Miközben a feszültség tetőzik Szerbiában, egyre több ember választja Magyarország megkerülését és inkább Romániába tart. Ebben a helyzetben nem meglepő, hogy a nyitott táborok Magyarországon jóval a kapacitásuk alatt működnek (bővebben a legutóbbi riportunkban Bicskéről, ahol decemberben bezárják a tábort). Miközben egyre kevesebb ember keres védelmet itt, a magyarok egy egyre inkább elterjedt és mindenütt jelenlévő propagandában részesülhetnek, amit Magyarország adófizetőivel fizettetnek meg. A magyarok nemrég találkozhattak a postaládáikban azokkal a röplapokkal, melyek szerint Európa városai élhető és ún. no-go zónákra vannak osztva, amelyekbe veszélyes belépni a bevándorlók okozta bűnözés miatt. Sok diplomáciai szerv bírálta élesen ezeket a röplapokat, megcáfolva ezeknek a „no-go zónáknak” a létezését, választ követelve Magyarország külügyminiszterétől. Lázárt nem érintették meg ezek a reakciók, a szavazás előtt bejárta az országot, történeteket mesélve tapasztalatairól Németországban, ahol arra a következtetésre jutott, hogy a török bevándorlók gyerekei „nem szándékoznak megtanulni németül”.
Annak ellenére, hogy Nyugat-Európában sokan úgy gondolják, Magyarországon nem mindenki támogatja Orbán Viktort vagy a Jobbikot, és rengeteg izgalmas dolog történik. Legelőször is, október 2-án a magyar választók 60%-át hidegen hagyta a Fidesz propaganda-gépezete, és ezen a rasszista népszavazáson részt sem vettek. A népszavazás eredménye ezért érvénytelen – habár Orbán már a szavazás estéjén kijelentette, hogy alkotmánymódosításra készül, függetlenül a népszavazás érvénytelenségétől, mintha az érvényes lenne.
Az elmúlt hónap során a MigSzol az ideje nagy részét annak szentelte, hogy felhívja a figyelmet Ahmed H. kirakatperére, a szíriai férfira, akit a magyar állam „terrorizmussal” vádol a magyar–szerb határon 2015 szeptemberében történtekért. A MigSzol médiamunkát végzett és demonstrációkat szervezett Ahmed H. támogatására. Voltak nyilvános flashmobjaink és figyelemfelhívó rendezvényeink a népszavazásról, és a szokásos látogatásaink a bicskei táborban. Fontos megjegyeznünk, hogy összeállítottunk egy nagy információs dokumentumot a szerbiai embereknek arról, hogy mi történik a magyar–szerb határon. Ez több nyelvre le lesz fordítva és felkerül a weboldalunkra. Végül az egyik legfontosabb, hogy örömmel csatlakoztunk A Város Mindenkié 6. lakhatási jogokért szervezett menetéhez, és ajánljuk mindenkinek, hogy olvassa el, miért gondoljuk úgy, hogy a szociális lakhatáshoz való jog és a menekültek politikai jogai összefüggnek.
Továbbá, izgatottan várjuk, hogy részt vehessünk az Open Learning Initiative (OLIve) képzési program megvalósításában a CEU-n. A program 2015 novemberében indult, és ez már a harmadik szemesztere. Az OLIve eredetileg hétvégi kurzusnak indult a menedékkérők és menekültek részére Magyarországon. Eddig több, mint 80 hallgató vett részt a kurzusokon, kezdve az angol nyelvi tréningektől a karrier-tanácsadáson, önéletrajz-íráson és a magyarországi élethez adott útmutatásokon, akadémikus vitaszemináriumokon, részvételi videókészítésen és IT-n át a tudományos ismeretekig és különböző tudományágak oktatásáig. 2017 januárjától a kezdeményezés kibővül, elérhetővé téve az egyetemi előkészítő programokat a menekültstátusszal rendelkező embereknek az Európai Gazdasági Térség egy államában.
A határnál a tranzitzóna előtt várakozó emberek száma lecsökkent körülbelül 200-ra, azonban számuk napról-napra változik. Azonban ez a szám kissé megtévesztő, mivel a Magyarországra bejutni kívánó, illetve a Szerbiában rekedt emberek száma egyre nő. Ennek eredményeként Szerbiában megnőtt a politikai feszültség – szeretnénk felhívni a nemzetközi média figyelmét, hogy számoljon be az ottani helyzetről, főleg Belgrádban és Szabadkán. Becslések szerint nagyjából 4900 ember vár most Szerbiában arra, hogy továbbmehessen Magyarországra és menedékjogot kérjen, közülük körülbelül 4200-an menekülttáborokban vannak elhelyezve az ország különböző pontjain. Eközben Magyarországon a menedékkérők száma folyamatosan csökken. Információink és azok az adatok szerint, amit a Magyar Helsinki Bizottság kapott az UNHCR-től, az emberek száma a nyitott táborokban és a menedékkérőket fogva tartó börtönökben jelentősen lecsökkent. Ugyanez a visszaesés óriási szenvedések okozója és azzal jár, hogy a magyar állam teljesen figyelmen kívül hagyja a nemzetközi jog szerinti kötelezettségeit, a Fidesz-kormány a menedékkérők számának csökkenését „győzelemnek” állítja be.
Ebben a helyzetben érthető, hogy az emberek más utakon próbálnak bejutni az országba. A rendőrség több embert is elkapott, akik Romániából próbáltak Magyarországra jutni, néhányuk barkácsolt kenuval a folyókon keresztül. Nagyon szeretnénk kiemelni, mennyire veszélyes ez. Az emberek még mindig átlépik a kerítést a határon – csoportosan, így nagyobb biztonságban az erőszakos polgárőröktől. Ezek az önjelölt határőrök továbbra is elfogják az embereket, ahogy Ásotthalom hírhedt polgármesterének fotóin is látszik, és meghökkentőnek tartjuk, hogy a magyar kormány még mindig nem ismeri el, vagy egyáltalán nem is reagál a kétséges legalitású csoportok tevékenységére a határoknál.
Ha képben szeretnél lenni a kormány téveszmés és rasszista retorikájával kapcsolatban, amely a „civilizációk harcát” hangsúlyozza és azt, hogy Magyarország Európa álomországa, és néha a „védelmi vonala”, ajánljuk, hogy kövesd Kovács Zoltán kormányszóvivő angol nyelvű twitterét vagy blogját. A lényeg: tavaly káosz volt, Görögország többé nem számít európai országnak, mivel elveszített minden felügyeletet, Ausztria megengedi a polgárainak, hogy átjöjjenek autóval és továbbvigyék az „illegálisokat” Nyugat-Európába, mi túl vagyunk terhelve, de továbbra is rendet tartunk. Mindeközben, annak a lehetősége nélkül, hogy valóban tudjuk, ki lépett a területünkre, ki a valódi menekült és ki terrorista, muszáj korlátoznunk a belépést. Ez a narratívája egy országnak, amely a rend szigetének tartja magát az európai káosz tengerén.
„Itt ilyen európai blablákkal sokra nem lehet menni, itt védekezni kell”
Orbán Viktor, szeptember 14
Boyko Borissovval, Bulgária miniszterelnökével való találkozása után, amely alkalmával Orbán vele együtt megtekintette, hogyan járőrözik a hadsereg a határon, Orbán kijelentette, hogy Kelet-Európát egészként kell belefoglalni a régiós biztonsági logikába, és hogy a biztonsága épp oly fontos, mint Nyugat-Európáé. Ezen felül a magyar nemzet védelme nem biztosítható a „szomszédai védelme rovására”.Szerbia döntése, miszerint bezárja határait, nem kell, hogy befolyásolja Bulgáriát, és Bulgária törekvései egyben a magyarokat is segítik. A regionális szolidaritásának tervében Orbán kijelentette, hogy EU-s pénzzel kellene támogatni Bulgária „valódi törekvéseit a rend fenntartására”, és hogy „gondját viselik majd (Bulgáriának)”, mivel ez a szomszéd nem csak önmagát, de „mindannyiunkat” megvédi. Miközben arra hivatkozott, hogy Európa elhanyagolta Bulgáriát és más határországokat pénzelt bőkezűen, mint Görögországot vagy Olaszországot, az EU-s pénzek újabb elosztását sürgette a határok védelmére. Orbán kelet-európai geopolitikai térképe szerint a Visegrádi Négyeknek (Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia) be kell vennie a regionális biztonsági stratégiájába Görögországot, amely ugyan jelenleg képtelen hatékonyan működni, hogy be legyen foglalva ebbe a regionális szolidaritásba. Ez egy militarizált logika, ahol a nemzeti stratégiákat összehangolják a szomszédokéval – amit retorika, térképek és nagyon is valódi kerítések tesznek ki, ahol egyenruhás emberek járőröznek, kutyákkal és paprika-spray-vel, ami nélkül a „védelmi vonal megbomlik”, állítja Orbán. Amit megvédenek, az a „keresztény” és az „európai” életmód. Mi fel akarjuk hívni a figyelmet minderre, felszólalunk ezeknek a felfegyverzett árkoknak az ötlete ellen, újra és újra emlékeztetni szeretnénk mindenkit, hogy ezek az árkok már léteznek, és katasztrofális hatással vannak azoknak az embereknek az életére, akik hónapokra a szűk bejáratoknál rekedtek borzasztó körülmények közt, vagy akik menekülni kényszerülnek, kiszolgáltatva magukat fegyveres polgárőrök csoportjainak vagy az önkényes rendőri erőszaknak.
Orbán nézetei Európáról és Magyarországról azonban nem maradnak megkérdőjelezhetetlenek az országban. A Magyar Nemzetnek adott interjújában Perczel István vallástörténész összefoglalta, miért hibásak mélységesen Orbán nézetei. És persze, a magyarok többsége nem ment el szavazni ezen az elhibázott népszavazáson. Ennek fényében Magyarország kizárása az Európai Unióból megkérdőjelezendő – a Fidesz a probléma és nem a magyar emberek, és arra kérjük Európát, hogy ezt tartsa észben.
Szijjártó Péter külügyminiszter a Magyarország tekintélyelvűség felé sodródásával kapcsolatos számos európai kritikára válaszolva kijelentette, Európa vezetőit kell okolni, akik nem fogadják el, hogy Magyarország magára vállalta Európa védelmének terhét: „a magyar kormány mindent megtesz azért, hogy Európa ne ebbe az irányba menjen tovább”. Mindemellett kiemelte, a „magyar embereket támadják az illegális bevándorlás veszélyeivel szembeni védekezés miatt”.
Magyarország stratégiáját számos kritika éri, az egyik ilyen egy eljárás, amit Dánia, Svédország, Norvégia és Finnország indít ellene, amiért visszautasítja a dublini kitoloncolást. Ki szeretnénk emelni, hogy a dublini visszatoloncolások Magyarországra emberi jogokat sértettek több esetben is. Az eljárás kezdeményezésére válaszolva Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter kijelentette, hogy a „szolidaritás helye nem itt van” Magyarországon. Ebben a bizarr, nyíltan rasszista nyilatkozatban azt állította, hogy „migránsok százezrei jöhetnek Magyarországra, akikkel nem tudni, hogyan tudnánk együtt élni. Hiszen 600 éve élünk együtt cigányokkal, akiknek nem tudtuk megoldani a problémáit.” Szeretnénk legalább egy lépést javasolni válaszul erre, valóban lépjenek fel azok ellen a félkatonai szervezetek ellen, amelyek már évek óta rettegésben tartják a roma közösségeket vidéken. Az elmúlt évben ezek a szervezetek kiterjesztették küldetésüket a határoknál való járőrözésére és ott az emberek elfogására. Független beszámolók szerint munkájukat gyakran támogatják a helyi tisztviselők, és gyakran együttműködnek a rendőrséggel is.
Független emberi jogokat védő csoportok többször is tiltakoztak a bevándorlókat ért erőszak számos esete ellen a közelmúltban. Független beszámolók számtalanszor tárják nyilvánosság elé a rendőri erőszakot, az önkényes fogvatartást, a határ mentén elfogott emberek megalázását, és a túlélők kétségbeesését, amikor beszámolnak arról, hogyan mondták nekik a rendőrök, hogy „bármit megtehetünk, ha panaszt teszel, senki sem hallgat majd rád”. Ezen is túl még sok más bántalmazott, megvert, rendőrkutyákkal üldözött ember vallomását gyűjti össze az Amnesty International beszámolója Magyarországról. Úgy gondoljuk alaposan el kellene gondolkodni John Dalhuisen, az Amnesty International európai igazgatójának diagnózisán: „Orbán miniszterelnök felcserélte a jogállamiság elvét a rettegés elvével”.
Hogyan tovább?
Az ősz további részében a MigSzol az erejét a bicskei tábor bezárása elleni munkára fogja fordítani, folytatja a helyzetjelentést a magyarországi bevándorlási rendszerről és rendezvények szervezését Budapesten. Mivel a politikai helyzet egyre rosszabbra fordul (például a legnagyobb napilap, mely kritizálja Orbánt és a közelmúlt korrupciós botrányait, az elmúlt hetekben hirtelen be lett zárva), egyre tisztábban látjuk, hogy a Magyarországon menedéket kereső emberek joga egy szélesebb, az egyenlőségért való társadalmi küzdelem része, a legkiszolgáltatottabbak védelméért – hajléktalanokért, kisebbségekért, és a kormány kritizálásának alapvető jogáért. Lázár János figyelmeztetésére válaszolva, Magyarországra úgy kellene gondolnunk, mint a szolidaritás helyére. A röszkei perek olyan emberek elleni ügyek, akiket azért büntetnek, mert menedéket próbáltak találni egy demokratikus országban, akiket terrorizmussal vádolnak, amiért tüntettek a rendőri erőszak ellen, és akiket bebörtönöztek valódi jogvédelem és tisztességes eljárás nélkül, nem épp véletlenszerűen. Az eljárás egy tünete annak a rendszerszintű törekvésnek, amely az eltérő véleményeket büntetni akarja. Arra kérünk, hogy lásd az összefüggést a tisztességtelen eljárások, az eltérő nézeteket képviselő médiacsatornák bezárása, és a szétszórt, de egyre szorosabb militarizált felügyelet közt. Ahogy az Amnesty is nyilatkozza, a jogállamiságot nem pusztán a figyelmen kívül hagyása és az erőszak ássa alá, hanem a rettegés rendszerszintűvé tétele, amit hol ellenőrizetlen félkatonai szervezetekkel, hol egyes állami intézmények visszaélésein keresztül, hol épp más intézmények megszüntetésével erősítenek meg.