelet mellett, hanem olyan helyen, ahol kölcsönös és közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a helyi lakosokkal.
A települések és polgármestereik a menedékkérők arányos befogadásával tudnák megmutatni, hogy tiltakoznak a kormány másokat megalázóan lenéző diktatórikus módszereivel szemben. És így tudnák Magyarország egyik szép és barátságos falvának, Martonfának a lakóit is újra megnyugtatni.
A MigSzol kéri ezért a valóban együttérző települések lakóit és polgármestereit, hogy erejükhez mérten fogadjanak be menedékkérőket. A hatályos magyar jogszabályok lehetővé teszik, hogy a menedékkérők magánszálláson tartózkodjanak a menekültügyi eljárás alatt, akár olyan magánszálláson, amit az önkormányzatok biztosítanak nekik. A megoldást nem az jelentené, hogy két darab 1000-fős sátor- vagy konténertáborban helyezzék el a menedékkérőket olyan telkeken, ahol még villany és víz sincsen, hanem az, ha üresen álló lakóépületekben kapnának szállást azok, akik a legkiszolgáltatottabb élethelyzetekből kényszerültek Európába menekülni. A magyar kormány pedig – az együttérző települések nyomására – dönthet úgy, hogy a menedékkérőket nem lakott területen kívül zsúfolja össze embertelen táborokban, amellyel mégis felforgatja a környező falvak életét. A magyar kormány úgy is dönthet, hogy kis otthonokban helyezi el a menedékkérőket, és ennek a szállásformának nyújt állami támogatást a magyar és az európai uniós adófizető polgárok pénzéből.
Csak akarnunk kell az egymásra valóban figyelő és a menedékkérők mellett a helyi lakosokat is figyelembe vevő megoldásokat, és elérhetjük, hogy a kormány emberként kezeljen minket is.
Budapest, 2015. augusztus 11.
Migráns Szolidaritás Csoport
RSS Feed