2016. október 2-án a magyarok népszavazáson válaszolnak a következő kérdésre: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”
Sokat beszélhetnénk a kérdésfeltevés módjáról: a benne foglalt előítéletességről, arról, mely választ preferálja a kormányzat. Nem feledhetjük azonban azt sem, mi van a retorika és a megtévesztés mögött: miről szól ma az Unió betelepítési terve.
2015 májusában az Európai Bizottság előterjesztette az ún. „európai cselekvési tervet a migrációval kapcsolatban” (European Agenda on Migration).
Ekkor az EU egy „sürgősségi áttelepítési tervet” javasolt, 40.000 migráns vonatkozásában a “leginkább érintett tagországokból”, mely szám szeptemberre 160.000-re emelkedett. A Bizottság 3 tagországban – Görögországban, Olaszországban és Magyarországon lévő migránsok áttelepítését célozta meg. A magyar kormány visszautasítása miatt Magyarországot végül elhagyták azon országok listájáról, melyekből embereket szándékoztak áttelepíteni. Az egyértelműség kedvéért: ez az áttelepítési program a Magyarországról való áttelepítést célozta. Az áttelepítésről szóló utolsó jelentésében tehát a Bizottság már csak a Görögországnak és Olaszországnak szóló „támogatásról” beszél. Ráadásul, mivel a legtöbb menedékkérő nem maradt Magyarországon vagy éppen brutális elutasításban részesült, Magyarországot többé nem tekintik jogosultnak arra, hogy onnan más tagállamokba küldjenek menekülteket. Másképpen, az Európai Bizottság szavaival élve, Magyarország már nincs „extrém nyomás” alatt. Ily módon Magyarország azon országok listáján találja magát, ahová menedékkérőket küldhetnek. Ez az, amit a magyar kormány vehemensen elutasít.
Sokat beszélhetnénk a kérdésfeltevés módjáról: a benne foglalt előítéletességről, arról, mely választ preferálja a kormányzat. Nem feledhetjük azonban azt sem, mi van a retorika és a megtévesztés mögött: miről szól ma az Unió betelepítési terve.
2015 májusában az Európai Bizottság előterjesztette az ún. „európai cselekvési tervet a migrációval kapcsolatban” (European Agenda on Migration).
Ekkor az EU egy „sürgősségi áttelepítési tervet” javasolt, 40.000 migráns vonatkozásában a “leginkább érintett tagországokból”, mely szám szeptemberre 160.000-re emelkedett. A Bizottság 3 tagországban – Görögországban, Olaszországban és Magyarországon lévő migránsok áttelepítését célozta meg. A magyar kormány visszautasítása miatt Magyarországot végül elhagyták azon országok listájáról, melyekből embereket szándékoztak áttelepíteni. Az egyértelműség kedvéért: ez az áttelepítési program a Magyarországról való áttelepítést célozta. Az áttelepítésről szóló utolsó jelentésében tehát a Bizottság már csak a Görögországnak és Olaszországnak szóló „támogatásról” beszél. Ráadásul, mivel a legtöbb menedékkérő nem maradt Magyarországon vagy éppen brutális elutasításban részesült, Magyarországot többé nem tekintik jogosultnak arra, hogy onnan más tagállamokba küldjenek menekülteket. Másképpen, az Európai Bizottság szavaival élve, Magyarország már nincs „extrém nyomás” alatt. Ily módon Magyarország azon országok listáján találja magát, ahová menedékkérőket küldhetnek. Ez az, amit a magyar kormány vehemensen elutasít.
Eszerint azok, akik erőszak, pl. háború miatt hagyják el otthonukat, nem számítanak menekültnek. Következésképpen, azok, akik a legrettenetesebb körülmények miatt távoznak otthonaikból, nem ’igazi’ menekültek.
De melyik ország hány embert fogadjon be? Hogyan dől ez el?
A sürgősségi letelepítési terv célja, hogy mesterséges módon áttelepítsenek menedékkérőket egyik tagországból a másikba. Hogy melyik ország hány védelmet kérőt fogadjon be, azt egy kulcs alapján számolják: az ország lakosainak száma (40%), a GDP-je (40%) a menedékkérelmek átlagos száma (10%), a munkanélküliségi ráta (10%). Az utóbbi 2 negatív, az előbbiek pozitív irányban befolyásolják a befogadandó létszámot. Ez bonyolult matematikának látszik, de nem az – nézzük meg, mit jelent a tagországok számára.
Az országoknak joguk van nem részt venni az áttelepítési mechanizmusban, de csak ideiglenesen (12 hónapig), bizonyított, objektív okokra hivatkozva, pl. természeti katasztrófa. Ha ez történik, az EU számára a GDP 0,002%-át kötelesek kompenzációként befizetni.
A menekültek újraelosztása ugyanakkor nem vonatkozik mindenkire, aki nemzetközi védelmet igényel. Csak olyan országokból érkezők esetében alkalmazzák, ahol az adott országból származók menedékkérelmeit összeurópai átlagban 75%-ban vagy annál nagyobb mértékben elismerték. Az elismertségi arány mutatja, hány nemzetközi védelmet kérő embert ismertek el menekültként. Ugyanakkor a menekültnek tekintendők létszáma kétségkívül magasabb, mint ahány a tagországok szigorú jogrendje szerint annak lenne tekinthető. A menekültstátuszt meghatározó Genfi Egyezmény szerint csak azok tekintendők menekültnek, akik egyéni üldöztetés miatt menekültek el hazájukból. Ez a definíció számos tényezővel nem számol. Eszerint azok, akik erőszak, pl. háború miatt hagyják el otthonukat, nem számítanak menekültnek. Következésképpen, azok, akik a legrettenetesebb körülmények miatt távoznak otthonaikból, nem ’igazi’ menekültek.
AZ EU 75- vagy magasabb százaléknyi elismertségi-ráta követelménye azt jelenti, hogy az Afganisztánból, Pakisztánból vagy Szomáliából menekülők – valamennyi országból fegyveres konfliktusok miatt menekülnek – nem költöztethetők át „fogadó” tagországba. A határozat az Eurostat adatain alapul, amely a tagországok statisztikáival dolgozik. Mindezidáig ez azt jelentette, hogy csak szíriaiak, eritreaiak és irakiak voltak áttelepíthetőek. 2016 júliusától azonban már az irakiak sem szerepelnek a listán.
Az országok „formális felajánlást” tehetnek arra vonatkozóan, hogy készek bizonyos számú menekült befogadására. Érdekes módon ezek az ígért számok jelentősen alacsonyabbak, mint az aktuális áthelyezési tervben találhatók: pl. Horvátország, a Cseh Köztársaság, Németország, Lengyelország és Szlovákia a terv számainak mindössze 1-2%-áról nyilatkoztak.
A sürgősségi letelepítési terv célja, hogy mesterséges módon áttelepítsenek menedékkérőket egyik tagországból a másikba. Hogy melyik ország hány védelmet kérőt fogadjon be, azt egy kulcs alapján számolják: az ország lakosainak száma (40%), a GDP-je (40%) a menedékkérelmek átlagos száma (10%), a munkanélküliségi ráta (10%). Az utóbbi 2 negatív, az előbbiek pozitív irányban befolyásolják a befogadandó létszámot. Ez bonyolult matematikának látszik, de nem az – nézzük meg, mit jelent a tagországok számára.
Az országoknak joguk van nem részt venni az áttelepítési mechanizmusban, de csak ideiglenesen (12 hónapig), bizonyított, objektív okokra hivatkozva, pl. természeti katasztrófa. Ha ez történik, az EU számára a GDP 0,002%-át kötelesek kompenzációként befizetni.
A menekültek újraelosztása ugyanakkor nem vonatkozik mindenkire, aki nemzetközi védelmet igényel. Csak olyan országokból érkezők esetében alkalmazzák, ahol az adott országból származók menedékkérelmeit összeurópai átlagban 75%-ban vagy annál nagyobb mértékben elismerték. Az elismertségi arány mutatja, hány nemzetközi védelmet kérő embert ismertek el menekültként. Ugyanakkor a menekültnek tekintendők létszáma kétségkívül magasabb, mint ahány a tagországok szigorú jogrendje szerint annak lenne tekinthető. A menekültstátuszt meghatározó Genfi Egyezmény szerint csak azok tekintendők menekültnek, akik egyéni üldöztetés miatt menekültek el hazájukból. Ez a definíció számos tényezővel nem számol. Eszerint azok, akik erőszak, pl. háború miatt hagyják el otthonukat, nem számítanak menekültnek. Következésképpen, azok, akik a legrettenetesebb körülmények miatt távoznak otthonaikból, nem ’igazi’ menekültek.
AZ EU 75- vagy magasabb százaléknyi elismertségi-ráta követelménye azt jelenti, hogy az Afganisztánból, Pakisztánból vagy Szomáliából menekülők – valamennyi országból fegyveres konfliktusok miatt menekülnek – nem költöztethetők át „fogadó” tagországba. A határozat az Eurostat adatain alapul, amely a tagországok statisztikáival dolgozik. Mindezidáig ez azt jelentette, hogy csak szíriaiak, eritreaiak és irakiak voltak áttelepíthetőek. 2016 júliusától azonban már az irakiak sem szerepelnek a listán.
Az országok „formális felajánlást” tehetnek arra vonatkozóan, hogy készek bizonyos számú menekült befogadására. Érdekes módon ezek az ígért számok jelentősen alacsonyabbak, mint az aktuális áthelyezési tervben találhatók: pl. Horvátország, a Cseh Köztársaság, Németország, Lengyelország és Szlovákia a terv számainak mindössze 1-2%-áról nyilatkoztak.
Az ajánlott befogadások összessége 9.119 fő. Mindössze 2 ország nem tett ilyen felajánlást: Ausztria és Magyarország – az a két ország, mely napjainkban erősítette meg együttműködését a menekültkérdéssel kapcsolatos ügyekben, és különösen brutális menekültpolitikát valósít meg.
A Bizottság egy tartós áthelyezési rendszert is tervez, amely ugyanazon az elosztási szisztémán alapul, mint a „sürgősségi áttelepítési tervezet”, amit fentebb ismertettünk. A „permanens áttelepítési tervezet” kritériumokat állít fel arra vonatkozóan, mikor nevezheti az Európai Bizottság „krízis helyzetnek és extrém nyomásnak egy ország menedékjogi-helyzetét, harmadik országbeliek nagy és aránytalan mértékű érkezésével kapcsolatban”. Hogy egy ország ilyen krízishelyzetbe került-e, a menedékkérőknek a lakosság egy főre eső számától és az utolsó 6 hónapban történt szabálytalan határátlépések számától függ. Egy ilyen “sürgősségi helyzetben” az áttelepítés a “krízisben lévő” országból a többi tagállamba automatikusan újrakezdődhet.
Bár az EU bizottságának terve elvileg igyekszik figyelembe venni a menedékkérők szükségleteit, családi helyzetét, képzettségét, az áttelepítési terv mégis a menekültek elhelyezésének kényszerítő jellegű szabályozása. Ez végső soron azt jelenti, hogy az EU az országok közötti ’tisztességes’ elosztás elvét a menekültek mint emberi lények vágyainak, választásainak figyelembevétele fölé helyezi. A menekültet mint jószágot kezeli, melyet elmozdíthat, mely fölött rendelkezik. Egyik vagy másik országba helyezhetik, tekintet nélkül az ő terveire, álmaira, vágyaira. Ráadásul a kényszerű áttelepítési program az emberek különböző kategóriáit hozza létre ismét az EU-n belül, egyesek élhetnek a szabad mozgás lehetőségével, míg mások nem. És az emberek áttelepítésével az EU újabb kártyát ad az idegengyűlölő diskurzus kezébe, mely a menekültekben puszta tehertételt lát.
Mi támogatjuk a menekültek szabad mozgását az EU-n belül. Az áttelepítési program végső soron nem más, mint „árucsere”, mely a menekültek életét mint jószágállományét, kereskedelmi alapnak tekinti. Az újraelosztás javakra, pénzre kell vonatkozzon, nem pedig emberi életekre.
Tehát, mi ellenezzük az EU által javasolt áttelepítési rendszert. Miért?
A Bizottság egy tartós áthelyezési rendszert is tervez, amely ugyanazon az elosztási szisztémán alapul, mint a „sürgősségi áttelepítési tervezet”, amit fentebb ismertettünk. A „permanens áttelepítési tervezet” kritériumokat állít fel arra vonatkozóan, mikor nevezheti az Európai Bizottság „krízis helyzetnek és extrém nyomásnak egy ország menedékjogi-helyzetét, harmadik országbeliek nagy és aránytalan mértékű érkezésével kapcsolatban”. Hogy egy ország ilyen krízishelyzetbe került-e, a menedékkérőknek a lakosság egy főre eső számától és az utolsó 6 hónapban történt szabálytalan határátlépések számától függ. Egy ilyen “sürgősségi helyzetben” az áttelepítés a “krízisben lévő” országból a többi tagállamba automatikusan újrakezdődhet.
Bár az EU bizottságának terve elvileg igyekszik figyelembe venni a menedékkérők szükségleteit, családi helyzetét, képzettségét, az áttelepítési terv mégis a menekültek elhelyezésének kényszerítő jellegű szabályozása. Ez végső soron azt jelenti, hogy az EU az országok közötti ’tisztességes’ elosztás elvét a menekültek mint emberi lények vágyainak, választásainak figyelembevétele fölé helyezi. A menekültet mint jószágot kezeli, melyet elmozdíthat, mely fölött rendelkezik. Egyik vagy másik országba helyezhetik, tekintet nélkül az ő terveire, álmaira, vágyaira. Ráadásul a kényszerű áttelepítési program az emberek különböző kategóriáit hozza létre ismét az EU-n belül, egyesek élhetnek a szabad mozgás lehetőségével, míg mások nem. És az emberek áttelepítésével az EU újabb kártyát ad az idegengyűlölő diskurzus kezébe, mely a menekültekben puszta tehertételt lát.
Mi támogatjuk a menekültek szabad mozgását az EU-n belül. Az áttelepítési program végső soron nem más, mint „árucsere”, mely a menekültek életét mint jószágállományét, kereskedelmi alapnak tekinti. Az újraelosztás javakra, pénzre kell vonatkozzon, nem pedig emberi életekre.
Tehát, mi ellenezzük az EU által javasolt áttelepítési rendszert. Miért?
A MigSzol álláspontja a kvótarendszerről
A kvótarendszer az EU javaslata a menedékkérők kényszerű áttelepítési rendszeréről. Mi ellenezzük az emberek mesterséges hierarchián alapuló kiválasztását, beleértve az állampolgárságon és képzettségen alapuló szétválasztást is, amit ez a rendszer érvényre akar juttatni.
Mi támogatjuk az embereket saját választásuk megvalósításában a szabad mozgást illetően, és ellenezzük a kényszerített áttelepítést, legyen az a Dublini Egyezmény vagy az EU áttelepítési rendszere, amit kvótarendszerként ismerünk.
A MigSzol álláspontja a népszavazásról
Kiállunk a népszavazás bojkottja mellett, mivel ellenezzük a kormány azon törekvését, hogy a migráció és a menedékhez való jog témáját propaganda célra és EU-s alkudozásra használja fel. Szerintünk mindkét választási lehetőség elfogadhatatlan.
A „nem” szavazat támogatja a kormány kerítésépítő, idegengyűlölő propagandáját.
Az „igen” egyetértést jelent az EU erőszakos betelepítési rendszerével, mely az országok közötti „méltányos” elosztást fölébe helyezi a vágyakkal, választásokkal rendelkező emberi lények közötti szolidaritásnak.
Bármely opció választása legitimálja a népszavazást, mint olyat, növeli az érvényességének esélyét és a referendum általi kormánypropaganda lehetőségeit.
Az “igen” vagy “nem” szavazatokkal olyan emberek sorsáról kellene döntenünk, akiktől megtagadják saját hangjukat a politikában, s akikre csupán teherként, erőszakos és bürokratikus alku tárgyaként tekintenek.
Követeljük vissza a politikát és mindenki jogát, hogy saját jövőjéről döntsön.
Mi, a Migszol harmadik lehetőséget javaslunk: mozgásszabadságot, az emberek valódi védelmét és támogatását. Tiltakozzunk és követeljük együtt ezt!
Olvasásra:
- Az utolsó jelentés az áttelepítési tervről (2016. július 13.)
- A sajtóközlemény 2015 szeptemberéből, a javaslat sokoldalú áttekintése
- Az EU néhány válasza a gyakori kérdésekre a tervről
- És a migrációról szóló cselekvési terv, a Bizottság legutóbbi jelentéseivel
- Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának kritikája a tervről
RSS Feed