A Migráns Szolidaritás Csoport találkozója a vámosszabadi “nyitott menekülttábor” lakóival

2014. január 18-án néhány, a vámosszabadi menekülttáborban élő menedékkérő meghívta a Migráns Szolidaritás Csoportot (MigSzol), hogy látogassák meg őket. Mialatt a MigSzol a tábor előtt várta a kapcsolattartó személyt, D.-t, a rendőrség is megérkezett, majd negyedóra múltán távozott, mivel semmilyen rendzavarás nem történt.

Általános körülmények a táborban

Az általános körülmények a vámosszabadi táborban jobbnak tűnnek, mint a hasonló, bicskei vagy debreceni menekültszállón. Ez talán annak az eredménye, hogy a helyiek tiltakoztak a szálló létrehozása ellen, és a Bevándorlási Hivatal biztos akart lenni abban, hogy a falubeliek nem fognak panaszkodni a táborban uralkodó állapotok miatt.

D. elmondása szerint a múlt év szeptemberében sem volt több a táborban élő emberek létszáma 200-nál. Jelenleg körülbelül 40-en vannak. A többségük Ghánából, Nigériából, Szenegálból és Koszovóból, de nemrégen érkeztek néhányan Afganisztánból is. Gyermekes családok is tartózkodnak a táborban. Nagyon sok a szabad kapacitás. A Migszol álláspontja szerint az állam alapvető kötelessége lenne, hogy amennyiben a nyitott táborokban van fölös férőhely, akkor lehetővé tegyék, hogy a börtönben tartott menedékkérőket szabadon engedjék és a nyitott táborokban helyezzék el.

Hat szociális munkás van Vámosszabadiban. Segítenek eligazodni, amennyiben orvosi ellátásra van szükség, tisztálkodási szereket (sampon, szappan) adnak, bevándorlási ügyek intézésében segítenek és programokat szerveznek minden héten. Szintén ők biztosítanak heti egy óra magyar nyelvleckét.
Az internet hozzáférés a menedékkérők számára biztosított, habár nekünk elmondták, hogy a sebessége nagyon lassú. Van egy közös, fűtött nappali, ahol a táborban élők összegyűlhetnek. Az ingyenes buszjárat a városba szintén elérhető a mendékkérőknek. Naponta, délután 2-kor indul a táborból és délután 5-kor vissza. A tábor lakóinak eddig csak pozitív tapasztalataik vannak a győri lakosokkal.

A MigSzol örömmel látta, hogy a körülmények alapvetően jobbak a többi, hasonló táborokhoz képest, azonban a Csoport szerint még így sem megfelelőek. A Migszol nem gondolja, hogy elkülönítve és táborban élni, az jó megoldásnak nevezhető. A tábor 45 percnyi gyaloglásra van a várostól, napi egy buszjárat biztosított. Emiatt az integráció ellehetetlenül és a szociális kapcsolatok minimálisak. A tábor közvetlen környezetében nincs egy olyan hely, ahová be lehet ülni egy ital mellett elbeszélgetni, nincs egy bolt, ahol élelmet lehet vásárolni.

Az orvosi ellátáshoz való hozzájutás is körülményes. A doktor minden nap délután 14.00 és 14.30 között rendel. A nővér valamivel tovább marad. Amikor szakrendelésre kell menni, a doktor írja meg a beutalót. Az egész procedúra meglehetősen hosszú és rendszerint két-három hétbe telik. A táborban rendelő doktor csak fájdalomcsillapítót ad.
Vámosszabadiban a személyzet adja az ételt. Más táborokban a menekültek és a menedékkérők pénzt kapnak e célra. A menedékkérők elmondták, hogy jobbnak tartják, ha pénzt kapnak élelemvásárlásra, mert így saját maguknak tudnak főzni és a maradék pénzből fel tudják hívni telefonon a családjukat vagy az ügyvédjüket.

Az ételt a tábor szakácsai főzik. A menedékkérőknek sok problémája van ezzel, mert eleinte például csak magyaros ételek készülnek, amelyhez nem szoktak hozzá. Emiatt többen kérték, hogy pénzt kaphassanak a saját élelmezésükre, vagy hogy legalább engedjék meg, hogy maguk főzzenek. Azt mondták nekik, hogy a szakácsoknak munkaszerződésük van, és a tábor nem rúgathatja ki őket, emiatt nem lehet változtatni az élelmezés módján. Mivel maguk az menedékkérők is úgy gondolták, hogy nem lenne tisztességes, ha a szakácsok elveszítenék a munkájukat, többen is önkéntesen felajánlották, hogy segítenek a konyhán a főzésben, és mostanra már az ételek olyanok, amelyeket ők is ismernek és szeretnek.

D. és a barátai elmondták, hogy nem volt elég téli ruhájuk, de a Caritas adott nekik valamennyit. Azt is elmondták, hogy nagyon aggódnak a jövőjük miatt. A MigSzol azt tanácsolta nekik, hogy vegyék fel a kapcsolatot a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédeivel, akik segíthetnek nekik a menedékkérő-procedúrában – különösen akkor, ha elutasították őket. Nem tudták, hogy hogyan lehet a Helsinki Bizottságot elérni (és nem volt pénzük a telefonkártya feltöltésére).
A MigSzol megtudta, hogy a rendőrség havonta kétszer jön ide, hogy menedékkérőket vigyenek át Vámosszabadiból egy zárt gyűjtőtáborba. Ezek az átszállítások nagyon feszültté teszik a hangulatot a táborban, mindenki arra gondol, hogy ő lehet a következő.

Ugyanakkor a sokféle ember együttéléséből adódó nehézségek lecsökkentek a táboron belüli spontán önszerveződésnek köszönhetően. Négy hónappal korábban sok volt az összetűzés a táborlakók között (különböző szokások, más kultúrák…) Aztán saját maguk, egy közösen megszervezett találkozón úgy döntöttek, hogy minden népcsoport megválasztja a maga vezetőjét, és ha valakinek problémája van, akkor azt tudatja a vezetőjével, aki pedig megbeszéli azt a többi közösséggel. A feszültség ennek köszönhetően megszűnt.

Általános tények a Vámosszabadiban élő menedékkérők meglátása szerint

A jogi segítség igénybevétele nehéz a menedékkérők számára. D. magánügyvédet fogadott, mert nem tudott a Helsinki Bizottságról, amikor szüksége lett volna rá. Akkor bízta meg ezt az ügyvédet, amikor a debreceni táborban lakott és problémája adódott. Az ügyvéd budapesti. D. reggel tud távozni és éjszakára kell visszaérnie, amikor találkozója van a jogi képviselőjével, és a saját pénzéből fizeti az utakat.

Nem minden ember tudja Európába vagy Magyarországra érkezve, hogy jogi értelemben mit értünk menekült-státusz alatt. Néhányan Magyarország létezéséről sem hallottak korábban. Ezek az emberek a hazájukból menekültek el, Európába értek, és egy komplikált rendszer csapdájába estek, az európai, illetve magyar törvényeknek és szabályozásoknak köszönhetően. Mindez pedig magát a menedékkérést teszi még nehezebbé. Néhányan semmit nem tudnak az alapvető jogaikról. Ez köszönhető annak is, hogy nem biztosított a hivatalos papírok, döntések lefordítása a migránsok nyelvére.

Az információ hiánya a saját menedékkérésük ügyében nagyon sok stresszt okoz. Rengeteg idő telik azzal, hogy várják a híreket az ügyükben. A MigSzol tagjai látogatásuk alatt hasznos információt nyújtottak, illetve próbáltak néhány kérdést megválaszolni, de mindig kiemelték, hogy minden egyes eset különböző, és nincs egy, általános válasz. A tavalyi évben pedig a menedékkérések száma megtízszereződött a korábbi időszakhoz képest, talán ez is az oka, hogy az elbírálás időtartama hosszabbodott.

Összegezve elmondható, hogy az általánosságban jobbnak mondható körülmények ellenére a szegényes egészségügyi-ellátás, az élelmezésbeli gondok, az összezavarodottság a törvények és a fordítás nélküli információk miatt a menedékkérés egy hosszadalmas és stresszel teli folyamat azoknak az embereknek a számára, akik egy jobb élet reményében távoztak országukból.