Kedves barátaim!
Ennek a pernek, a vádiratnak és az ítéletnek van egy nagyon furcsa jellege – a rossz álom jellege. Kimondja ez a szöveg, hogy a vádlottak, illetve az elítéltek nem vettek részt zavargásokban, hanem kihasználva a zavargást megtettek néhány métert Magyarország területén. És miután megállapítja a szöveg, hogy nem vettek részt a
zavargásban, ugyanazért megvádolja, illetve elítéli őket. Lidércnyomásszerű a dolog.
Ellentmond a logikának, ellentmond a jognak, ellentmond az igazságosságnak, és éppen ebben van a lényege. Itt az úgynevezett magyar jogállam megmutatja valamennyiünknek – nem csak a menekülteknek –, hogy „sem a logika, sem a jog, sem az igazságosság nem fog megvédeni benneteket a mi hatalmunktól”. Ez ennek a vádiratnak, ennek az ítéletnek a mondanivalója, és ez nem csak a menekülteknek, hanem mindannyiunknak hadüzenet és fenyegetés. Evvel a fenyegetéssel szemben itt van néhány tucat ember, és ezt az abszurditást nem fogja egészen addig a közvélemény fölháborítónak tartani, ameddig föltételezi, hogy igazságtalan eszközökkel is lehet harcolni föltételezett veszedelmekkel szemben. Ez minden civilizációnak és minden államiságnak a megszüntetése, éspedig nem fölszabadító megszüntetése, hanem szolgává tévő megszüntetése. Mert az állam alapvető elveit kétféleképpen lehet megszüntetni: fölszabadítással és szolgaságba döntéssel. Márpedig itt nem kérdés, hogy melyik történik. A fölháborodásnak és az elítélésnek és a morális ítéletnek az elszigeteltsége, amellyel szembe kell néznünk, ne arra ihlessen bennünket, hogy megvessük azokat, akiket elvakít a hazug propaganda, hanem arra, hogy szívósan, akármilyen csekély kisebbségben kitartsunk a szolidaritás, az igazságosság, a szabadság és a nemzetköziség elvei mellett, akármi is történik.
Ennek a pernek, a vádiratnak és az ítéletnek van egy nagyon furcsa jellege – a rossz álom jellege. Kimondja ez a szöveg, hogy a vádlottak, illetve az elítéltek nem vettek részt zavargásokban, hanem kihasználva a zavargást megtettek néhány métert Magyarország területén. És miután megállapítja a szöveg, hogy nem vettek részt a
zavargásban, ugyanazért megvádolja, illetve elítéli őket. Lidércnyomásszerű a dolog.
Ellentmond a logikának, ellentmond a jognak, ellentmond az igazságosságnak, és éppen ebben van a lényege. Itt az úgynevezett magyar jogállam megmutatja valamennyiünknek – nem csak a menekülteknek –, hogy „sem a logika, sem a jog, sem az igazságosság nem fog megvédeni benneteket a mi hatalmunktól”. Ez ennek a vádiratnak, ennek az ítéletnek a mondanivalója, és ez nem csak a menekülteknek, hanem mindannyiunknak hadüzenet és fenyegetés. Evvel a fenyegetéssel szemben itt van néhány tucat ember, és ezt az abszurditást nem fogja egészen addig a közvélemény fölháborítónak tartani, ameddig föltételezi, hogy igazságtalan eszközökkel is lehet harcolni föltételezett veszedelmekkel szemben. Ez minden civilizációnak és minden államiságnak a megszüntetése, éspedig nem fölszabadító megszüntetése, hanem szolgává tévő megszüntetése. Mert az állam alapvető elveit kétféleképpen lehet megszüntetni: fölszabadítással és szolgaságba döntéssel. Márpedig itt nem kérdés, hogy melyik történik. A fölháborodásnak és az elítélésnek és a morális ítéletnek az elszigeteltsége, amellyel szembe kell néznünk, ne arra ihlessen bennünket, hogy megvessük azokat, akiket elvakít a hazug propaganda, hanem arra, hogy szívósan, akármilyen csekély kisebbségben kitartsunk a szolidaritás, az igazságosság, a szabadság és a nemzetköziség elvei mellett, akármi is történik.
RSS Feed